2006/10/06

Török házastárs - ideiglenes post, 2006 októberétől

Mivel a "török házastárs - 2006." post a 797. hozzászólás után túllépte a Blogger által megszabott terjedelmi korlátokat, a poston az utóbbi időben nem jelentek meg az új kommentárok.

Átmenetileg kénytelen voltam ezért archiválni az elmúlt három éves termést és megnyitni ezt az átmeneti fórumot. A hozzászólások nem vesztek el, visszateszem azokat, ahogy tudom. Addig ezt a postot lehet használni. Bocs az átmeneti állapotokért!

A "török házastárs - 2005" és a "török házastárs - 2004" postok olvashatók, lásd lent.

Efendi
Megjegyzés 2007. febr. 16-án: a mentés megtörtént, minden hozzászólás olvasható 2004-től. Efendi

177 Comments:

Blogger Katica said...

Köszönjük Efendi!
Tényleg vacak volt, hogy már augusztus közepe óta nem jelentek meg a hozzászólások. Viszont az okát olvasni is öröm, jó hogy ennyien egymásra találtunk itt, és ilyen rengeteg tapasztalator cseréltünk a blogon.
Remélem ezt az ideiglenest is mielőbb felfedezi mindenki insallah és folytatódik a szóáradat :)

2006. október 7. 18:39:00 CEST  
Anonymous Tamara said...

Köszi Efendi!!!

Attól ne tarts Katica, h ez a blog valaha is haldokolni fog! :))

2006. október 9. 0:02:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Nem tud valaki okt.23-26 olcsó repjegyet Istanbulba vagy Antalyaba?köszi

2006. október 10. 10:41:00 CEST  
Anonymous Daphne said...

Sziasztok!
Anonymus:
Bp-Istambul-Bp
10.23. 9:55 - 12:50
10.26. 14:45 - 15:45
76.700 Ft, illetékkel együtt.
Antalya nehezebb ügy, mert a charterek hetes intervallumban repülnek, turkish belsővel megoldható, de jóval drágább, olyan 110.000 Ft körül van a repjegy.

2006. október 10. 15:12:00 CEST  
Anonymous Gabica said...

Tyűűű, én is ideértem.
Nekem is leesett lassan, h. nem mindig azt az oldalt kéne megnyitni ami már pár napja nem változik :P Hihi...
Nem is gondoltam h. terjedelmi korlát átlépést követtünk el, WOW csajok beindultunk :)))
Hát a mennyiséggel tényleg nem lesz gond, Tamara :)))) Mondom én...
És igen tényleg: KÖSZÖNJÜK EFENDI!!! Tesekkürler!
Pussz mindenkinek!

2006. október 10. 23:19:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Daphne!

Köszi az infót. Melyik társaságnál van v.hol lehet foglalni? mert én csak drágábbat találtam a neten. van esetleg 25ei visszaindulással is ezen az áron?köszi szépen ani

2006. október 11. 15:08:00 CEST  
Blogger eva said...

Nem nagyon terjesztitek, hogy működik ez a blog :(((
Erre is csak véletlenül jöttem rá, nem szólt senki.
Terjeszteni kéne legalább az ismerősök körében.

2006. október 12. 16:36:00 CEST  
Blogger Panni said...

Sziasztok!

Hát megérkeztünk az első török túránkról, ha emlékeztek, 4 csajszi indult utnak nem is olyan rég, ebből 3nak az első nagy találkozás:)
Mindenkinek szuperüé sikerül, soksok élménnyel és boldogsággal:)

A többiek részéről többet nem tudok nyilatkozni, csak a magam élményeit tudom hitelesen tolmácsolni, dehát ugy érzem egy hét se lenne elég annyi mesélnivalóm az ismerősöknek. Ez az ország vmi hihetetlen, az emberek, a tájak, a melegség, és mosolygás, és kedvesség semmihez sem haosnlitható. Mikor hazajöttem csak kerestem a helyem, össze sem lehet hasonlitani a 2 országot, de leginkább az embereket. Mindenki annyira barátságos és vendégszerető, akár 10perces ismeretség után, h az lenyűgöző, sose tapasztaltam még ilyet. Akár a barátaival, akár a szüleivel, akár egy vendéglátó helyen voltunk, csak pozitiviumot kaptam és csak kedvességet. Én miótsa hazaértem azt mondom, h mindenki aki még nem volt, töröljön magában mindent amit tud az országról, mert nem igaz, menjen el és nézze meg a saját szemével, mennyire csodás. Egyszerűen minden benne van, antik, modern, természet, zöld, szegénység, gazdagság, és mindenhol leirhatatlan hangulat! Gondolom aki volt azoknak nem ujdonság amiket irok, de engem annyira meglepett, nem erre számítottam, és annyira kellemes meglepetés volt.

A török családok életét meg meg kell tapsztalni, mert ha el is mondja az ember, az nem ugyanaz. Náluk laktunk a családdal, és azt a kedvességet és vendégszeretet amit ott kaptam, sosem fogom elfelejteni. Imádom az ízeket, talán furcsán hangzik, de igazából ugy érzem most éreztem igazán milyen a zöldségek íze, minden annyira finom és ízletes, nem olyan saláta, nem oylan paradicsom, nem oylan az uborka, nem olyan az olajbogyó mint amit itthon vesz az ember, hanem mindennek az íze 3szoros. Más is érzett igy? Nem az elfogultság beszél belőlem, de tényleg azt érzem, hogy ha itthon megcsináélom ugyanazt a salátát,mint ott, meg sem közelíti az íze az ottanit. A török reggelitől egyszerűen el vagyok ájulva, kb egy órán át tartott mindig, és annyi kaja, annyi finomság, és nem csak ugy bedobálják magukba, mint ahogy azt én itthon megszoktam, hogy kinyitom a hűtöt és összedobok gyorsan egy szendviset, aztán útközben megeszem. Nem, ott amig nincs kész minden, nem ülünk asztalhoz, a kenyér mindig meleg, a sajtok, zöldségek, olajbogyó, jam, minden kis tálkákban elkészítve, felvagdosva, és szép komótosan eszünk, miközben isszuk a zamatos cayt. Nem tudom máshol is igy van-e, de nekem nagyon tetszett az a szokás, hogy középen van egy nagy tálka a salival, mondjuk vacsoránál, citrommal, olivaolajjal, füszerekkel izesitve, és mindenki abból eszik, mindent tunkolnak a meleg pidével, amit nem elég hogy a zöldségolajos levébe tunkolnak, előtte még meg is vajazzák:D. De nem azzal rossz műízű margarinnal, hanem még a vaj is finomabb. Én eléltem volna komolyan csak azzal ha pida-t eszem vajjal.:)) Puha és foszlós, és magocskák a tetején, elolvadok tőle..:D Ramazán idején voltunk kint, de az ő családja azon kevesek közé tartozik, aki nem vallásos, igy nem tartottuk a napkeltétől napnyugtáig nem eszünk "szabályt".

A rakit nekem még szoknom kell, az íze kicsit furcsa nekem, leginkább egy kanalas orvosságra emlékeztett, amit mindig is utáltam gyerekkoromban:D De azt mondják majd rá fogok jönni hogyan élvezzem, mert szerintük rakizni, az egy hangulat, a beszélgetések amik rakizás közben folynak, a nyugalom és életérzés, az az, ami miatt iszzák. Apukája 30 éve minden este issza. Kérdeztem is hogynem unt rá, erre hatalmas szemeket meresztett, h h gondolom, h ezt meg lehet unni?:D

A sucuk-os tojás a kedvencem, persze azt is az elengedhetetlen meleg vajas pidaval tunkolni hmmmmmm... Hoztam haza 2 sucukot, azóta ahogy tanitott hogy kell megcsinálni, minden reggelire azt eszem. Büszke is rám. Konyhában nekem semmi dolgom nem volt, ha akartam se lehett volna, mert mindig azt mondta én csak teritsek meg, aztán üljek le, és csak miután kész van, megettüka reggelit, akkor álljak fel:) Az is meglepett hogy mindent vajjal sütnek, ez vajon másoknál is igy van?

A "minden husit a legjobb barbecuen enni"- szokás ugyancsak az egyik kedvencem, az iz annyira más, annyira testes és fűszeres, legyen az hal vagy marha, bárány vagy más, mind nyammi. Mondjuk a bárány nekem kevésbé ízlett, de meg kell mondjam még az is sokkal finomabb mint mikor itthon ettem bárányt. Mikor itthon ettem, olyan furcsa faggyú íze volt, kint nem éreztem ilyet, de azért az az egy husi, ami nem az én ízvilágom.

A kajás élményeim után azért azt is elmondom mennyire szerelemes vagyok, csak nem akartam ezzel kezdeni:) Habár csak 16 nap volt, de vhogy ilyen rövid idő alatt is olyan közel kerültünk egymáshoz, mintha évek óta együtt lennénk. A barátaival sokat voltunk együtt, és mind annyira megszerttek, én is nagyon őket, volt egy gyerekkori barátja, aki odajött hozzánk, két kezét a vállunkra tette, és mosolygósan elmondta mennyire csodálatos az amit a szemünkben lát, amikor egymásra nézünk, és hogy vigyázzunk erre, mert nehéz lesz a továbbiakban, de türelemmel és bizalommal sikerülni fog, mert ha ránk néz, csak a boldogságot és összhangot látja, amit hatalmas vétek lenne elveszitenünk. Ezt mi is tudjuk, vigyázunk is rá:) Mondta h Sinant 10 éve nem látta igy mosolyogni és igy viszonyulni bárkihez is, és a mozdulataiból mindenből érezhető mennyire vigyáz rám és mennyire értkes vagyok a számára. És tényleg annyira jó azt érezni, hogy minden cselekedete értem van, hogy ugy óv mint egy értékes kincset, nem ugy mint a magyar férfiak, tisztelet a kivételnek, és persze hozzátéve hogy mindenhol vannak ilyenek is, oylanok is.

Mindent összevetve én 200% pozitiv élménnyel tértem haza, és azzal az érzéssel, hogy nekem kint a helyem mellette. A nehéz és a szép időkben is egyránt. Mert voltak nehéz időszakok is, este veszekedések, amikor napi 16 órát dolgoztunk, mert a családi vendéglátós vállalkozást nem engedte apukáéja magára hagyni, mind a 16 napra mig kint voltam. Ezt mondjuk először barátságtalan lépésnek vettem, de aztán megértettem, miért tette. Ugyhogy Sinan-nal egy héten át, minden nap szépen bementem, mondván nem fogok otthon ülni és várni hogy hazaérjen, ha ő fáradt én is az akarok lenni, ha neki dolgoznia kell én sem lazsálok. Szóval együtt dolgoztunk, ez egy egyetem kajáldája, és miután egy napig csak szemlélődtem és megnéztem mi hogy működik,már második naptól én szolgáltam fel, csináltam teát, toastot, mindent ami kell:). A vendéglátós nyelvet 1 nap alatt megtanultam, nem volt idő lazsálni, minden percben pörgés volt, szóval kéyntelen voltam tudni hogy ha egy korpuz-cilek-es meyveli su-t kér, akkor tudjam hova nyuljak a hütőpultba:) Persze azért akadtak gondjaim, mert mindenki azt hitte ha szépen köszöntem és meg tudtom kérdezni mit kér, akkor beszélgetni is tudok:D ilyenkor mindig rögtön a segitségemre sietett vmelyik ottani dolgozó, és elmesélte h nem tudok törökül, még csak tanulom. Na egy nap sem telt bele és az egész egyetem jött megnézni az uj magyar szöszi lányt,a tulaj barátnőjét, aki beállt felszolgálni:D Jo kis forgalmat csináltam:D A diákok olyan kedvesek, meghivtak az asztalukhoz, az otthonról hozott házi sütijükkel, salátájukkal kináltak, és próbáltunk kézzel lábbal beszélni, mert noha ez egy egyetem kajáldája volt, számomra is meglepő volt, de nem nagyon tudtak angolul.

Lassan befejezem, mert félek unalmassá válok, csak annyira szép élményekkel tértem haza, hogy muszáj volt megosztanom, és hol a legalkalmasabb, ha nem itt, azok közt, akik tudják miről beszélek:)

A folytatásról pedig annyit, hogy minden erőmmel azon vagyok h mihamarabb ujra ki, és persze ő is amikor csak tud, bár a munkája miatt rettentő nehéz h ő jöjjön, mert nem hagyhatja felügyelet nélkül a cafe-t, ebben édesapja nagyon szigoru. Ha mindenképp keresni akarok negativumot ,akkor ez az egy, ami emlitésre méltó, ez az embertelen sok munka..nem tudom hogy lehet ezt bírni hosszutávon, remélem csak addig megy ez, mig stabilizálodik a vállalkozás, mert nemrég nyilt. Mindenestre én ki tudok menni, csak gyűjtögetni kell rá.. Napközben együtt dolgozunk, este együtt vagyunk, és a hétvége is a miénk:)

Hát "röviden":D ennyi, mindenkinek szép estét, és talán a soraimmal kicsit megmosolyogtattam azokat, akik éreztek hasonlókat:)

szijasztok, Panni

2006. október 12. 18:51:00 CEST  
Blogger Efendi said...

tényleg szólhatnátok a többieknek, hogy a blog működik és mindig működni is fog, amíg lesz, aki olvassa és írja.

2006. október 12. 20:56:00 CEST  
Blogger eva said...

Panni, nagyon örülök, hogy ilyen jól sikerült a 16 nap. Veszekedések néha este a fárasztó nap után? Ugyan már, mindenhol van. De azt hiszem az sokkal fontosabb, amit az a barátja mondott :)

2006. október 12. 21:51:00 CEST  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Előre is bocsi, h ide írok a bajunkkal, de a segítségetekre lenne szükségünk. Sokan tudjátok, h a párom hamarosan végre itt lesz :))). Azonban az albérletünkkel akadt egy kis probléma. :(( Épp ezért sürgősen albérletet keresünk Bp-en. Amennyiben bárki tud segíteni, az lszi a tamara.orban@t-online.hu címre (ezt is sokan tudjátok :)) )írjon nekem.

Előre is köszönjük!

Panni én is örülök, h minden csodás volt, de mi MSNen úgyis kitárgyaljuk. :))

Tamara

2006. október 13. 7:31:00 CEST  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Ugye nem baj, ha én is traktállak egy kicsit titeket a saját élményeimmel? :)
Hát nekem sajnos még nem sikerült az aklimatizálódás, ugyanis csak tegnap előtt jöttem haza, és még nem találom a helyemet itthon. Ami nem is csoda, mert nem nagyon akaródzott hazajönni. Szerintem értitek, hogy mért! ;)

Én négy és fél csodálatos hónapot töltöttem kint, ami alatt - ha lehet- még szorosabbá vált a Kedvesem és a köztem lévő kapcsolat. Hála a jó égnek, rengeteget tudtunk találkozni, és azért nagyon hálás vagyok, mert féltem attól, hogy nem lesz időnk egymásra.
Lévén, hogy idegenvezetőként dolgoztam kint, nagyon okszor eljött velem túrákra, amiket nagyn élvezett. Egy pár szót innen tanult meg, meg onnan, hogy hallotta a telefonbeszégetéseimet. Persze nem túl használható szavak ezek, olyanok, hogy: előre, hátra, állj (vadvizi evezés során tanulta), szia (bár ez hasznos), mondjad, nem tudom. Bár tuti, hogy ezeket hamarosan elfelejti :) Bár kitudja.
Panni abszolút osztom a nézeteidet, ismerős dolgokat írtál, már ami az ízeket illeti. Nálunk a Kedvese és a családja is tartja a böjtöt, de érdekes volt látni, hogyan kelnek hajnalban, hogyan törik meg a böjtöt. Volt, hogy 50-60 fős vacsorát rendeztek kecskevágással, ahol persze mindenki engem nézett, hogy ki vagyok, mi vagyok.
Nagyon jó volt látni, hogy a családja elfogadott engem, a testvérei yengéenk szólítanak már :)))))
Persze nálunk is voltak veszekedések, de hát hol nincsenek. No, azért többségben volt a békeidő, meg nem volt tartós a veszekedés.
Ráadásul a munkámból kifolyólag csodaszép helyeken jártam!
Ezt a nyarat semmi pénzért nem cserélném el. Most keresek kintre munkát megint, de nem tudom, hogy s mint lesz. Az idegenvezetéssel az a baj, hogy időszakos, persze, jobb a semminél. De én - ha Isten (Allah) is úgy akarja - márciusban már kint leszek, legalábbis ezek a tervek.

