2004/05/23

Magyar, török, két jóbarát...


Tatvan /Nemrut

Aki tapasztalta, hogy a törökök mennyire magukhoz közelállónak, testvéreknek, rokonoknak, tekintenek minket, magyarokat, itt megfogalmazhatja véleményét arról, mi magunk mit tehetnénk a kapcsolatok erősítése érdekében.

2005. évi hírek

84 Comments:

Blogger Teemeah said...

Én Moszkvában kerültem kapcsolatba törökökkel a főiskola kollégiumában. Hihetetlenül kedves, segítőkész, jópofa, aranyos embereknek ismertem meg a törököket. És valóban testvérországnak tekintenek minket, egyikük mindenáron be akarta bizonyítani nekem, hogy nem is a finnekkel vagyunk rokonok. :) Egy másik pedig tört angolsággal ezt mondta: "Macaristan friend country". Szerintem is! :) Úgy vélem nem szabad azt a 150 éves közös múltunkat csupán rossznak betudni, hiszen rengeteg mindent nyert az ország ezzel a kapcsolattal közigazgatásilag, gazdaságilag és nyelvileg is. Manapság is hallok még régi öregektől olyasmit - mikor megtudják, hogy imádom Törökországot - hogy a janicsárok országa és ehhez hasonló dolgokat, szerintem nem lehet egy országot csak a múltja alapján megítélni. Ha így lenne, nekünk is lenne mit szégyelni...

Szóval: EN BÜYÜK TÜRKIYE!

2004. június 2. 13:18:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Mindenütt azt tapasztaltam, Törökországban szeretik a magyarokat..zalán Istanbulban nem igazán jó a vélemény a seftelők miatt.És ujabban egyre több a bizonyiték, hogy a finnugorokhoz nincs igazán közünk, keletről jött népek vagyunk/DNS vizsgálatok/Ez valószinüleg közelit az igazsághoz, hiszen a nyeltanunk szerkezete is hasonlit a törökhöz, és sokkal több hasonló szót találtam, mint azt selytettem volna, pedig igencsak az elején tartok a nyelvtanulásnak.Örülök, hogy egyre bővül a lehetőség az ismeretszerzésre a törökökkel kapcsolatban.Nagyon sok török kiválóan beszél magyarul, most rajtunk a sor!Nilüfer

2004. június 30. 15:08:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

a jelenség, hogy a törökök mennyire testvérnépnek érzik a magyarokat rávilágít a tömegkommunikáció -jelen esetben a történelemoktatás hatalmára. a legnehezebb azt megértenünk,hogy egy nép nyelvi és antropológiai eredetete külön tud válni. így a nyelv amit beszélünk finnugor, ám a pontos genetikai hovatartozásunk nem tisztázott. a törökök az itt eltöltött 150 év alatt persze jócskán belefirkáltak a genetikai kódállományunkba, és így valóban testvérek vagyunk. a magyarság eredete ugyanolyan bizonytalan mint a hunoké, ahonnan a törökök a magyarságot datálják.
botond

2004. július 5. 10:27:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Hogy mennyire finnugor a nyelvünk..na, azt lehetne boncolgatni..kb 1500 közös szavunk van a törökökkel..és a nyelvtani szerkezeteink is nagyon hasonlitanak.Seemi bajom a finnugorokkal, de ugyan hol lehetett volna velük közös beszélnivalónk?Tudomásul kell venni, hogy ázsiai eredetüek vagyunk, bár a mixelés megtötrént, hoszen elég nagyot kalandoztunk, és a Kárpát -medence maga is egy salátástál:))))De mint tudjuk, a kutyáknál is a keverékek a legokosabbak:)))))Ugyhogy természetes a rokoni érzés,annak ellenére, hogy alkalmasint hóditókként jöttek látogatóba..bár azok az oszmánok voltak, nem a törökök.Én első perctől rokonaimnak éreztem őket, és a dolog kölcsönös.Persze, mindenhol vannak nagyon szimpatikus emberek, de valószinüleg az én genetikai gyökereim keletről indultak, mert mindig arra vágyom, nem nyugatra, igy akár elfogultnak is tekinthettek.Nilüfer

2004. július 6. 10:07:00 CEST  
Blogger füst peter said...

üdvözletem...

valójában nem értekezni jöttem erre az oldalra, de "nem bírtam ki", hogy e témában ne szólaljak meg...
Beszélek pár nyelvet, a török tanulására pedig pont a két nyelv hasonlósága vitt rá. Többször elhangzott már, hogy leginkább a történelem oktatásában van a hiba (-mind iskolán belül, mind pedig azon kívül...).
"A török testvérnek vall minket" -sokak esetében az e mondat hallatán történő megdöbbenéshez leginkább az vezet, hogy az oktatás hiányosságainak köszönhetően rengetegen nem tudják, kik is a törökök. A "török" szó kapcsán csak a nem is annyira régi százötven év és az Anatóliai-félszigeten elterülő ország jut csak sokak eszébe. Egy török számára ennek a szónak van egy picivel tágabb értelme is. Egy hatalmas családról van szó, melynek népei egymáshoz igen közelálló nyelveket (-vagy mondjak inkább "távolabb álló nyelvjárásokat"?) beszélnek és elterjedési területük a Nyugat-Kínától egészen a Balkánig húzódó hatalmas terület. Ma élő közismertebb képviselőik például az ujgurok, a kirgizek, a kazahok, a tatárok, az anatóliai(!)törökök (stb., hosszú a sor...) de közéjük tartoztak például a kunok is, továbbá ma már egyre kevésbé "titok", hogy Árpád népének soraiban is szép számmal voltak azok, akik egy ide tartozó nyelvet beszéltek. (-tán maga Árpád is...) Ha pedig még régebbre megyünk vissza, akkor fel kéne végre ismernie a hazai "hivatalos" tudománynak is, hogy nem csupán Uráli nyelvcsaládról (és azon belül a finnugorról) kell beszélnünk, hanem egy sokkal nagyobbról is, az Urál-Altáji nyelvekről, melyeknek altáji ágába tartozik a török nyelv.
Sose tagadtam meg a magyar és a finn nyelv hasonlóságát,
de azok igenis tagadnak, akik kizárólagosan csak abba az irányba rokonítják a magyar nyelvet. Fojton ecsetelik, hogy nem az számít, hány szó hasonlít, hanem A NYELVTAN szerkezete! Na pont a nyelvtan szerkezetének hasonlósága az, ami miatt a magamfajta (általuk tudatlannak mondott) amatőr meri azt vallani, hogy a magyarnak igenis köze van a török népekhez (is)! Ha valaki nem járatos a törökben, annak elmondom, hogy ugyanúgy ragozó nyelv, mint a magyar ( vagyis az "anyám"
szót "anam/annem"-ként szintén egy raggal ellátva fejezi ki és nem két szóval, mint az európai nyelvek : "moja mati, meine Mutter, my mother, mi madre... ), a ragozás során pedig a kötőhangok és a ragok magánhangzói a szótő hangjait követik (=vokálharmónia) (ld. magyar "-ban/ben", "-on/en/ön" stb.). Persze vannak eltérések is, de az ilyen dolgokra nem árt odafigyelni, ha egy nyelv hasonlóságát keressük! A rokonságból adódó közös szavak megtalálása már nehezebb, hiszen e szavak a legrégebbiek és igencsak átalakultak, de VANNAK szép számmal. Az Árpádhoz tartozó török nép(ek) szavait illetve a százötven év során átvett szavakat már kicsivel többen ismerik... Rövidre fogva: beszélhetünk egy többezer éves közös gyökérről és egy kb. ezer-ezerötszáz-kétezer évvel ezelőtt lezajlott "újratalálkozásról", melynek eredménye egy összeolvadás lett - ez a két tény a rokonságunk alapja és nem a százötven év, amire sokan elsőre gondolnak! Hogy mindezt a legtöbb török miért tudja és nálunk erről miért nem beszélnek? A magyar őstörténet tudományos kutatása az Osztrákok uralma idején kezdődött, nekik nem igazán jött volna jól, ha a magyarság rokonai közt több keleti birodalomalkotó is felkerül a tudomány asztalára, "halászó-vadászó népecskék sarjainak" száját -úgy gondolták- könnyebb befogni. (annyira se voltak intelligensek, hogy észrevegyék, minden kultúra egyforma érték, a természeti népeké is és a birodalomalkotóké is!)
Törökországban egyébként a Hunok legendáit sem tekintik száz százalékig népi naivitásnak, nem úgy mint nálunk...
-ezen is érdemes kicsit elgondolkodni!
Na ennyi!
Köszönettel : ifj. Füst Péter

2004. július 12. 22:59:00 CEST  
Blogger füst peter said...

hiba: ejtettem egy apró hibát , az egyik szavamban j-t írtam ly helyett, ha már nyelvészetről esett szó, ezt illik mindenképp korrigálni! (a sebesség meg a fáradtság...)

2004. július 12. 23:06:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Köszönöm az értekezést, igazán figyelemre méltó.Én magánszorgalomból kezdtem törökül tanulni, de első perctől rokonnak éreztem , és én, aki ugy tudtam, hogy nehezen tanul nyelveket, szépen haladtam egyedül is..ez számomra a legjobb bizonyiték arra, hogy rokon nyelv a török:)Nilüfer

2004. július 13. 16:36:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

barátaim!
ebben a vitában az a nagyon jó, hogy kultúráltan folyik, és az a nagyon rossz, hogy szaktudás nélküli outsiderek folytatják, ide értve magamat is. minden egyes hozzászólás egy vélemény, és mindenféle tudományos alapot nélkülöz. amit péter mond, az Németh Gyula professzor 1940-es években felállított tézise (hogy ti. urál-altai nyelv a magyar és a török stb). ma 2004 van... azóta TUDOMÁNYOSAN megcáfolták ezt.
a tudományos alatt nyelvelméleti törvényszerűségeket értek, olyanokat, amelyeket egyikőtök, egyikőnk sem ismer. a magyar nyelv eredete finnugor, ami TÉNY. a magyar tudományos akadémia nem poénból állítja ezt péter. azért mert te több nyelven beszélsz még fogalmad sincs a nyelvelméletről. utána rengeteg hatás érte, arab, arámi, és török is erősen, de az már egy másik kérdés.

a magyarság nemzeti öntudatát sérti, hogy a gyökereinket nem tudjuk felrajzolni a térképen. ezért a köztudat tele van olyan elméletekkel mint amilyeneket itt is olvashatunk, de ezek egyenrangúak egy blikk-beli bulvár cikkel.
újra csak azt tudom mondani, ami a fentieket is aláhúzza: az etnikai és nyelvi eredet szétvált, és ideje lenne megérteni, hogy amiért te megtanultál törökül, és láttál pár törököt, attól még a magyarság eredete nyelvileg és etnikailag 4000 évvel ezelőttig nyúl vissza, és bonyolultabb néhány szakbarbár "bemondom hogy mi van"-jánál.
botond

2004. július 14. 14:20:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

még annyi, hogy én magam rajongok a törökökért. ankarában éltem fél évig, és azóta törökországgal kereskedek. nem török utálatról van tehát szó, csupán a tudomány tényszerűséget és szabatosságát szeretném megvédeni, ami függettlen a törökök iránt érzettektől. ezt nektek is követni kellene...
botond

2004. július 14. 14:24:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kulturáltan bezélgetünk, ez igaz..de az is igaz, hogy finnül valahogy nem olyan könnyen lehet megtanulni....szóval, mindenkinek legyen az ő hite szerint.Én azt érzem, hogy közelebb áll a nyelvünk a törökhöz, mint a finnhez, d ez valóban nem jelent semmit, és valóban nem nyelvtudós vagyok.Érzéseim a gyakorlatból erednek, nem olvastam róla tudományos esszéket, csak amennyi eljut az átlagemberhez.Mindenesetre érdekes a kérdés, de valószinüleg soha nem lesz rá igazi válasz, mint a honfoglalásról se,Attiláról se...addig is éljen a török-magyar barátság:))))Nilüfer

2004. július 14. 17:12:00 CEST  
Blogger füst peter said...

Tisztelt Botond!

