2004/08/27

Raskó Szofi története

Problémás vegyesházasságok
Hajdú Sándor, Hetek, 2004. nov. 19.

Szolnok egyik külső kerülete Szandaszőlős. A buszmegállóban fiatalok igazítanak útba, amikor a Raskó családot keresem. „Tóbiás a kocsma neve, ott érdeklődjön bátran” – mondja egy fiatal srác, és lerajzolja, hogy miként jutok a „helyszínre”. Az alagsori mulatót messziről felismerni, mert üvölt a zene. A pultnál ordítva közlöm, kit keresek, mire a raktárból előjön egy fiatal srác, Tamás, Emese testvére. A zaj miatt az udvaron mutatkozom be, és mondanám, mi a jövetelem célja, de már félbe is szakít: „Hazaérkezésünk után a bulvársajtó szinte mindent kiteregetett rólunk, ezért nem állunk szóba senkivel.”

Pedig az eseményről csak szűkszavú hírek jelentek meg: Nemrég tért haza a hároméves szolnoki illetőségű Raskó Szofi és édesanyja, Emese, akik Ankarában, a magyar nagykövetségen bújtak el a gyermek török apja, Özbas Fatih elöl. Az egykori birkózóbajnok az év elején az anya tudta nélkül csempészte Törökországba Szofit. Az anya márciusban kiutazott utánuk, de Özbas elvette mindkettejük útlevelét. Az asszony gyermekével külképviseletünkre menekült a fenyegetőző apa elől, s hónapokig ott tartózkodott. Ennyi, ami a hivatalos híradásokból kiderült.

Hiába próbálkozunk, nem fog senkivel szóba állni Emese, ez a tuti – vetette oda a mellettem álló fiatal srác a Tóbiás „étteremben”. Az újságírók nem éppen népszerűek errefelé mostanában – tette hozzá még, és hiába próbálok érvelni, elutasítás a válasz. Abban maradunk, majd telefonon folytatjuk, de sajnos többszöri érdeklődésünk után kiderült, Emese így sem, a történtek után több héttel sem akar nyilatkozni senkinek. Mindössze a család egyik közeli ismerősével sikerült beszélgetnünk, aki elmondta, hogy Emese Németországban ismerte meg a török sportolót. Mint mesélte, számukra meglepő volt olykor a férfi viselkedése, mivel hol úgy viselkedett, mint egy átlag „világi”, hol pedig úgy, mint egy vallásos mohamedán. Amikor jó passzban volt – azaz olyan volt, mint a többiek–, lehetett vele szórakozni, sörözni, de volt hogy előjött belőle a „török vér”, és olyankor előfordult, hogy agresszívvá vált, és érthetetlen módon kezdett viselkedni. „Az az egészben a legszomorúbb, hogy mikor újra együtt éltek, ismét fogant egy kisbaba, aki most fog decemberben megszületni, és ez a felhajtás nem hiányzik nekik. Mondják errefelé a népek, hogy nem kellett volna szóba állni ezzel a törökkel újra, de hát a szerelem és az ész nem mindig vannak összhangban” – tette hozzá kezét széttárva a rokon.

Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára szerint ez egy jogi értelemben nem rendezett családi kötelék volt a török férfi és a magyar hölgy között abban az értelemben, hogy nem éltek házassági kötelékben. Minden információ azt támasztotta alá, hogy sem a magyar, sem egyéb törvények szerint házasságkötésre nem került közöttük sor. A kapcsolatuk gyümölcse a kislány, Szofi. Az édesapa egy magyarországi látogatása során a német útlevelébe bejegyeztette a gyermeket, és ezzel az útlevéllel a kicsit „hóna alá kapva” elhagyta az országot. Az édesanya utána utazott, hogy a kislányt hazahozza. Elvitte Szofi magyar útlevelét, és megpróbálta a gyermeket Törökországból hazahozni. A török hatóságok azonban feltartóztatták, mert nem volt regisztrálva a magyar útlevélbe, hogy a gyermek mikor lépett be Törökországba, ezért nem engedték ki a kislányt az országból. Az államtitkár elmondta, hogy ezt követően az ankarai nagykövetségen helyezték el az édesanyát és gyermekét. A gyerek iratai azonban a férj családjánál voltak, akik jogellenesen maguknál tartották a Magyar Köztársaság tulajdonát képező okmányokat.„ A török hatóságok több megkeresésre – amelyet a magyar diplomácia a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül megtett – sem reagáltak. Illetve azt közölték, hogy miután Törökországban büntetőeljárás folyik az ügyben, ezért a Külügyminisztériumnak semmilyen befolyása nincs a dologra, azaz meg kell várniuk, amíg a török igazságszolgáltatás ebben az ügyben majd állást foglal. Közeledett az időpont, amikor az újabb gyermek megszülethetett, ezért bekérették a minisztériumba a török nagykövetet” – magyarázta Bársony András. A török fél magatartása ugyanis számtalan tekintetben ütközött a nemzetközi joggal, a Hágai Konvencióval, amely a gyermekek mozgásának jogellenes korlátozásáról szól. A magyar diplomácia véleménye szerint ugyanis a gyermeket jogellenesen csempészték ki Magyarországról.

A török hatóságok ezután röviddel kezdeményezték a bíróságon a fiatalasszony és a gyermek eltávozását. Mondván, hogy az ügyészségi eljárás, amely tulajdonképpen megakadályozta az ő hazatérésüket, nem felelt meg a török jog előírásainak, ezért megsemmisítette az ügyészség ilyen irányú határozatát, és lehetővé tette, hogy gyermek és édesanyja elhagyják Törökországot.

Bársony András azt is elmondta, hogy általában az arab országokba házasodó polgártársaink esetében fordul elő, hogy a házastársi kapcsolat megromlását követően súlyos konfliktus és jogi vita alakul ki a közös gyermek elhelyezése kapcsán.

Efendi megjegyzése: Hajdú Sándor bevezetője szerint a"hivatalos híradásokból" (ki tudja, mik ezek) éppen, hogy valami kiderült Raskó Szofi történetéről. Ha elolvassa az alábbi cikkeket, nyilvánvalóan más volna a véleménye. Azért az jó volna, ha az újságíró olvasná is, s nemcsak írná a híreket. Mindamellett tiszteljük Hajdú Sándort, hogy jóval Szofi hazatérése után is érdekli őt a család sorsa és a szerencsétlen történet körülményei. Ami pedig a "jogi értelemben nem rendezett családi köteléket" illeti:ez az állítás tévedés - amint Raskó Emese nyilatkozatából is kiderül, Szofi anyja és apja viszonya jogilag rendezett volt, mindkét fél szülői felügyeleti joggal rendelkezett, ez azonban nem jelenthette azt, hogy az apa jogszerűen tartósan külföldre vihette a kislányt.

"Bennem van a félelem"

A Törökországból hazatért, bujkáló szolnoki anya vallomása

Népszabadság, Doros Judit, 2004. október 15.

Ankarából hazajutva Magyarországon bujkál volt török élettársa elől a szolnoki Raskó Emese és hároméves kislánya, Szofi. Attól félnek, ha kiderül a tartózkodási helyük, akkor az édesapa újból megpróbálja elrabolni a gyereket. Raskó Emese - akinek sorsát több hete követi nyomon lapunk - közvetítők segítségével interjút adott a Népszabadságnak: beszámolt egyebek között arról, milyen fenyegetéseket kapott a családja, s meddig képes egy hároméves kisgyerekkel titokban, bujkálva élni.

- Mire számít, mit tesznek azért, hogy ne kelljen félelemben élniük?

- Az, hogy titokban kellett hazajönnünk, meghatározza a mostani életünket, és így egyelőre a bujkálásra kellett berendezkednünk. Nem tudom, ez meddig fog tartani, de azt gondolom, ha Fatih tudná, hol vagyunk, újra megpróbálná magával vinni Szofit. A következő időben biztonságos életünket ügyvédi és egyéb segítséget igénybe véve szeretném kialakítani, hogy ne kelljen nap mint nap félelemben élni.

- Próbált-e egyezségre jutni a gyerek ügyében az utóbbi hetekben Fatih Özbassal?

- Fatih szeptember közepén kölcsönös megegyezést ajánlott fel, így akkor szüneteltettünk minden hivatalos intézkedést. A megállapodásban azonban nem fogadta el a látogatások korlátozásait, vagyis azt, hogy nem jöhet hozzánk bármikor, és csak felügyelettel lehet Szofival. A megegyezés aláírását így többször elhalasztotta, végül megtagadta. Közben többször megfenyegetett azzal, hogy ez itt Törökország, itt az fog történni, amit ő akar, s ha rajta múlik, soha nem fogunk kijutni az országból. Több alkalommal kérte: menjünk vissza hozzá. Miután világossá vált számára, hogy ezt nem tudom teljesíteni, mindent megtett azért, hogy ne hagyhassuk el az országot. Hazugságokat állított a helyi újságok, a rendőrség és az ügyészség előtt, például azt, hogy házasságban éltünk, huzamosabb ideig laktunk együtt, majd közös megegyezéssel telepedtünk le Ankarában. Azt is állította, hogy a gyerek felett a felügyeleti jogot kizárólag ő gyakorolja, mivel én arról lemondtam. Ez természetesen nem igaz.