Na, jó nem traktállak tovább benneteket. Legyetek jók!

Bebek

2006. október 13. 16:45:00 CEST  
Blogger eva said...

Bebek, üdv újra itthon.

Ha már lesz időd, gyere MSN-re is :)

2006. október 13. 17:32:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Én is beszállnék a történetmesélésbe, ha nem gond.:)
22 éves vagyok, a barátom pedig fél évvel idősebb nálam. Ő az előző félévet itt töltötte Magyarországon Erasmus ösztöndíjjal a főiskolámon. Ennek ellenére csak május elején találkoztunk egy jó kis szombat esti buliban, amikor már csak 3 hete volt itt hátra. Az elején nem is indult ez semmi komoly dolognak, nekem sem hiányzott akkor egy komolyabb kapcsolat, aztán valahogy mégis együtt maradtunk. Találkoztunk egyik nap is, másik nap, harmadik nap is... A lényeg, hogy végül július végéig még itt maradt (addig volt érvényes a vízuma), nálunk lakott. Aztán az augusztust meg én töltöttem kint vele a családjánál - volt ott minden, rokonlátogatás ezerrel, kocsikázás a környékre, tengerpart, gyomlálás a telken, szomszédolás, fülbelövés, nasilsin - iyiyim, eljegyzés, lagzi, leánybúcsú, és rengeteg ennivaló. Nagyon jól éreztem kint magam, bár voltak persze furcsa dolgok is, de összességben igazán pozitív élmény volt, és a kapcsolatunkat is erősítette. Azért is szerettem volna kimenni vele, hogy a saját környezetében is lássam, anélkül szerintem elég nehéz megérteni a másikat. Így sem egyszerű, vannak is vitáink rendszeresen, és biztos, hogy nagyon sokat kell beszélgetnünk, és elfogadnunk ahhoz, hogy ez egy jól működő kapcsolat legyen, de nagyon szeretném. És látok is rá esélyt, hogy sikerüljön. Nem vagyok az a fajta (legalábbis most szerintem nem), aki rózsaszín ködben él, hogy jajj de szerelmes, és minden jó lesz. Nagyon remélem, hogy tényleg együtt maradunk, és boldogan élünk együtt amíg meg nem halunk, de ezért tenni is kell.:)
Ami pedig a folytatást illeti: azt hiszem, elég szerencsés helyzetben vagyunk. Ezt a félévet külön töltjük, és remélhetőleg minden jóra fel tudjuk használni ezt a rengeteg szabadidőnket - mint pl nyelvtanulás és egyéb hasznos dolgok - , de azért november közepén kimegyek hozzá 2 hétre.:) A következő félévet pedig remélhetőleg kint töltöm a sulijában szintén erasmus diákként. Amúgy mindketten turizmust tanulunk, és egyszerre végzünk, szóval már ez is jó, és nekem az utolsó évem (jövőre) gyakorlat, amit szintén szeretnék kint tölteni. Úgyhogy ha úgy döntünk, hogy igen, együtt akarunk maradni még egy jó ideig, akkor meg tudjuk találni a módját.
Na egyelőre ennyi. Amúgy elolvastam már az idei hozzászólásokat, de a felére nem emlékszem...:)

üdv mindenkinek:

küpeli

2006. október 13. 22:29:00 CEST  
Blogger eva said...

Hát küpeli tényleg nagyon szerencsés helyzetben vagy, hogy tudsz menni erasmusal a sulijába, és utána esetleg a gyakorlatodat is ott tudod tölteni. Akkor igazán lesz időtök megismerni egymást, és nem kell olyan nagyon sokat a bizonytalanra várakozni. Ez a félév tán nem olyan könnyű, de augusztusban láttad még, november már csak napok kérdése, és utána a következő félév is itt van hamarosan. :)

2006. október 14. 10:58:00 CEST  
Blogger Ani said...

Sziasztok,

Akkor Panni neked es mindenkinek aki szereti hallgatni a mhttp://www.youtube.com/watch?v=o9wVh2VueDo&NRüezzint,
http://www.youtube.com/watch?v=JLs5mGXAzMQ,

http://www.youtube.com/watch?v=sAl2yWjpr4o&NR

En amikor eloszor hallottam ugy ereztem hazaertem.

Egyebkent a www.youtube.com websiten tudtok keresgelni.Rengeteg zenei klipp fel van rakva,varosokrol rovid filmek.En speciel megtalaltam a volt baratom szulovarosanak a klippjet,nagyo megorultem,ha nem is jutottam el,de itt mar lattam belole reszleteket.
Aki tud angolul eleg sok iszlammal kapcsolatos video is van.Pl. ez nagyon szep:
http://www.youtube.com/watch?v=j41E8DN7yLA

Jajj,miert tud ennyire hianyozni egy orszag??Mar en sem szeretek kepeket nezni ,mert csak sirok,viszont nem is birom megallni,hogy ne keresgeljek allandoan.
Jok legyetek!

2006. október 14. 15:48:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Dr:Szöszi vagyok!!

Rég nem jártam már erre,már többször akartam írni, de nekem is mindig azt jelezte hogy gubanc van.
Jaj, és most nagyon örülök hogy végre tudok írni nektek,mert nagy szükségem van a segítségetekre, tanácsotokra.

Kezdem akkor az elején: még június elején egy camerázás alkalmával, Atilla mikor véletlenül felemelte a bal kezét (mit láttam rajta?) gondolom sejtitek, egy karikagyűrűt (pont akkor jött haza a szüleitől egy hétig volt távol előtte még nem volt gyűrű)persze mikor rákérdeztem mi azonnal lehúzta, és azt mondta rosszul láttam,de mikor ráveszekedtem hogy, hogy lehet ilyen visszahúzta és mutogatta a camerába nekem meg a szívem szakadt meg mikor láttam. Aztán persze kérdeztem tőle hogy eljegyezted a nagynénédet (olyan rossz ezt kimondani)ö állította hogy nem, meg hogy ez csak vicc volt, meg ha Én gyűrűt hordok akkor ö is, és hiába kérdeztem hogy mikor lesz az esküvő vagy miért nem szolt nekem, erre a kérdésekre nem válaszolt csak azt mondta miért nem bízok meg benne. Kérdezem Én ezek után, hogy bízzak meg benne?? Szerintem sehogy. Aztán aznap közös megegyezéssel úgy mond ö a távolságra hivatkozva,meg el kell felejtenie engem szakítottunk. Mit lehet ezek után csinálni, belementem. Nagyon nehezen telt a nyár de tudtam,hogy jobb lesz így mindkettőnknek az elején nagyon rossz volt szerintem egyes emberek akik itt van éltek már át ilyet,mindenhol őt láttam, mindenkit hozzá hasonlítottam, meg mindenhol azt hallottam így a törökök meg úgy. Már elég jól kiábrándultam belőle ,kezdtem elfelejteni mikor szeptember közepén újra belépett az életembe. Lehet utólag visszagondolva jobb lett volna kitörölni MSN-ről de nem tettem. Idézem a mondatait:” Én ezt nem bírom tovább, nem tudok nem rád gondolni,még mindig szeretlek és nem tudlak kitépni a szívemből” Hát igen ezek nagyon szép szavak de igazán már nem merek hinni neki. Úgymond „megbocsátottam neki” de az a két és fél hónap nem megy ki a fejemből sehogy sem. Azóta megint szinte minden nap beszélünk ,mikor belépett hozzám újból eltörtek belőlem az érzelmek, és egyre jobban szeretem és azt akarom hogy az enyém legyen ne azé a nője. Azóta sose látom a kezén a gyűrűt és mikor felhozom a témát akkor sem válaszol a kérdésemre mintha nem is látná és ez igazán zavar. Az a két és fél hónap hogy nem beszéltünk egymással se egy sms se semmi mind a kettőnkben nyomott hagyott Ö is megváltozott és Én is. Igazából ahányszor meglátom ezek a dolgok a gyűrűvel az élen bennem vannak. És most a legnagyobb problémám az hogy nem tudom hányadán állok vele, és mit mond komolyan, mit nem, állítja hogy engem szeret de valahogy ennek jelét nem érzem, meghívtam többször már hogy jöjjön ide szerintem egy találkozás élőben mindent eldöntene de ö egyik percen magától mondja hogy jön, másik percen pedig nem jön, mert ezt kell csinálnia meg azt és nem hagyhatja ott a munkáját mennyek Én. Ti mit tennétek a helyemben tudván hogy nagyon vallásos, és szereti a szüleit de a szülei engem nem ??? Közületek egyesek már jobban ismeritek a török férfiak lelkét életét mint Én .Próbálom közelebb engedni magamhoz de igazából nem merem mert félek hogy újból csalódom benne, és félek hogy megcsal azzal a növel. Igazából már nem tudom mi tévő legyek folytassam tovább vele ezt „játékot,kapcsolatot”. Mostanában a legtöbbet azon veszekszünk hogy ,hogy találkozunk mert szerintem ez már illő lenne 7 hónap ismeretség után és mindent eldöntene, de Én legfeljebb nyáron tudok menni ,és Én addig ezt a huzavonát nem bírom csinálni de elengedni se tudom mert szeretem.

Ha valaki hasonló cipőben jár/járt annak jól jönne a segítsége hogy hogyan oldották meg ezt az ügyet. De mindenki aki tud valamit tanácsolni írjon!!!
Bár ahogy olvastam itt mindenki most nagyon boldog, ennek nagyon örülök, bekell valljam kicsit irigyellek is benneteket és további sok szerencsét kívánok mindenkinek és kitartást!!!

Bocsi, mert nagyon hosszú lett!!
Köszönöm a válaszokat előre is !

További szép hétvégét kívánok mindenkinek!

2006. október 15. 15:00:00 CEST  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok!

Dr. Szöszi,

Őszinte leszek, hisz ezt kérted mindenkitől. Sztem ez a fiú nem vesz téged komolyan. Elhiszem, h te szereted, de abban kételkedem, h Ő is így érezne. Több hónap kommunikáció nélkül... Számomra ez nem szerelem. Akármilyen nehéz is, de ha igazán szeretem a másikat, akkor nem bírok ki még heteket sem, h ne halljam a hangját, lássam az arcát, stb. Az, h Ő így eltűnt.... Hát nem tudom. Lehet, h velem van a baj, de én nem bíznék meg benne. De ez CSAK AZ ÉN véleményem persze.
Szerintem légy nagyon óvatos és gondold át, h mit jelenthetsz ennek a fiúnak valójában. Eleve az, h a család nem fogad el téged, már sztem nagyon nagy akadály. Feltétlen kell a "beleegyezésük" a kapcsolatotokba, hisz ha még ráadásul nagyon vallásos is, akkor mindig a szülei véleménye lesz neki az első. Legalábbis nagyon valószínű. Márpedig ha Ők egyszer azt mondták, h "Édes fiam: nem", akkor fel kell hogy kösd a gatyád, h ez a kapcsolat tartós legyen.
De ne legyen igazam persze!

Képzeljétek pár hete megkaptuk a kedvesem vízumát január végéig bezárólag! :))) November 1én már itt alszik velem, merthogy találtam egy szupi albérletet is! :)
Nagyon nagyon boldogok vagyunk, hiszen számoljuk vissza perceket a viszontlátás örömére. Ő Kedvesen számolja, a napokat, és h még hányat kell aludnia nélkülem. :)

Mindenkinek nagyon sok boldogságot és szép hetet!!
Tamara

2006. október 15. 22:26:00 CEST  
Anonymous Daphne said...

Merhaba, annyira jó ennyi boldog sztorit olvasni: Panni, Bebek, Tamara. Még az előző blogon én is tartottam egy rövid ismertőt, hogy milyen volt kint lenni, és szinte mindenben egyetértek, főleg Panni részletes és nagyon jól megfogalmazott ételleírását... hmm komolyan mondom éhes lettem már az olvasástól is..
Ahogy olvastam a hozzászólásokat, sajnos sok dolgot még nem tapasztaltam, pl milyen lehet egy fedél alatt lakni, mert én kint szállodában laktam. Viszont mi is voltunk török családnál vacsoránál és a közös tálas sztori nekem is megvolt. És határozottan tetszett a közvetlenség vagy szokás ez a formája is.
Bebek, felvennél Te is msnre? szultana1@freemail.hu
Tamara, örülök hogy találtál albit és remélem Ali már jobban van.

Dr.Szöszi, sajnos Tamara hozzászólásával egyet kell értenem. A távszerelmet úgy is nehéz kibírni, ha napi telefon és internet kapcsolatban vagytok, de ha még el is tűnik hónapokra, azt nem tudom mivel magyarázni.
Szép hetet lányok!

2006. október 16. 11:47:00 CEST  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!


Nincsen meg valakinek az Anatólia tüze, de dvd-n? A cd megvan, csak a látávny sokkal jobb. Ezen a nyáron 2szer is láttam Aspendosban, mind2szer teltház volt, imádták az emberek! Nem csoda! :)

Dr.Szöszi, sajnos én is csak az előttem szólokhoz tudok csatlakozni. Lehet, hogy szereted, de ő...? Persze, mondani mindefélét lehet. ÉS szerintem Töröko.-ban nem nagyon szoktak a gyűrűkkel viccelődni, férfiak nem nagyon szoktak karikagyűrűt viselni csak úgy poénból. Bár minden ember más és más. Ezt sem felejthetjük el!

Bebek

2006. október 16. 16:02:00 CEST  
Blogger eva said...

Dr.Szöszi,

Ugyanazt tudjuk mondani, mint már régebben is: ez a fiú elég ***** (khm, tisztességetelen) alak. Akkor is ezt mondtuk, most is ezt mondjuk.
Mit vársz tőlünk? Megerősítést, hogy ugorj a karjaiba?
A vak is látja, hogy csak szórakozik veled.
Itt nem a török lelkek ismeretéről van szó, hanem emberismeretről.
Magadat alázod addig ameddig csak lehet, ha ezt így folytatod.


Tamara!

Biztos hogy aludni fog itt ő november 1-én? :)))

2006. október 16. 17:38:00 CEST  
Blogger eva said...

Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

2006. október 16. 17:38:00 CEST  
Blogger eva said...

Bocs, de ezt finoman nem igen tudtam fogalmazni. Annyira egyértelmű. És bár mondod, hogy nicns, de szerintem ott van még mindig a rózsaszín köd. Lehet, hogy te változtál valamit ez alatt a szünet alatt, de ő nem úgy tűnik. Ugyanúgy nem válaszol semmilyen kérdésedre, ami kicsit is kínos téma.
Keress egy rendes embert!