Ha jól figyeltél volna, a finnugor TÉNYt, amit az Akadémia állít, egy percig sem tagadtam meg. Azzal sem csorbul semmi, ha valaki Urál-Altáji nyelvcsaládról beszél, ugyanis az uráli nyelvekbe (és azon belül a finnugor ágba) még senki sem kuszál bele azt állítván, hogy ennek a hatalmas fának a tövéből két törzs is kinőtt. (az egyik törzs az uráli, rajta a finnugorral, a másik pedig az altáji, egyik ágán a törökkel).
Ezt a töve fölött nem sokkal két törzsé ágazó fát a világ több országában is a tudomány urál-altájinak nevezi... Az igazság az, hogy e fa létét nálunk is elismerik, csak a neve más : "ragozó nyelvek" (-ami egyébként pont az uráli és az altáji nyelvek csoportját fedi...) . Ragozó, azaz ragasztó, valamennyiükben közös az, hogy a szótövekhez egykor volt önálló szavakból eredő ragokat "ragasztanak" (-szemben az indoeurópai hajlítással, aminek lényege a szótő megváltozása -ilyen, mára már a legtöbb indoeurópai nyelv szavaiból lekopott végződés a latin "-us", vagy a görög "-os", de ilyen hajlítás pl. a szláv nőnem "-a" végződésének tárgyesetbeni "-u"-vá alakulása...).
Na ezeknek a "ragozó" nyelveknek a működésében van annyi közös vonás, hogy hasonlóságuk nem lehet a véletlen műve (-és nem is az!). Ezen a szinten egyébként még a legradikálisabb finnugoristák is vállalják az uráli nyelvek altájiakhoz való hasonlóságát, és ha nem is mondják ki, érzik, hogy itt -ha eleget megyünk vissza az időben- már az urálinál egy nagyobb fáról beszélhetünk, ami mint mondtam, nem sokkal a tő fölött (vagy a tőnél, ez már részletkérdés, attól függ mennyi föld hordódott a fa gyökereire...) szétágazott...
Igen, az uráli nyelvek "lombjából" az altájiakra nézve igen távoli, sokadik unokatestvéreket találunk, de még az ilyen igen távoli rokon is ROKON! (ha emberekre vetítjük a dolgot, ott is elvitázhatunk azon, hogy rokonnak számít-e valaki, aki mondjuk a nagyapánk unokatestvérének az unokája... -körülbelül ilyen vita az is, hogy egy-e ez a két törzsben szétágazott fa...)
A két nappal ezelőtt általam leírtakban sem állítottam mást! Mindezek után -illetve mellett- pedig arról írtam, hogy a magyarság már a maga útját járva összetalálkozott egy ilyen távoli unokatestvérrel, melynek eredménye egy lassú összeolvadás lett, mind nyelvileg, mind genetikailag. (és nem csupán annyi történt, hogy átugrottak hozzájuk a török szomszédok pár új szót átadni...) A genetikai keveredés nyilvánvaló, a nyelvi pedig hasonló (de csak hasonló! ugyanis a magyar nyelvtan nem ment át olyan gyökeres változásokon, mint az angol) volt ahhoz, mint ami az egykor tisztán germán nyelvet beszélő szászokkal történt angliában a frankok (nevezzük "ősfranciának") megjelenésével. Persze ettől még az angolt ma is germán nyelvnek tekintjük és ugyanígy nem vitattam a magyar kapcsán a finnugor kérdést! Nem szeretem viszont ha pusztán így fogalmazunk : "török jövevényszavak" (csak sajnos ez a tudományos megfogalmazása és egy lapra kerülnek olyan szavainkkal, mint a latin eredetű "iskola"...) Beszéltem a még Árpád alatt nagy valószínűséggel nyelvében létező török nyelvű magyar népelemekről is, akik lassan beleolvadtak az ugor nyelvű magyarságba és szavaik (illetve nyelvtanuk néhány eleme is!), miközben nyelvük lassan elsüppedt, szép számmal akadtak fenn az ugor eredetű magyarok nyelvének hálóján. (gondoljunk kicsit az eldugottabb török szavainkra is, melyekkel együtt e "jövevényszavak" száma már igencsak ezer fölötti! pl:a "tan?-mak" = ismerni valakit, és a magyar "tanul", "tanít", "tanú" szavak, vagy a "kes-mek" = vágni szó és a mi "kés" szavunk (-az s-sz hangkülönbség egy "s"-ező török nyelvből való származás eredménye)) Még valami e témában: a magyarság soraiban egykor (nyelvükben is!) létezett török elemek hajdani jelenléte is BIZONYÍTOTT, a genetika igen nagyszámú beolvadást mutat, amiből sejthető, hogy egy ekkora tömeg nyelve nem néhány éven belül tűnt el és léteznie kellett legalább emberöltőkön át, a mai (UGOR! -nem tagadtam) magyar nyelv török szavai pedig olyan nagy számot mutatnak (ha kicsit tüzetesebben keresgéljük őket...), hogy annyit a "vadidegen szomszédból" nehéz átvenni, a régészet pedig további bizonyítékokat szolgáltat...
Térjünk vissza a "nyelvelmélethez"! Ha két nyelv sok szava hasonló, az még nem rokonság! (ez a legalapabb!) ÉN SEM ez alapján állítottam azt, amit (sokadmagammal) állítok, hanem elsősorban a nyelvtan szerkezete az, amit figyelembe kell venni, és pontosan a nyelvtan szerkezetéről beszélek! Érte a magyar nyelvet rengeteg szláv hatás is (példának kedvéért...), lett is rengeteg szláv eredetű szava, a nyelvtana mégsem vált hasonlóvá a szlávhoz. Ellenben mind a magyarnak, mind a finnugor (illetve még tágabb körben az uráli) nyelveknek megvan a jól felismerhető hasonlósága (nyelvtan tekintetében!) az altáji nyelvekhez! (azt, hogy mindezt "ragozó nyelvek" vagy épp "urál-altáji" névvel illetjük, már csak részletkérdés, a lényeg, hogy van annyi hasonlóság, ami kizárja hogy azok véletlenek legyenek)
"tudok pár nyelvet" -igen, sőt szeretnék még többet tudni... a nyelvek szeretetére pedig többek közt a múlt szeretete vezetett rá és a genetika mellett a nyelvtörténet az, ami egyfajta élő hidat jelent számomra a múltba. A nyelvek mellett ezzel az indíttatással foglalkoztam rengeteget nyelvtörténettel is, nem csak a magyar irányából, hanem az általam szintén sajátomnak tekintett és beszélt szerb nyelven keresztül így kezdtem foglalkozni például az ószlávval ... -vagyis nyelvelméletet olvashattam eleget, a különbség csak annyi, hogy én nem szeretek annyi kevesek által érthető szót használni, mint az akadémikusaink! (akik közt -ha már az Akadémia szóba került- szép számmal vannak olyanok, akik a törökség kérdésében ugyanazt mondják, mint én a kis egyszerű...)
"Láttam pár törököt"... Látni jó pár ezret láttam, ismerni pedig távolabbról több százat ismerek... Közelebbi barátom csak néhány van, ez már magánélet, de jártam is török lánnyal (ami igen ritka dolog...), akivel anyagi okokból nem volt lehetőségem összeházasodni (pedig még a családja sem ellenezte volna, ami még ritkább...), az akkor kötött ismeretségeim ma is élnek, továbbá ehhez jön még az a jópár ember, akiket azóta megismertem... Van köztük tanár, földműves, boltos, diák, "amit akartok"...
Na mára ennyi!
Üdvözlettel: Füst Péter

2004. július 15. 0:24:00 CEST  
Blogger füst peter said...

Tisztelt Botond!

Ha jól figyeltél volna, a finnugor TÉNYt, amit az Akadémia állít, egy percig sem tagadtam meg. Azzal sem csorbul semmi, ha valaki Urál-Altáji nyelvcsaládról beszél, ugyanis az uráli nyelvekbe (és azon belül a finnugor ágba) még senki sem kuszál bele azt állítván, hogy ennek a hatalmas fának a tövéből két törzs is kinőtt. (az egyik törzs az uráli, rajta a finnugorral, a másik pedig az altáji, egyik ágán a törökkel).
Ezt a töve fölött nem sokkal két törzsé ágazó fát a világ több országában is a tudomány urál-altájinak nevezi... Az igazság az, hogy e fa létét nálunk is elismerik, csak a neve más : "ragozó nyelvek" (-ami egyébként pont az uráli és az altáji nyelvek csoportját fedi...) . Ragozó, azaz ragasztó, valamennyiükben közös az, hogy a szótövekhez egykor volt önálló szavakból eredő ragokat "ragasztanak" (-szemben az indoeurópai hajlítással, aminek lényege a szótő megváltozása -ilyen, mára már a legtöbb indoeurópai nyelv szavaiból lekopott végződés a latin "-us", vagy a görög "-os", de ilyen hajlítás pl. a szláv nőnem "-a" végződésének tárgyesetbeni "-u"-vá alakulása...).
Na ezeknek a "ragozó" nyelveknek a működésében van annyi közös vonás, hogy hasonlóságuk nem lehet a véletlen műve (-és nem is az!). Ezen a szinten egyébként még a legradikálisabb finnugoristák is vállalják az uráli nyelvek altájiakhoz való hasonlóságát, és ha nem is mondják ki, érzik, hogy itt -ha eleget megyünk vissza az időben- már az urálinál egy nagyobb fáról beszélhetünk, ami mint mondtam, nem sokkal a tő fölött (vagy a tőnél, ez már részletkérdés, attól függ mennyi föld hordódott a fa gyökereire...) szétágazott...
Igen, az uráli nyelvek "lombjából" az altájiakra nézve igen távoli, sokadik unokatestvéreket találunk, de még az ilyen igen távoli rokon is ROKON! (ha emberekre vetítjük a dolgot, ott is elvitázhatunk azon, hogy rokonnak számít-e valaki, aki mondjuk a nagyapánk unokatestvérének az unokája... -körülbelül ilyen vita az is, hogy egy-e ez a két törzsben szétágazott fa...)
A két nappal ezelőtt általam leírtakban sem állítottam mást! Mindezek után -illetve mellett- pedig arról írtam, hogy a magyarság már a maga útját járva összetalálkozott egy ilyen távoli unokatestvérrel, melynek eredménye egy lassú összeolvadás lett, mind nyelvileg, mind genetikailag. (és nem csupán annyi történt, hogy átugrottak hozzájuk a török szomszédok pár új szót átadni...) A genetikai keveredés nyilvánvaló, a nyelvi pedig hasonló (de csak hasonló! ugyanis a magyar nyelvtan nem ment át olyan gyökeres változásokon, mint az angol) volt ahhoz, mint ami az egykor tisztán germán nyelvet beszélő szászokkal történt angliában a frankok (nevezzük "ősfranciának") megjelenésével. Persze ettől még az angolt ma is germán nyelvnek tekintjük és ugyanígy nem vitattam a magyar kapcsán a finnugor kérdést! Nem szeretem viszont ha pusztán így fogalmazunk : "török jövevényszavak" (csak sajnos ez a tudományos megfogalmazása és egy lapra kerülnek olyan szavainkkal, mint a latin eredetű "iskola"...) Beszéltem a még Árpád alatt nagy valószínűséggel nyelvében létező török nyelvű magyar népelemekről is, akik lassan beleolvadtak az ugor nyelvű magyarságba és szavaik (illetve nyelvtanuk néhány eleme is!), miközben nyelvük lassan elsüppedt, szép számmal akadtak fenn az ugor eredetű magyarok nyelvének hálóján. (gondoljunk kicsit az eldugottabb török szavainkra is, melyekkel együtt e "jövevényszavak" száma már igencsak ezer fölötti! pl:a "tan?-mak" = ismerni valakit, és a magyar "tanul", "tanít", "tanú" szavak, vagy a "kes-mek" = vágni szó és a mi "kés" szavunk (-az s-sz hangkülönbség egy "s"-ező török nyelvből való származás eredménye)) Még valami e témában: a magyarság soraiban egykor (nyelvükben is!) létezett török elemek hajdani jelenléte is BIZONYÍTOTT, a genetika igen nagyszámú beolvadást mutat, amiből sejthető, hogy egy ekkora tömeg nyelve nem néhány éven belül tűnt el és léteznie kellett legalább emberöltőkön át, a mai (UGOR! -nem tagadtam) magyar nyelv török szavai pedig olyan nagy számot mutatnak (ha kicsit tüzetesebben keresgéljük őket...), hogy annyit a "vadidegen szomszédból" nehéz átvenni, a régészet pedig további bizonyítékokat szolgáltat...
Térjünk vissza a "nyelvelmélethez"! Ha két nyelv sok szava hasonló, az még nem rokonság! (ez a legalapabb!) ÉN SEM ez alapján állítottam azt, amit (sokadmagammal) állítok, hanem elsősorban a nyelvtan szerkezete az, amit figyelembe kell venni, és pontosan a nyelvtan szerkezetéről beszélek! Érte a magyar nyelvet rengeteg szláv hatás is (példának kedvéért...), lett is rengeteg szláv eredetű szava, a nyelvtana mégsem vált hasonlóvá a szlávhoz. Ellenben mind a magyarnak, mind a finnugor (illetve még tágabb körben az uráli) nyelveknek megvan a jól felismerhető hasonlósága (nyelvtan tekintetében!) az altáji nyelvekhez! (azt, hogy mindezt "ragozó nyelvek" vagy épp "urál-altáji" névvel illetjük, már csak részletkérdés, a lényeg, hogy van annyi hasonlóság, ami kizárja hogy azok véletlenek legyenek)
"tudok pár nyelvet" -igen, sőt szeretnék még többet tudni... a nyelvek szeretetére pedig többek közt a múlt szeretete vezetett rá és a genetika mellett a nyelvtörténet az, ami egyfajta élő hidat jelent számomra a múltba. A nyelvek mellett ezzel az indíttatással foglalkoztam rengeteget nyelvtörténettel is, nem csak a magyar irányából, hanem az általam szintén sajátomnak tekintett és beszélt szerb nyelven keresztül így kezdtem foglalkozni például az ószlávval ... -vagyis nyelvelméletet olvashattam eleget, a különbség csak annyi, hogy én nem szeretek annyi kevesek által érthető szót használni, mint az akadémikusaink! (akik közt -ha már az Akadémia szóba került- szép számmal vannak olyanok, akik a törökség kérdésében ugyanazt mondják, mint én a kis egyszerű...)
"Láttam pár törököt"... Látni jó pár ezret láttam, ismerni pedig távolabbról több százat ismerek... Közelebbi barátom csak néhány van, ez már magánélet, de jártam is török lánnyal (ami igen ritka dolog...), akivel anyagi okokból nem volt lehetőségem összeházasodni (pedig még a családja sem ellenezte volna, ami még ritkább...), az akkor kötött ismeretségeim ma is élnek, továbbá ehhez jön még az a jópár ember, akiket azóta megismertem... Van köztük tanár, földműves, boltos, diák, "amit akartok"...
Na mára ennyi!
Üdvözlettel: Füst Péter

2004. július 15. 0:30:00 CEST  
Blogger füst peter said...