- Ilyen körülmények között hogyan érvényesíthetők egyáltalán az apa jogai, a kapcsolattartás?

- Megegyezésünk pontosan arról szólt volna, hogy mindkettőnknek megszabja a kötelességeit és jogait. Az elmúlt hónapokban Ankarában nekem nem voltak jogaim, csak kötelességeim. Fatih elvárta volna, hogy magyarországi látogatásai a gyerek elrablása előtti módon folytatódjanak. De én ezek után hogyan adhatnám oda a gyerekemet, akár csak néhány órára is, rettegés nélkül?

- Amíg Ankarában tartózkodtak, önt és családját többször is megfenyegették.

- Szeptember 22-én egy magyarul jól beszélő férfi hívott fel mobiltelefonon. Közölte velem: ő Fatih jó barátja, és nagyon bízik abban, hogy kedvező döntést hozunk. Hozzátette: ha nem, az rám nézve szomorú következményekkel járhat. Két nappal ezután, valószínűleg ugyanaz a férfi, az édesapámat is felhívta, és őt is megfenyegette. A telefonszámainkat egyedül Fatihtól tudhatták meg. Ezután Fatih többször küldött a telefonomra olyan üzeneteket, amelyekből egyértelműen kiderült: családunk tagjai veszélyben vannak. Amíg együtt éltünk Ankarában, többször megfenyegetett, megvert, azt ígérte, ha nem úgy viselkedem, ahogy neki tetszik, a szüleim koporsóban visznek haza. Miután hazajöttünk, az ügyeink képviseletével megbízott török ügyvédnőmet is megfenyegette.

- Milyen megoldást lát arra, hogy végre nyugalmuk legyen?

- A megegyezéssel - ha aláírja - módot találhattunk volna a normális kapcsolattartásra. De most már nem látok semmi esélyt arra, hogy valaha is rá merjem bízni a gyerekemet. Mi a garancia arra, hogy akár évek múlva nem történhet valami hasonló? Fatih előre megtervezte Szofi elrablását. Én nem írtam alá az apai elismerő nyilatkozaton túlmenően semmilyen, a gyerekem külföldi állampolgárságával, külföldi anyakönyvezésével kapcsolatos nyilatkozatot, iratot, és ezekhez semmilyen más módon nem adtam hozzájárulásomat. Akkor hogyan kaphatott mégis német személyi igazolványt, és hogy kerülhetett bele apja útlevelébe?! Nem bízom már Fatihban, és nem akarok kockáztatni semmit, a tettei kiszámíthatatlanok. Ügyvédhez fordultunk. Amíg nem látjuk, milyen lehetőségeink vannak, nem tudunk tervezni. Otthon, Szolnokon bármikor számíthatnánk zaklatásra, nem lennénk biztonságban. De bárhol is vagyunk, minden percben bennem van a félelem.

- Ezt nem lehet sokáig bírni, így nem lehet élni, dolgozni, gyereket nevelni.

- Kell, hogy legyen megoldás, és bízom abban, hogy meg is fogjuk találni. Azt gondolom, hogy tizennyolc éves kora után minden gyerek maga dönthet a sorsáról, de addig az én felelősségem a lehető legkedvezőbb körülményeket megteremteni neki. Az, hogy itthon lehetünk, még ha rejtőzködve is, óriási előrelépés a korábbi állapothoz képest. Hálás köszönettel tartozom a magyar külügyminisztériumnak és az ankarai magyar nagykövetség összes munkatársának, akik, úgy érzem, messze a hivatali kötelességükön túlmenően léptek fel értünk, gondoskodtak rólunk. Ezt soha nem tudom meghálálni nekik.

Efendi két megjegyzése (2004. okt. 6.):

1. A reklám helye

Raskó Emese ügyvédje Dilek Midik török ügyvédnő (Ada Hukuk Bürosu azaz Ada Jogi Iroda) volt. Úgy tudom, jól látta el a dolgát, a szükséges empátiával és igyekezettel. Családjogi ügyek mellett más büntetőügyekhez is ért. A török mellett németül beszél. Ha bárkinek problémája van, megkeresheti (törökül és németül) a (90 312) 438 94 90) telefonszámon vagy a (90 312) 438 94 91 fax-számon. E-mail: adahukukburosu@yahoo.de vagy dilekmidik@mynet.com. Ne legyen rá szükségetek, meg pénzbe is kerül.

2. WANTED!

(Fatih Özbas a Raskó család egyik tagjának önkényesen magánál tartott autójával kószál, lehet, hogy éppen Magyarországon. Ezért lehetőleg NE vásárolj olcsó pénzen ....) ez már aktualitását veszítette, a kocsi közben visszakerült, hála a török rendőrségnek!
Másfél hónapos fogságban Ankarában
Mindent elkövetett a magyar külügyminisztérium, hogy visszakapjuk a kislányt
Népszava, Forró Evelyn, okt. 6.

Mindenképpen Magyarországon szeretnék szülni - ezt ismételgette Emese, amikor terhességéről beszélgettünk. Akkor már egy hónapja volt három éves lányával és édesanyjával, Krisztinával az ankarai magyar nagykövetségen. Akkor egyáltalán nem volt bíztató a helyzet, a török bíróság nem siette el a dolgokat, vagyis gyakorlatilag nem csinált semmit. Kilátástalanul teltek a napok, nem enyhítette idegeskedésüket az sem, hogy a nagykövetség épületében lakók szinte lesték kívánságukat. Az egyik család elvállalta a piszkos ruhák mosását, a másik bevásárolni járt nekik, a harmadik a vasalót adta kölcsön, a negyedik néha vigyázott Szofira, amikor már mindkét felnőtt kidőlt.

És közben csak jöttek az sms-ek Fatihtól, a kislány és a jövendő gyermek apjától. Eleinte kemény hangú üzenetek, később a férfi enyhébb hangnemben megegyezést ajánlott. Emese minden felkínált szalmaszálba belekapaszkodott, csak engedjék már hazamenni. Fatih szinte naponta tolta ki a megegyezés határidejét. A lány családjának kocsiját ő használta, azzal is próbált zsarolni. Még elmegyek edzőtáborba, még egy fontos utam van Trabzonba, még… Vég nélküli kifogások, miért nem adja vissza az autót.

Fatih számára a megegyezés nem csak a gyerekről, az asszonyról, hanem az autóról is szólt. Szeptember vége volt a végső határidő, a férfi azt ígérte, elmehet az anya is, gyereke is haza, Magyarországra. Néhány nappal a határidő előtt sűrűsödtek az sms-ek, egyértelműsítve, hogy nem lesz megállapodás. Ismerlek - írta - ha elengedlek, soha nem fogom látni a gyerekeimet.

Aztán újra a fenyegetések. Már nem csak nekik, hanem a Magyarországon lévő vállalkozó nagypapának is.

Miért kellett a második gyerek, ha nem sikerült helyreállítani a kapcsolatot, kérdeztem, de Emese, mint akinek sürgős dolga van, kiment a szobából. Helyette édesanyja, Krisztina válaszol.

Németországban ismerkedtek meg, Emese ott dolgozott, gyerekfelügyelőként, Fatih Özbas a hazájában, Törökországban ismert birkózó pedig akkor éppen Németországban élt. Mint később kiderült, megkapta az állampolgárságot is. Találkozgattak, aztán a lány visszament Magyarországra, tanítóképzőt végzett. A férfi többször felkereste, és Emese egyszer csak terhes lett. Fejébe vette, mondja Krisztina, hogy addig nem szed fogamzásgátlót, amíg nem születik két gyereke. Szeretetben neveltük Szofit, igen, így anyakönyvezték, ahogy kiejtjük, az apja néha meglátogatta, adott pénzt, hozott ruhát, játékot neki - folytatja Krisztina. Tavaly év végén, ahogy az máskor is lenni szokott, elvitte néhány órára. Nem hozta vissza időre, telefonált néhányszor, hogy mindjárt érkeznek, de valami közbejött. Aztán kikapcsolta a mobilját. Az automata jelentkezett, hogy hívjuk később, pillanatnyilag nem kapcsolható, előbb magyarul, majd szerbül. Kivitte a gyereket az országból, belerakatta a német útlevelébe, ráadásul nem Raskó, hanem Özbas néven.

Emese néhány hét múlva utánuk jött Törökországba, a gyerek érdekében még egyszer meg akarta próbálni vele az együttélést. Nem sikerült, és közben újra terhes lett. Amikor elhatározta, visszamegy Szofival Magyarországra, a férfi elvette az útlevelét.