2006. október 16. 17:45:00 CEST  
Blogger Katica said...

Szöszi.
Mondom: először is tiltsd le, aztán töröld is ki, és ha lehet még a számítógéped és msn-ed összes memóriájából is töröld ki :)
Persze tudom, hogy úgysem hallgatsz rám, de véleményt kérdeztél, az pedig ez volt.

Ha akarsz tanulhatsz az én hibámból is, az én exem is annak idején tök jól hanyagolt 2 hónapon keresztül. Teljesen kilépett az életemből, Elérhetetétlen lett, nem hívott nem keresett, mire belenyugodtam én is ,visszatért a szirupos szöveggel, hogy mennyire nagyon nagyon, és ő már ezt nem bírja,és holtomiglan holtodiglan meg az üveghegyen is túl...
Na ja, tartott cirka 3 hétig. Akkor újabb hülyén viselkedése mellett végre kiderült az is hogy már másik nő is van az életében (akivel azóta össze is házasodott).
Pedig ő ennyire nem is volt vészes eset ,mint a teáltalad emlegetett fiú. Ez nem az elején történt . hanem majdnem 3 év után. Ha elején viselkedik így, eleve bele sem megyek a kapcsolatba.

Bebek, minden eddigi ismeretem ,kutatásom, kérdezősködésem alapján bizton állíthatom, hogy nincs CD-jük sajnos. Csak 1-1 klippjük, részlet az előadásból. Én is rengeteget kerestem.Kerestettem törökökkel, kerestem odakinn, kerestem a neten, honlapjukon...yok.

2006. október 16. 20:11:00 CEST  
Anonymous Tamara said...

Évi,

Hááááát.... :)))) Erősen kétlem, h le tudjuk majd egyáltalán hunyni a szemünket hajnalig. :))

Katica, most olvasom, h Ragip már nős. :( Sajnálom, h így alakult, de ismervén a történet egy-egy szeletét, talán jobb így neked.

Én is én is én is!!!! Ha bárkinek van infója cd-ről, vagy dvd-ről, akkor ossza meg velem is az infót legyen kedves, mert én még itt láttam tavaly ősszel, de elvarázsolt az első dallamra, és táncléptekre. :)

Sziasztok

2006. október 16. 20:18:00 CEST  
Blogger Bebek said...

Katica!


Köszi a segítséget, sajnos én is erre jutottam, mint te; a zenei cd megvan, de dvd vagy vcd az sajnos tényleg yok. pedig mennyire szuper az előadás...

Bebek

2006. október 16. 20:22:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Köszönöm mindenkinek az őszinte válaszokat!!
Mindenben teljesen igazatok van, és megerősítettetek az elhatározásomban amiben eddig nem voltam biztos, de mostmár elég volt, és nem kínzom magam tovább véget vetek ennek a " kapcsolatnak".

Megpróbálok mást keresni.

Katica sajnálom Én is a történteket, de szerintem Én is arra a "sorsra" jutok hogy megnösül vagy már meg is tette, csak olyan gerinctelen hogy nem tudok rola!!
Egyszer talán majd kiderül az igazság.

További szép hetet neketek!!
Majd jelentkezem:)

Dr:Szöszi

2006. október 16. 22:18:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Hát én is idetaláltam nagy nehezen, bár ez a késedelem talán az időhiánynak is köszönhető, ami fennál, és insallah fenn is fog állni egy darabig. :)
Ugyanis a kisebb hír az, hogy a suli mellett mostmár főállásban dolgozom is, de a nagy hír az, hogy esküvőnket szervezzük török párommal, aki a Bayram után fog Magyarországra jönni. :)
A topicban leírtak szerint szépen mindent rendezünk, papírfordíttatás, bla. bla., szerencsére gyakorlatilag az anyukám az aki szervezi magát az esküvőt, így ránk csak a hivatalos dolgok maradnak, ez is bőven elég.
Az esküvő december közepén lesz kb. :)
Így hát a miénk úgy néz ki egy igazi internetes sikersztori lesz, insallah.

Üdv mindenkinek:
Kalema

2006. október 19. 9:49:00 CEST  
Anonymous Daphne said...

Kalema, elsőként hagy gratuláljak a blogon.
Ezek az internetes sikersztorik adnak nekem erőt..
(nah még az az erő.. pfff :(

2006. október 19. 18:00:00 CEST  
Blogger eva said...

Gratula Kalema!

2006. október 19. 19:20:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Köszönöm szépen mindkettőtöknek!

Daphne csak kitartás!

2006. október 19. 21:11:00 CEST  
Blogger Panni said...

Én is szivből gratulálok Kalema, olyan jo ilyen pozitiv példákat olvasni:)
Sok boldogságot!! Hol lesz az esküvő? És hol fogtok élni, mi lesz a továbbiakban, mik a terveitek, mesélj!

2006. október 20. 12:26:00 CEST  
Anonymous Klaud said...

Sziasztok lanyok!

Nekem csak most sikerült ehhez az oldalhoz eljutnom :( eddig nem is tudtam a letezeseröl.
Nagyon örülök, hogy ennyi Törökorszag (es török fiu :) rajongo van!!
Magam is ilyen vagyok, 5. eve vagyok kint, kisebb-nagyobb megszakitasokkal :)

Bebek, azt hiszem mi ismerjük egymast szemelyesen is :) csak ennyit mondok: Marmaris :)

Dr.Szöszi! ne higgy neki! Velem hasonlo (vagy inkabb meg rosszabb törtent). De veget vetettem neki!
Az ilyen szemelyisegek kialakulatlanok, nincsenek tisztaba sajat magukkal,akkor hogy varjuk el tölük, hogy majd minket boldogga tesznek? Azt hiszik, hogy a boldogsagot majd egy külsö esemeny vagy szemely (az hogy veled van) idezik elö, de sajnos tevedniük kell, mert meg nem tudjak, hogy elöször a sajat belsö egyensulyukat kell megtalalniuk. Erre valoszinüleg keptelenek.
Ugyhogy, barmilyen fajdalmas is, be kell fejezni az ilyen kapcsolatot. En is ezt tettem es FELSZABADULTAM!!

Röviden most ennyit!
Puszillak Benneteket!
Klaud

2006. október 20. 15:18:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

És is szeretnék gratulálni Kalema Neketk !!
Klaud pontosan ugyanazt érzem mint amit itt leirtál pár szoban.Ugyanigy viselkedik és szerintem sincs tisztában önmagával és azzal mit akar magátol és az élettöl.

Letiltottam és két hete nem beszéltem vele miota összevesztünk de azota még fent se láttam.Már azon vagyok hogy elfelejtsem és keressek magamnak egy közelebbi párt.

Dr:Szöszi

2006. október 20. 18:34:00 CEST  
Blogger Bebek said...

Szia Klaud!


Jól gondolod, hogy ismersz ;-) Végre te is rátaláltál erre az oldalra :)
Egyébként abszolút egyetértek veled, és sajnálom, hogy megtörtént, és remélem, hogy az új Pároddal a lehető legboldogabban fogtok élni!

Bebek

2006. október 20. 19:30:00 CEST  
Anonymous Klaud said...

Hello lanyok!

Dr.Szöszi, nagyon jol tetted, csak igy tovabb :) Ebben a fazisban az a lenyeg, hogy tartsd magad a NO CONTACT elvhez :) tehat meg csak veletlenül SE beszelj vele, irj neki, ha ö csinalja ne valaszolj! Ilyenkor nagyon serülekeny a visszanyert egyensulyunk, ezert ki kell tartani, akarmilyen nehez is addig, amig teljesen jol nem leszünk. Lesznek melypontok, de nekem ilyenkor az segitett, hogy bar a szivemnek hianyzott, de az ertelmemmel, az agyammal felfogtam, hogy nincs jövöje ennek a kapcsolatnak, e mellett az ember mellett soha nem leszek boldog, es SOHA többe nem tudnek megbizni benne. Ha ezt tudatositod, közelebb lesz a cel: hogy tul legyel az egeszen.
Viszont lehet, hogy egy uj kapcsolat most meg nem segitene rajtad, csak akkor ha vegleg tul leszel az elözön. Ezt is tapasztalatbol mondom: egy uj, kialakulo kapcsolatban mindig vannak problemak, össze kell csiszolodni a masikkal. Es ebben a serülekeny fazisban, ha valami esetleg nem ugy alakul, ahogy terveztük (vagy ahogy a korabbi kapcsolatban mar megszoktuk, mert hiszen az mar egy kialakult kapcsolat volt) akkor önkentelenül is összehasonlitunk, visszahuzunk a regihez, hianyozni fog, mert hiszen ö jobban ismert minket, tudta mit akarunk.
A masik oldalrol egy uj kapcsolat, amellett, hogy nagyon szep - föleg az elejen - nagyon sok energiat emeszt fel, es Neked most arra kell az energia, hogy összeszedd magad. Ugyhogy szerintem varj meg egy uj kapcsolattal. Elöször hozd rendbe magad, szeresd magad, hogy masok is szerethessenek :)
Sok sikert!
Klaud

2006. október 21. 9:27:00 CEST  
Anonymous Klaud said...

Sziasztok lanyok!

Bebek, köszi a jokivansagokat, inşallah herşey çok güzel olacak :)!
Sajnos, ma veget er törökorszagi tartozkodasom, megyek haza Magyarorszagra (itthonrol :) de csak 10 napra, aztan fel evet Mauritiuson töltök, persze munkaval nem nyaralassal :(
Ugyhogy jövö majusban latom legközelebb Izmirt :(
Addig is, sok puszi mindenkinek, otthonrol irok.
Klaud

2006. október 21. 9:40:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Olyan lányokat keresek akik külföldön élnek a barátjukkal vagy férjükkel. Akik török vagy kurdok.

2006. október 22. 12:27:00 CEST  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Meg tudná valaki mondani, hogy pontosan mikor lesz a kurban bayrami? Köszi

Bebek

2006. október 22. 13:47:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Klaud igen megprobálom magamat tartani, de mint ahogy irtad a szivem szakad meg és minden percben rá gondolok a segitség számomra az hogy nem jelentkezik nem látom és nem keres igy könnyebb elfelejteni.Nagyon nehéz de muszály,mert mellette nem leszek boldog:(

Köszönöm szépen a tanácsokat!:)

Dr:Szöszi

2006. október 22. 19:35:00 CEST  
Blogger eva said...

Bebek! Szilveszterkor, ha jól emlékszem, a környékén. Bár ez nem volt pontos :))) csak úgy kb.

2006. október 23. 18:46:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Köszönjük mindenkinek a gratulációkat! :)
És egyben Boldog Bayramot kívánok mindenkinek!

Az esküvő vidéken lesz, így nagy nyilvánosan csak ennyit mondok :P utána lessz vacsi, meg lakodalom is. :) Kb. 2-3 évig úgy terezzük, hogy itt fogunk élni, amíg befejezem az iskoláimat (egyetemre és főiskolára is járok), utána pedig meglátjuk, attól füg hol sikerül jobb állást kapni, jobb életkörülményeket kialakítani...

2006. október 23. 22:15:00 CEST  
Blogger Timi said...

Sziasztok!

Örülök, hogy Rátok találtam :)
Egy-két emberrel már találkoztam szerintem :) pl. Evaval az optika megnyitóján...

Szóval az én párom december elején jön (végleg), és nekünk is épp dec. közepén lesz az esküvőnk :)

Jelen pillanatban várakozó állásponton vagyok, egyrészt az Önkormányzat miatt, hogy áment mondjanak az esküvőre, másrészt meg a meghívólevelet várom, és reménykedem, hogy minél hosszabb időre megkapja. Egy évre kértem, de háááát a bmbah-nál semmit sem lehet tudni... :-/

2006. október 23. 22:43:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Timi, ha egy évre kérted, akkor lehet gondod lesz vele... Én fél évre kértem és meg is kaptam a nyár elején, de a török nagykövetség csak max. 3 hónapra tud adni turistavízumot, így nem fogadták el a hat hónapos meghívólevelet...
Bár nem tudom a te párod milyen vízummal fog érkezni az esküvőre...
Kívánom, hogy minden rendben menjen netket!

2006. október 24. 13:28:00 CEST  
Blogger eva said...

Szia Timi,

üdv! Én nem az az Éva vagyok szeirntem, akire gondolsz. A Gül Baba Optikáról beszélsz a Margit körúton? Én nem voltam ott a megnyitóján, viszont akié a bolt, annak a feleségét szintén Évának hívják :)

Kalema, nem a török, hanem a magyar nagykövetség adja a vízumot, ehhez a töröknek semmi köze.

Viszont úgy tudom én is, hogy a síma túrista vízumra max 3 hónapot lehet adni (amit meghívólevélre adnak vízumot, az is csak sima túristavízum).
Milyen indokkal kérted 1 évre a meghívólevelet Timi? Miért ennyi időre? Ha összeházasodtok,utána már egyszerűbb inétzni a doglokat. És hát ha ez decemberben meglesz, akkor minden ok.

2006. október 24. 13:42:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Sorry :P... Persze, hogy a törökországi Magyar Nagykövetségre gondoltam, csak már olyan reflexből írtam... :)

2006. október 24. 13:53:00 CEST  
Anonymous Timi said...

Szia Éva, Kalema és Mindenki :)

igen, én a margit krt-ira gondoltam, de akkor ezek szerint egy másik Évára gondoltam tényleg :)

Azért kértem 365 naposat, mert ha csak 90 napra kapja meg (vagy annál kevesebbre) akkor a vízum lejártakor - annak ellenére, hgy esküvő volt itt, ill. pont azért - haza kell mennie, és családegyesítő vízumot kell kérni ankarában. (91. naptól már itt is meg lehet hsszabbítani a vízumot) De én nem akarom, hogy utazgasson feleslegesen, egy rakat pénzért, mert semmi értelme. Szóval Torma Tamás az ankarai nagyköv-en azt mondta, hogy ők vagy max 90 napra tudják megadni (amit ti is mondtatok) vaaaaaaagy PONT 365 napra. Hát ha kevesebbre adják meg akkor ciki van. Pontosabban akkor nem tudm, hgy mit fogunk csinálni. Mindenestre azt nem szeretném, ha vissza kéne mennie.

2006. október 24. 23:06:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Na hát ez már tényleg nagyon érdekes, nekünk ugyanez az úr nem mondott semmiféle egy éves lehetőséget, viszont azt tudom, hogy nem kell visszautaznia a páromnak a családegyesítő vízumot kérni. 90 napos vízummal jön, és itt fogjuk beadni az ittartózkodása közepetájt a családegyesítő vízum kérelmet. Beszéltünk mindenkivel, minden hivatalból, és azt mondták ez így működik. Viszont arról a 365 napos lehetőségről egy szót sem mondtak. (De még itt a BM-ben annyit mondtak az 1 éves meghívólevélről, először én is azt akatam nyár elején, hogy azt azért nem adják meg olyan egyszerűen.)
Mindenesetre most meglátjuk melyik út hogy működik! Insallah egyikkel sem lesz semmi gond! Majd számolj be a fejleményekről!