Botond!

Ki a fene tagadta itt azt, hogy a magyar nyelv ugor?
Az pedig, hogy az uráli nyelvek mellett ugyanabból a gyökérből kinőtt egy másik fatörzs is, amit altájinak nevezünk, megint csak mitől lenne valótlan? Ezt az egy tőből kinőtt két törzset ma is sok ország tudományos körei "Urál-Altáji" névvel illetik, nálunk ezt nem szeretik és emiatt így hívják: "ragozó nyelvek" -vagyis valahol azért az ő figyelmüket sem kerüli el az uráli és az altáji nyelvek nyelvtanának működésében fellelhető nagymértékű hasonlóság, ami semmiképp sem lehet a véletlen műve, hanem az időben visszamenve egy nagyon-nagyon régi közös gyökérhez vezet el. Ettől még a magyar nyelv helye az uráli ágon van! Amit már magáról a török vonatkozásról mondtam el, az annyi, amennyit a magyarság ugor őseinek egy török néppel való egykori (bizonyítható!) összeolvadásáról írtam, ami genetikailag egyértelműen erős bélyeget ütött e népre, nyelvileg pedig valamivel több befolyást is jelentett ez a folyamat, mint egyszerű jövevényszavakat (ráadásul ami nyelvileg beáramlott, az egy távoli sokadik unokatestvéréből történt a finnugor nyelveknek, arról a bizonyos közös tőből kinőtt másik fatörzsről...).
A helyzet az, hogy egy sokkal részletesebb írásban mindezt részletesen ismertettem, de mintha eltűnt volna, amikor megpróbáltam ráküldeni a rendszerre, így most rövidre fogva csak ennyit írtam.
Hogy "hány törököt láttam", és mennyit foglalkoztam nyelvelmélettel, arról is szóltam pár szót...
Remélem, nem tűnt el és meg fog még jelenni az az írásom... (-ha nem, akkor csak annyit, hogy nem Te vagy az egyetlen, aki ott töltött hónapokat -én ráadásul ezt családi körben tettem- , nyelvészettel pedig behatóbban is foglalkoztam és nem csak a hasamra ütögetek...) Most visszaugrom megnézni, lejött-e az előző hosszú írásom, ha nem, akkor küldök egy címet Illyés Gyula egy írásával e témában, ő nagyon szépen leírta azt, amiről mi itt csak erőlködni tudunk ...

2004. július 15. 1:38:00 CEST  
Blogger füst peter said...

Botond!

Ki a fene tagadta itt azt, hogy a magyar nyelv ugor?
Az pedig, hogy az uráli nyelvek mellett ugyanabból a gyökérből kinőtt egy másik fatörzs is, amit altájinak nevezünk, megint csak mitől lenne valótlan? Ezt az egy tőből kinőtt két törzset ma is sok ország tudományos körei "Urál-Altáji" névvel illetik, nálunk ezt nem szeretik és emiatt így hívják: "ragozó nyelvek" -vagyis valahol azért az ő figyelmüket sem kerüli el az uráli és az altáji nyelvek nyelvtanának működésében fellelhető nagymértékű hasonlóság, ami semmiképp sem lehet a véletlen műve, hanem az időben visszamenve egy nagyon-nagyon régi közös gyökérhez vezet el. Ettől még a magyar nyelv helye az uráli ágon van! Amit már magáról a török vonatkozásról mondtam el, az annyi, amennyit a magyarság ugor őseinek egy török néppel való egykori (bizonyítható!) összeolvadásáról írtam, ami genetikailag egyértelműen erős bélyeget ütött e népre, nyelvileg pedig valamivel több befolyást is jelentett ez a folyamat, mint egyszerű jövevényszavakat (ráadásul ami nyelvileg beáramlott, az egy távoli sokadik unokatestvéréből történt a finnugor nyelveknek, arról a bizonyos közös tőből kinőtt másik fatörzsről...).
A helyzet az, hogy egy sokkal részletesebb írásban mindezt részletesen ismertettem, de mintha eltűnt volna, amikor megpróbáltam ráküldeni a rendszerre, így most rövidre fogva csak ennyit írtam.
Hogy "hány törököt láttam", és mennyit foglalkoztam nyelvelmélettel, arról is szóltam pár szót...
Remélem, nem tűnt el és meg fog még jelenni az az írásom... (-ha nem, akkor csak annyit, hogy nem Te vagy az egyetlen, aki ott töltött hónapokat -én ráadásul ezt családi körben tettem- , nyelvészettel pedig behatóbban is foglalkoztam és nem csak a hasamra ütögetek...) Most visszaugrom megnézni, lejött-e az előző hosszú írásom, ha nem, akkor küldök egy címet Illyés Gyula egy írásával e témában, ő nagyon szépen leírta azt, amiről mi itt csak erőlködni tudunk ...

2004. július 15. 1:40:00 CEST  
Blogger füst peter said...

Közben lejött fél óra elteltével az előző írásom, sőt, két-két példányban sikerült az azt követő "röviddel" együtt -MINDENKITŐL ELNÉZÉST!
A magyarság finnugor-"hun" etnogenéziséről pedig Illyés Gyula (egyáltalán nem tudománytalan!) írása itt található: http://www.bbi.hu/nemzetismeret/index.php?id=1.14
CSAK AJÁNLATOS AZ EGÉSZET ELOLVASNI, KÜLÖNBEN FÉLIGAZSÁG JÖN KI BELŐLE SOKAK SZÁMÁRA!!!!!

2004. július 15. 1:54:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

kedves péter, és mindenki aki a magyar nyelvet töröknek hiszi, vagy a magyar nyelv eredete iránt érdeklődik!

a török és a magyar nyelv is aglutináló nyelv, ami egy nyelvtipológiai kifejezés, és azt jelenti, hogy a toldalékok a szavakhoz egy-egy funkciót szolgálva kapcsolódnak, ellentétben a többfunkciós, flektáló nyelvekéhez.
ettől még nem rokonok.
a két nyelv eredetének különbségével kapcsolatban olyan szabályszerűségek döntenek, mint hogy a toldalékok melyik szófajokhoz, milyen sorrendben kapcsolódnak. e szerint egyértelmű, hogy a magyar nem lehet török nyelv.

minden lelkes amatőrnek ajánlom Hajdú Péter: Bevezetés az uráli nyelvtudományba című könyvét.
ebben minden, a magyar nyelv eredetét, törökkel való kapcsolatát boncoló kíváncsi kérdésünkre választ kaphatunk.

sajnálom hogy belevágtam ebbe a vitába, mert a témához nem értő embereket győzködöm úgy, hogy én sem vagyok szakember.
a törököket továbbra is szeretem, és javasolom, hogy térjünk át a topic valódi témájára, a török - magyar barátságra!

2004. július 15. 12:26:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

botond
(ez lemaradt a fentiről)

2004. július 15. 12:47:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Én ezzel be is fejezem (a vitát)!

A magyar nyelvet EGY PERCIG SEM SZÁRMAZTATTAM A TÖRÖKBŐL! -ezt nem tudom honnan vetted! Annyit mertem állítani (nálam sokkal okosabbak is szerte a világban megteszik ezt), hogy az uráli és az altáji nyelvek valahol egy sokkal távolabbi szinten nagy valószínűséggel közös tőből fakadhatnak (továbbá azt, hogy az UGOR(!) nyelvű magyarság valamikor 1000-1500-2000(?) évvel ezelőtt igen nagy tömegű török elemet olvaszthatott magába) Semmi elképzelhetetlent nem állítottam! Tisztában vagyok az uráli és az altáji nyelvek közti különbségekkel is (nem csak a hasonlóságokkal), viszont TÉNY, hogy létezik e nyelvek NYELVTANÁNAK(!) (-nyelvtant mondtam, amit nem lehet olyan könnyedén átvenni, mint a sok esetben megtévesztően ható hasonló szavakat) több elemében is egy olyan szintű hasonlóság, ami már NEM LEHET A VÉLETLEN MŰVE! (gondolom Nilüfernek sem csupán azért megy könnyen a török tanulása, mert kevés a nyelvtani kivétel...)
Azt sem hiszem el, hogy a török ragozás bizonyos apróbb részleteiben Te ne figyeltél volna fel több megdöbbentő hasonlóságra is. Ha kísérletképp két robotot leültetnénk azzal a feladattal, hogy alkosson mindegyikük egy-egy ragozó nyelvet, az eredmény nem mutatna ilyen szintű hasonlóságokat, mint amilyeneket az uráli és az altáji nyelvek közt tapasztalhatunk!
(hacsak nem "összebeszéltek" a munka során...)
A tudomány nem csak abból áll, hogy lexikálisan betanuljuk azt, amit eddig tudunk (vagy épp azt, amire azt mondják, "ezt kell tudnunk!"), hanem abból is, hogy elgondolkodunk az ilyen fejünkbe gyakran szöget ütni képes kérdéseken, azokat gyakran elő-elő véve.
Valóban, ez a blog nem a nyelvtörténetről szól, de szóba került e téma és mindörökké hinni fogok abban, hogy érdemes vitatkozni (persze emberien!). Minden értelmes (magamat annak vallom) álláspontnak szüksége van egy tiszteletet kiérdemelni képes ellenfélre, "ellenzékre"! (-nekem többek közt Te vagy az...) Én azt mondom, hogy e vita kapcsán nagy vonalakban mindketten elmondtuk a gondolatainkat, sor került azok futólagos megvitatására, és ez JÓ.
Remélem lesz még egymáshoz szólnivalónk a blog eredeti témája kapcsán is, ha valami okos ötlet az asztalra kerül ezen az oldalon, és ha valami olyan kerülne elő, amiben az írogatásnál komolyabban is részt tudok vállalni, abban is szívesen benne vagyok!