A történet többi része már szinte a nyilvánosság előtt zajlott, a konzultól kapott ideiglenes iratokkal megpróbált elmenni, a férfi rokonsága a repülőtérre is követte, és fellármázta az ottani hatóságokat, azzal, hogy el akarják rabolni a gyereket. Ekkor kerestek és kaptak menedéket a nagykövetségen, ahol végül is másfél hónapot töltöttek. Akkor már velük volt Emese édesanyja is. Krisztina türelmes, jólelkű asszony. Aggódott nagyon a lányáért, meg azért is kesergett, hogy kijön a gyakorlatból, kozmetikus és gyógymasszőr. Kérlelte az ott lakó nőket, legalább egyszer vessék alá magukat egy alapos masszírozásnak. Mondhatom, jót tett mindannyiunkkal, megfestette a szempillánkat, kimasszírozta a vállunkból a csomókat, és közben jókat beszélgettünk.

Emese a másfél hónap alatt egyetlen egyszer hagyta el az épületet, a legnagyobb titokban orvoshoz vitték, kontrollra, megtudni, hogyan fejlődik a baba. Szofi is szívesen ment volna ki, de a napi sétája az volt, hogy levitte nagymamájával a szemetet, és néha kiült az erkélyre. Hogy benne mit tett a kényszerű fogság, majd csak később derül ki. Jókedvét megőrizte, nevetett, játszott akkor is, amikor arra vártak, hogy külön busszal kivigyék őket az osztrák légitársaság Bécsbe induló gépére, a földi utaskísérő ölébe telepedett, és a "tóki-wóki"-ját nyomogatta.

Ez a történet hetek óta megírásra várt, de nem tehettem, mert a családnak ígéretet tettem, addig egyetlen sort sem közlök, amíg el nem hagyják Ankarát. Október másodikán, azután, hogy az ügyészség visszavonta beadványát, amelynek értelmében nem hagyhatták el az országot, Raskó Emese, lánya Szofi, és édesanyja Krisztina elhagyta a nagykövetség épületét, és egy Bécs felé tartó osztrák gépen elutazott Törökországból.


A Külügy közleménye:
Hazatért a Raskó család
2004. okt. 4.

Mintegy tíz hónapos távollét után – az ankarai magyar nagykövetség és a Külügyminisztérium többszöri fellépése után – 2004. október 2-án, szombaton hazaérkezett a hároméves Raskó Szofi és édesanyja, Raskó Emese. A magyar állampolgárok hazatérését egy ankarai kerületi bírósági határozat tette lehetővé.

A szolnoki kislányt az év elején apja, a török állampolgárságú Özbas Fatih az édesanya tudomása és engedélye nélkül vitte Törökországba. Raskó Emese a helyzet békés tisztázása és gyermeke hazahozatala céljából márciusban Ankarába utazott, ahol azonban Özbas mindkettejük útlevelét elvette és a mai napig nem adta vissza, miközben több alkalommal erőszakosan lépett fel. Raskó Emesét és rokonait az Özbas család több ízben életveszélyesen megfenyegette.

Augusztus közepén az ankarai magyar képviselet – útlevél hiányában – hazatérési igazolványt állított ki Raskó Emese és Szofi számára, akik elutazását azonban a török hatóságok arra való hivatkozással utasították el, hogy a beutazás más okmányokkal történt. A sikertelen hazautazási kísérletet követően anya és gyermeke az ankarai nagykövetségen talált menedéket.

Augusztus óta – azt követően, hogy az édesanya személyes próbálkozásai rendre kudarcot vallottak – az ankarai nagykövetség, valamint a Külügyminisztérium folyamatosan eljárt a török hatóságoknál. Több alkalommal jegyzékben jelezte, hogy a gyermek és az édesanya biztonsága Törökországban nem garantált és kérte a jogtalanul visszatartott családanya és gyermeke elutazásának engedélyezését. Szalay Zsolt ankarai magyar nagykövet személyes találkozót kért az ügyben a török igazságügyi minisztertől. Minthogy a korábbi erőfeszítések nem bizonyultak elégségesnek, szeptember 28-án Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára hivatalába kérette Törökország budapesti nagykövetét. Nyomatékosan kérte, hogy a török hatóságok tegyék lehetővé Raskóék hazatérését. Ezt végül az október 1-i dátumú ankarai bírósági határozat – amely egy korábbi török ügyészségi döntést érvénytelenített – tette lehetővé.

Tekintettel az édesapa korábbi többszöri erőszakos fellépésére, magyarországi hazatérése óta anya és gyermeke ismeretlen helyen tartózkodik.

A Külügyminisztérium köszönetét fejezi ki a török hatóságoknak, hogy jogszerű eljárás keretében lehetővé tették Raskó Emese és kiskorú gyermeke hazatérését.

Efendi kommentárja:

Raskó Emese és Raskó Szofi kálváriája közel 50 napig tartott az ankarai magyar nagykövetségen.

Az ügy tanulságai?

A Külügynek sikerült megoldania a Raskó-család hazahozatalát. Nem a hágai egyezmény alapján született jogi megoldás, de visszaállt a tavaly decemberi kiindulóhelyzet: Raskó Szofi visszakerült oda, ahol születése óta édesanyjával élt, azaz Magyarországra. Létrejöttek a feltételek a kislány érdekeit szem előtt tartó tisztességes megoldáshoz.

Szóval, Szofi hazahozatala miatt némiképpen erősött bizalmunk a magyar bürokráciában.

A második tanulság, hogy a török hatóságok nem álltak a helyzet magaslatán, amikor egy nemzetközi szerződés előírásainak kellett (volna) érvényt szerezniük.

A hágai egyezmény éppen azért jött létre, hogy a jogellenesen külföldre vitt gyerekek ügyében - a kiskorúak érdekében - a bírósági eljárás ne tartson évekig.

Raskó Emese augusztus 19-én nyújtotta be keresetét a török Igazságügyi Minisztériumhoz. Az eljárás az lett volna, hogy az IM továbbítja a keresetet a török családjogi bírósághoz, az pedig határozatot hoz arról, visszadja-e Szofit Magyarországra vagy sem. Az egész procedúrára 6 hét állt rendelkezésre- ám Raskó Emese ügye ez idő alatt el sem jutott a bírósághoz. Raskó Emesének szeptember 30-án már a török bíróság határozatával kellett volna rendelkeznie, ám Szofi papírjait még mindig a török IM bürökratái tologatják.

Ez, sajnos, rossz fényt vet az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó Törökországra, nem erősíti a bizalmat a török államigazgatásban és az igazságszolgáltatásban.

A harmadik tanulság a német hatóságok magatartása. Mint tudjuk, Szofi apja német állampolgár, aki a kislány édesanyjának tudta és hozzájárulása nélkül elérte német útiokmány kiállítását Németországban, s a Magyarországról elrabolt Szofit azzal vitte január első napjaiban - azaz 9 hónapja - Törökországba.

Mivel járultak hozzá az elmúlt másfél hónapban a német hatóságok Szofi ügyének megoldásához és a család hazautazásához Törökországból? Semmivel. Felháborító és elfogadhatatlan.

Még egy utolsó tanulság. A magyar média elég sokat foglalkozott Szofi és családja törökországi megpróbáltatásaival, tehát a magyar közvélemény bizonyos részéhez eljutottak a Raskó-családdal kapcsolatos hírek.

Az elmúlt másfél hónap alatt azonban sem Törökország, sem Németország képviselői nem tartották fontosnak, hogy a magyar közvélemény előtt megszólaljanak a Raskó-ügyben. Vajon miért?

Bónusz kérdés: hol van és mikor kerül haza a 7 éves Mehmet Karcsika, akit török-magyar apja három hónappal ezelőtt rabolt el Magyarországról?


Későn kezdtek el intézkedni az ankarai hatóságok
Népszava online (Forró Evelyn, Ankara), okt. 4.

Az osztrák légitársaság Ankara-Bécs közötti menetrendszerinti járatán utazott el az a magyar család, amely másfél hónapon keresztül az ankarai magyar nagykövetségen talált menedéket. A neves török birkózó, Fatih Özbas tavaly év végén elrabolta Magyarországról kislányát, Szofit. Az édesanya, Raskó Emese tavasszal utánuk jött, és megpróbálták helyreállítani kapcsolatukat. Miután kiderült, hogy erre nincs esély, a nő a gyerekkel vissza akart menni Magyarországra, de Özbas ezt megakadályozta azzal, hogy elvette a nő útlevelét. A gyerek a férfi útlevelében szerepelt, ráadásul az egy német dokumentum volt, mert a birkózó német és török állampolgár.