2006. október 25. 0:09:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Nagy segítségre lenne szükségem.Nem tudja valaki hol tudnék török nyelvkönyvet venni, nem olyat amit Törökországból kell megrendelni, mert az nagyon sok idő lenne, hanem arra gondolok, hogy itthon lehet-e valahol venni. Én sajnos nem vagyok budapesti, így nem tudok tanfolyamra menni,de márciusban alapfokú nyelvvizsgát kell tennem törökből és még könyvem sincs.Próbáltam nyelviskolákkal felvenni a kapcsolatot, de nem sikerült könyvet szereznem. Eseteleg nincs valakinek eladó vagy amit le tudnék fénymásolni.Nagyon sokat segítene!
Köszi, Zsuzsi
e-mail: szajmon007@freemail.hu

2006. október 25. 8:50:00 CEST  
Blogger Panni said...

szija Zsuzsi!
Nekem van egy könyvem pdf fájlban, magyarul, és az alapok benne vannak, de hatalmas a fájl, szóval esetleg msnen tudom átküldeni nekem is onnan küldték,de többszöri próbálkozással, mer mindig megakadt,de csak sikerül majd:), vegyél fel, remélem van msned!
peterffypanni@hotmail.com

azért ha másoknak van irjatok Ti id, mert ez azért nem a világ legjobb nyelvkönyve, teljes mondatokat tanit különböző szitukban, nyelvtant nem sokat..

2006. október 25. 13:03:00 CEST  
Blogger eva said...

Nekem nincs semmilyen nyelvkönyvem elküldhető formátumban.
Miért "kell" alapfokuznod Zsuzsi?

2006. október 25. 14:14:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Zsuzsi ha tudsz angolul itthon is lehet kapni a Teach Yourself Turkish c. könyvet abból elég jól meg lehet tanulni, én is abból tanulok, illetve ha rékeresel az interneten rengeteg forrás van, nyelvtani összesítők, nyelvleckék, gyakorlatok, stb.
mandula

2006. október 25. 15:40:00 CEST  
Anonymous Tamara said...

Szia Kalema,

Szeretnék veled beszélni a családegyesítő vízummal kapcsolatban. Ha lehet, vegyél fel MSNen tamara.orban@t-online.hu. Én is megkérdeztem a Bevándorlásiban. Egy hölgy azt mondta nem kell hazamenni. Két hét múlva ugyanitt egy úrral beszéltem. Ő khhmmm... annyit mondott, h majd szívből gratulálnak, de akkor is haza kell mennie a férjemnek, és különben is mit gondolunk mi magunkról, ez nem így megy.
Az ankari konzulátussal beszéltem, és azt mondták, szívesen várják a párom másnap a látogatói vízum ügyében, de a családegyesítői vízum miatt majd haza kell mennie. Másnam ment is a kedvesem, meg is kapta elsőre a vízumot :), és mikor megkérdezte, h vissza kell-e majd mennie a családegyesítő vízum miatt, ugyanott ahol én kérdeztem egy nappal ezelőtt, azt mondták NEM kell visszamenni. Szóval két helyen két eltérő infót adtak...

Egy bnőm az isztanbuli konzullal levelezett, Ő is azt mondta vissza kell menni.
Úgyhogy én már semmit sem értek...
Valszeg mi ha összeházasodnánk azt a verziót választjuk, h itt beadjuk a papírt, aztán lesz ami lesz. Ha mégis menni kell, hát megyünk. De azért beszéljünk erről, ha lehet. Több fül, többet hall alapon. :)

Tamara

2006. október 25. 21:17:00 CEST  
Anonymous timi said...

Sziasztok!

Kalema, Tamara ebben az egész vízum históriában az a legjobb, hogy mindenki, mindig mást mond!

Nekem egyik barátőm török barátja idejött, egy hónapon belül kötöttek esküvőt ("muszájból" mert küldönben lejárt volna a 90 napos vízuma), és utána itt meg tudták kérni a hosszabbítást. Ez két és fél éve volt.
Most bementem a Bmbah-ba és azt mondták, hogy lehet, hogy akkor még meg lehetett csinálni, de most már nem! Ekkor tanácsolták az 1 éves vízumot, amit (ők is mondták) tényleg nehezen adnak meg. Ezután felhívtam Torma Tamást, elmeséltem neki a szitut, és azt mondta, hogy ok, akkor adjam be az igényt 1 éves meghívóra és lesz ami lesz.

Szóval most várok szorgalmasan, mert nov. 10-e körül kapom meg a meghívót.

Ja azt elfelejtettem mondtani, hogy írtam mail-t a Bmbahnak (mert telcsin nem értem el őket), mire visszahívott az ügyintéző, és ő azt mondta, hogy meg lehet itt is hosszabbítani a 90naposat, ha már összeházodtunk.
Szóval ezen igazodjon ki valaki...

Ha kevesebbre kapom meg mint 1 év (de többre mint 90 nap) akkor is ugyanaz a helyzet, mintha 90 napra kértem volna meg, mert ugye akkor Torma már csak 90 napra tudja megadni. De akkor (kb másfél hónap után) beadjuk a kérelmet itthon a hosszabbításra, mellékelve egy "légyszi légyszi légyszi" méltányossági kérelmet.. hátha..
Én bízom benne, hogy menni fog mindannyiunknak :)

Nektek mikor érkezik a párotok?

Panni! Nekem is át tudnád küldeni? Ma vagy holnap este feltelepítem az mns-t.
Nekem csak egy zsebkönyvem van (Török kapd elő), azzal próbálkozom... bár nem túl intenzíven :)

2006. október 26. 10:01:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Bebek,

Kurban bayrami december 31-január 3.

szia
Kati

2006. október 26. 10:17:00 CEST  
Anonymous kalema said...

Hát erre már csak annyit mondok, hogy pfffffffffffffffffffffffff...
Ok Tamara felveszlek, de mostanában csak esténként vagyok, és sajna sokkal többet én sem fogok tudni mondani. :(
Nekem az utolsó infom szerint kérhetem a családegyesítő vízumot itt is.

2006. október 26. 12:55:00 CEST  
Anonymous Tamara said...

Timi,

Kedvesem jövő7 szerdán jön, vagyis elsején. :)))

Kalema, és Timi is :),

Sajnos azt kell mondjam, h akkor az információink nem bővültek. Az az igazság, ahány emberrel beszélsz, annyi infót mondanak. Mi ha lehet, szeretnénk kikerülni ezt a felesleges ankarai utat, mert hát had ne mondjam, h mennyit levesz ez az út rólunk... Mert ha már menni kell, akkor mind2en megyünk. Nehogy már a férjem egyedül kószáljon, mikor már végre együtt is csavaroghatunk! :) Igaz ezt a csavargást jobb szeretném csak a lakásunk és a Bevándorlási között megejteni...
Amennyiben nem lesz akadálya, és lesz esküvő (JUHÉÉÉÉÉ!!!! :))) ), akkor azt január elejére tervezzük, de a családegyesítési vízumhoz már az is elég ha beadjuk a házassági anyakönyvi kivonat helyett az anyakönyvi hivatal igazolását, h van időpontunk. Utólag lehet pótolni a papírokat. Én legalábbis így tudom, de szóljatok, ha ti mást tudtok!

Bocsi azoktól, akiket ez a téma még nem, vagy már nem érint és kicsit unalmas neki, csak ez többünknek most létfontosságú.
De megígérem, h másról is írok majd, nem csak erről. :)

Sziasztok

2006. október 26. 21:18:00 CEST  
Anonymous Timi said...

szia Tamara,
épp msn-ezünk Pannival. Nem gyüssz? :)

2006. október 26. 22:00:00 CEST  
Anonymous timi said...

ja a címem sz.tim@hotmail.com

2006. október 26. 22:02:00 CEST  
Anonymous Kalema said...

Nah hát az nekem is nagyon jó lenne, ha elég lenne csak az Anyakönyvi Hivatel igazolását benyújtani... Akkor nem kellene úgy kapkodnunk. :)
Nah ennek én is utánaérdeklődök, bár az eddigi tapasztalatok után lehet, hogy nekem teljesen mást fognak mondani. :p
Nekem is jövőhéten jön párom. :)
Hogy összehoztuk Tamara. :D

2006. október 27. 10:08:00 CEST  
Blogger eva said...

Hát nem tudom, hogy az anyakönyvi hivatal igazolása meddig elég. Nekünk egyértelműen a házassági anyakönyvi kivonatot kérték. Van egy olyan érzésem, hogy az igazolást csak hiánypótlásig (ami 10 nap azt hiszem) fogadják el.
Egyébként mindenkinek azt mondják, hogy vissza kell menni Ankarába/Istanbulba, mert ez a hivatalos út, és a nagykövettségeken kint is főleg ezt mondják, de Tamara te ismersz 3-unkat is, akiknek nem így volt. Mert megvoltak a megfelelő papírok + méltányosság és megadták anélkül, hogy haza kellett volna menni.
Ha valakit érdekel, msn címem: evaszatran@hotmail.com

2006. október 27. 10:46:00 CEST  
Anonymous timi said...

Sziasztok!

ahhoz nem tudok hozzászólni, hogy elég-e az anyakönyvi.hiv igazolása, de külföldi állampolgárral az esküvői ügyintézés az önkormiknál 60 nap (míg magyar-magyar esetében 30 nap). De mi pl. dec 16-án szeretnénk az esküvőt, okt 16-án beadtam a papírokat, az ügyintéző ráírta, hogy sürgős, nehogy az az 1 nap miatt bukjuk, és épp ma reggel hívott, hogy már meg is kapta az engedélyt az esküvőre. Magyarán a 60 napot le lehet rövidíteni méltányossági kérelemmel 5-6 hétre.

Ja de ugye azt is kell tudni, hogy elvileg úgy intéződik a házassági papír, hogy bemész a török nagyköv.re a pároddal (mikor már itt van) ők kiállítanak pár nap alatt egy papírt, hogy a pároddal minden okés (nincs felesége, és a török hatóságok engedélyezik az esküvőt) ezt a papírt kell bevinni az önkormiba és akkor utána számít a 60 nap.
De pl én megbeszéltem az önkormival (mivel a párom esküvő előtt másfél héttel fog "beesni" az országba), hogy fogadják el a kintről hozott igazolásokat. Azaz amikor szept-ben kint voltam, elhoztam egy igazolást, hogy nem házas és a török hatóság engedélyezi a velem való házasságot (fontos hogy az én nevem is benne legyen!), plusz egy nyilatkozatot a páromtól, hogy szeretne velem házasságot kötni, plusz egy szül.anyakönyvet, plusz útlev. másolatot. Ezeket lefordíttattam, és beadtam az önkormiba, akik elkezdtél okt 16-án az ügyintézést.

De jóóóóó Nektek, hogy már jöv héten jön a párotok!!!!!! Most sárgulok!!! :))

2006. október 27. 11:02:00 CEST  
Blogger eva said...

Nekem ezt a papírt a nagykövetség kiadta meghatalmazással, nem kellett itt lennie a páromnak.

2006. október 27. 16:22:00 CEST  
Anonymous timi said...

akkor úgy látszik én nem voltam Jasarnak szimpi, mert én bementem még személyesen is, és mondta, hogy tök mindegy, hogy a párom már nyilatkozott és van a török hatóságtól is papírom, hgy nem házas, mert a PÁROM NÉLKÜL ők semmit, de semmit nem tudnak kiadni...

2006. október 27. 19:24:00 CEST  
Blogger eva said...

Yasar-nak hívják azt a ... No comment a pasashoz egyébként. Szerintem totál hangulatember.

2006. október 27. 21:48:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok!

szeretnék segítséget kérni... most először látogatna meg egy török barátom, de nem tudjuk mi a teendő... kinek kell lépnie és mit? tényleg szükséges meghívólevél? hogyan működik a vízum igénylése, ha Kayseriben él vagy egyáltalán... vonattal könnyen ide juthat? mennyi idő míg megkapja a vízumot? ha kell meghívólevél, annak kell előbb meglennie vagy a vízumot már most elkezdheti kérelmezni? még idén szeretne ide jönni, kérem azokat, akik jártasak ebben a témában, írjanak nekem a következő címre: samandra@freemail.hu előre is köszi: Kriszta

2006. október 29. 23:13:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Selam mindenkinek!
Él valaki köztetek tradicionális török házasságban? Esetleg kint Törökországban?
Köszi: Daphne

2006. október 30. 11:51:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Remélem mindenkinek jól telt a ramazan meg a bayram is!!

Daphne,
mit értesz "tradicionális török házasság alatt"?? :)

A vízummal kapcsolatban egyetértek Évával,beadhattok barmit előbb de nem fog történni vele semmi, csak hiánypótlást írnak ki, tehát kapsz egy papírt hogy mi hiányzik amit mind be kell adni és ha az összes megvan akkor állnak csak neki intézni úgyis.. tehát igazából felesleges szerintem annyiszor bemenni, bőven elég az esküvőt követő napon az össze papírt egyszer bevinni... ja és az esküvőn előre kell jelezni hogy 2 akv-i kivonatot kértek (mert akkor az ingyenes de ha utólag kérsz akkor 2000 ft...)
Azt nem tudom hogy hányat lehet ingyen kérni de ha most kellene döntenem kapásból kérnék 5-t minimum mert ahány helyre már az eredeti kellett és nem adták vissza... most is pont megyek újat kérni a letelepedéshez...

Az időpontot meg ilyenkor télen simán megkapjátok rövidebb idő alatt is főleg ha kisebb önkormányzatról van szó, igazából nekik közigazgatási engedélyt kell kérni és csak ha az megvan akkor írhatnak be titeket végleges időponthoz.

Mi sem kértünk papírt a nagykövetségről hanem hoztunk Töröko-ból rendes nőtlenségit meg szül-i akv-i-t meg szándéknyilatkozatot (amiket Timi írt) és azokat adtuk be lefordíttatva az önkormányzathoz.

Mandula

2006. október 30. 15:38:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Mandula, török tradicionális házasság alatt azt értem, amikor a keresztény nő vallást vált, kendőt hord, nem dolgozik, háztartásra felügyel, gyereket nevel, maximális harmóniát teremt otthon, és esetleg mindezt nem is itthon, hanem a férj hazájában....

2006. október 30. 17:39:00 CET  
Blogger eva said...

Daphne, én úgy tudom, hogy itt köztünk senki. Egy valakit ismerek, aki kint él, de nem "tradicionális házasságban".
Csak nem szóbakerült ez nálatok? :)

2006. október 31. 21:26:00 CET  
Blogger eva said...

Kriszta!
Vízumot csak akkor kezdjen el inétzni kint a nagykövetségen vagy a konzulátuson a párod, ha van valami dokumentum mögötte. Ha van meghívólevele, akkor BIZTOS bepecsételi a nagykövetség neki a vízumot. De volt olyan is, aki sátorhelyet foglalt és úgy kapott a srác vízumot 10 napra. Egy valami fontos különbség van a kettő között: a meghívólevélre lehet kérni hosszabb vízumot is, pl. 3 hónap, míg az egyéb dolgokkal igényelt vízumra valószínüleg csak rövidebb, tényleg csak "elvileg túristáskodás céljára" adnak vízumot.

2006. október 31. 21:31:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Kati, köszi az infót a kurban bayrammal kapcsolatban.

Akit érdekel rendszerezett török nyelvtan, az nézze meg a hu.wikipedia.org -ot (www nélkül), a keresőbe írja be, hogy török nyelv, és kiad kb. 40 oldalt minarról, amit a török nyelvről tudni kell, kezdve a kialakulásától, egészen a nyelvtanon át, a közös magyar szavakig. Amit én láttam belőle, az jó volt, szókincset nem fejleszt - bár ki tudja:) - de a nyelvtanhoz - szerintem - nagyon jó.