Üdvözlettel: Péter

2004. július 15. 22:09:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Botond és Oéter!Azt hiszem, darázsfészekbe nyultam a nyelvrokonság kérdésével.Én magam nem foglalkoztam ezzel semmilyen szinten, a rokonságot csak a tanulás kapcsán érzem..de ugy nagyon..és a törökök által mindig hangoztatott testvéri kapcsolatot is igaznak érzem.Mégis örülök, hogy mindez szóba jött, mert tőletek sok okosat hallottam, ezt köszönöm, remélem, nemcsak mi hárman beszélünk erről, mások is olvassák a levelezést.Köszönöm, högy ennyi mindent leirtatok, és további előrevivő beszélgetést..és most megyek a török csetre:))Bár inkább hallgatom, ill olvasom őket, mert beszélni már tudok, de válaszolni nem:)))))))Nilüfer

2004. július 16. 12:29:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Nilüfer,
amit érzel, azt jól érzed! (-és ahogy egyre többet tanulsz, egyre jobban fogod érezni... ) Előbb-utóbb tarthatatlanná fog válni az az állapot, hogy két nyelv nyelvtanának ilyen mértékű hasonlóságát puszta véletlennek titulálják... (-és amit sokat említettem: szavakat bármikor lehet egy másik nyelvből átvenni, de a nyelvtan már nem olyan könnyen "importálható", a hasonlóság meg hangosan üvölt...) Ami pedig még kacifántosabbá teszi a dolgot: még a sokat emlegetett finn is (-a maga tényleg 100% finnugor mivoltában!) hasonlít a törökhöz (-és egyébként az altáji nyelvekhez) ! Vajon az a hasonlóság is csak a véletlen műve, vagy inkább a nagyon távoli múltban mégiscsak összefut az uráli és az altáji ág? Túl a nyelvtanon a legősibb szavaink (pl.) a névmások: a magyar ÉN-TE az ótörök MEN-SEN (többesszáma: miz-siz, az m a mai török kialakulásakor b-vé formálódott) és a finnugor MA-SINE hasonlósága is véletlen? (közös tőbe vezethetőek a többesszámukkal együtt! -a párhuzam leginkább a többesszámukkal együtt ordít...) (sőt, a finnugor alakok első pillantásra még hasonlóbbak is!)
Persze, ez mind csak "véletlen" -"és az uráli és altáji ősnyelv minden bizonnyal két jól elszeparált akváriumban teljesen külön született meg!" "Minden hasonlóság csak a véletlen műve!!!" -ha valakinek így tetszik, mondja továbbra is ezt, elvégre szabadság van!
Azt ígértem, egyéb, ebbe a blogba tartozó témák érdekében abbahagyom a vitát, ezennel tényleg abba is hagytam, csupán Nilüfert szerettem volna bátorítani abban, hogy továbbra is hallgasson a "megérzéseire" (-több ez, mint megérzés...) A mai nyelvtudomány alig jó száz éve indult útjára, akik megalkották, azok sem rendelkeztek többel, mint mi most, elméleteikre őket is ezek a "megérzések" vezették (-illetve "megérezték" a nyelvek alakulásának törvényszerűségeit, mind a nyelvtan, mind a szavak szintjén... sőt, pont ezek a megismert törvényszerűségek fognak idővel mindenki számára jól látható bizonyítékokat szolgáltatni arra, amiről beszélek, ha végre azok, akik a száz éve befagyasztott "legvégső tudásnak" nevezett tudásanyagból biztos kis fizetésből viszonylag tűrhetően megélve nyugodtan ülnek a katedráikon, veszik a bátorságot és nyomára indulnak a jelenleg "teljes véletlennek" titulált urál-altáji hasonlóságnak. Mert épp ők azok, akiknek tudniuk kell, hogy a nyelvtani rendszer nem ugrál át csak úgy egyik nyelvről a másikra, mint a szavak, márpedig ott a Nilüfer fejébe is szöget ütögető nyelvtani(!) hasonlóság! )
Botond kedvéért: ismételten nem hittem töröknek a magyar nyelvet, csakis az uráli és az altáji ág múltba vesző közös eredetét vallom és azt a TÉNYT, hogy az ugor(!) nyelvű magyarságba rengeteg török elem olvadt! (egyéb megjegyzés: akadémiai körökben vannak már hazánkban(!) is, akik e dolgok nyomára indultak annyi év csend után!)
NA MOST RÉSZEMRŐL TÉNYLEG LEZÁRTAM A TÉMÁT!
Álljunk bármelyik oldalon, üdvözlök mindenkit, remélem legközelebb már valami más témához szólhatok hozzá! (nekem sajnos nem jutott eszembe semmi új...)
Füst Péter

2004. július 16. 13:46:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

HOGY "MIT TEHETNÉNK A KAPCSOLATOK ERŐSÍTÉSE ÉRDEKÉBEN"...

Hosszúra nyúlt a múlt heti vita és első látásra közvetlenül nem is kötődik a blog eredeti témájához, de ami részemről és a velem egyetértők részéről elindította az mindenképp e dolgok egyik alapköve lehet(ne) ...
Ha valaki csak a TRT adásait figyeli, az is tapasztalhatta már, hogy a török népek mennyire érdeklődnek egymás iránt, és összetartozásukat hányféle országaik és nemzeteik közti együttműködés alapjává tették. (persze ott van e kapcsolatokban -legközvetlenebbül a gazdaságiakban- a lelkieken túl például az anyagi gyarapodás lehetősége is, ám az megintcsak miért lenne baj...)
Találkozók, konferenciák, eszmecserék, fesztiválok, "kisebb-nagyobb bulik"... (-és persze a soha el nem hanyagolható üzletkötések...) Szeretnek egymáshoz "benézni"...
Ha az a TÉNY végre hazánkban is szélesebb körben elfogadott és nem utolsósorban ismert (-sajnos a legnagyobb gond még mindig ez utóbbi...) lenne, hogy az uráli nyelvcsalád (-benne a finnugorral) és az altáji nyelvek fái valahol a nagyon távoli múltban egy tőben kell összefussanak (különben mi lehetne az e nyelvek nyelvtanának működésében tapasztalható rikító hasonlóság oka?! -azé a hasonlóságé, amire például Nilüfer is felfigyelt, amikor a török ragozást tanulni kezdte...), továbbá az, hogy a honfoglaló magyarság kialakulásában milyen mennyiségű török elem játszott szerepet (nem csupán "szavakat átadó szomszédként", hanem ugorjaink közé kerülve családtagként is), akkor az ilyen "türk tesók" különböző témákban szervezett találkozóin a magyarság képviselőinek egyfajta "unokatestvérként" bármikor helyük lehet! Nincs kimondva, de észrevehető, hogy a törökség (illetve szélesebb körben más török népek) részéről
ennek semmi akadálya! Gond egyedül a magunk háza táján van, és sajnos még lesz is jó ideig... Pedig e dolgok igazán tovább mélyíthetnék a kapcsolatainkat!
Ha valaki további viták során még mindig odavágja, hogy az uráli és az altáji nyelveknek egymáshoz semmiféle közük nincs még a legtávolabbi múltban sem és minden ordító hasonlóság a nyelvtanaik működésében "csak a véletlen műve", akkor még mindig itt van ez az ugor nyelvű nép, melynek bár mai nyelve ugor alapokon fekszik, de TÜRK APÁK ÉS UGOR ANYÁK leszármazottja (illetve minden bizonnyal volt ugyanannyi fordított eset is "ugor apákkal és türk anyákkal"...), megőrizve e tény emlékét genetikájában és türk szavainak jóval ezer fölötti számában! (ha jelen pillanatban ezt az emléket sok mai magyar lelkében nem is őrzi...)
Igen, az általunk ma beszélt nyelv nyelvtanának alapjait tekintve Ugor és nem mondtam török nyelvnek (miként azt valaki az arcomba vágta), de a türk felmenők emlékének is adózni kell! Valamiféle elvakultság ez? Akkor mi az a nagy ajnározás, ami nem egy -magyarul egy szót sem tudó- világsztárt és külföldi hírességet körülvesz csak azért, mert a nagymamája még Pesten született? Ennél már sokkal több indokunk kellene legyen ahhoz, hogy a törökséget végre rokonainknak tekintsük! Az a világsztár lehet, hogy még köszönni sem tud magyarul, nekünk meg még itt vannak a szánkon a türk felmenők szavai szép számmal! (plusz megannyi észre sem vett hagyományunk és rájuk emlékeztető vonásunk!)
Na ilyen dolgok adhatnának mégtöbb alapon -szinte minden téren- mégtöbb együttműködésre! (azon túl, hogy valamennyi kapcsolat akkor is mindig létezne, ha nem volna semmi "közös témánk")

megjegyzés: ha valakit ez nem fogott meg, annak még mindig ott a 150 év "közös témaként"! (azt már csak nem fogja letagadni... )

Füst Péter

2004. július 18. 23:15:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves török-barátok!!!
Csak felületesen olvastam bele a helyenként indulatos vitába.... Szerintem felesleges vagdalkozni, ki a szakember és ki nem, véleménye mindenkinek lehet, még ha nem nyelvész, akkor is. A "tudományosságról", meg az Akadémiáról csak annyit, hogy ezek is múlandó dolgok. Volt idő, amikor a tudományosság letéteményese (értsd: Vatikán) még megégette azt a sarlatánt, aki szerint a Föld gömbölyű. Ettől még tojásdad.....
A török-magyar barátságról (mindenféle tudományos háttér nélkül):
Több évig éltem Törökországban, önhibámon kívül és nekem furcsa érzés volt, hogy míg a törökök többsége testvérnek tekintette a magyar népet, addig a magyarok többsége csak a 150 év hódoltságra emlékezett és szerette úgy beállítani magát, mint a "művelt - keresztény - Nyugat" része.... Nos, nekem az egyik alapvető (bár emocionális alapú) tanulságom az volt a török-magyar összehasonlításból, hogy mindkét nép lathatóan ázsiai eredetű (ezt nem tudományosan, hanem vizuálisan értékeltem!), a szibériai sámán törzsek viselkedési alűrjeivel spékelve. A nagy különbség manapság a két nép között, hogy míg a török erre részben büszke, a magyar többnyire szégyelli. Még 1x, ez csak az én szubjektív meglátásom és ebben semmiféle értékítélet nincs. Pusztán szerintem ez van!
Végül, van szeretnivaló (is) a törökökben, őszinték és barátságosak többnyire (a kivételekkel most nem foglalkoznék, mivel az mindenütt van).

2004. július 19. 13:07:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Debrecenben aug 27-től kórusfesztivál, egy török kórus is szerepelni fog.Akit érdekel, az jöjjön,nézze meg..és Debrecen is megér egy utat:)))Nilüfer

2004. július 23. 21:07:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Nem tudom, mi az oka, hogy sehova se érkeznek írások..nem lehet ennyi érdektelen ember, hoszen a gyaloglón nap mint nap uj és uj érdeklődők vannak , akik e török viszonyokról akarnak tudni..egészan elkeseredtemmremélem , a dolog átmeneti:)Nilüfer

2004. augusztus 4. 21:07:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Aug 19-én a Gaziemir táncegyüttes nagyszerü török lakodalmast adott elő, meglehetősen kis közönség előtt, amit szivből sajnálok, mert igazán kitünő produkció volt, és nagyon látványos.Mi nagyon élveztük:)A virágkarneválon is táncoltak, ott rövidebben, de éppen olyan jól, és nagy sikerrel, szemmel láthatóan nagyon lelkesen.Sajnos, a forgatagban a beszélgetés lehetetlen volt, de igy is sok örömet szereztek.Aki ott volt, az tudja, aki nem látta, az sajnálhatja.Máskor igazán gyertek el!Nilüfer

2004. augusztus 20. 21:04:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

2004. augusztus 20. 21:04:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok.
Amit most leszeretnék írni az nem feltétlenül kapcsolódik a témához, de muszáj valahol kiöntenem a lelkem..
Nyáron Törökországban voltam..Nyaralni.
Eleinte még nem gondoltam hogy ennyire izgalmasan telik majd el az a 12 nap, amire befizettünk,családommal.
Ám, a második napon, egy török pincér elkezdett velem beszélgetni.És egyre szorosabb viszony alakult ki közöttünk.
Aztán ő egy magyar lánytól megkérdezett pár szót hogy hogy van magyarul.
És miután megtanulta, oda állt elém és felolvasta.
-"Hogi vagi?
(így ejtette a hogy vagy-ot)
Tetszel nekem.Én tetszem neked?"
és még sok mindent mondott, de az lényegtelenebb.
Ígyhát összejöttünk.
Kétségtelen hogy a törökök nagyon jól csókolnak..Legalábbis ő nagyon..
Napfény, tengerpart, ingyen koktélok , mosolygás , szerelem , boldogság, mi kell még?Minden megvolt ahoz hogy felejthetetlen legyen a nyaralásom.
Aztán ahogy telt mult az idő, elérkezett a hazajövetelem napja..Én kiborultam, mert tudtam, soha többé nem látom őt...
És abban is biztos voltam hogy délelőtt SEM, mert délben mentünk haza...(ő meg csak délután és este dolgozott..)
A szemem könnyre állt de még nem sírt, és szomorú voltam hogy nem búcsúzhattam el tőle..
Aztán a hotel parkolójában egy ismerős arcot pillantottam meg...Ő volt az..
Eljött elém hogy elbúcsúzzunk..Ekkor már sírtam..Nem tudtam visszatartani..Ő mondta hogy ne sírjak, de tényleg nem tudtam visszatartani..
Aztán indulni kellett.....Vetettem rá egy utolsó pillantást, és felszálltam a reptérre tartó buszra..És még mindíg sírtam..
Ő pedíg szemmel láthatóan szomorú volt..A busz pedíg egyre távolabb került tőle, és így én is....Egyre messzebbinek tűnt , aztán már alig láttam.....És a végén eltűnt...
Azt mondta írni fog..
.
.
.
.
Azóta sem tette.Ő tudta hogy ennek nem lehet jövője, számára ez csak egy nyári kaland volt. De nekem többet jelentett. Bár már az emlékek fakók, és a távolság is nagy közöttünk, én mégis a szívemben őrzöm ezt a csodás emléket, és hiszem azt hogy egyszer még látjuk egymást...Túl kicsi a világ ahoz hogy ne.
A hónapok múlásával elkezdtem törökül tanulni, és már elég jól haladok, .
Egy másik pincér pedig( akiben nagyszerű barátra leltem) írt sms-t, hogy mi van velem, hogy vagyok.
Írtam neki levelet is, és miután megkapta sms-en keresztül üzente nekem hogy ő is írni fog..