Az asszony és a gyerek augusztus közepén a magyar hatóságoktól kapott okmányokkal el akart utazni, de a férfi rokonsága fellármázta a repülőtéri rendőrséget, azzal, hogy az apa nem járult hozzá a gyerek távozásához. A török hatóságok visszatartották őket, végül a helyszínen lévő magyar diplomaták az ankarai magyar nagykövetségre vitték az anyát, a gyereket, és az őket kísérő nagymamát. A dolgot bonyolította, hogy az anya ismét terhes, túl van a hatodik hónapon. Az apával nem sikerült megállapodásra jutni, a család a bírósági döntésre várt, ami nem sok jóval kecsegtetett. Hosszas halogatás után a török hatóságok csak akkor kezdtek intézkedni, amikor Bársony András külügyi államtitkár magához kérette a budapesti török nagykövetet, és felszólította az ügy rendezésére. Ezt követően vonta vissza az illetékes ügyészség azt a döntését, amelynek értelmében Raskóék eddig nem hagyhatták el az országot. Komoly biztonsági intézkedések közepette vitték őket szombaton délután az ankarai repülőtérre, és tették fel az osztrák légitársaság Bécsbe tartó járatára.


Szofi még nem térhet haza
Nem tudni, hogyan szerzett német papírokat a török apa
Népszabadság, 2004. október 1.

Az orvosok szerint minél előbb nyugodt körülmények közé kellene kerülnie a hat hete az ankarai magyar nagykövetségen menedéket kérő hét hónapos terhes Raskó Emesének - tudta meg lapunk.

Az édesanya hároméves kislányával várja, hogy a török igazságügyi minisztérium döntsön arról, hazahozhatja-e gyermekét, akit az apja, Özbas Fatih egykori birkózó olimpikon januárban az anya tudta nélkül vitt Törökországba.

Emese és Szofi a nagymamával együtt a nagykövetség vendéglakásában laknak augusztus közepe óta. A körülmények jók ugyan - fürdőszoba, konyha, hálószobák állnak a rendelkezésükre - de a bizonytalan helyzet veszélyeztetheti az élettársától februárban ismét teherbe esett asszony egészségét. Telefonon többször életveszélyesen megfenyegették a Raskó családot, így nem merik a nagykövetség épületét elhagyni egy pillanatra sem. A bevásárlást így a követség alkalmazottai végzik.

A Külügyminisztérium politikai államtitkára a héten behívatta Törökország Budapesti nagykövetét. Bársony András nyomatékosan kérte a török diplomatát, hogy a török hatóságok mielőbb hozzák meg döntésüket a kislány kiutazási tilalmának feloldása érdekében. Az édesanya kérésére a magyar konzul hazatérési igazolást állított ki, ám azzal Szofi mégsem hagyhatta el az országot.

A török fél szerint ugyanis Szofi német papírokkal érkezett az országba, így azt csak azokkal hagyhatja el. Nem világos azonban, hogy a Németországban is élő Özbas hogyan érte el, hogy a kislánynak német papírjai legyenek, amikor ehhez az édesanya hozzájárulása kell. Raskó Emese korábban elmondta: sosem járult hozzá, hogy lányának más állampolgársága is legyen a magyaron kívül. Berlinben azonban nem sikerült választ kapni a német hatóságoktól arra, hogy Szofi német iratai valódiak-e.

A török igazságügyi minisztériumnak tegnapig kellett volna döntést hoznia, ám ez egyelőre nem történt meg.

" Diplomáciai probléma a válogatott birkózó magyar felesége miatt"
Hürriyet, 2004. szept. 30.

A magyar Külügy a budapesti török nagykövetettöl kérte, hogy a török fél a lehető legrövidebb időn belül engedélyezze Raskó Emese és kislánya hazatérését és vonja vissza a rájuk vonatkozó kiutazási tilalmat. Azt is szóvá tették, hogy a török hatóságok augusztus óta nem értek el eredményt a Raskó-ügy megoldásában. A cikk szerint a magyar fél úgy véli, Özbas és családja rosszul bánt Raskó Emesével és Szofival, s a török hatóságok megalapozatlanul tiltották meg kiutazásukat.

Lányom nélkül soha - magyar nő Ankarában
Haladéktalan intézkedést vár a Külügyminisztérium Ankarától Raskó Emese ügyében

A szolnoki nő márciusban utazott ki Törökországba, hogy hazahozza 3 éves kislányát. Ez azóta sem sikerült neki. A Külügyminisztériumba kérette Törökország budapesti nagykövetét Bársony András politikai államtitkár és közbenjárását kérte Raskó Emese és kislánya Törökországból való kiutazási tilalmának feloldása érdekében. A keddi budapesti megbeszélésen Bársony András nyomatékosan kérte Aydan Karahant, hogy a török hatóságok az ügy fontosságának és jelentőségének megfelelően működjenek közre abban, hogy az anya és kiskorú gyermeke haladéktalanul hazautazhasson Magyarországra. A 3 éves Raskó Szofit ez év januárjában édesanyja tudta és engedélye nélkül német úti okmányokkal vitte édesapja Törökországba. "Az édesanya márciusban érkezett Ankarába. Özbas, akkor magyar útlevelét, valamint a kislány magyar útlevelét elvette, azokat a mai napig nem adta vissza és megakadályozta, hogy anya és gyermeke visszautazzon Magyarországra" - szerepel a tárca közleményében. Szofi és édesanyja az édesapa és családjának erőszakos magatartása miatt, az ankarai magyar nagykövetségen keresett védelmet - közölte a minisztérium szóvivője. Az édesanya kérésére a magyar konzul hazatérési igazolványt állított ki számukra, ám a török hatóságok nem engedték őket elutazni. "A magyar nagykövetség augusztus közepe óta többször kérte a török hatóságok intézkedését annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok mielőbb hazautazhassanak. E kérések mindmáig válasz, illetve érdemi reagálás nélkül maradtak" - hangsúlyozta Polgár Viktor.

Apja lánya? A szolnoki Raskó Emese három évvel ezelőtt, házasságon kívüli kapcsolatból szülte meg lányát, akit szülei szolnoki házában egyedül nevelt. A kislány apja a Törökországban népszerű Fatih Özbas, egykori birkózó olimpikon, Európa-bajnok, akivel az asszony Németországban ismerkedett meg - olvasható a nol.hu-n. Az apa többször is meglátogatta Magyarországon a gyereket, majd tavaly szilveszterkor elszöktette a lányát, és valószínűleg hamis német útlevéllel Törökországba vitte. Innen próbálta meg augusztus 19-én hazamenekíteni gyermekét a magyar asszony, ám nem járt sikerrel. Az útlevélkezelők nem engedték őket felszállni a repülőgépre, mondván: a kislány német útlevéllel lépett be az országba, ezért magyar papírokkal nem távozhat. Szofi és édesanyja ezt követően az ankarai magyar nagykövetségen kért és kapott menedéket. Az asszony augusztus közepén a török igazságügyi minisztériumhoz fordult, hogy engedélyezzék gyermeke kiadatását. Dokumentumokkal igazolta, hogy Szofi magyar állampolgár, Szolnokon nőtt fel, s hivatalos gondviselője egyedül az édesanyja. A Népszabadság emlékeztet: a török minisztériumnak a törvények szerint hat hét áll rendelkezésére, hogy döntsön az ügyben - ez a határidő szeptember 30-án jár le.

A Külügyminisztériumba kérették a török nagykövetet Raskó Emese és kislánya hazautazása érdekében
2004. szeptember 28., kedd (MTI)

A Külügyminisztériumba kérette Törökország budapesti nagykövetét Bársony András politikai államtitkár és közbenjárását kérte Raskó Emese és kislánya Törökországból való kiutazási tilalmának feloldása érdekében. Ezt a külügyi tárca szóvivője tudatta kedden az MTI-vel.

"A keddi budapesti megbeszélésen Bársony András nyomatékosan kérte Aydan Karahant, hogy a török hatóságok az ügy fontosságának és jelentőségének megfelelően működjenek közre abban, hogy az anya és kiskorú gyermeke haladéktalanul hazautazhasson Magyarországra" - olvasható Polgár Viktor közleményében.

A szóvivő kiemelte: Raskó Szofi és édesanyja az édesapa és családjának erőszakos magatartása miatt, az ankarai magyar nagykövetségen keresett védelmet.

A 3 éves Raskó Szofit ez év januárjában édesanyja tudta és engedélye nélkül német úti okmányokkal vitte édesapja, a népszerű válogatott birkózó Özbas Fatih Törökországba.

"Az édesanya márciusban érkezett Ankarába. Özbas, akkor magyar útlevelét, valamint a kislány magyar útlevelét elvette, azokat a mai napig nem adta vissza és megakadályozta, hogy anya és gyermeke visszautazzon Magyarországra" - szerepel a kommünikében. Az édesanya kérésére a magyar konzul hazatérési igazolványt állított ki számukra, ám a török hatóságok nem engedték őket elutazni.

"A magyar nagykövetség augusztus közepe óta többször kérte a török hatóságok intézkedését annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok mielőbb hazautazhassanak. E kérések mindmáig válasz, illetve érdemi reagálás nélkül maradtak" - hangsúlyozta Polgár Viktor.