Bebek

2006. november 2. 14:43:00 CET  
Blogger Panni said...

MALÉV AKCIÓ!

Most érdemes Bolognába, Genfbe és Isztambulba látogatni, hiszen rendkívüli áron, 9900 Ft*-ért kínálunk repülőjegyeket.
Az akciós repülőjegyek 2006. november 1. és 2006. november 15. között vásárolhatók meg, a jegyek korlátozott számban állnak rendelkezésre. Az utazásokra 2006. november 7. és 2006. november 20. között kerülhet sor, mely perióduson belül az utazást meg kell kezdeni, illetve a visszautat is be kell fejezni.

* Az akciós alapdíj speciális feltételekkel csak online vásárlás esetén egy útszakaszra érvényes. Nem tartalmazza a jegykezelési költséget, a repülőtéri illetékek és egyéb díjak összegét. Az akció csak a Malév által üzemeltetett járatokra érvényes, oda-vissza útra szóló repülőjegy online (Malév internet-oldalon történő) megvásárlása esetén. Az utazás csak budapesti kiindulással kezdhető meg.

A repülőjegy maximum 12 napig érvényes, nem visszatéríthető, nem módosítható, a foglalási alosztályok nem kombinálhatóak, 0-12 éves korig 25% gyerekkedvezmény érvényesíthető. A fenti árból további kedvezmények nem adhatók. A repülőjegyeket a foglalással egy időben kell kifizetni.
Az utazás további feltétele: minimum egy szombat éjszaka az adott célállomáson történő eltöltése.


Ez azt jelenti hogy mindennel együtt kb 40ezer!

gondoltam szólok, hátha érdekel vkit:)

2006. november 2. 17:38:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Daphne

nem, nem ismerek ilyet, illetve persze ismerek sok török nőt a családban aki így él mert a mi családunk elég tradicionális, tehát a párom minden nővére ill. bátyjainak a feleségei kendősek és nem dolgoznak, ezért tudom hogy hogy élnek, de magyart nem ismerek ilyet. Mire vagy kiváncsi?
A maximális harmónia-teremtés szerintem nem függ a vallásváltástól, talán a dolgozástól kicsit igen, de ott sem egyértelműen.... Azért most hogy már jobban értem a lányokat mikor összegyűlünk a konyhában, egyre többen látok az életükből meg az érzéseikből is. Szerintem sok a flusztráció...Más dolog, de kapcsolódik - tudtátok hogy a depressziósok aránya Amerikában a háziasszonyok körében kiugróan a legmagasabb??
mandula

2006. november 3. 9:27:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Daphne,

Én Törökországban élek a török férjemmel másfél éve, igaz nem tradicionális házasságban és nem is lakunk együtt vagy közel a családjához. Én sem dolgozom, mert még nem találtam állást. De ha a kinti élettel kapcsolatosan van kérdésed, abban talán tudok segíteni.

Szia,
Kati

2006. november 3. 13:50:00 CET  
Blogger Bebek said...

Kati!


Ha nem gond, megadnád az emailcímed vagy az msn-edet? Nekem lenne egy pár kérdésem! Előre is köszi: Bebek

2006. november 3. 13:59:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Kati, én is felvennélek msnre, vagy mailt írnék akkor.
Igazából kiváncsi vagyok egy-két dologgal kapcsolatban a kinti életre vonatkozóan. Melyik városban laktok?

2006. november 3. 16:31:00 CET  
Blogger eva said...

Mandula! Milyen flusztrációra gondolsz?

2006. november 3. 16:33:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Selam Mindenki!
Hűű hát engem ez az oldal már megint megviccelt (vagy a gépem); mert egy jó ideje az én előző hozzászólásomat mutatta utolsónak.. pedig az már nem ma volt. Furcsállottam is egy kicsit, erre pár napja zutty, majd' egyhónapnyi termés... na nekiláttam olvasni.
Örülök Panni és a többiek h. jól sikerült az első tali, csak így tovább, legyetek erősek!
Tartós vízum, házassgkötés, gyerek stb nálunk még nem aktuális;) De jól vagyunk, suliba és munkába temetkezve vészeljük át a külön töltött időt...
Azért jó látni h. megy az infóáramlás és mindenki segíti a másikat ahogy tudja:)))
Ez a legutóbbi téma engem is érdekelne, bár (szégyen, nem szégyen) én nehezen tudom elképzelni, h. "csak" háziaszonyként éljek; és távol álljon tőlem h. ezt most bármiféle lekicsinyléssel mondjam azokra nézve akik háztartást vezetnek és gyereket nevelnek. Tényleg nem!!
Viszont lehet abban valami amit Mandula idézett a háziasszonyok depressziójáról...
Jó én sem a másik végletben gondolkodom h. mindenki lót fut a pénz után, apuka, anyuka is, és este elmennek egymás mellett, odabüfögnek egymásnak 1-2 szót és alvás... hanem valami egészséges egyensúly.
Magamat ismerve totál furán érezném magam, hogy a férjem tart el, az ő pénzét költöm, abból veszek ruhákat... stb... vagy csak én látom ferdén a dolgokat? ;)
Na és a másik félelem: mi van ha ő ne adj isten elveszti az állását?
Meg nem is azért senyvedtem és szereztem nem kevés ősz hajszálat az egyetemen, hogy aztán ne legyek hasznos tagja a társadalomnak, azaz ne járuljak hozzá a családom jólétéhez...
Ok, ezzek bepótoltam a lemaradást; de szóljatok ha valamit rosszul látok;)
Öptüm Mindenkinek!

2006. november 3. 18:04:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bebek, Daphne,

A címem: katalin_k@hotmail.com vagy katalinkk@yahoo.com, főleg napközben vagyok messengeren. De nagyon szívesen beszélgetek én is.
Ankarában lakunk, ami szerintem Törökország legunalmasabb városa, de élhető, bár nagyon drága.

Kati

2006. november 4. 15:16:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Szia Kati!
WOW tényleg? Ez tök jó, az én párom is Ankarában lakik (eredetileg istanbuli), bár tény hogy nem az élvezetek miatt ment Ankarába:))) Hanem ott tanul.
Hmmm... és Magyarországhoz képest drága? Vagy más török városokhoz képest értetted?
Akkor értem már, ezért nyavalyog néha a drága hogy nincs pénze:P Bár szerintem nem lehet egy szava sem, mert ők igencsak a jobb módúak közé tartoznak... na mindegy már megint elkalandoztam ;)
De azért ezeket leszámítva szeretsz ott lakni?? Remélem igen;)
Öptüm Nektek!

2006. november 4. 15:55:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok.
Ez jó téma, mármint a háziasszonyság.
Azért az biztos hogy nagy különbségeket okoz már eleve hogy az ember lánya mire szocializálódik. Míg Törökországban és sok más helyütt valóban a leg értékesebb dolog amit egy nő tehet az hogy ANYa és háziasszony.Hogy összefogja a családot,megteremti a harmóniát.Ezt el is ismeri a társadalom, a család.
Nálunk már eleve az is frusztrációt okoz egy nőnek ,ha ő ugyan ezt szeretné tenni, és teheti is, viszont ezer felől áramlanak rá a lenéző pillantások és kellemetlen megjegyzések.
Egyrészt naplopónak tartják páran, másrészt élősködőnek a társadalomban ,némiképp lustának, aztán felelőtlennek, aztán olyannak aki kihasználja a férjét "az meg szegény majd megszakad"...stb stb. Aki meg nem lenézi azoknak nagy része egyszerűen sajnálja, mert azt hiszi hogy muszájból teszi ezt ...
Hát egyrészt legfontosabb maga az egyén értékrendje, a saját érzései,hogy saját választása szerint hogy alakítaná az életét.
Másrészt pedig a házastárs hozzáállása. Gabi írta, hogy tök furán érezné magát hogy az ő pénzét használja , költi önmagára. De ez abszolút kapcsolatfüggő. Lehet az a férj olyan aki annyira tisztel és elismer azért amit teszel hogy ez a legtermészetesebb.Ő dolgozik egy munkahelyen ahol pénzt is keres, viszont semmi dolga otthon,ahol megcsinálod te a házimunkát, tiszta lakással, meleg étekllel várod , szépwen neveled, gondozod a gyermekeit, és bár ezért fizetést külön nem kapsz de mindezek mellett a legtermészetesebb hogy ami az övé ,az a tied is.
És persze lehet egy olyan férfi is, aki legkevésbé sem ismeri el, úgy van vele hogy még te légy hálás hogy otthon ülhetsz míg ő dolgozik, és rosszallóan néz még akkor is ha a havi csekkekre kell a pénz...
No és még egy oldal...azt nem lehet ,hogy a nő,aki háziasszony, anya, beszorul a 4 fal közé és ennyi az élete. Abból lesznek tényleg a depressziós, frusztrált egyedek. Fontos hogy legyen akkor is saját szabadideje, amit saját hobbijával tölt, amikor eljár ,találkozik (felnőtt) emberekkel, sportol...vagy bármi, ami kizökkent az egyhangúságból.
Sajnos amilyen lehetőségek vannak nálunk egy nőnek a munkára, az felörli a családokat. Senki se tud szerintem mutatni igazán harmonikus családokat, ahol együtt ülnek asztalhoz, ahol meleg ételt esznek (nem menzán, hanem otthon együtt), ahol van idő a gyerekekkel közös játékra , nagy beszélgetésekre együtt mindannyian...
Egy nő ha hazamegy a munkából 8-10-12 óra után, fáradtan ,idegesen kezdődik a következő műszak.Mosolyogni természetesen erje már senkinek sincs...a gyerekek meg egyenes úton erre szocializálódnak hogy ez a normális család, ilyen a modern nő, és már általános iskolában megtanulják lenézni azt akinek édesanyja "háztartásbeli"

2006. november 4. 18:37:00 CET  
Anonymous Kalema said...

Katica szeretném megköszönni amit leírtál, jó volt olvasni! :)

2006. november 5. 11:15:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Selam!
Igen Katica, valóban, igazad van én (is) így szocializálódtam. Ezt láttam, ebben nőttem fel.
De valljuk be Magyarország nem az az álomparadicsom, ahol a családok egy keresetből meg tudnak élni. Bár ez a verzió valóban örömtelibb lenne... Azaz persze vannak a Rózsadombon, de nem ez a nagyátlag.
Nyilván nálunk is tök jó lett volna ha apa azt tudta volna mondani anyának miután születtünk h: "Ok drágám, most már vannak gyerekeink, te maradj itthon velük; én keresek elég pénzt, arra ne legyen gondod, törődj csak velük és velem... "
Hát mondanom sem kell ez nem így volt. Jó lehet azoknak akik ezt megtehetik. Most nem panaszkodni akartam, mert szerencsére nem rágjuk a küszöböt, de ehhez mindkettőjük áldozatos munkája kellett (kell).
De kértem "külföldi szakvéleményt" (értsd Umut) és ő azt mondta: "Ha gazdag lennnék a feleségemnek nem kéne dolgoznia, hanem a gyerekeket és engem ellátni." Bár hozzátette, h. manapság apuka és anyuka egyaránt dolgozik, mert nem könnyű az élet ott sem. Az ő anyukája is visszament dolgozni miután szült. Mondjuk az is igaz, hogy anyukája (egyébként számomra meglepően fiatal) még messze van a nyugdíjkorhatártól, de már nem dolgozik.
Na, hát ezen lehet rágódni, mindenesetre azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyen olyan életünk, hogy ne KELLJEN gürizni a megélhetésért. De ha mégis akarunk valamivel foglalatoskodni akkor találjunk olyat, ami nem szívja el minden energiánkat, h. mosolyogva várhassuk haza férjecskénket és a gyerekeket - bár ez még nekem odébb van :))))
Iyi geceler mindenkinek!

2006. november 5. 21:12:00 CET  
Blogger Katica said...

Igen ,Törökországban is sok nő van ,aki dolgozik, de rengeteg van olyanis aki nem.Annak ellenére ,hogy az életkörülmények, keresetek még rosszabbak, mint nálunk.
Viszont a "luxusigényük" is sokkal alacsonyabb. Nem azok a dolgok teszik őket boldoggá ami magyar családot. A gyerekek nem csak playstationnal tudnak játszani, meg a legdrágább legokkal, hanem azokkal is ami nálunk már ciki, mert legfeljebb nagyszüleink játszottak vele gyerekkorukban. Menj be egy átlagos török lakásba, és menj be egy magyarba. Nézz meg egy ottani fürdőszobát, hálószobát, és nézd meg itt.Vagy az öltözködést... Főként ha még a vallásukat is komolyabban veszik, sokkal inkább hálát tudnak adni az apróbb dolgokért is, és lényegtelennek tartani a feleslegesebb külsőségeket.
Náluk az életcél nem a minél több centiméteres LCD tv, a legmodernebb GPRS-es videós mindenes szuperkütyü telefon családtagonként 3 darabban, a mindenből legdrágább, legújabb, hanem inkább kevesebb luxus közepette a nagyobb harmónia, szeretet.Lehet többre becsülik, ha nem tudnak kétkereső megfeszített munkájával külföldi luxusnyaralásra menni sokcsillagos hotelbe, viszont minden estét együtt tölthetnek, és hétvégénként kijárhatnak a közeli erdőbe piknikezni..stb.Egészen más az értékrendjük! Ami náluk teljesen természetes, az nálunk hatalmas lemondásnak számít.
(Persze, tudom ,hogy ott is akad olyan akinek nem így él, de náluk még mindig ez az átlagosabb, míg nálunk a ritka.)

2006. november 5. 23:10:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Iyi günler!
Már megint én, de igérem most csütörtökig ez lesz az utolsó irományom, akkor leszek megint itthon...
Igen igen Katica, én ezzel mind tisztában vagyok; mert bár még SOHA NEM JÁRTAM Törökországban:((((((, de képeket már láttam arról amit írtál és itt a blogon is volt téma ez korábban.
Engem nem kell ezekről meggyőzni, h. mennyivel jobb lenne, ha az itteni gyerekek is ugyanúgy tudnának örülni mondjuk egy nagypapa által kifaragott falónak, vagy bármi kedvességenk.
Hát ne tudjátok meg hogy elszörnyedek mikor látom h. egy gyerek a földhöz veri magár mert nem kap meg egy drága játékot, aztán anyuci csak megveszi neki mert csak úgy tudja elhallgattatni. És akkor belegondolok: rám is ez vár? Mert bár én nem erre nevelném, de ha csak elmegy oviba vagy emberek közé, máris ezeket látja maga körül...
Na meg mikor az egész család a két évestől a nagyobb gyerekekig kollektíven a "Mekiben" reggelizik, vacsorázik, hát attól kész vagyok...:O Mármint akik rendszeresen, mert hallottam ilyenekről.
Azt a luxust távolról sem ismerem amit felvázoltál, tehát nem emiatt írtam korábban h. én azt hiszem szükség lesz az én munkámra is:))) Baromi nagy LCD tv-re nincs igényünk, mert további költségeket eredményzne, h. át kell törni a falakat h. azt érdemben élvezhessük mondjuk az udvarról:P (közelről nem élvezet nézni):)))); a kocsiban én vagyok a GPS, vagy anya:))); és legutolsó "luxusnyaralásunk" (már amikor együtt ment a család) az tavaly nyáron volt a Balatonon;)) Hihi! És életem vágya h. végre legyen min. 2 saját kutyám, mert imádom az állatokat, azért nem teljesült eddig mert nem kertes házban lakunk és ide nem nyomorítanék be egyet se... :(
Szóval lenne mit tanulni török barátainktól!:)))))
És most már azt is irtóra remélem h. legalább jövő nyárra össze tudok spórolni annyi pénzt, h. kimehessek ezeket mind megtapasztalni Türkiyébe az én Drágámhoz. Elmondani nem tudom mennyire nagyon vágyom erre:))))
OK bocsi mindenkitől, h. ennyit írok, de ezt muszáj volt:)))
És Katica: mi egy táborban állomásozunk:)))) De ezt most el is tudtam mondani Neked msn-en :))
Szép hetet mindenkinek, remélem csütörtökön lesz mit olvasni, ha hazajövök:)
ÖPTÜM!