A nyári kalandok során tehát van hogy egy életreszóló szerelmi kapcsolat alakul ki de van hogy a fellángolás bármely fél részéröl is csak addíg tart, amíg a nyaralás,.
Én sajnos az utóbbi vagyok. De már beletörődtem.
És még mindíg nem elfelejtendő tényező, hogy egy nagyon jó barátot találtam Törökországban, akivel remélhetőleg nyáron találkozom..Van ennél szebb dolog?

hát ennyi lenne az én kis történetem..
remélem nem baj hogy leírtam.
köszönöm hogy végig hallgattatok. Most kicsit megkönnyebbültem, hogy kiönthettem a lelkemet.

YAMINAH

2004. november 17. 15:52:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Kedves YAMINAH!
Én nagyon megtudlak érteni...nekem is volt egy hasonló szitum... de ne bánkódj.... ha egy őszinte és rendi török sráccal hoz össze a sors, biztos lehetsz benne, hogy örökre a szívében maradsz. és persze Ő is a Tiédben. :) a török emberek (akár lányokról, akár fiúkról van szó) az igaz barátot sohasem felejtik el!
Amikor először voltál Törökországban nem érezted úgy magad, mintha hazatérnél? Én megláttam a távolban a minareteket... és egy megmagyarázhatatlan érzés lett úrrá rajtam... békét éreztem..... Mi(törökök és magyarok), ha beismerjük, ha nem, összetartozunk.... :)
Sahane! (sahane@freemail.hu)

2004. november 20. 17:11:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Valóban más volt ez a nyaralás mint a többi! Más érzésem is volt. Eddíg minden egyes nyaralásomon nyávogtam hogy ez nem tetszik, az nem tetszik,kár volt ide jönni stb.
De most máshogy történt.
Már az elején éreztem hogy jó lesz ott a hetem.Pedíg mondom, más országokban mindig a hibákat kerestem, itt viszont nem. Volt pár hiba itt is, ezt nem tagadom, de nem vettem figyelembe.
Ami pedíg a legjobb török barátot illeti, 1 hónapja telefonon keresztül összejöttünk. Mint kiderült,neki végig tetszettem,és már ott "járni" akart velem de Ozzy (az a srácakivel ott jártam) miatt nem lehetett. Most küldtem az én TATLIM-nek(törökül édesemet jelent) az e.mail-re képet magamról,most nagyon ideges vagyok....
MI van ha nem jól emlékezett rám és fél év óta máshogy képzelt el,mint amilyen vagyok. Végtéreis 6 hónapja nem látott,lehet hogy már egyáltalán nem tetszem neki. A másik aggodalmam fő oka pedig az hogy ha most ő nem ír többet nekem,akkor én nem csak egy jó pasit hanem egy barátot is elveszítek.MERT MÁR NEM LESZ OLYAN MINT RÉGEN.SEM ÉN, SEM PEDÍG Ő NEM FOG TUDNI ÚGY VISELKEDNI MINT AZELŐTT. MINDEN CSAK ROSSZABB LESZ...és én nagyon félek......

2004. december 30. 15:17:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

A "nyelvészeti" vitához hozzászólva és Péterrel és Nilüferrel értek egyet. Nilüfernek tökéletesen igaza van abban, hogy a török nyelv úgy hat, mintha egy régi ismerős nyelvet, (amit mondjuk már valahonnan régről ismernénk) tanulnánk. Én csak most kezdtem el, de nekem már most (sőt már nyáron is, amikor itt voltak a "sógornőmék" Törökországból és hallottam őket beszélni) ismerős érzésem van.
Szerintem ez nem csak "nyelvészeti", hanem mélyen genetikai probléma. Rokonaimnak is jobban tekinem a törököket, mint pl. a finneket, és ennek most nincs semmi negatív felhangja a finnekkel szemben. De ha most ránézek Mikka Hakkinenre, és mondjuk Tarkanra és rám, lehet, hogy Tarkanra (bőrszín:kreol,hajszín:sötétbarna) jobban hasonlítok. És főleg, ha a nyelvek hangzását nézem, akkor sem Mikkát fogom közelebbi rokonomnak tekinteni.
Én még sohasem voltam Törökországban, de nekem így is az a furcsa érzésem van, hogy valahogyan olyan "otthon" fílingje lehet.
Ez egy kicsit hosszúra sikeredett, és kuszának, de azért remélem ki tudtok hámozni belőle valamit. :)
pocahont

2005. január 8. 12:13:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Egyébként csináltam a www.trefort.hu chaten egy Turkiye szobát, ha gondoljátok...
pocahont

2005. január 8. 12:22:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Már megint előjött a téma ... (-de nem baj!)
(márcsak azért sem baj, mert a törökök többsége e dolgokkal inkább tisztában van, mint az átlag magyar és pont emiatt is érzik magukhoz közelállónak a magyarokat)
Pocahont, örülök, hogy velem értesz egyet, de azért van némi közünk Mikkához is. Mikka szőkeségének az oka a finnek nagymértékű keveredése a velük szomszédos svédekkel. A magyarságot nézve ugyanilyen keveredések történtek német és szláv részről, melynek eredményei egyes népdalaink szőke lányai. Egy biztos, mind Mikka, mind pedig Tarkan nyelve rokon. (-sőt a kettejük nyelve is rokon egymással). Nyelvtanunk egyértelműen nem a törökből levezethető, azaz nem török nyelv, a mai finnugorizmus állításaival ellentétben azonban MÉGIS ROKON vele. Ennek oka az az elhallgatott tény, hogy az uráli és az altáji (pl. a török) nyelvek nyelvtani rendszerének nagymértékű hasonlósága egy távolabbi közös eredetet enged feltételezni. (és emiatt nem csak sok magyar számára tűnik "ismerősnek" a török nyelvtan, hanem pl. sok finn is így van ezzel.) A finnugor megnevezésre visszatérve: szerencsésebb volna inkább a finn-magyar megnevezés (mert ebből a nagy körből a magyar szinte teljesen önállóan kiordít, a valamennyire hozzá közelebbi két kis nyelvvel, a hantival és a manysival, míg a többi, a finn-permi ág nyelvei és azok nyelvtana már épphogycsak áll közelebb hozzá, mint az altáji nyelvek... ) A nyelvtan rendszerének hasonlósága -és okkal feltételezhető réges régi rokonsága- tehát innen van. Ide érdemes még megemlíteni olyan szavainkat, melyek valószínűleg minden nyelvben a szókincs legrégebbi rétegébe tartozhatnak, ilyenek pl. az én-te mi-ti névmások. Ezek némi áttekintéssel és vizsgálgatással feltűnő hasonlóságot mutatnak mind magyar-finn(ugor), mind magyar-türk, mind pedig finn(!)-türk viszonylatban. További, már közelebbi rokonságunk a törökséggel egy másfél évezredes NÉProkonság. (azaz: "génállományunk", kultúránk, nyelvünk szókincsének jól felismerhető török szavai) Ezt a néprokonságot sajnálatos módon az iskolában néhány mondattal elintézve tanulhattuk: ld. "honfoglalás előtti török jövevényszavaink"... -ezzel amennyire csak lehet, ismételten a lehető legtávolabbra helyezve a török népeket! Az igazság az, hogy egy igen erőteljes összeolvadás történt egy bolgártörök nyelvet beszélő néppel, a két nyelv feltételezhetően néhány emberöltőn át még együtt is létezett a kevert népességben, majd végül annak a (nem török) nyelvnek a nyelvtana győzedelmeskedett, amit ma is beszélünk és MA magyarnak nevezünk. (hogy a keveredés előtt a kettő közül ki viselte a magyar nevet, a mai napig kérdéses, nem kizárt ugyanis az az eset, ami a bulgár népnévvel történt...)
Tehát a ma beszélt nyelv nyelvtana "került ki győztesen", de szókincsünk több százával(!) megőrizte e korból türk felmenőink szavait is(-és nem csak a mezőgazdasággal és állattenyésztéssel kapcsolatos néhány kifejezésről van szó, mint azt tanulhattuk!).
E szavak száma egyesek szerint ezer körüli, én gyűjteni kezdtem (nem csak a törökországi török szókincsét vizsgálva), jelenleg 300 környékén tartok, sokuk igen jelentős kifejezés, szókincsünk aktív része.
Ez a lista egy nagyobb munka részét képezi, mely többek közt kötődik az előbb elmondottakhoz is. Hogy pontosan mi lesz, arról majd az elkészültekor, egy biztos, több erre az oldalra látogató ember szívét meg fogja dobogtatni!

F. Péter

2005. január 8. 16:48:00 CET  
Blogger yildizhun said...

Kiváncsian várom!

2005. január 11. 18:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Én egy percig sem vontam kétségbe, hogy nekünk a finnek úgymond "közeli" rokonaink, de nem érzem annyira, mint a török "távoli" rokonságot. Lehet, hogy csak elfogultság(pedig a F1-ben Mclaren-es vagyok). :)És mi lesz az a meglepődős valami? Már engem is felcsigáztál. :)
Üdv: pocahont :)

2005. január 12. 15:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

... nem elfogultság! Egyszerűen csak szereted a dolgot, mert megszeretted, és jobban érdekel, mint mondjuk az aztékok hitvilága. (vagy ha mégis "elfogultság", akkor én is elfogult vagyok, több egyéb apró "elfogultságommal" egyetemben)
A meglepődős dolog egyébként nem annyira a magunkfajtának lesz meglepi (-mi már tudjuk...)
Egy nagyon jó kis kiadvány lesz, olyan általános ismeretterjesztő szinten, tkp. bepótolandó azt , amiről az iskolapadban a magyar-türk téma kapcsán lemaradtunk.
(gyakorlatilag teljes az űr e téren)
Mint mondtam, arról lesz szó, amit én vagy Te már jó ideje tudunk. Kicsit összefoglalva és áttekinthetővé téve, felébresztve vele azokat, akik nem tudnak semmit a dologról, de az érdeklődési hajlam eredendően bennük van. Egyszerre fog azokhoz szólni, akik csupán csak érdeklődők, és azokhoz, akik kimondottan a nyelvet szeretnék valamicskét elsajátítani. (-ha a két tábor egyáltalán szétválasztható...) Lesz némi nyelvkönyv jellege is e téren, magyar agyra szabva ezt az egyébként is "hasonló tervezésű" nyelvet. Lesz benne millió mazsolázgatni való érdekesség, stb. . A cél egyrészt az, hogy többen tudjanak arról, amiről mi tudunk (illetve mi is mégtöbbet tudjunk), másrészt pedig az, hogy gyarapítsa a "török téma" iránt érdeklődők táborát. Nem a titkolózás élvezete az, ami miatt nem részletezem, mire készülök. Már eddig is elég energiát öltem bele, és ha már ennyit kínlódtam, szeretném csendesen legalább én elvinni egy ilyen dologgal a pálmát. Valótlan dolgokat nem fogok benne írni, minden papírra vetett állítás mellett ott lesz érthetően a bemutatott bizonyító anyag. Ld. például javarészt bolgártürk eredetű magyar szavakat tartalmazó török-magyar összehasonlító szólistát, amit említettem, bemutatva, hogy ilyen tengersok szót valószínűleg nem a szomszédból vettünk át, hanem sokkal inkább egy erőteljes népkeveredés történhetett és a török ági felmenők mára elhalt nyelvének szavairól van szó, de ott lesz többek közt a sokkal régebbi dolgokról szóló nyelvtani sajátosságok összehasonlítása, alapot adva annak a feltételezésnek, hogy az uráli és az altáji nyelvek családjai (ugyan kicsit távolabbról) eleve rokonságban állnak egymással (megelőzve azt, hogy később türkökkel futottunk és olvadtunk össze). Kamu dolgokat nem akarok beletenni, ebben remélem(!) segíteni fog az, hogy évekig foglalkoztam nyelvészettel mind uráli, mind pedig altáji irányban (meg még sok más irányban is...) Eredeti végzettségemet tekintve egyébként mérnök vagyok, ami megnehezíti azt, hogy egy ilyen dolgot "csak úgy" megírhassak és kiadathassak, ezt meg fogom oldani azzal, hogy megfelelő köntösbe rejtem a könyvet. (mellesleg adnak ki sokkal durvább dolgokat is) Kiadó már érdeklődött. Hogy mikor lesz kész, nem tudom, remélem egy éven belül befejezem. Első látásra bevallom nagyon egyszerűnek tűnt, de nem az, nagyon részletesen át kell rágni mindent, hogy a végeredmény a lehető legkevésbé legyen megkérdőjelezhető. Még valami: ha már elmondtam mire készülök, és valaki úgy gondolja, bármi apró dologgal esetleg be tudna szállni a buliba, azt szívesen veszem!