Efendi kommentárja:

Raskó Emese a Népszabadságnak azt nyilatkozta (ld. lent), hogy Szofi apja az ö tudta és engedélye nélkül állíttatta ki a német útlevelet, amellyel a német állampolgárságú férfi a kislányt Törökországba vitte. Ha jól értelmezem a helyzetet, egy német állampolgár kétes eredetü német papírokkal 9 hónapja elrabolt egy kiskorú magyar állampolgárt Magyarországról, és a német hatóságok a jelek szerint még semmit nem tettek azért, hogy az ügyet kivizsgálják, ad abszurdum, megoldják, mi több, a magyar közvéleményt tájékoztassák.

Mi a helyzet vajon Mehmet Tüysüz Karcsika ügyében? A török hatóságoknak talán azért nem volt idejük Szofival foglalkozni, mert éjjel-nappal Karcsikát keresték? A kisfiú 3 hónapja tünt el Magyarországról, s Papa mintha azt mondta volna, tudja, hol bújtatják Törökországban.

Budapestről telefonon fenyegették meg a gyermekével immár 40 napja az ankarai magyar nagykövetségen tartózkodó Raskó Emesét

Efendi kommentárja (szept. 25.)

A magyar hatóságok vajon mikor lesznek képesek hazahozni a Törökországba kiszöktetett magyar gyerekeket? Szofit tavaly december 31-én, Karcsikát idén július 10-én vitték ki jogellenesen Magyarországról. Szofi 40 napja van az ankarai magyar követségen, Karcsika valahol eltűnt Törökországban.

A magyar, a török és a német igazságügyi és bűnüldöző hatóságok, a magyar konzuli szolgálat, számos diplomatánk Berlinben, Ankarában és Isztambulban, Papa, az ügyvédek, német és török szövetségesünk, jelenlegi és leendő európai uniós partnerünk, Németország és Törökország eddig ezt tudták produkálni.

Azt, sajnos, nem hallottuk, hogy Törökország vagy Németország budapesti nagykövete bármit is mondott volna a magyar közvéleménynek az ügyben. Igaz, véleményüket a magyar médiumok sem kérdezték. Hogy mit mondhattak a Bem rakparton, azt nem tudhatjuk. Így hát találgatunk: hazajön-e valaha a két magyar állampolgár, Szofi és Karcsika?

Az azonban könnyen megtörténhet, hogy a magyar közvélemény Törökország uniós felkészültségét egy ideig azon fogja lemérni, akarja-e, tudja-e hazájába visszajuttatni a két gyermeket, akik életüket eddig Magyarországon élték le, s a szülői felügyeleti jogot törvényesen gyakorló édesanyjuk tudta és akarata ellenére, a magyar és a nemzetközi jog megsértésével kerültek Törökországba.

Raskó Emese augusztusban elmondta a NSZ szolnoki tudósítójának, hogy Fatih Özbas megfenyegette: végez a Raskó-családdal és eltünteti Szofit, ha az asszony a magyar hatóságok segítségét kéri a kislány Törökországba szöktetése miatt. Most Özbas magyarországi barátai fenyegették meg Raskó Emesét. S a történetnek még nincs vége. De mintha az a török és a német hatóságok számára még el sem kezdődött volna.

Olvassuk el ismét a magyar Külügy pontosan egy hónappal ezelőtti kiadott nyilatkozatát Szofi ügyével kapcsolatban: "A magyar állampolgárok alkotmányos joga a konzuli védelemhez való jog. .. Kiemelt humanitárius kötelezettség áll fenn a kiskorú magyar állampolgárok védelme, a gyermekek jogainak biztosítása, életük, testi épségük megóvása kapcsán."

Mi is így tudjuk.

Szofiék ügye nem mozdul Ankarában
Népszabadság, Doros Judit, 2004. szeptember 25.

A napokban ismeretlen telefonáló fenyegette meg azt az ankarai magyar nagykövetségen tartózkodó szolnoki asszonyt, aki augusztusban megpróbálta hazahozni - az egykori élettársa által - Törökországba szöktetett kislányát, Szofit.

A magyarul beszélő férfi közölte vele: jobban teszi, ha együttműködik kislánya apjával egy "mindannyiuk számára jó megoldás" érdekében. Az asszony nem tett feljelentést a fenyegető telefon miatt.

Mint arról korábban beszámoltunk, a szolnoki Raskó Emese három évvel ezelőtt, házasságon kívüli kapcsolatból szülte meg lányát, akit szülei szolnoki házában egyedül nevelt. A kislány apja a Törökországban népszerű Fatih Özbas, egykori birkózó olimpikon, Európa-bajnok, akivel az asszony Németországban ismerkedett meg. Az apa többször is meglátogatta Magyarországon a gyereket, majd tavaly szilveszterkor elszöktette a lányát, és valószínűleg hamis német útlevéllel Törökországba vitte. Innen próbálta meg augusztus 19-én hazamenekíteni gyermekét a magyar asszony, ám nem járt sikerrel. Az útlevélkezelők nem engedték őket felszállni a repülőgépre, mondván: a kislány német útlevéllel lépett be az országba, ezért magyar papírokkal nem távozhat. Szofi és édesanyja ezt követően az ankarai magyar nagykövetségen kért és kapott menedéket.

Az asszony augusztus közepén a török igazságügyi minisztériumhoz fordult, hogy engedélyezzék gyermeke kiadatását. Dokumentumokkal igazolta, hogy Szofi magyar állampolgár, Szolnokon nőtt fel, s hivatalos gondviselője egyedül az édesanyja. A török minisztériumnak a törvények szerint hat hét áll rendelkezésére, hogy döntsön az ügyben - ez a határidő szeptember 30-án jár le. Raskó Emese tegnap szolnoki tudósítónknak telefonon elmondta: török ügyvédet fogadott, de egyelőre nincs fejlemény ügyében, az illetékes szervek meg sem hallgatták.
Szofi két útlevéllel
Beszélgetés az ankarai követségre menekült anyával
Népszabadság • Doros Judit • 2004. augusztus 28.

Semmiképpen sem szeretnék Törökországban szülni, és bízom abban, hogy minden hivatalos ügynek számunkra kedvező vége lesz - mondta a Népszabadságnak Raskó Emese, aki augusztus 16-a óta az ankarai magyar nagykövetség védelmét élvezi, kislányával, a hároméves Szofival együtt.

Mint arról beszámoltunk, a gyereket tavaly decemberben szöktette Törökországba apja, a hazájában közismert Fatih Özbas, egykori birkózó olimpikon, Európa-bajnok. Az édesanya - szülei segítségével - a napokban megpróbálta hazamenekíteni a lányát, ám nem jártak sikerrel: az útlevélkezelők nem engedték őket felszállni a repülőgépre. A család ezt követően az ankarai magyar nagykövetségen kért menedéket. Raskó Emese eddig elzárkózott a sajtó kérdései elől, most azonban mégis úgy döntött: miután gyermeke apja már többször is nyilatkozott az ügyben, most ő is megosztja álláspontját a nyilvánossággal.

- Fatih Özbas a Hürriyet nevű török lapban azt állította: önök sokáig éltek Németországban, majd megegyeztek abban, hogy átköltöznek Ankarába, s ott élnek tovább.

- Fatihhal 1999 nyarán ismerkedtem meg Németországban. Szofi megszületéséig - 2001 októberéig - többször kiutaztam Németországba, de alapjában véve Magyarországon éltem, ekkor végeztem ugyanis a főiskolát. Kapcsolatunk első időszakában még voltak különböző elképzeléseink a közös jövőnkről, de amikor már terhes voltam, rájöttem, hogy nem tudok és nem is akarok vele együtt élni. Szofi Magyarországon született, azóta - a szüleimmel együtt - Szolnokon élünk. Arról nem egyeztünk meg, hogy bárhová is elköltözünk a kislánnyal Magyarországról. Fatihnak soha nem mondtam, hogy ne jöjjön és ne látogassa Szofit, és ő nagyjából havonta látogatott minket.

- Ugyanez a lap megemlíti, hogy a kislányuk a férfi útlevelében is szerepelt, mert így kaphatott német állampolgárságot.

- Szofival Szolnokon éltünk, ott járt bölcsődébe. A kislányomnak magyar állampolgársága és magyar útlevele van. A Szofi megszületése óta eltelt három év alatt kétszer voltunk egy-két hétre az apjával együtt Törökországban és Németországban. A kislányom a magyar útlevelével utazott. Tavaly december végén Fatih meglátogatott minket Szolnokon, és elszöktette Szofit Törökországba. Ezután tudtam meg, hogy Szofi szerepel édesapja német útlevelében. Fatih most azt állítja, hogy ehhez hozzájárultam, és lemondtam a kislányom felügyeleti jogáról. Én azonban Szofiról soha nem mondtam le, és nem adtam a beleegyezésemet ahhoz, hogy Szofi a magyaron kívül más állampolgár is legyen, ahhoz sem írtam alá semmilyen papírt, hogy az apja útlevelében szerepeljen. Fatih a gyereket tavaly a belegyezésem és a tudtom nélkül vitte el Magyarországról. Kényszerhelyzetbe kerültem, a kislányom Törökországban volt, ezért először január közepén jöttem ide. Két hétig maradhattam, azután Fatih hazaküldött. Szofinak ismét meg kellett élnie az elszakadást. Fatih megígérte, hogy körülbelül tíz nap után eljön értem Magyarországra, így addig otthon vártam. Végül március közepén - hosszú várakozás után - engedte meg, hogy ide költözhessek. Itt Fatih elvette az útlevelemet, és elzárt a külvilágtól.