2006. november 6. 12:22:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

ki tud valamit tamararol? Megjott a barátja?
mandula

2006. november 7. 15:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

szerintem ez is olyan mint a legtöbb dolog, nem fekete-fehér, hanem szürke. Igen Törökországban az átlag családban sokkal több időt töltenek a gyerekekkel otthon. De szerintem nem csak az eltöltött idő mennyisége, hanem a minősége is fontos. Nem én mondom, hanem 2 év ittlét után a párom mondja, hogy sokszor mennyire neveletlenek a török gyerekek és a magyarok pedig mennyivel jól neveltebbek (megjegyzem, ezt én is így látom, és valahol a kamaszkor körül valahogy megfordulni látszanak a dolgok, az európai gyerekek nagyrészben elszemtelenednek, míg a török gyerekek sokkal tisztelettudóbban, segítőkészek. Fogalmam sincs miért de ez van!)
Ezt nagyok könnyen megfigyeljük ha vendlgek jönnek hozzánk. Török gyerekek egy percre sem maradnak csöndben v. nyugodtan, bármit megtehetnek, az anyjuk rájuk sem szól, akár három órán keresztül vadulnak és üvöltenek. A magyarok hoznak megukkal kis könyvet, játékot, kifesőt, eljátszanak, ha az anyjuk szól, odamennek hozzá, szót fogadnak, stb. A párom szerint ezt ő már kint amikor hotelben dolgozott, ott is megfigyelte, hogy az európai gyerekek mindig rendesen végigülték a reggelit a szüleikkel, míg a török gyerekek után körbe-körbe futkosott az anyjuk a villával.... Persze most megint általánosítok de kérlek ne ezt értsétek ki belőle, természetesen itt is van ilyen is, olyan is, de most az átlagról van szó. Szóval visszatérve a luxushoz, meg az együtt töltött időhöz, lehet hogy nem mindig a több idő a jobb, ha abban nem történik más minthogy a mama főz meg wc-t takarít meg a szomszédokkal traccsol (mert sok török családban kint ez történik) hanem talán a kevesebb idő jobb (ha a mama tényleg komolyan a gyerekkel folgalkozik.)

Az meg szerintem egészen bámulatos, hogy az új fajta készségfejlesztő játékokkal mennyi mindent és milyen hamar megtanulnak a gyerekek (és sajnos ezek ma még a luxus kategóriába tartoznak mert pár ezertől 10,000-ig mennek az árak és ez csak a 1-6 hónapos babáknak van.) Én bár én is úgy tartom, egy babának a legfontosabb az anyja szeretete, egy idő után nagyon fontos lesz hogyan és mennyit foglalkoznak vele és sajnos és sok olyan példát látok ahol az otthonülő, jószándékú, de iskolázatlan török anyák és feleségek nem tudják hogyan és mit kell,lehet egy gyerekkel tenni és bár otthon vannak egész nap a gyerek estig az utcán játszik. Szóval én azt mondom inkább napi 2-3 óra tudatos foglalkozás mint 16 óra tengés-lengés. Persze megint függ életkortól is, de kiskorban a török anyukák nagy részénél szinte semmi nevelést nem látok, sőt, bármi jó amit a gyerek akar. Én személyesen szívesen otthon maradék minden majdan megszületendő (inshallah)gyerekemmel min 1-2 évet de szerintem ma Magyarországon 1 fizetésből hosszabb ideig élni nem reális. Szerintem sem fontos mondjuk a síelés de a törökországi látogatások igen, mert ismerje meg a rokonait a gyerek, nem fontos a Bionicle meg a Barbie-ház, de a készségfejlesző játékok igen, nem fontos a playstation de az angol szókincsfejlesztő gyerek-CD igen. ez sajnos mind pénzbe kerül... és az első 14 évben sajnos 70-80%ban eldől a gyerek jövője. Nyilván mindenki azt akarja hogy a gyereke boldog legyen és a legjobb lehetőségekkel induljon. Nem hiszem hogy most ott lennék ahol, ha az édesanyám nem hozott volna áldozatokat egyedülálló szülőként és nem vitt volna el nyelvórára, küldött volna el utazni az iskolával világot látni, stb...

Jaj ma nagyon sokat írtam de ez egy annyira fontos téma... szóval szerintem itt is az egyensúly a fontos. Otthon maradni akkor érdemes ha az tényleg a gyekekekkel való foglalkozásról szól...és sok török családban nem ez van. idillikusan hangzik a "minden este otthon a szülőkkel és hétvégénként kirándulás" ha nem tudnám hogy a tradicionális török férfiak nagy része ott kint esténként ugye nem sörözni jár hanem a csak férfiak által látogatható teaházakban tölti az időt amíg otthon a feleség lefekteti a gyerekeket, elmosogat, eltakarít, kivasal - és ezt ugye a férj el is várja mert "ő egész nap dolgozott, tehát megérdemel egy kis pihenést". Szóval Törökország sem fenékig tejfel, szerencsére a mi családunk keresztül-kasul nem ilyen, de a szomszédságban sok ilyet látok szóval nagyon szerencsésnek tartom magam hogy az én családom/párom sem így gondolkodik de a nagyon sok ilyen van...

mandula

2006. november 7. 16:26:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!


Hát igen, kint valóban ne mfenékig tejfel az élet, bár szerintem ez csak számunkra van így, hiszen a törököknek ez "normális".
Gyakran én is találkoztam azzal, hogy a kisgyerekek/kisebb gyerekek nem tudnak viselkedni, és - sajnos- azt vettem gyakran észre, hogy ez legfőképp a fiúkra igaz, és néha nagyon dühített, de azért pozitívum volt, hogy a nagyobbak azért nem ilyenek valóban, sőt, segítőkészek.
Szerencsére a Párom nem igazán azok közé tartozik, akik (nagyaon) el lennének kényeztetve. Most, amikor kint voltam, volt, hogy ő főzött (és milyen jól :)), vagy legalább segített benne.
Sajnos azt is tapasztaltam, ahogy írtátok, hogy az iskolázatlan török anyukák, néha tényleg nem tudnak mit kezdeni a gyerek(ek)kel. Tavaly volt, hogy a Kedvesem unokatestvére (lány) a 2 éves fiának koffeines kávét akart adni. Bár én (még ;)) nem vagyok egy tapasztalt anyuka, de azért úgy gondolom, hogy ez kissé durva.
Úgy gondolom egyébként, hogy mi, akiknek török barátaink/férjeink vannak, meglehetősen szerencsés helyzetben vagyunk, mert tudunk egy egyveleget képezni, egy kicsit ebből, egy kicsit abból, amit szerintem feltétlen ki kell(ene) használni. Persze, hogy ez mennyire sikeres, vagy egyáltalán megvalósítható-e, az függ mind a két féltől, de azért nem lehetetlen.
Iyi aksamlar!

Bebek

2006. november 7. 19:06:00 CET  
Blogger eva said...

Mandula!
1-én megjött Tamara barátja, de nem megy minden simán a papírokkal. A szokásos... mindig kitalálnak valami újat. De biztos rendben lesz.

2006. november 8. 10:10:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok.
Nem is gondoltam Gabi ,hogy két különböző oldalon állnánk :))) Sőt! Én is csak arra mutattam rá, hogy több oldalról kell nézni a dolgokat. Van akinek más az értékrendje, ami az egyiknek teljesen normális, az másnak hatalmas lemondás. Nálunk többnyire a második eset. Személy szerint úgy vagyok vele, hogy mindenmkinek maga dolga felmérni, hogy hogy szeretné,ami elszomorít az az, amit írtam korábban, hogy az aki az igazi, eredeti családi értékeket szeretné megőrizni, azt a társadalom jórészt elitéli.Holott igencsak megnézhető a családokon hogy hová vezetett ez az egész.

A gyerekek...mint 3 gyerekes anya azt már megtanultam 9 év alatt, hogy az vagy hazudik, vagy bejárónőt tart aki folyamatosan a gyerekekkel tud foglalkozni. 3 gyerek után takarítani, mosni,vásárolni annyi személyre főzni...stb , és még mellette megprobálni valami kis rendszerességgel a saját életünket is élni, no szóval ez már eleve jócskán leszűkíti azt az időt amit kifejezetten CSAK a gyerekekkel tud tölteni az ember.
Eleve én nem is gondolok arra ,hogy az otthonmaradó nő, csakis a gyerekek miatt marad. Hanem az egész család miatt. A férje miatt. Nem tudom, hogy aki mondjuk elmegy otthonról dolgozni reggel 6-kor majd hazaesik este 5-6 körül, és nekiáll megfőzni másnapra, kitakarítani, fürdetni, leckét írni , tollbamondani, bevásárlólistát készíteni, hűtőszekrényt leolvasztani...mindezt cirka éjjel 10-11-ig, annak még van kedve apucival "jópofizni" a későbbiekben.Ha meg végre jön egy szabadnap, örül hogy végre van idő nagybevásárolni, ablakot mosni, takarítógépet kölcsönözvén megszabadulni az 1000 éves foltoktól....Egyszóval nem is gondolok én arra, hogy valakinek csak és kizárólag az lenne a feladata otthon , hogy a gyerekeket okítsa. Egyetértek, hogy abból inkább kevesebb időre van szükség, de azt tényleg erre szánva, és "minőségi" foglalkozással.
No, jó, persze ,hogy hozzá tartozik az is ,hogy a férfi is úgy viselkedjen a feleségével ,hogy mindezért hálás legyen ,elismerje, és ne legyen benne egy önzés.Ha úgy viselkedik egy férfi hogy nem foglalkozik a családjával, hát az a nő megszakadhat, akkor sem lesz belőle semmi.Azon mondjuk csodálkoznék is, ha kinn minden család idilli lenne, tekintetbe véve azt, hogy a frigyek hány százaléka elrendezett házasság, olyanok között akik sose szerették egymást, egyáltalán nem vonzódnak egymáshoz, csak egyszerűen így látta jónak a család, hát így lett :(

A készségfejlesztő játékokkal meg picit elszaladt a ló...Pl tök jó készségfejlesztő szerintem a lego, egy alapkészlet amiből a gyerek fantáziája szerint épít.Viszont bejöttek azok a soktízezer forintos legók, amik annyit érnek, mint egy bionicle, egy adott leírás alapján összerakhatjuk, aztán kész.Meg olllyan speciális készségfejlesztő játékok, játszóházak, amik hirdetései alapján ,útszéli átlaganyukának, akinek nem futja erre, legott lelkiismeretfurdalása támad, hogy nem alapozhatja meg gyermeke nagy jövőjét, és jajj az ő hibája lesz ha nem viszi sokra. Pedig enélkül is felnőtt rengeteg professzor de még Nobel díjas tudósok is :)))
Gabi én is folyton attól rettegek hogy mikor tör ki a gyerekeimből ez a hajlam, hogy csak a drága márkás cuccok feleljenek meg. De egyelőre van remény. Hála Istennek remekül megértik még, ha megmagyarázom hogy valamire nem telik, illetve hogy teljesen felesleges.Bízom benne hogy még egy darabig így maradnak insallah :)))

Na azt a receptet ha valaki megfejti, ami a válasz Mandula felvetésére is, miszerint hogy a csudában lehet az, hogy a török gyerekek annnyira neveletlenek kiskorukban ,és olyan tisztelettudó emberek lesznek, míg nálunk épp fordítva...Ezen én is rengeteget gondolkodom.
De mondjuk náluk ez nem igazán "lustaság" kérdése, mármint nem azért mert nincs kedve rászólni, vagy foglalkozni vele.
Nemrégiben is voltam egy női találkozón, iftaron, ahol jelen volt egy anyuka, 2 éves kisfiával, valamint két török hölgy is, az egyikük egy idős néni. A kisfiú iszonyatos hisztibe kezdett valamiért amit nem kapott meg, de anyuka következetesen ráhagyta a hisztit, mondván majd megunja, és nem adta oda neki amiért üvöltött.
Na erre a török néni felvilágosította anyukát , hogy ilyen pici gyereket még nem szabad nevelni.Meg kell neki adni amit akar,csak 7 éves kora után szabad elkezdeni nevelni. Hát, csodálkozott is nagyon a magyar véleménykülönbségen :))
Törökországi tartozkodásokon én is rendszerint vagy idegbajt vagy szívbajt kaptam a török gyerekektől. Durvák, szemtelenek, ön és közveszélyesek, és a kutya nem törődik ezzel.(Hát most én is általánosítok...de ezen nem tudok szépíteni :))) (Meg kell hagyni, nálunk is egyre több az ilyen)
Aztán meg török felnőtteket ismerve látja az ember hogy míg itt rengetegen szídják a saját szüleiket, csúnyán viselkednek velük, vagy nem is törúődnek velük, náluk az egykori ilyen gyerekek, maximális szeretettel, tisztelettel vannak a szüleik és eleve az idősek iránt.Az olyan ,mint őregek otthona ami nálunk az egyik legjobb üzletág kezd lenni, náluk szinte ismeretlen fogalom.

2006. november 9. 21:44:00 CET  
Blogger pocahont said...

Sziasztok!

Igen, én is tapasztaltam Törökországban, hogy a gyerekek milyen elkényeztetettek, akaratosak, hisztisek és durvák lökdösődnek, önzők, mindenhol kiabálnak, nem fogadnak szót. És a szüleik meg rájukhagynak mindent.
Kedvesem nővére is mesélte, hogy ugyan ő magyar nevelés szerint neveli a gyerekeket (csak megerősiteni tudom),de amikor elmennek az iskolába (régebben az ovodába) akkor rengeteg rossz viselkedési formát felvesznek.

2006. november 10. 20:46:00 CET  
Blogger Kata said...

Sziasztok!

Ne haragudjatok, amiért megszakítom a háziasszony-család-gyereknevelés témát, amihez inkább nem szólnék hozzá, mivel nincs túl sok tapasztalom ezen a téren, pláne ami a török oldalt érinti...de insallah hamarosan változik a helyzet és én is megtapasztalok valamit abból, amiről már hosszú hónapok óta olvasok és tájékozódom ezen a blogon:-)))
Ha minden jól megy egy hét múlva ilyenkor Ankarában leszek, úgy tűnik mégis meglesz a nagy találkozás:-)Néhányan tudjátok, hogy már augusztus óta készülök arra, hogy meglátogassam interneten megismert barátomat, akkor a szülői nyomás hatására mondtam le az utazásról...Most kicsit nyugodtabbak a viszonyok itthon... Az eltelt pár hónap alatt hihetetlenül közel kerültünk egymáshoz, sosem gondoltam volna, hogy interneten keresztül ez lehetséges, insallah most majd elválik, hogy a valóságban is működik-e. Már nagyon izgatott vagyok, azt hiszem fölösleges túlragoznom, ezt az érzést nagyon sokan ismerik azok közül, akik ezt a blogot látogatják:-)Próbálok a racionális maradni, és minden eshetőségre felkészülni, de bízom benne, hogy minden jól alakul majd...
Kati, te tényleg Ankarában élsz? Ha én ezt előbb tudom..:-)Felvettelek msn-en, ha nem bánod, bár túl sok alkalom nincs már beszélgetni, már csak 5 nap a nagy utazásig:-)

További szép hétvégét mindenkinek!