F. Péter

2005. január 14. 18:28:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

bocsi, helyesbítés: a "javarészt bolgártürk eredetű magyar szavak" kifejezést a lista szavaira értettem, mielőtt valaki úgy értelmezné, hogy a teljes mai magyar szókészletre mondtam, és belém kötne (jogosan)! -"javarészt bolgártürk", mert a többi egyéb, például kun...

Péter

2005. január 14. 18:38:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Üdv!
Már várom a végeredményt, kiváncsi vagyok a művedre, végre valaki tesz is valamit, és nem csak szónokol. :)Remélem én is egyszer eljutok a nyelvészet terén arra a szintre, hogy valamit alkothassak! :)Most örülök, ha egyáltalán néhány mondatot tudok magamból csikarni törökül. :) Viszont a szavak hasonlósága (és főleg a nyelvtané!) már így a kezdetek kezdetén is szemet szúrt. És állítólag törökül tanulhat meg egy magyar legkönyebben. Erről neked mi a véleményed?
Hali: pocahont :)

2005. január 17. 9:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Hali!

Tenni teszek, remélem sikerül is, talán (mint említettem) egy éven belül... Amennyi energiám marad a napi munkám és a török feleségem mellett (akit ráadásul most tanítok magyarul), abból erre is szakítok.
Igen, magyaroknak eléggé könnyű... Egyrészt a régebbi okokra visszavezethető nyelvtani hasonlóság miatt (néhány gyaníthatóan közös, mind uráli, mind altáji nyelvekben létező szó onnan is van, de azok eléggé átalakultak), másrészt a nyelvünkbe került másfél évezredes török szavak nagy száma miatt. Erre teszi fel a koronát az, hogy a török nyelvtanban szinte alig találunk kivételes ragozást. E harmadik miatt mondható az, hogy a dolog "fordítva" már nem olyan egyszerű: egy töröknek már szembesülnie kell pl. a magyar "megyek, mész, megy..." bonyolultságával. Egyébként a törökben sem minden olyan könnyű, őszintén bevallom, gyakran használok pl. rossz igeidőt ha gyorsan beszélek és ezzel szerintem nem csak én vagyok így... a könyv "nyelvkönyv jellegű" részeiben pl. azokra is részletesen kitérek, magyar agyra szabott magyarázatokkal... Remélem, megvalósulnak a terveim, és elérjük azt a célt, hogy a maga alapjain jól megülepedett és megdönthetetlennek látszó hivatalos oktatás és tömegtájékoztatás a későbbiekben már bármit mondhat majd, a könyvemben szereplő dolgok az azt elolvasók számára a legszilárdabb bizonyítékot fogják szolgáltatni arról, amiről itt beszél(t)ünk, és idővel egyre többen ismerhetik meg hazánkban azt az élvezetes sakkozgatást is, amit egy magyarul beszélőnek a török tanulása nyújthat. Egyszer majd nem csak keleten fogják az innen érkezőt testvérnek tekinteni, hanem végre itt is az onnan jövőt. Sokat segítene ez mind a kapcsolatainkban, mind hazánk önmagára találásában!

Péter

2005. január 17. 18:57:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

(-ha nagyratörőnek tűnt volna a duma: remélem a kitűzött célhoz az egész legalább egy hajszállal talán hozzátehet... )

2005. január 17. 19:07:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia!
Nekem nagyon tetszenek a törekvéseid, és sok sikert kívánok neked! Ha tudnék valamiben segíteni..., de nem nagyon hiszem, "kicsi" vagyok én ehez. De annyit már most próbálok tenni, hogy el próbálom oszlatni a magyar emberek elől a ködöt ezzel a témával kapcsolatban, mert mindenki ezt mondja: "hát persze, hogy csomó minden ugyanaz a törökbe, itt voltak 150 évig!" Ennyi. Nagyon sokan még azt hiszi, hogy a törökök olyanok mint az arabok, csador, meg minden.
Pl mesélem ismerőseimnek, hogy lehet, hogy nyáron sikerül kimennem Törökországba, erre: "akkor csadort kell majd hordanod?" :) Azért szerintem ennyire nem lehetnek beszűkültek, hogy azt ne tudják legalább, hogy oda nagyon sok ember jár nyaralni, és nem egy elmaradott lepratelep. Na mindegy, én megteszek minden tőlem telhetőt, és ismeretet terjesztek :)
üdv: pocahont :)

2005. január 18. 13:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

-én is kicsi vagyok, de ....... sokra megy!

Péter

2005. január 18. 19:40:00 CET  
Blogger yildizhun said...

Sajnos az "átlagmagyar" még mindig úgy tudja Törökországot, hogy ott csadorban kell lenni, háremet tartanak, eladnak egy kecskéért..:((( Mit kellene tenni azért, hogy ez a gondolkodásmód megváltozzon?? Teljesen reménytelen??

2005. január 19. 0:55:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Hát őszintén szólva nem tudom,hogy mit lehet ez ellen tenni. Én azzal próbálkozom, hogy mindekivel akivel erről a témáról beszélek megosztom az én nézetemet. Mert nagy tömegek fejébe nem tudom, hogy miként lehetne beleverni az igazságot. Sajnos ez több évtizedes ismerethiány eredménye. Többet kellene tanítani erről a suliban. Ez lenne a minimum.
Üdv: pocahont :)

2005. január 20. 10:06:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Tisztelt Péter!
Készülő kiadványodhoz esetleg egy témával tudok szolgálni. ( ha már foglalkoztál vele, akkor elnézést) Nekem az anyai ágamról szinte minden felmenőm a Jászságból való, jászok. Annyit tudok a jászokról, hogy már a Honfoglalás előtt a Kárpát-medencében éltek, és régen a mai Törökország, Irán területéről indultak el. Nagyapámra sokan hitték hogy török, ráadásul nem tudom hallotál-e már régi(vagy akár mai falusi) jászokat beszélni, de olyan mintha törököt hallanál (egy nem magyarnak biztos ez jutna eszébe róla.)Én magyar vagyok, ráadásul már városban nevelkedtem föl, de sokan mondják hogy totál török kinézetű vagyok. Ezen én nem lepődöm meg, tudom honnan van...
Szóval szeretném figyelmedbe ajánlani a jászok türk kapcsolatának megismerését. Esetleg, ha a téma érdekel,szívesen segítek infókkal is.
Türk ve ce macar kürdestir!
Üdv.

2005. január 20. 13:37:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia!

A JÁSZ név, amennyiben a "szó szoros értelmében és kimondottan" vesszük egy iráni eredetű népet takar, nyelvük az iráni nyelvekhez tartozott, olyan nyelvekhez, mint amilyen például a perzsa vagy a kurd.
Az indoeurópai nyelvcsaládba tartoznak, olyan rokonokkal, mint mondjuk a szláv, a germán, vagy a latin nyelv(ek). Mint ebből kiviláglik, indoeurópai lévén közvetlenül nem kötődik a témához, amin dolgozom, de ha a terjedelem megengedi, kap némi említést... Persze más kérdés az, hogy a jásznak nevezett "embertömeg" foglalhatott magába türk elemeket is, "betársulva". Emellett gyakran kapcsolják a jász témához a velük szomszédságban álló kunokat, ők valódi törökök voltak. A mai Kazahsztán vidékéről érkeztek, velük többet foglalkozgattam. Két nagyobb nyelvemlék maradt utánuk, az egyik a Kun Miatyánk, a másik a Codex Cvmanicvs, mely tulajdonképpen egy nyelvi felkészítő, a hozzájuk induló nyugati szerzetesek számára. A kódexben található nyelv némi töröktudással szinte tökéletesen érthető. Ebben is található egy változata többek közt a Miatyánknak, melynek külön, "Kun Miatyánkként" említett változata egy szájhagyomány útján fennmaradt magyarországi szöveg, eléggé eltorzulva. Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy a torzulások "egyengetése" során több "logikus torzulást" is találtam (pl. több i hangot e váltott fel), ami egy külön kialakult és néhány évszázadon át létezett magyarországi nyelvváltozatra utalhat. A kun nyelv egyébként egész szépen túlélte az Árpádkort (ahol utoljára emlegetik a kunokat), az utolsó anyanyelvét még beszélő kun egy karcagi iparos volt, 1770-ben halt meg. Ha már szóba jöttek, a szláv "palovec" elnevezés is őket takarta, melyből az északi területeken élő palócok neve származik (biztos, hogy nem teljesen véletlenül!). Hogy valami habot is tegyek a tortára, júliusban találkoztam egy Törökországban élő bulgáriai "kunnal". Pomák -ott így nevezik őket. Ma is egy különálló nyelvet beszélnek, melynek bár nyelvtana a szlávnak egy erősen elkopott változata, szókincse százával őrizte meg az egykor beszélt kun nyelv szavait (-azaz tekinthető egyfajta "aranybányának"...).
Az arcvonásokról annyit, hogy sokszor botlik az ember Törökországban (de más török népek lakta területeken is) ismerős arcokba. Ezalatt javarészt nem is annyira a közhellyé rögződött "barna törököt" értem (-bár az sem teljesen elhanyagolandó), sokkal inkább azokat az első pillantásra "sima európainak" tűnő arcokat, melyekre jobban odafigyelve felfedezhetjük olyan magyarlakta vidékeken élő emberek arcait, ahol az elmúlt ezer évben viszonylag(!) kevesebbet cserélődött a lakosság. Embertani típusok megnevezéseibe most nem is mennék bele, elég csak ha valaki ezt észreveszi és "ráérez". (Persze környékünkön nem csak Magyarországon lehet erre felfigyelni, hanem némiképp Kelet-Európának valamennyi olyan vidékén, ahol egykori, mára eltűnt török népek éltek. Ilyen pl. a mai Dél-Ukrajna, a Volga vidéke, vagy a Balkán egyes területei, hozzátéve, hogy a Balkánt finoman kell kezelni, mivel ott az egykori török népek mellett számolni kell az ötszáz évig tartó Oszmánkori népességkeveredéssel is... -nem úgy, mint nálunk, ahol a balkáninál instabilabban eltelt 150 év -a közhellyel elletnétben, hogy "emiatt hasonlítunk"- nem járt/nem járhatott komolyabb és számottevő genetikai következménnyel. )
"Hogy ez már megint hogy jön erre az oldalra..." -a testvériségről szól ez a rovat, egy alföldi magyarnak (mondjuk pl. a Jászságban...) pedig az előbb elmondottak miatt még egy fokkal több oka van ahhoz, hogy a törökséget magához közelinek tekintse.
Megfogadtam, hogy most egy ideig nem grafománkodom, de már megint nem sikerült...
A közhelyekről: van sajnos elég közhely sok török fejében is, de tény, hogy sok magyar apró közhelyei a törökökről kicsit röhelyesek. A szomorú szó helyett azért használtam a "röhelyes" kifejezést, mert a legfenefurább az, amikor valakik hozzánk ennyire közelálló emberekről (nem tudva sem az ő, sem a saját valós kilétüket) vélekednek úgy, ahogy... A 150 évről (mely valóban rengeteg szörnyűséggel járt) csak annyit, hogy Ausztria például miért nem "cikis" ország sokak szemében (-az 300 év volt és sokáig gyakorlatilag tilos volt még magyarul is beszélni, míg a török pl. ezt nem tiltotta) ? -ja, mert gazdag... (oké, értem!) Egy biztos, nagyon primitív alapokon állnak a közhelyeink! (megj.: osztrák embert megbántani nem akartam, csak példának hoztam fel)

Péter

2005. január 20. 23:01:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Tisztelt Péter!
Köszönöm kimerítő helyzetértékelésed. Te is szántál habot a tortára, engedd meg hogy én is rakjak. Apai ágam pedig kun származású Békés megye északi részéből... Említetted a jász-kun párhuzamot, amivel lényegében el is érkeztünk egy számomra izgalmas témához. Ha a jász felmenőimen megpihentetem a szemem, azt látom élőben és régi fényképekről, hogy nagyon csontosak, inasak, és vékonyak, nagyjából hasonló 175-180 cm körüli testmagassággal. Ugorjunk a kun vonalra, akik ennek kicsit az ellentétei: viszonylag alacsonyak 170 cm körül vagy az alatt, teltebbek, kerek arc és alapvetően hízásra hajlamosak. De egy közös vonás nagyon kitűnik a lelkükből, amit persze már nem fényképekről néztem le. Hihetetlen kitartóak és hűségesek. (ezeket elbeszélésekből, családi történetekből, és főleg a jászokkal kapcsolatos történetekből szűrtem le.) Fényezés nélkül mondhatom, szerintem körülbelül a két legfontosabb emberi tulajdonság. Valószínű, hogy a törökös kinézetem a két nagyszülőm vagy az afölötti időkből ered, és nálam egyesült, mert nővérem például szinte semmit sem "mentett át" ezekből a vonásokból.
Készülök Törökországba, sőt Iránba is. De még nem vagyok kész rá. Tudom, hogy nagyon sok olyan emberrel, tájjal, érzéssel fogok találkozni, ami ott fog tartani vagy örökre, vagy legalább hosszú időre. De Magyarországot is nagyon magaménak érzem (sőt!), így egyelőre nagyon óvatos vagyok ezzel kapcsolatban. De az idő közelít, érzem...
Türk ve ce macar kürdestír!
Laci