- Kislánya édesapja szerint az önök közötti konfliktusnak a nagyszülők az okai, ők befolyásolják Önt rossz irányba.

- A szüleim mellettem álltak az elmúlt nyolc hónapban, és a történtek ellenére teljes bizalmat szavaztak Fatihnak. Rendszeresen beszéltem velük és tudták pontosan, mi történik velem nap mint nap. Egy szomorú eset után, amikor Fatih nagyon megvert - és ez nem az első eset volt -, teljesen világossá vált számomra, hogy nem vagyok képes, nem akarok megfelelni már az ő elvárásainak. Teljes kétségbeesésemben kértem ezután a szüleimet, hogy segítsenek nekem, mert nem tudok ezzel az emberrel együtt élni.

- A repülőgépre, török lapinformációik szerint, azért nem tudtak felszállni, mert elkísérte önöket Büsra Güler, Szofi tizenegy éves törökországi unokatestvére, és "cirkuszolni" kezdett a repülőtéren.

- Büsra Gülert mindenképpen magunkkal kellett vinnünk a repülőtérre, mivel ő volt az, akit Fatih azért rendelt mellém, hogy mindig szemmel tartson. Kapcsolatom ezzel a kislánnyal törökországi ittlétem hat hónapja alatt leginkább anya-lánya kapcsolatára hasonlított. Az ankarai repülőtéren, amikor világossá vált számára, hogy Szofi és én el akarunk menni, pánikszerű, hisztériás kiabálásba kezdett, és szépen lassan az egész repülőtéri rendőrség figyelmét magára vonta. Így nem engedtek fel bennünket a repülőgépre. A török rendőrség szerint Szofi apja német útlevelével érkezett az országba, ezért magyar papírokkal nem engedhették ki.

- Ön hat hónapos terhes, születendő gyermekének szintén Fatih Özbas az édesapja. Mi lesz ennek a gyereknek a sorsa, elképzelhető-e, hogy Törökországban születik meg? Egyáltalán: meddig tervezi, hogy a követség épületében maradnak?

- Az, hogy most hat hónapos terhes vagyok, bizonyítja, hogy amikor idejöttem, komolyan gondoltam azt, hogy Fatihhal a kapcsolatom jóra fordul, és talán mégis egy család leszünk. Más lehetőséget nem láttam, itt volt a megszöktetett kislányom. Fatih megfenyegetett, hogy végez a családommal, Szofit pedig eltünteti a szemem elől, ha a magyar hatóságokhoz fordulok. Ezért számunkra most az egyetlen biztonságos hely a követség épülete. Hálás vagyok a Külügyminisztériumnak, hogy az ügy lezárásáig itt lehetünk. Itt teljes biztonságban érezhetjük magunkat. Félek ugyanis attól, hogy ha bárhol máshol lennénk Törökországban, Fatih megint elvenné tőlem Szofit, és akkor sem adná vissza, ha erről a bíróság ítéletet hozna. Semmiképpen sem szeretnék Törökországban szülni, és bízom abban, hogy minden hivatalos ügynek hamarosan számunkra kedvező vége lesz.

- Hogyan éli át a kislánya ezeket az eseményeket?

- Szofi szereti az édesapját, de mivel túl sok időt nem töltött vele együtt, ezért most hiányát sem nagyon érzi. Jól van, még játékot is találtunk neki, de most a négy fal közül nem tud kimozdulni. Remélem, ez a helyzet nem tart sokáig.

- Lát-e még esélyt arra, hogy az egész ügy békésen rendeződjön, vagy már csak a török bíróság döntésében bízhat?

- Azok után, ami az elmúlt nyolc hónapban történt, már nagyon nehéz bízni a megegyezésben a kislányom apjával. Szeretném, ha valahogy mielőbb hazautazhatnánk Szofival. Fatih feljelentett minket Törökországban, most Szofival nem hagyhatjuk el az országot. Fatihot egyébként sajnálom, mert tudom, milyen az, amikor az ember nem láthatja a gyermekét. De hinni sem tudok már az ígéreteinek. Ezért fordultam a török bírósághoz, s valószínűleg meg kell várnunk a döntését. Mivel a kislányom magyar állampolgár, és Magyarországon élt eddig, azt hiszem, hogy az igazság a mi oldalunkon áll. Bízom a török bíróságban, és abban, hogy Szofi visszakerül oda, ahol életének első három évében nevelkedett. Úgy gondolom, hogy - bár annak idején nem tudtam, mit vállalok, amikor egy török férfitől gyermeket szültem -, mégis mindent megtettem, hogy mindenkinek megfelelve, egy család lehessünk. Sajnos, nem tudtam elfogadni azokat az elvárásokat, amelyeket Fatih támasztott velem szemben. Például, amíg itt voltam, a lakásból csak a boltba és a játszótérre mehettem ki, akkor is csak felügyelettel, és senkivel nem állhattam szóba. Édesapámtól tudom, hogy a magyar közvélemény és a sajtó érdeklődik a kislányom mostani helyzete iránt. Ez nagyon jól esik. De azt, amin az elmúlt hónapokban keresztülmentem, nem lehet gyorsan feldolgozni. Ezért gondolom, érthető, hogy a mostani lelkiállapotomban nehéz a megpróbáltatásaimról a sajtónak beszélni. Most is csak azért nyilatkozom, mert az otthoniaktól tudom, hogy a magyar sajtóban jelentek meg igazságtalan állítások is velünk kapcsolatban.

Külügyminisztérium: alkotmányos jog a konzuli védelemhez való jog

Külügyminisztérium Szóvivői Iroda
Budapest, 2004. augusztus 26.

A Törökországban tartózkodó Raskó Emese és gyermeke ügye kapcsán a Külügyminisztérium az alábbiakra hívja fel a figyelmet.

A magyar állampolgárok alkotmányos joga a konzuli védelemhez való jog. A magyar konzuli szolgálat a külföldön bajba került magyar állampolgárok megsegítése érdekében a nemzetközi jog és a hazai jog keretein belül - a fogadó állam jogának tiszteletben tartása mellett - intézkedik. Kiemelt humanitárius kötelezettség áll fenn a kiskorú magyar állampolgárok védelme, a gyermekek jogainak biztosítása, életük, testi épségük megóvása kapcsán.

A konzuli szolgálat e kötelezettségeinek eleget téve jár el a török, majd a magyar sajtóban nyilvánosságra került ügyben is, amelyben az érintett magyar állampolgár a maga és az ugyancsak magyar állampolgárságú gyermeke érdekeinek védelmében kérte a konzuli szolgálat segítségét. A Külügyminisztérium, az illetékes magyar és török hatóságokkal szorosan együttműködve, a jogi előírások keretein belül tette meg a szükségesnek ítélt halaszthatatlan intézkedéseket és jár el a továbbiakban is az érintett magyar állampolgárok érdekeinek külföldön történő védelmében. Az ügy, illetőleg az eljárás részleteinek nyilvánosságra hozása azonban sértheti az érintettek személyiségi jogait és hátrányosan befolyásolhatja az ügyben folyó hatósági eljárások kimenetelét, így ettől a Külügyminisztérium tartózkodik.

Egy magyar család kálváriája
Az ankarai magyar nagykövetségen kértek védelmet

Népszabadság, Doros Judit, 2004. augusztus 25. 00:00

Egyelőre nem tudni, meddig marad az ankarai nagykövetségen az a szolnoki asszony, aki a külképviseleten kért védelmet maga és gyermeke számára.

Mint arról tegnapi lapunk pesti kiadásában hírt adtunk, Raskó Emese három évvel ezelőtt, házasságon kívüli kapcsolatból szülte meg Szofi nevű lányát, akit szülei szolnoki, szandaszőlősi házában egyedül nevelt. A kislány apja, a Törökországban közismert Fatih Özbas egykori birkózó olimpikon, Európa-bajnok, akivel Raskó Emese Németországban ismerkedett meg. Úgy tervezték: Németországban telepednek le. A kapcsolatuk azonban megromlott, így a terhes aszszony a lányát már Magyarországon szülte meg. Az apa többször meglátogatta a gyereket, majd tavaly szilveszterkor elszöktette, s az elsődleges adatok szerint hamis német útlevéllel Törökországba vitte. Innen próbálta meg a múlt hét elején, a szülei segítségével hazamenekíteni a lányát a magyar asszony, ám nem járt sikerrel: az útlevélkezelők nem engedték őket felszállni a repülőgépre. A család ezt követően az ankarai magyar nagykövetségen kért menedéket: Raskó Emese és édesanyja, valamint a kislánya jelenleg is a követség egyik vendégházában tartózkodik, míg a nagypapa, Raskó Tamás a napokban viszszatért Szolnokra, s innen intézi a család ügyeit.