Kata

2006. november 12. 12:04:00 CET  
Blogger eva said...

Tök jó, hogy tudsz végre menni. Mennyi időre mész?

2006. november 12. 14:51:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Ohh Kata, de jó neked!! :))
Én lélekben megyek veled, mert nekem is ott lakik a barátom:)))
Sok sikert!
Öptüm!

2006. november 12. 17:29:00 CET  
Blogger Kata said...

Köszi lányok:-)
Sajnos csak egy hétre megyek...Gabica, ha találkozunk a barátoddal, majd üdvözöljük a nevedben:-)..És legközelebb együtt is mehetünk:-)

2006. november 12. 19:14:00 CET  
Blogger Panni said...

jaj de irigyellek Kata, az első tali olyan izgis és szép:)) koppkoppkopp biztos az lesz nektek is:) Minden jót kívánok az útra!

2006. november 13. 16:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Nem tudja valaki, hogy lehet-e Törökországban olyan "normális", átlátszó ecetet találni? Én eddig csak színeset láttam, és nem tudom, az mennyiben különbözik. A másik hasonló dolog a tejföl..van itt valami ilyesmi, vagy maradjak a joghurtnál? Eddig hiába nézelődtem, nem találtam mást, de lehet hogy csak nem vettem észre.. köszi :)

küpeli

2006. november 14. 12:06:00 CET  
Blogger pocahont said...

Szia küpeli!

Én csak a tejfölre tudok válaszolni: nincs, legalábbis Antalyaban biztos hogy nincs. Nekünk ismerősök mondták amikor kint voltunk, hogy próbáljuk meg a süzme yogurt-ot, mert nagyon hasonlít, de nem jött be. :( Igazából ahány törökkel beszéltem, aki nem itt lakik, nem tudták, hogy miről beszélek amikor magyarázom a tejfölt.

2006. november 14. 13:27:00 CET  
Blogger Katica said...

:))))Erről eszembe jutnak első nagy főzési indittatásaim Törökországban.
Főként mikor sztrapacskát akartam készíteni, juhtúrósat (amit ugya tejföllel keverek ki). Na ugyebár tejföl ismeretlen fogalom, juhtúró mint olyan (nálunk létező variáció) nincs, és még miután megoldom joghurttal és ott kapható dolgokkal szaladgálok 100 km-t hogy nokedliszaggatót kapjak. Ám kiderül, olyanrol hogy nokedli sose hallottak, így természetesen szaggatójuk sincs.Nohát...eleve áttörökösített sztapacskautánzat elkészítése cirka 8-10 személyre úgy, hogy azt a hatalmas adagot kanállal szaggatom ki nokedlikként.....ááááááááááááááá.

2006. november 14. 14:39:00 CET  
Blogger Efendi said...

tejföl előállítása Törökországban: végy egy kis doboz kremát (tejszín, csak kicsit sűrűbb) és azt keverd össze joghurttal

2006. november 14. 23:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Katica!

Egy jó tanács:a nokedlit szaggatni deszkáról késsel könnyebb mint kanállal.Mi mindig igy csináljuk.Nekem sokkal könnyebb mint nokedliszaggatóval,pedig nem keveset csinálok az éttermünkben.Probáld egyszer ki
:KEki

2006. november 15. 10:11:00 CET  
Blogger Katica said...

Hát tudod Keki, erre mondják ,hogy "nem szokta a cigány a szántást" :) (Már ha legalább közmondásban szabad még ilyen szavakat használni :)))
Nagymamám pl kanállal is úgy tudta csinálni ,hogy csak no...Neked is gratula a késes technikádhoz.
Én életemben (addig az egy alkalomig) nem próbálkoztam mással csak a szaggatóval, hát ezek mellett kezembe akadhatna bármilyen tárgy, ugyan olyan esetlen volnék vele és egész estés programmá változtatnám az egyébként pár perces kaja elkészítését ,mint pl tojásosnokedli :))Azért úgy döntöttem itthon nem fogok gyakorlatokat végezni különböző vonós, fúvós, egyéb eszközökre, inkább maradok a hőn szeretett hűséges kis szaggatómnál, és a nagy fogadalomnál hogy nokedliszaggató nélkül nem indulok útra Törökországba (Kapcsolatunk okozta legnagyobb veszteségként, Ragipnál kinn is felejtettem egyet).Legfeljebb mindig hülyén néznek rám a reptéri vámosok.

2006. november 15. 21:19:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Sziasztok, már csak 16 nap és én is repülőőőők Alanyába. A másik nagy hír, hogy a mai napon átvettem a párom meghívólevelét, insallah február környékén meglátogatja kis hazánkat. Nagyjából már a fejemben összeállt a menü, hogy egy hétig mit fogok főzni az én csekély főzőtudományommal, mindenesetre a nokedli, sztrapacska és tejfölös ételek kimaradnak. :)

2006. november 16. 14:16:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok!

Mandula, jelentem élünk és virulunk!!!! :))

Bocsánat, h ilyen hosszú ideig nem jelentkeztem, de a közös új kis fészkünkben nincs internet így vagy csak a munkahelyemről vagy ha hazamegyek tudok netre menni. Mivel azonban csak ma jöttem dolgozni, így most tudok írni. :)

Életem párja 1-én épségben letette kis tappancsait a budapesti reptéren. Eleinte nagyon furi volt, h Bp. utcáin autózunk. Azt már valahogy megszoktam, h én megyek ki Alanyába, de ez valami új dolog volt. Új, de milyen csodálatos és jóóóó! :)

Az elmúlt 2 hétben otthon voltam vele, és igyekeztem megmutatni Bp. főbb nevezettességeit, de még bőven maradt látnivaló.

Miután befészketlük magunkat az új közös otthonba (ami egyelőre csak albi, de tökéketesebb már nem is lehetne nekünk), igyekeztem felvenni párommal a lépést a konyhában. Ugyanis egy szavam sem lehet, rengeteget segít nekem otthon. Legyen szó bármiről, főzés, takarítás, mosogatás, beágyazás. :)) Korábban írtam, h a fakanálforgatás nem tartozik erősségeim közé. Nos, ezt sürgősen fejlesztenem kell, és már többször főztem ebédet. Nagyon büszke voltam magamra! :)) Na és isteni teát tudok már főzni!

Igen, ahogy Évi írta van egy kis nehézségünk a papíokkal, de insallah most már hamarosan megoldódik minden, és hamarosan Gülcan Tamaraként mutatkozhatom be mindenhol. :))

A családom és a barátaim (akikkel eddig találkozott) mind odavannak érte, és nekem meg csak az (amúgy sem kis :-) ) mellem dagad. Boldog vagyok, h nincs gond a beilleszkedéssel egyelőre. Remélem hamarosan barátokra is szert tesz. :)

Most sajnos csak ennyi fért bele a jelentkezsébe, de igyekszem mihamarabb írni.

Mindenkinek szép napokat!!!

Tamara

2006. november 16. 17:02:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Tamara, őszintén mondom nagyon örülök Nektek és a jó híreknek.
Sok sok puszi

2006. november 17. 10:54:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Tamara, én is csatlakozom az örüléshez:))) Azt meg nem csodálom h. mindenki odavan érte, hát imádjuk őket, nem?? :))) Biztos hamarosan sok barátja lesz itt is - a kedves emberek vonzzák a barátokat!!
Ja, ezt a mellnagyobbító (vagy dagasztó:P) technikát meg szabadalmaztatnod kéne:)))))))))) Ez nemhogy árt az egészségnek, hanem nagyon is használ... :))
Minden jót Nektek!
Çok öptüm!

2006. november 17. 18:02:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Köszönöm a tejfölös és nokedlis tippeket.:) Jó tudni, hogy a nokedliszaggató sem elterjedt kint, akkor lehet hogy én is hozok magammal legközelebb. Most 2 hétig tudom nélkülözni, de 4 hónap nokedli nélkül...:)
Amúgy nem tudom miért, de egész eddig nem tudtam elolvasni a hozzászólásokat, mindig csak a legelsőt láttam, hiába volt odaírva, hogy százvalamennyi hozzászólás.

küpeli

2006. november 21. 12:10:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Gabica, Daphne,

Köszi szépen a gratulációkat mind2őnk nevében! :))))

Szép napot Mindenkinek!!!

Tamara

2006. november 21. 13:01:00 CET  
Blogger Mary said...

Sziasztok!

Remegő kezekkel most írok először életemben ilyen - hogy is hívják? - blogspotra. Üdvözlök mindenkit! Már jó ideje olvasom a hozzászólásokat és annyira boldog voltam, mikor a házasságról, ételek ízéről, és mindenféle élményekről írtatok... olyan volt, mintha a kimondatlan szavaimat olvastam volna vissza. Leírhatatlan volt, hogy mit éreztem, mikor azt tapasztaltam, hogy mások is átélték ugyanazt hasonló módon...
Nekem is török kedvesem van, Antalyaban él, tiltott kapcsolat, mivel édesapám 2 és fél évig volt Ankarában külszolgálaton és ő valamiért hallani sem akar erről a kapcsolatról. Talán ezért is oly nagy boldogság számomra, hogy információkat gyűjthetek az országról, a szokásokról a nyelvtanulási lehetőségekről és hasonló érdeklődésű, érzésű emberekkel "találkozhatok".
Köszönök mindent, amit látatlanban is nyújtottatok nekem és tartottátok bennem a lelket.
Majd meglátjuk mi lesz ebből a kapcsolatból! DE esélyt akarok neki adni, mert minden olyan hihetetlennek és mégis olyan eleve elrendeltnek tűnt.
Sziasztok!

2006. november 21. 17:44:00 CET  
Anonymous Timi said...

Sziasztok!

Jó rég jártam erre, de annyi dolgom volt mostanság... Esküvő ügyint., papírok, stb.

Szóval párom - 1 év helyett - 120 napra kapta meg a meghívóját. Most már csak az a kérdés, hogy Torma Tamás kiadja-e többre a vízumot, mint 90 nap (mert ugye, csak akkor lehet itthon meghosszabbítani a tartozkodásit, illetve a családegyesítőt). De állítólag a Bmbah-tól beszéltek vele, szóval kíváncsi leszek.. Ő nekem anno azt mondta, hogy vagy 90 nap max, vagy pont 365.

Daphne, Küpeli jó utat, aztán majd várjuk a beszámolót, hogy mi is lett a menü nokedli helyett :)

Mary, az én családom sem nézte jó szemmel eleinte, hogy a párom török, de aztán kénytelenek voltak belátni, hogy én fogok vele együtt élni, és ha én boldog vagyok/leszek vele, akkor mit számít a nemzetiség? (Amúgy meg örüljenek, hogy török, mert lehetne rosszabb is. hehe :)

2006. november 22. 12:39:00 CET  
Blogger eva said...

Ki az a Torma Tamás?
Szerintem ha meghívót megadták 120 napra, akkor a vízumnak se lehet akadálya...

2006. november 22. 16:28:00 CET  
Anonymous Timi said...

Tamara, örülök, hogy sínen vagytok :)
Mikor lesz az esküvő? :)

2006. november 22. 16:29:00 CET  
Anonymous Timi said...

Eva,
Ankarai Nagykövetségen a magyar vízumkonzul.
Sajna a meghívó csak egy dolog, a vízumot annyi napra adják meg, ahányra ők akarják. De nagyon remélem, hogy megadja 90-nél többre. Nem vagyok telhetetlen, 91 nap nekem már ok :)

2006. november 22. 16:33:00 CET  
Anonymous Timi said...

Szia Eva,
Ankarai Nagykövetségen a magyar vízumkonzul.
Sajna a meghívó csak egy dolog, a vízumot annyi napra adják meg, ahányra ők akarják. De nagyon remélem, hogy megadja 90-nél többre. Nem vagyok telhetetlen, 91 nap nekem már ok :)

2006. november 22. 16:34:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Timi,

Épp holnap megyünk bejelentkezni az anyakönyvi hivatalba, így még nem tudok időpontot mondani. Remélem már holnap. :)))
Örülök, h nektek is sinen van minden.
Amúgy megint felhívtam a Bevándorlásit, de megint azt a ***arcú ügyintézőt fogtam ki, és azon túl, h megint elmondta, h haza kell mennie a páromnak, és esély sincs arra, h itt kapjuk meg a vízumot, még 20 percig azt hallgathattam, h hogyan szídja az Üllői úton dolgozói kollégáit.
Mind1, nem is ecsetelem, ezt a minősíthetlen hozzállást. Még csak annyi, h folyamatosan kinevetett, és cinikusan gratulált az esküvőnkhöz...

Sziasztok,
Tamara

2006. november 23. 14:41:00 CET  
Blogger eva said...

Mindig mindenkinek azt mondják, hogy haza kell menni az esküvő után. De ha a papírok egyébként jók, akkor nem foglalkoznak ezzel.

2006. november 23. 19:19:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Tamara,
Hát nem velem történik, de csak azzal hogy olvastam a soraidat, h: "cinikusan gratulált az esküvőnkhöz..." felhúztam magam... de rühellem az ilyeneket! Grrrrrrrr!!
Sz***játok le és mindent bele!
Jó éjt!

2006. november 23. 23:48:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Daphne,majd integetek neked,mert én ma útazom és 1 hét múlva jövök vissza Alanyából.Te honnét repülsz?
Én Bécsből.Jó útat kívánok,érezd jól magad!

:KEki

2006. november 24. 10:16:00 CET  
Anonymous Timi said...

Sziasztok,

Tamara, hány napra kapa meg a vízumot a párod? Elvileg 91 napon túl már itthonról is meg lehet hosszabbítani, de szerinem ha esküvő után írtok egy méltányossági kérelmet, akkor nem kell hazamennie a házassági vízumért. Legalábbis a barátnőméknek 2 éve ez még működött.

Beszéltem Tormával tegnap, és mondta, hogy ha van meghívólevél (...na ná hogy van...), akkor természetesen 90 és 365nap közöttre is megadják a vízumot, azaz a párom most 120 napra fogja megkapni - remélem :) ...csak azt nem tudom, hogy 2 hónapja még miért mondott mást...

Ha külföldi az egyik fél akkor 2 hónap az anyakönyvez. hivatalban a "várakozási idő", de méltányossági kérelemmel le lehet rövidíteni 5-6 hétre is úgy tom.

2006. november 24. 10:31:00 CET  
Blogger eva said...

Pont erről beszéltem én is Timi, hogy a meghívólevél számít, ha a magyar állam megengedi, hogy jöjjön 120 napra (márpedig megengedi, mert megvan a meghívólevél), akkor megadják. De te nem hittél nekem.

Az anyakönyvvezetőnél meg sokkal rövidebb időre le lehet csökkenteni a várakozást, ez sajnos csak hozzáállás kérdése.

2006. november 24. 10:48:00 CET  
Anonymous timi said...