2005. január 21. 11:10:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Hát igen. Magyarországon nagyon sokan jobban hasonlítanak inkább a keleti népekre, mint finn barátainkra. Errről már fenntebb írtam is.
Apropó, tudom, hogy nem ide vág, de hogyan lehet családfát kutatni?
Üdv: pocahont :)

2005. január 21. 15:23:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

-mármint a felmenők családfáját? (vagy a népekét?)
ha megvannak az adatok kb. a XX. század első feléig, akkor van némi esély... addig ugyanis mindenki rendelkezett a felekezetének megfelelő keresztlevéllel, vagy egyéb hasonló irattal, melynek a bejegyzett párja a templomi anyakönyvekben megvan... ezután azon a környéken és annak templomában érdemes érdeklődni, ahol a papírt kiállították, illetve kiállíthatták (-ha nincs is meg a keresztlevél, de tudott, hogy a nagyi vagy a dédi hol született és mi volt a vallása, akkor érdemes megpróbálni...) a következő bökkenő itt az lehet, ha az anyakönyv tarkabarka történelmünk egy pillanatában megsemmisült, vagy szép lassan elporladt... ezzel a módszerrel néhány évszázadot vissza lehet menni... onnantól már a (nagyon nagy) szerencse kérdése, hogy felbukkan-e egyéb adat valamilyen dokumentumban, ami az adott környékről származik...
Van még egy vonal, de ahhoz nem tudom, hogyan lehet hozzájutni: az amerikai mormon egyház elhatározta, hogy visszavezeti az egész emberiség családfáját Ádám-Éváig . Valószínűleg nem fog sikerülni nekik, de ami származási adat csak van a világon élő emberekről, azt gyűjtik és katalogizálják, kb. 10 éve kezdték el a munkát Kelet-Európában... ami anyakönyvet és miegymást eddig felleltek, azt mindet nekiláttak feldolgozni... Utahban a Gránithegy belsejében van a könyvtáruk, a kulcs nem tudom hol van... :)
Egy biztos, a török idők utánig még egész jól el lehet jutni, onnan esetleg megoldást kínálhatnak azok az összeírások (például), melyek a lakhelyükre visszatérő, vagy végig ottmaradt örökösök neveire adnak utalást... így pl. van némi sansz arra, hogy valaki nagyjából behatárolhassa honnan származnak az ősei... a tatárjárás utáni nagymértékű betelepítés persze adhat újabb buktatókat e téren, onnan egyébként már alig van adat... Azért vázlatosan fel lehet térképezni (elvben mindenképp) egy-két dolgot... ( kis szerencsével pl. egy tősgyökeres kun származást...)
A DNS vizsgálatok nem tudom mibe kerülnek, gondolom méregdrágák, így arról nem mondanék semmit :)

2005. január 22. 15:45:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Köszönöm szépen a felvilágosítást. De akkor most hogy kezdjek hozzá? :) őszintén szólva sejtelmem sincs...
Üdv: pocahont :)

2005. január 24. 15:42:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

1.: a még fellelhető és élő legöregebb hozzátartozókat fellelni és kérdezősködni! :) (ha csak nagy- vagy dédszülőkig található némi nyom, az már jó kiindulópont) :)

2005. január 24. 20:07:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

ok, köszi, ük-ük nagyanyám nevét még tudom, de akkor hova menjek kutatni?
üdv: pocahont

2005. január 25. 16:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

-mondjuk arra a településre, ahol született... ha a felekezeti hovatartozása ismert, a vallásának megfelelő helyi templomban érdemes érdeklődni az egykori anyakönyvek felől. Szerencsés esetben azok még megvannak és további segítséget adhatnak. Ha nem, akkor bonyolultabb a helyzet, olyankor utána kell nézni (ez már tényleg nehéz), milyen összeírások történtek és azoknak vannak-e fellelhető emlékei. Tudom, nem könnyű... Először is, irány a hely, ahol a még ismert felmenő született! :)

2005. január 25. 20:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

De nem igen tudom, hogy hol született. És az nem könnyítí meg a helyzetet, hogy grófi család sarja volt? Nem lehet ezen a szálon elindulni?

2005. január 27. 9:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Üdv. Nem tudjátok véletlenül, hogy honnan lehet szerezni olyan török szövegeket, amelyek kezdőknek valók (könyv, online, akármi) és hol lehet olyan magyar szöveget, amit fordítgathatok törökre?
pocahont

2005. január 27. 10:25:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Pocahont!
A két függőben maradt kérdésedre (bár remélem, már nem azok) tapasztalataim alapján legjobb válasz az internet.
Ha már a néperedet kérdésében evickélve eljutottunk a konkrét személyek (pl. Te) származásának kutatásáig, akkor egy ötlet : www.familysearch.org (-néha akadozik, meg persze beletellik kis időbe. míg az ember kiigazodik a használatán!) (A családfakutatást szent kötelességének tartó mormon egyház tartja fent, végső céljuk ezzel egyébként az Ádám-Éváig való visszavezetése valamennyi embernek a Földön. Ha ez nem is megoldható, néhány évszázadra visszamenőleg sokunk számára már biztos adatokkal tudnak szolgálni. Magyarországról a 60-as években vitték ki bőröndökben az adatokat, amint elnéztem, jó része már feldolgozott állapotban van. ), de ha tovább keresgélsz, vannak ezzel kapcsolatos magyar oldalak is. (sőt, vállalkozók, akik jó pénzért elvégzik helyetted az ügy felgöngyölítését!)
A fordítgatással szintén ez a helyzet. Én nem is annyira fordítgatásnak mondanám: van pár olyan dolog, ami érdekel (-szerintem Téged is...) és a hozzájuk szükséges olvasnivaló javarésze török nyelvű. Nekem mondjuk ilyenek voltak a turkológiai és altájisztikai témák. Akkor is ajánlom, ha kezdő vagy. Ilyen esetben persze van elég görnyednivaló a szótárral, de már ott az édes kényszer, hogy fordíts! (-de ha csak ételrecepteket akar valaki olvasgatni, akkor se rossz módszer!) Ugyanilyen édes kényszer lehet az is, ha valakivel kommunikálni akarsz (ismételten: mondjuk a neten, bár élőben még jobb...) és törökül meg akarod fogalmazni a mondanivalódat, illetve a másikat meg akarod érteni.
Minden jót!
Péter

2005. február 3. 1:45:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

köszi szépen.
hát szótár híján (lehet, hogy majd lesz)nehézkes a fordítás, és rendes internet hozzáférés nélkül (csak suliban, és itt nem lehet chatelni sem) elég nehéz a törökül beszélésnek a próbálkozása. De azért majd csak lesz valami.
üdv: pocahont :)

2005. február 3. 10:30:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

-ja bocs', ebben igazad van...

2005. február 3. 15:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok.
Érdekelne: Torma József: Török nyelvgyakorlatok
Gelencsér Gábor: Günaydim Türkiye Alapfokú török társalgás
lunata@citromail.hu
üdv:pocahont

2005. február 7. 9:59:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Nem tudjátok, hogy hol lehet érdeklődni, hogy mennyi egy buszjegy Törökországba?
üdv: pocahont

2005. február 7. 11:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

www.eurolines.com , aztán onnan már lebontható országokra.
De, javasolt most kihasználni a fapadosokat, mert egyrészt olcsóbb még, másrészt kb. 1-2 évük van hátra, utána összerogynak majd a nagy légitársaságok alatt...( ilyen árak sokáig nem tarthatók) Úgyhogy fapadra fel!!
Üdv.

2005. február 7. 15:53:00 CET  
Blogger yildizhun said...

Szia Pocahont..Hát buszjegyet már ne keressél, mert kb 2 éve beszüntették a járatokat Bp-Ist között :( Vonattal sem érdemes próbálkozni, majdnem annyiba kerül, mint egy fapados járat és 2 óra helyett kb 30 órát tartana vele az út! Maradnak a repcsik...

2005. február 8. 10:37:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Köszi a segítséget!
És a hol tudom megnézni, hogy fapadosok, vagy normálok mennyibe kerülnek? Mondjuk magyarul, mert az angol tudásom hagy kivetni valót maga után... :)
Üdv: pocahont :)

2005. február 8. 14:26:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

hát itt meg mi történt? hol vagyto emberek!!! :)
üdv: pocahont :)

2005. február 23. 15:39:00 CET  
Blogger dora said...

Sziasztok!
át tudom érezni, amit ti.A párom istanbulban tanul (most fejezi be épp a sulit), amúgy Ankarában él.Márciusban voltam nála 2hetet,de azóta is ezt sírom vissza.ő talán novemberben tud ide jönni, mivel neki sokkal nehezebb (vízum stb.)Mi Hollandiában találkoztunk (Erasmus ösztöndíj).szeretnék törökül tanulni,de nálunk képtelenség egy nyelvkönyvet találni, még angolt sem.

2005. május 4. 20:41:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Június 6-án egy Békés megyei lelkes csapat indul 10 napos programra Ankarába, egy magániskola meghívására. Vannak még szabad helyek. Utazás különbusszal. 30 ezer. Éjszaka családoknál ( kivéve a felnőtt ferfiakat). Prioritált életkor 12-16.
Bővebben:Tel: 30 908 49 31

2005. május 17. 22:52:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szevasztok, készülök Törökországba. Ahogy elnézem a turistairodák programjait, eléggé egyenprogramok, mindnek ugyanaz a hat van. Létezik, hogy ha a nyaralóhelyen bemegy az ember a török turistairodába, ott is ugyanaz a hat van?
Aki ismeri, mit takar az iskolalátogatás? (Van egy ilyen is)


Szvsz, az átlagmagyar nem gondolja azt, hogy a török nők csador-ban járnak és egy kecskéért lehet venni, meg efféle hasonló baromságokat. Ez inkább az arabokra érvényes, de ott is csak humorszinten. Az átlagmagyar hallott harangozni az ifjútörökökről, Kemal Atatürkről, stb.

A török kultúra jelen van, nincs pld. olyan műv ház, ahol ne lenne hastánctanfolyam. Legalábbis több van, mint mondjuk ír sztepp.

Zene: Én spec nem szeretem a török zenét, de biztos más lehet egy nargiléval, kávéval élvezni. (Török esten kipróbálom).

Török emberek: Egyet ismertem úgy nagyjából közelről. Nagyon rendes fazon volt, bár egy kicsi kényelmetlenséget okozott neki, hogy itt nem olyan toleránsak a nők. Szerencsétlen, minden gyerek után kénytelen volt más nőbe kezdeni, nyilvánvaló, hogy a többnejüség lett volna neki a megoldás (és nőinek is). (Én is támogatom). Egyébként a beiglije egészen különleges élmény, pedig állítólag magyar specialitás.

A nőktől sok rosszat hallottam a török pasasokról, gyakorlatilag minden nőt meg akarnak kapni. Ezzel nyilván sokan itt is így vagyunk, csakhogy ők ebben nagyon erőszakosok.

Ha visszajöttem, mesélek.

2005. május 30. 22:31:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Finnek vagyunk és kész!!:D

2006. október 10. 16:59:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!Segítséget kérnék vkitől aki már járt vagy élt kinn Ankarában!Én 8 hónapot fogok ott tölteni és nem ártana egy kis felvilágosítás!És a tényhez hozzátartozik, hogy egyedül megyek ki és kicsit (22 éves nő létemre) beparáztam!
Nagyon jól esne egy kis bátorítás!KÖSZÖNÖM

2006. december 11. 20:50:00 CET  
Anonymous Z_Horváth_A said...

Kristó Gyula: Magyar honfoglalás - honfoglaló magyarok. Talán ebből a könyvből mindenki megérti, mi az alapja a testvériségnek :-)

2007. június 25. 17:45:00 CEST  
Anonymous Dóra zilahról said...