Raskó Tamás tegnap nyilatkozott tudósítónknak az ügy hátterétől. Elmondta: a lánya az idén januárban tudta meg, hogy gyermeke Törökországban van. Fatih Özbas - Raskó Tamás állítása szerint - fogadta ugyan az asszonyt, de később elvette az útlevelét, s nem engedte, hogy szabadon kijárjon a házból. Raskó Emese az itt töltött idő alatt újból teherbe esett a török birkózótól: szíve alatt most hat hónapos, közös magzatukat hordja. A nagypapa állítása szerint ezt a gyermeket is itthon szeretné majd megszülni és felnevelni a huszonnyolc éves, korábban pedagógusként dolgozó lánya.

Raskó Tamás közölte: a napokban felhívta őt Fatih Özbas, és arra kérte, hogy beszélje rá a lányát az ügy békés rendezésére. Azt is felajánlotta, hogy költözzenek Németországba, s ott éljenek együtt. A nagypapa szavai szerint azonban a lánya szeretne hazajönni. Közölte: a család török ügyvédet fogadott, s a hágai egyezményre hivatkozva kérték a gyerek jogállásának bizonyítását. Az elmúlt hetekben beszerezték azokat a papírokat - anyakönyvi kivonatot, lakcímkártyát, bölcsődei igazolást, gyermekorvosi dokumentumokat -, amelyekkel igazolható, hogy a kislány folyamatosan Magyarországon, az anyjával élt. Miután a kislány magyar állampolgár, s ezt az édesanya a fenti dokumentumokkal igazolta, az ankarai magyar nagykövetség kiadta számukra a hazatérési engedélyt. A török hatóságok azonban augusztus 16-án, hétfőn nem engedték őket felszállni a Budapestre tartó repülőgépre, arra hivatkozva: a kislány német útlevéllel lépett be az országba, s így magyar papírokkal nem távozhat.

Raskó Tamás elmondta: a Külügyminisztérium felajánlotta a lányának és a többi családtagnak, hogy az ügy rendezéséig a követség épületében maradhassanak. Hozzátette: információi szerint Emesét nem zaklatja közös gyermekük apja, aki egy ankarai újságnak adott nyilatkozatban azt állította: az anya korábban lemondott a kislány felügyeleti jogáról. Ezt Raskó Tamás határozottan cáfolta. Fatih Özbas a napokban egy török lapon keresztül a helyi illetékesekhez fordult, s azt kérte: ne hagyják, hogy a gyerekét hamis papírokkal megszöktessék az országból.

Az ankarai magyar nagykövetségen megerősítették: Raskó Emese, lányával és édesanyjával együtt a követség épületében tartózkodik. Raskó Emese egyelőre nem kívánt nyilatkozni az ügyben.


Gyerekrablás Ankarában
2004. augusztus 25. 15:47 - mogyoro.hu
forrás: Mai Nap - Cati
Nemzetközi diplomáciai bonyodalmat okozhat egy török férfi és magyar élettársa vitája. A két fél azzal gyanúsítja a másikat, hogy elrabolta a három éves Szófiát. Az anya, Raskó Emese és a lány az ankarai magyar nagykövetség védelmét élvezi, a törökök elfogatóparancsot adtak ki ellene.A török sajtó komoly terjedelemben foglalkozik az üggyel, a Hürriyet nevű tekintélyes napilap megszólaltatta a jelentős birkózó pályafutással rendelkező apát, Faith Özbast. A német állampolgárságot is elnyert férfi elmondta, hat éve ismerkedett meg Emesével, a baba három éve született. A kis család egy ideig németországban élt, majd úgy döntöttek Ankarába költöznek. A férfi szerint ekkor kezdődtek a bajok, úgy véli, anyósa és apósa áshatta alá a nyugalmukat.A Hürriyet úgy tudja, a feleség Ankarában fogta Szofit és tízéves unokatestvérét, Büsra Gülert, és a repülőtérre ment, hogy hazaszökjön velük. Előtte azonban egyeztetett a magyar nagykövetséggel, hogy ha valami problémája adódik, segítsenek neki. A reptéren azonban a kis Büsra gyanút fogott, s kiabálni kezdett, hogy "ellopják az unokatestvéremet".A hatóságok elkezdtek vizsgálódni, kiderült, Szofi német útlevéllel érkezett az országba, így kétes a magyar papírok valódisága. Úgy döntöttek, a magyar nőt és a gyerekeket átkísérik a városi kapitányságra. Ám nem bilincselték meg Emesét, ő pedig kihasználta ezt, a reptér kijáratánál beugrott az ott várakozó, diplomata rendszámú magyar kocsiba és a követségre vitette magát.A meglepett férj panaszt tett az ügyészségen, ennek nyomán elfogatóparancsot adtak ki Raskó Emese ellen. Elmesélte azt is, hogy bár kisbabaként az édesanyja útlevelében szerepelt Szofi, később "átkerült" az övébe, hogy megkapja a német állampolgárságot, s így is történt. Sőt, a kislány töröknek is vallhatja magát, ami tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerű helyzetet. A férfi nem érti, mi történt, mert jó társnak tartja Emesét, nem olyan embernek, aki csak úgy elrabolja a gyermekét. Ráadásul a nő ismét gyermeket vár, vagyis sok jel utalt arra, hogy minden rendben van a család körül.

Török apja vagy magyar anyja rabolta-e el Szofit?

Elfogatóparancsot adott ki a török követség egy magyar nő és kislánya ellen, a török apa jelentette fel szerelmét gyermekrablásért

Mai Nap alapján ma.hu 2004.08.25 14:56

Raskó Emesére és hároméves Szofi lányára az ankarai magyar nagykövetség vigyáz, a törökök azonban elfogatóparancsot adtak ki ellenük, miután az állítólagos férj feljelentette feleségét gyermekrablás miatt. A házaspár hat évvel ezelőtt Németországban ismerkedett meg, három évvel ezelőtt pedig közös gyermekük is született. Arról ellentmondó hírek szállnak, hogy valójában összeházasodtak-e vagy csak élettársként élnek együtt. A jelentős birkózó-pályafutással rendelkező, német állampolgárságot is megszerzett apa, Fatih Özbas és kis családja egy ideig Németországban maradt, majd a férfi szülőhazájába költöztek.A török lapok beszámolója szerint a gondok ekkor kezdődtek, a férj úgy véli, anyósa és apósa okozta, hogy Emesével megromlott a viszony. Akármi is álljon a háttérben, néhány napja az asszony a pici gyerekkel és tíz éves unokatestvérével együtt elindult a repülőtérre, bár elővigyázatosságból előre értesítette az ottani magyar nagykövetséget, "gond esetére". A repülőtérig nem is volt semmi gond, ám ekkor a tíz éves gyermek elkezdett kiabálni: "ellopják az unokatestvéremet!".A helyi rendőrök azonnal őrizetbe vették a szökni készülő asszonyt, de szerencséjére a bilincset nem rakták a kezére, így egy óvatlan pillanatban gyermekével együtt az ott várakozó magyar diplomáciai autóba ugrott. A rendőröknek az tűnt fel, hogy Szofi német útlevéllel érkezett annak idején Törökországba, az anyánál lévő magyar papírokat ezért nem fogadták el eredetinek. Igaz, a férj elmondása szerint a kislányt eredetileg az édesanya útlevelébe jegyezték be, csak azért került át később az apa okmányaiba, mert így megkaphatta a német állampolgárságot is.Egyelőre senki nem tudja, kinek van igaza, és sokan azon is meglepődtek, hogy Emese ilyen lépésre szánta el magát, hisz eddig mindenki úgy tudta, minden rendben van a páros körül, ráadásul Emese újabb terhessége arra mutat, hogy valójában teljes a béke otthon. A nő viszont azt állítja, hogy valójában az apa rabolta el még Magyarországról a kislányt, ekkor indult útnak szüleivel együtt, hogy visszaszerezze gyermekét. Özbas azonban megakadályozta ezt, és elrejtette mindkettejük útlevelét - ekkor fordult segítségért Emese az ottani magyar követséghez. Az ügy pillanatnyilag egy helyben toporog, de egyes vélemények szerint akár nemzetközi diplomáciai bonyodalmat is okozhat, ha nem sikerül tisztázni, ki az, aki jogellenesen akarja magánál tartani a gyermeket.
Efendi kommentárja: Igazi gyöngyszem! Vajon melyik török követség adta ki az elfogatóparancsot? A cikk megjelent ezen a linken.
Gyerekszöktetés

Népszabadság, Doros Judit, 2004. augusztus 24. 00:00

Az ankarai nagykövetségen keresett védelmet maga és gyermeke számára egy magyar állampolgárságú asszony.