Kedves olvasok !
Lasacskán már 1 év lesz hogy 1 törökkel beszélek az internetten és nagyon jol egyezek vele. Azt hittem hogy olyan mint a többi, de tévedtem. Ahogy telt az idő jobban megismertem és még több idő elteltével közeli lett számomra. Épp olyan jol egyezek vele hogy már egyes titkaimat is el tudom mondani neki mert megbizok benne. Amikor pedig kérek tőle velemenyt, akkor pedig szivesen elmondja, sértés nélkül ami persze igaz. Ő tudta elejétől fogva hogy én magyar vagyok és én is hogy ő török. Más törököt nem is érdekelte hogy milyen nemzetiségű vagyok csak beszélt velem és annyi. De ez az illető török akivel beszelek szinte 1 éve, érdekli a magyar nemzetiség és méghozzá kérdezősködik a kulturánk és a szokásainkról is. Persze hogy engemet is érdekel a török kultura és érdekesnek tartom. Sok személy ilyen korba mint én vagyok most (mert én épp most 15 éves vagyok) nem is nagyon érdekli más kultura vagy nemzetiseg, mert megelégszik a saját magáéval. Engem viszont nagyon is érdekel a török kultur, mert érdekesnek tartom. Az illetö akit megismertem Törökorszagból ( igaz hogy fél olasz és fél török származású, de inkább töröknek tartja magat ) tanitott engemet törökül és ténleg hasonlit a magyarra. Igazat adok azoknak akik ezt mondták. A kiejtésbe is és a nyelvtanba is van sok közös dolog. Persze sokan mondják hogy " Olyan mintha törökül beszélnél ", amikor nem is olyan nehéz a török nyelv. Amikor még én semmit sem tudtam törökül, meg nem is hallottam 1 szót se és nem is olvastam se 1 szót se ezen a nyelven addig én is azt mondtam "Hűű de nehez ez a nyelv ! " és amikor oda jutottam hogy megismertem 1 törököt az internetten, 1 idő utan megkértem őt hogy mondjon már valamit törökül, mert kiváncsi voltam hogy mi lehet olyan nehéz benne. És ami után le is forditotta és máskor is még mondott 1 pár szót és mondatot is már máris megtetszett a nyelv és akartam továbbra tanulni. És kiderült hogy nem is nehéz ez a nyelv.
Én ajánlom másnak is a török kulturát és legalább ne nagyon mondjak hogy "Olyan mintha törökül beszélnél" mert ha jol bele gondolsz nem is olyan nehéz ez a török nyelv. Tapasztaltam. És kösyönöm azoknak akik elolvasták a megjegyzéseimet.

2008. február 7. 20:57:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

En egy csaladnal lakok angliaban ahol török a ferj. meg a munkahelyemen is van par torok srac meg egyebkent is talalkozok vele mert surun elmegyek a "haziurral" meglatogatni a haverjait. Nagyon rendesek es tisztelettudoak. Tanultam par mondatot is torokul :D
Finnorszagba is voltam 1 honapot es sokkal inkabb ugy latom ha valakikkel rokonok vagyunk nyelvileg meg akarhogy is azok inkabb a torokok.
tudnek meg sok jot irni roluk...... :D
Azt mondtak hogy a fekete tenger delkeleti partjan hasonloan nenek ki az emebrek mint a magyarok....vilagosabb halyszin, borszin, esetleg kek szem. Errol egyebkent halottam tobb tanulmanyt is...
ha valami otletettek van, vagy akarmi irjatok:
szabolcs8501@gmail.com

2008. február 28. 23:07:00 CET  
Blogger Sioux said...

Ami a nagy Árpád nevünket illeti:
török eredetű, az ÁRPA szóból ered!
Vajon Árpád vezérünk szülei honnan szedték ezt a nevet??
Csak nem?

2008. március 19. 13:32:00 CET  
Anonymous drunkenmacleod said...

Hehe, magyarul:
"Szakállam van"
Törökül:
"Sakalım var"

az akadémiának üzenem, hogy flükkapükki a jókapukkijukba :D

2008. július 2. 13:07:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok,

Már megbocsáttassék, egy elméletet nem "tagadni" kell illetve lehet, hanem "elfogadni" . DE - Miért ne lehetne kétségbe vonni?
Azt mondják az akadémiai álláspont, meg XY professzor(ok). Nem kell mindig hanyatt esni a "tekintélytől", mindenki nyugodtan és bátran megfoglamazhatja és felteheti kérdéseit, és kétségbe vonhat bármit - vagy kiderül hogy nem volt igaza (és akkor mi van?-max. tanul belőle) vagy megadatik az esély, hogy meglát valamit ami érdekes. Miért ne?
Egy vélemény csak az enyém is.
Akadémikusok ebben a témában. Számomra elég érdekes ennek a kiindulási alapja is:

Egyetlen króniánk sem említ finn rokonokat?

Most akkor vagy az van, hogy minden királyunk hun, szkíta(belső-ázsia lovasnomád népek összefoglaló elnevezése) ősöket hazudott magának rendre hogy fényezze a származásunkat kezdettől fogva...
VAGY
a XIX. században nem magyar (Joseph Budenz, Paul Hunsdorfer )később magyarul megtanult, magyarosított nevű németek megbízásra(?) írtak egy "tudományos" nyelvészeten alapuló származási elméletet, ami a magyarok nem lehetne büszkék.Miért tették volna?-mert ha az a nép - aminek a szabadságharcát történetesen nem rég teperték le, majd kussoltatták el (Bach-korszak) újra erőt merít, egy nemes származás is komoly erőt képvisel. - Egy halászó-vadászó, finnugrász kis nép meg ugye mit akar..
Trefort Ágoston, a megalakult akadémi elnöke dogmakét hirdette a finnugor származás elméletét.

- Nem gyanus-e, hogy a "TÉNY" anyyira el kell fogadni, hogy ha valakiben késtégek merülnek fel, az már könnyen "tagadásnak" minősül?
- Nem gyanús-e a krónikáink és az új "tudományos" eredmények közötti szakadék?
- Nem gyanús-e miért hívják Hungáriának Magyarországot, ha semmi közünk a hunokhoz (akiket sok helyen türk szinonímával(?)is említettek) miért ez az ország neve a legtöbb idegen nyelvben (is)?
- Nem gyanús, miért tanítják hivatalosan a török iskolákban hogy rokonos vagyunk?
- Nem gyanús a nyelvi hasonlóság?
- Nem gyanús az (egykor volt) írásbeli hasonlóság? Rovásírás!- Szabad utána olvasni magyar és török vonatkozásban is!
Professzorok és akadémia?

Tessenek megemlíteni nyelvészeket és professzorokat a másik oldalról is:
Vámbéri Ármin,Sebestyén Gyula, Forrai Sándor Németh Gyula, Kiszely István
Ugyanis nem csak "Hunfalvy" Pál, "Bundencz" józsef, Sándor Klára vagy Róna-Tas András foglalkoztak/foglakoznak e témában!

Tessék bátran kételkedni és nyugodtan keresni a választ ezekre az érdekes kérdésekre!
Van okunk rá.
További hasznos időtöltést és érdekődést mindenkinek a török népek iránt (is)!

Selamlar ve Sevgiler
Kolinba

2008. július 28. 14:39:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

A MTA-t azóta nem sokra tartom, mióta Egelly Györgyöt részint ezzel zárták ki: "Vegye tudomásul, hogy gömbvillámok márpedig nincsenek!"

Egyes nem Magyar rendkívül befolyásos rétegnek mai napig érdeke, hogy a Magyarság ne ébredjen öntudatára, mert az gazdaságilag nem lenne szerencsés.

Gábor970

2008. október 13. 13:36:00 CEST  
Blogger EMINÖNÜ said...

Sziasztok!
Olvastam az eddigi írásokat, és bár nem mostaniak, azért remélem, hogy valaki, akit érint a kérdésem,vagy tud hasonló történetet, fog rá válaszolni nekem.
Nemrég én is megismertem török embereket, és szintén nagyon pozitív vélemény alakult ki bennem róluk. Egy török fiúval pedig közelebb is kerültünk egymáshoz a barátságnál, de el kellett válnunk, mert letelt az ösztöndíjunk,haza kellett mennünk,és akkor nem volt más választásunk. Ennnek kb fél éve, de azóta is beszélünk neten keresztül,nem minden nap, csak hetente, két hetente, mikor hogy van időnk. Az érdekelne, hogy hogyan sikerült fenntartani azokat a kapcsolatokat, amelyekben az egyik fél magyar, a másik török volt, vagy egyáltalán még ma együtt vannak-e? Ha igen, hogyan vészelték át a távollétet? Ha nincsenek már együtt akkor a kulturális különbségek és a távolság miatt?
előre is köszönöm, annka, aki válaszol

2009. június 18. 11:25:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Enéh
Elöszőr voltam,most nyáron Törökországba.Szeretem Keletet és az út megfizethető volt számomra.Törtenelmi okokból ellenszenvel érkeztem és barátságtalanul.Megcsapott a keleti érzelem és kezdtem meglágyulni.Folyamatosan.Egy török családdal egy asztalnál reggeliztem.Olyan barátságosak voltak,végig azon gondolkodtam,hogy ülhetek én ezekkelegyütt.?Ők pedig a gololataimról mit sem tudva nagyon udvariasak és érdeklődőek voltak.Ez nagyon furcsa volt nekem,ez a kettős érzés.Gondoltam egy újjabb ellentmondás az életemben,én aki rendet akarok.Egyébként Dédnagyapám török származású,Dédnagymamám egy másik keleti népből való.Ezt érezni magamba,hogy mind a két vérből való vagyok.Nehogy eláruljam az egyiket? "De be kellett vallanom magamnak,hogy török is vagyok"Ez érdekes,ezzel nem árulom el a másik drága keleti népemet.Kettős nemzeti identitás,össze van keverve.Magyaroszág egy találkapont volt a felmenőimnek.Mikor egy török utánnam kiabált "hé Magar." Mintha testvérem lett volna,mintha nevemen szolított volna!A tengerparton a turkiaz rádióval énekeltem,hajnalban,napfelkelténél,mezitláb,homokban kavicsok között,hosszú szoknyában.Akkor volt nekem egy pecsét,hogy Keleti vagyok.Egyértelműen.A repülőtéren már sirva búcsúztam egy török fiútól,repülőtéri dolgozó,aki megértően jó utat kivánt! Azt hiszem szép történet!Mindenki maga érzi,hova tartozik.Bánom,részemről a felmenőim vándorlásait !

2011. október 3. 19:57:00 CEST  
Anonymous Seherezádé said...

Kedves török-barátok!

Az idén nyáron először jártam Törökországba. Kellemes élményekkel tértem haza. A törökök nagyon kedves emberek, testvérként fogadtak. Mindenhol török nőnek néztek. Azt mondták olyan arcvonásom, van, mint a törököknek keleties. Jász származású vagyok apai anyai ágon.
Szerintem is meg kell Törökországgal erősíteni a testvéri kapcsolatot és a gazdasági kapcsolatot is. Tanulhatunk a törököktől például az összetartást.
Seherezádé

2011. november 4. 16:48:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Tudomásom szerint a Törökök úgy tanulják,hogy ők "békefenntartóként" voltak a hazánkban és nem megszállóként.Egyébként én fél évig dolgoztam török katonákkal egy táborban ,de egyáltalán nem tűntek "testvéreknek" A mondás amit kiírtak "Magyar,Török, két jóbarát..." Még mindig "Lengyel,Magyar,két jóbarát együtt issza sörét borát".Ami viszont teljes mértékben meg is mutatkozott.

2011. december 2. 7:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Remélem jó helyre írom a hozzászólásomat és megjelenik!
Nagyon szeretem a blogot és a törököket is!!!
Törökországba is nagyon szeretnék eljutni, de az az igazság, hogy barátok híján nem lenne kivel mennem.
Abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy hol találhatnék egy Magyarországon élő török levelezőpartnert? Persze jó lenne, ha valamennyire beszélne magyarul. Én csak nemrég kezdtem törökül tanulni és nyelvtanulás szempontjából is jó lenne. De annak is nagyon örülnék, ha tudnátok olyan magyar csoportokat,akikkel el lehetne jutni Isztambulba.

2012. augusztus 12. 8:44:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Névtelen!
Kérlek add meg az e-mail címed és megbeszéljük a részleteket a Törökországba való utazással.

2012. augusztus 16. 19:51:00 CEST  
Blogger Sándor Tar said...

Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

2013. január 19. 23:12:00 CET  
Blogger Sándor Tar said...

Üdvözletem!
engem is nagyon érdekelne, mind a törökországi út, mint a török nyelv tanulása, mind pedig egy levelezőpartnerrel való kapcsolattartás.
Bárki ebben tudna nekem segíteni, itt megtalál: tasaegt@citromail.hu
Előre is köszönm: Tasa

2013. január 19. 23:14:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

"Akadémikusok"
A törököket nem hódították meg az osztrákok, azaz nem szabadították fel őket, nem hoztak létre, áll finnugor elméleteket, ezért tudják a törökök, hogy kik a rokonaik...annyira nehéz ez???

2013. október 19. 20:45:00 CEST  

Megjegyzés küldése

Links to this post:

Link létrehozása

<< Home