A Szolnokon élő Raskó Emese három évvel ezelőtt szülte Szofi nevű lányát, akit szülei szolnoki, szandaszőlősi házában egyedül nevelt. Az apa - aki Törökországban közismert és népszerű ember, Fatih Özbas, egykori birkózó olimpikon és Európa bajnok, török-német állampolgár többször is meglátogatta itt a gyereket. Tavaly decemberben azonban elszöktette lányát, s Törökországba vitte. Az édesanya utánnuk ment, s megpróbálta rávenni a gyerek apját, hogy engedje őket haza. A férfi ebbe nem egyezett bele, ezért az édesanya immár a nagyszülők segítségével az elmúlt héten, hétfőn megpróbálta titokban, repülővel hazahozni a lányát. Miután a kislány magyar állampolgár, s ezt az édesanya dokumentumokkal is igazolta, az ankarai magyar nagykövetség kiadta számukra a hazatérési engedélyt, ám a repülőtéren a török vámosok nem engedték át a gyereket, arra hivatkozva, hogy a beutazásakor német útlevéllel érkezett az országba. Az édesanya, a kisgyerek, és a két nagyszülő ezért az ankarai magyar nagykövetség épületében kért menedéket.

A külügyminisztérium egyelőre nem nyilatkozik. Törökországi diplomáciai forrásokból megtudtuk: az édesanya a napokban egy helyi ügyvédet fogadott, s a hágai egyezményre hivatkozva kérte a gyerek jogállásának megállapítását.

Szolnokon, a szandaszőlősi házban tegnap senkit sem találtunk otthon. A szomszédok egyike elmondta: jól ismerik a családot, ám a kislány apját csak nagyon ritkán látták Szolnokon. A szomszédok egyébként úgy tudták: az édesapa nem török, hanem német származású.

A török lapjelentések más oldalról közelítik meg az eseményeket. A Yeni Safak azt írja, hogy egy Raskó Emese nevű magyar állampolgárságú nő, szülei segítségével, hamis papírokkal akarta elvinni Ankarából Szofi nevű kislányát, akinek török az apja. Özbas azt állítja, hogy az anya korábban lemondott a most három-éves kislány felügyeleti jogáról és az apánál hagyta Németországban. Az apa az újságon keresztül fordult a török illetékesekhez, ne hagyják, hogy a gyereket megszöktessék. A török lap az ankarai magyar nagykövetséget is megkérdezte, ott megerősítették, hogy a nő és a gyerek valóban a nagykövetségen tartózkodik, de hozzátették, hogy a férfi állításával ellentétben éppen az apa volt az, aki a gyereket jogellenesen külföldre vitte Magyarországról, ahol az anyjával élt.

Háború egy gyerekért Ankarában
Népszava, 2004. augusztus 21.

Török lapjelentés szerint egy magyar nő hamis papírokkal akarta kiszöktetni gyerekét Törökországból. A Yeni Safak pénteki számában azt írja, hogy egy Raskó Emese nevű magyar állampolgárságú nő, szülei segítségével, hamis papírokkal akarta elvinni Ankarából Szofi nevű kislányát, akinek török az apja. A férfi ismert ember, Fatih Özbas, egykori birkózó olimpikon és Európa bajnok. Özbas azt mondta a török napilapnak, hogy az ankarai magyar nagykövetség tettestárs az ügyben, mert segédkezett a kiszöktetésben, de a repülőtéren kiderült az úgymond csalás, mire a magyar diplomaták a nagyszülőket, a nőt és a gyereket a nagykövetségre menekítették. Özbas azt állítja, hogy az anya korábban lemondott a most három éves kislány felügyeleti jogáról és az apánál hagyta Németországban. A nő, aki most újra terhes ugyanettől a férfitől és a hatodik hónapban van, ragaszkodik lányához és nem akar Törökországban élni. A férfi viszont szívesen élne a családjával, akár Németországban is. Özbas az újságon keresztül fordult a török illetékesekhez, ne hagyják, hogy a gyereket hamis papírokkal megszöktessék. A török lap az ankarai magyar nagykövetséget is megkérdezte, ott megerősítették, hogy a nő és a gyerek valóban a nagykövetség épületében tartózkodik, de hozzátették, hogy a férfi állításával ellentétben éppen az apa volt az, aki a gyereket jogellenesen külföldre vitte Magyarországról, ahol az anyjával élt. Ezért Raskó Emese pert indított Törökországban a kislány hazavitele érdekében. A bírósági határozat megszületéséig a nagykövetség nem adja ki a gyereket - írja a török lap.

KI KORÁN KEL, ARANYAT LEL
A BLOG OLVASÓI ERRE ÉBREDTEK 2004. AUGUSZTUS 20-ÁN


Egy török napilap mai számában Fatih Özbas volt birkozó világbajnok" szívszorító" történetét ismerteti Behcet Güngör tudósítása.

A Yeni Safak szerint Raskó Emese magyar állampolgár és szülei hamis papírokkal, az ankarai magyar nagykövetség aktív közreműködésével megpróbálták kiszöktetni Törökországból Özbas és Raskó Emese Szofi nevű kislányát. Az ankarai repülőtéren fény derült a csalásra és a magyar diplomaták a családot a nagykövetségre menekítették. A bírósági határozat megszületéséig a nagykövetség nem akarja kiadni a gyermeket. Özbas szerint édesanyja lemondott a 2001-ben született gyermek feletti felügyeleti jogáról és otthagyta őt Németországban. Az anya, aki 6 hónapos terhes, nem akar Törökországban élni, mondja Özbas, de ő szívesen élne családjával Németországban. Özbas felhívással fordult a török illetékesekhez: ne hagyják, hogy leányát hamis papírokkal megszöktessék.

A magyar követség annyit közölt az ügyről, hogy Fatih Özbas volt az, aki a kislányt jogellenesen külföldre vitte Magyarországról, ahol édesanyjával élt, ezért Raskó Emese pert indított Törökországban Szofi hazahozatala érdekében. A két magyar állampolgár a nagykövetségen tartózkodik, erősítette meg a lapnak nyilatkozó magyar diplomata.

A Hürriyet napilap ugyancsak 20-án hoz jó nagy cikket az ügyről Kadir Ercan tollából ("Milli güresciye Macar es oyunu"). Nem tudom belinkelni, mivel a Hürriyet on-line kiadását hónapok óta nem sikerül elérnem. A cikk siralmas. (Török Macsó) Ercan logikája nagyon egyszerű: aki török, plusz világbajnok birkózó, annak mindig igaza van. Meg sem fordul a fejében, hogy másként is lehetne. Nem szívesen hivatkozom arra, hogy kedvelem a törököket - végül is ezért csináltam Törökország barátainak ezt a blogot. De ez a fogalmazvány Törökország egyik legfontosabb napilapjában annyira "török", annyira tükrözi az uralkodó mentalitást! Meg persze a török újságírás egy - nem is kis - részének szakmai színvonalát.Még ideírnám a Hürriyet impresszumából az alábbiakat: "Hürriyet, basin meslek ilkelerine uymaya söz vermistir", ami nagyjából annyit tesz, hogy "a lap tiszteletben tartja az újságírás szakmai kritériumait". Gondolom, ezt folyamatban képzelik el, amelynek most az elején tartanak. Mondjuk, eddig sem voltam lelkes olvasójuk. Persze, ez a fajta újságírás Magyarországon is virágzik.

Aztán voltak még az ügyről televíziós híradások is.
A nagykövetség 21-én sajtóközleményt adott ki, ennek lényege, hogy a sajtó fordítva ül a bilin (jereváni rádió), van ügy, de nem Törökországban, hanem Magyarországon rabolták el a kislányt, az ügyben meg talán döntsön a török bíróság, ha már győzött a jogállam, addig meg a török sajtónak nem kellene a közvéleményt feleslegesen lázítania. A sajtóközlemény, ahogy láttam, sehol nem jelent meg, de ez nem Törökország-specifikus, már Hasek is leírta, ahogy Katz tábori lelkész belekiabál a lámpaernyőbe. Ettől még a követségnek igaza van, talán a független török bíróság, ha volna szíves dönteni, hogy hova kell adni a gyereket, akit állandó lakhelyéről, anyja engedélye és tudomása nélkül Törökországba vittek.

Tanácsom azoknak, akik potenciális török férjjel/baráttal kapcsolatban készülnek fontos döntésekre: A szerelem óriási dolog, valóban elvileg mindegy, hogy a partner magyar, török, vagy más. De ténylegesen vannak civilizációs, kulturális és más különbségek. Ezeket meg kell ismerni a valóságban, még mielőtt az "életre szóló döntések" megszületnének. A Raskó-ügy csak csepp a tengerben.

A Yeni Safak cikke, 2004. augusztus 20.

0 Comments:

Megjegyzés küldése

Links to this post:

Link létrehozása

<< Home