Én még a tavalyi meghívónál hallottam azt, hogy többször volt rá példa, hogy a magyarok megadták 3 hó-ra, de ankara ennek ellenére nem csak kettőre vagy egyre.
De a lényeg, hogy sikerültjön mindenkinek amit szeretne :))

ja biztos azt is anyakönyv.vez.hivatala válogatja...

én már nem tudok kiigazodni a hivatalokon sajna...

2006. november 24. 11:40:00 CET  
Anonymous daphne said...

Halihó!
Keki, szerintem akkor váltjuk egymást pont. Én is Bécsből megyek SunExpress járattal. :) Ha korábban tudjuk, akár össze is beszélhettünk volna. :)
Sziasztok...

2006. november 24. 13:48:00 CET  
Blogger Panni said...

Sziasztok!

Tapasztalatokra lenne szükségem, mert iszonyat nemtudok racionálisan dönteni. Természetesen a török kedvesemmel kapcsolatos, és azzal a mértéktelen munkával, amit csinál, 20órát dolgozik naponta, ami számomra semmilyen szinten nem tolerálható. Mindig azzal hárít, h most fiatal, most kell dolgozni, felépíteni a jövőt, de milyen jövő lesz az, ahol 50éves korára, vagy hamarabb szivinfarktust kap, és élvezni sem tudja?? Milyen élet ez számomra vele? Igazából 2 lehetőséget látok magam előtt vele, vagy megszakadni a munkában vele együtt, vagy élni az otthonülő feleségek életét, várni h hazaérjen a munkából, és ennyi. őszintén szólva utóbbi ugy érzem szóba sem jöhet, de fizikailag az előbbit sem bírnám. Vagy ha még kevesebbet is dolgoznék, nem látnék belőle semmit, hazaér holtfáradtan éjjel 2 körül, és 6kor kel és indulás. és ez az élet. Normális ez? Mindenki ennyit dolgozik kint? Lehet egy 30éves férfit ebben alakitani, vagy megváltoztatni?? Akárhányszor beszéltünk vele erről, elmondja, h ez kötelesség, h értsem meg, és ez az élete, imádja a munkáját, és nem tudja, azontúl nem is akarja feladni. Oké, de akkor én nem férek bele az életébe, így nem lehet együtt élni valakivel szerintem. vagy én fogom fel rosszul, és mindenki így kezdi? Nem hinném.. nem tudja mérsékelni az órazámot, már erre is kértem, de folyamatosan úgy érzem, h én pushingolom őt, ahogy ő fogalmaz, és csak a halálba kergetem a folymatos problémázással. amikor szerintem ez nem elhanyagolandó dolog. Minek együtt élni, ha csak elmegyünk egymás mellett.. nem tudom mit tegyek. Hétvégén azt mondtam nem folytatom tovább, hagyjuk, én nem ilyen jövőt szeretnék, akármennyire is szeretem, és tudom ő is, ez nekem nem élet. Erre hivatkozott a távolságra, h sokkal könnyebb lenne ha együtt lennénk, és emiatt van ez a sok feszültség, ha együtt lennénk minden más lenne, de nem hiszem h bármi is változna az életvitelében. annyira meg vagyok zavarodva, kavarog bennem az iránta érzett szerelmem, és a jövőkép, ami mellette várna rám. és nem merem az egész életem "kockára tenni" azzal, h ha még el is viselem ezt, házasság, később gyerek, és én egyedül viselném a gondokat, nélküle. aztán nem bírnám, elválnék, és jönne a gyerekprobléma. tudom előreszaladtam, de ilyen kérdésekben szerintem jó ha az ember előre lát. és ha már a kapcsolat kezdetén, ekkora különbségek vannak az elképzelt élet milyenségében, akkor nem működhet. szerintetek? lehet egy munkamániás embert jobb belátásra birni, vagy ilyen idős korban, ilyen megszállottsággal, már csak akkor jön rá, amikor késő? amikor ott áll egyedül és nincs kivel megosztania a felépített "vagyonát", ráadásul esetleg fizikailag és lelkileg is teljesen elhasználva? nem tudom. nagyon örülnék a véleményeknek, mert itt állok egy decemberi repjeggyel, és fogalmam sincs érdemes lenne-e kimenni, akkor csodásan eltölteni az időt, mert szabadsága lesz, megint újra beleszeretni (ezzel a viselkedéssel folymaatosan rombolja le bennem az érzelmeket, ezért irom h kb "ujra"), és utána hazajönni és tudni h mindez csak 10napra szólt. és utána jönnek a monoton hétköznapok egyedül, mégha vele is élnék.:(

hát ez az én nagy dilemmám..

2006. november 29. 19:03:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Panni

mi a kedvesed munkája ami ennyire lefoglalja? Milyen gyakran találkoztok? Mennyire laktatok már együtt hosszabb-rövidebb időre?

Csak azért kérdezem mert szerintem normális ha egy egyedülálló férfi, főleg ha török, főleg ha nemsokára házasodni szeretne, minden idejét a pénzkereséssel tölti, hiszen számára nem csak belső vágy, hanem a társadalomban kötelesség is, hogy a családjának megfelelő hátteret teremtsen.

Most nagyon nehéz neked mert gondolom beszélni is alig tudtok, azonban szerintem amíg nem laktok együtt addig ne emészd magad túl ezen. Sokkal jobb, mintha esténként szórakozni v.bárokba járna v.órákat játszana valamelyik teaházban. Ha szereted és ő is szeret akkor adj magatoknak egy esélyt egy rendes kapcsolatra mielőtt véget vetsz neki.

Rendes alatt azt értem, hogy térben és időben egy helyen. Az én férjem is mindig rengeteget dolgozott mikor kint volt, pluszmunkákat vállalt, nem vette ki a szabadnapokat, mindezt azért hogyha én megyek akkor több időnk legyen együtt ill. többmindent megengedhessünk magunknak. Jó érzés volt neki hogy ő fizethetett dolgokért, elvitt ide-oda, saját magának vette a repjegyet, aztán mikor az esküvőre került a sor, az is, hogy ő maga fizette a költségeket és nem kellett a családjára támaszkodni (ez nagyon fontos, azóta is sokszor felmerül). Persze nem tudom milyen helyzetben vagytok így csak találgatok de szerintem ha megengedhetitek akkor költözzetek össze 3-4 hónapra. Te menj ki nyárra mondjuk. Akkor meglátod hogy változnak-e a dolgok. Neki is más lesz hajnali 2-ig dolgozni ha tudja hogy otthon várja a kedvese aki nem 2000 kmre van csak 10 percre. Az elején döcöghet de szerintem valamennyire változik mindenképp. Az embereknek változnak a prioritásai amint változnak a körülmények. Most hogy távol vagy minek menne haza? Kihez? Ha ott leszel ez megváltozik. Pláne ha gyereketek is lesz... ha te párod is olyan gyerekbolond mint a többi török akit ismerek.. múltkor az egyik barátunk mondta, mikor megkérdeztük, mi változott az életében mióta megszületett a kisfia? Azt mondta "eve kosa-kosa gideceksin" - "futva mész haza" mert annyira otthon akarsz lenni a családoddal. Szóval mindez nálatok is megtörténhet.
Persze van rá esély hogy ő tényleg igazi "workoholic" munkamániás akinek soha sem lesz fontos a család, de ezt már neked kell tudnod hiszen te ismered őt...
szerintem mindenképp adj egy esélyt az együttlakásnak.

mandula

2006. november 30. 10:57:00 CET  
Blogger Panni said...

Köszi a választ Mandula, teljesen igazad van, csak lakva ismerszik meg igazán az ember.. De most azzal, h elmondtam neki kerek perec, h én nem tudom így folytatni, vmi megszakadt köztünk, érzem h másképp viszonyul hozzám. Ennek idő kell, egyelőre úgy érzem, h most rajta a sor, h bebizonyitsa h komrpomisszumkész, mert ő szinte semmiben nem engedt eddig. Ha legalább vmi hajlandóságot látnék benne arra, h keresi a közös megoldást, akkor más lenne a helyzet. De most rajta a sor. Félreteszi egy kicsit a büszkeségét és mániákusságát (mert meggyőződésem h nála ez már az, 2 kávézót vezet) és belegondol az én helyzetembe is, bocsánatot kér azokért az esetekért, mint pl amikor megbeszéltük, h ekkor meg ekkor beszélünk msnen éjjel, ha hazaért, és nem jött. és csak pár óra múlva érkezett az sms, h ne haragujak, de nem tudott elszabadulni, sőt előfordult h nem is írt. Aztán hazakevredett és azt az elhasznált, ülve elalvós, orrig érő táskás szemű kedvest amit sokszor láttam, nem akarom tőbbet. Ha megbeszélünk vmit tartsa be, de minimum irjon rögtön h ne várjak feleslegesen éjnek idején, szerintem ez alapvető figyelmesség. És ha ezek is elmaradnak már, akkor tényleg mi marad...

2006. november 30. 22:05:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Szeretnék Én is hozzászolni Panni az irásodhoz.

Teljesen megtudlak érteni ,mi is eljátszottuk ezt a fejezetet annak idején mikor ugy volt hogy jön ide.Teszem hozzá sokminden de részben ez is közrejátszott abban hogy már nem vagyunk együtt, de attol még hébe-hoba beszélünk.

Nálunk azzal kezdödött hogy befejezte az egyetemet és neki dolgoznia kell éjjel-nappal hogy meglegyen a pénze a repjegyre de persze az se jött össze, szerintem tulságosan rákapott arra milyen jo ha az embernek pénze van már egy hülye kifogással a repjegyet is visszaváltotta hogy inkább én mennyek meg kinézett egy lakást le akarja foglalni ,kocsi stb és a végén ott jutottunk ki hogy már a mindennapi beszélgetésböl egy héten 2 alkalom lett ,de én attol értsem meg hogy ö ezt értem teszi meg hát ugye hogy öneki kell eltartani meg ilyenek holott még ott se tartottunk szoval zavaros a helyzeted tudom.Én is ajánlottam neki 100 fajta kompromisszumot, hogy két napba 1 sms és ezt meg is csinálta egy hétig utána elfelejtkezett rola meg azt mondta értsem meg hogy neki annyi dolga van nem ér rá irni.Valahogy ezt Én európaiként nem tudtam annyira értékelné aztán ugye jött ö is a távolsággal meg hogy azért nem értem meg mert távol van nagy a feszltség utána meg az lett a baj hogy nem vagyok török nő hanem magyar és szerinte vagyis azt irta (Én már megfojtom ,meg mindig választás elé kényszeritem) Holott annyit kértem töle ha nem tud feljönni este csörizzen meg és nem várom mert azt a legrosszabb várni várni aztán semmi meg legalább 2 napba egyszer küldjön egy smst hogy élek.Sokat kértem??

Szerintem nem, de igazat adok Mandulának mindenben meg egyetértek vele, hogy ha akar tud változtatni az életvitelén és ezt nem neked kéne kérned hanem észre kellene magát venni (mondjuk Attila sose vette magát észre, és azt mondta ö ilyen, vagy elfogadom igy, hogy sokszor 1 hétre eltünik és csak annyi a válasz dolgoztam, maximalista volt, mivel ö orvosit végzett szereti a munkáját és ha felajánlották neki hogy mennyen be egy mütétre a szabadnapján pl.akkor ö ahelyett hogy velem ült volna a gép elött és beszéltünk volna ö inkább ment müteni holott szabadnapja volt.Sose utasitotta vissza a munkát de sajnos engem ez nagyon idegesitett.

A megtörik bennem valami hát az is nagyon ismerös föleg ha külföldi az ember párja és nem mindennap találkoznak, és néha képes az ember lánya a szerelmét felruházni a távolból olyan tuladonságokkal amik egyébként nem jellemzöek a férfira.

Panni nem ismerem a történetedet ,a kapcsolatotokat de nagyon remélem és kivánom neked hogy ne olyan legyen mint az Én Attilám volt bocsánatot kért de nem tanult a hibáiból.

Szerintem ha már megvan a repjegyed mennyél ki (bár nem tudom hogy hányszor taliztatok már) Én a helyedben megnézném mindkét kávézot hogy mit kell ott annyit dolgozni mutassa meg érdekel téged meg hátha belátja a hibáit is és változtat a viselkedésén.Bár személyesen minden más mint neten keresztül. Bár nem akarlak elszomoritani de ugy mint ahogy Mandula irta megeshet hogy ö is olyan mint sok török pasi jol érzi magát a kávézoban és elszorakozik a fiukkal és csak utána jösz Te.
És persze ott van a másik dolog hogy megrögzött munkamániás és csak neked akar jot (csak kérdezdd meg meddig) lehet ha már meglesz a pénz amit akar meg ház stb nem tudom biztos lazit majd a munkaidön és többet lesz a családjával és veled.

De szerintem végleges döntést akkor fogsz tudni ha válaszol a kompromisszumodra vagy lép egyáltalán valamit.

Sok szerencsét kivánok mindehez és kitartást!

Dr:Szöszi

2006. november 30. 23:18:00 CET  
Anonymous Rozelem said...

Kedves Hazas/Sorstarsak!:)

Eloszor is szeretnem kifejezni oromomet, hogy ratalatam erre a blogra. Mar tenyleg mindent probaltam, de nem jutok elobbre, ezert szeretnem valaki tanacsat kerni, aki esetleg atment mindazon a proceduran amin en... Roviden megprobalom vazolni a helyzetemet.

Hazassagot kotottem 2006 Szeptembereben Torok allampolgarral Torokorszagban. Sajnos a nevem a hazassagi dokumentum szerint a ferjem nevere valtozik hazassagkotes utan, jollehet szoban megallapodtunk mikor jelentkeztunk a papirokkal a hazassagkotesre, hogy nem valtozik meg a nevem. Persze az egeszet csak akkor vettuk eszre, mikor 3het mulva Magyarorszagon is be akartuk jegyeztetni a hazassagkotest es hivatalos forditas is megerkezett. Azota mar volt a ferjem testvere tobbszor is a hivatalba, de nem tudunk semmit sem elerni. Azt mondtak hivatalosan, hogy hasznaljam a ferjem nevet Torokorszagban, Magyarorszagon pedig a sajat nevem. A Magyar Hatosagok szerint a nevem megvaltozott, ha igy viszem a dokumentumokat, de kerhetem a nevviselest (de az anyakonyvezesem akkor is megvaltozik). Az Istanbuli Konzulatus szerint Torokorszagban kell elinteznem, es csak utanna menjek anyakonyveztetni.

TUDJA VALAKI HOGYAN LEHET AZT ELERNI, HOGY EGY PAPIRFECNIT ADJANAK ROLA (PECSETTEL), HOGY A NEVEM MEGTARTOM?

Hogy miert ez a hercehurca, es miert nem torodok bele? Mert tudomanyos munkat vegezek (es meg doktori cimet is szereztem) es minden publikaciom a sajat nevem alatt megy, ha viszont megvaltozik a nevem elveszik a hivatalos hivatkozasi listabol amit eddig csinalta. Torokorszagban fogunk elni es en nagyon szeretnem a Magyar nevem megtartani. Kerem, ha valaki tud segitsen egy-ket tippel.

Rozelem

2006. december 1. 12:03:00 CET  
Blogger eva said...

Rozelem, ez kellemetlen, de amíg a házassági anyakönyvi kivonaton ez van, nem hiszem, hogy itt bármit csinálni tudnak. Mindenhol az az alap, ők azt nem tudhatják, hogy ez tényleg csak tévedés és nem így lett kérve. Intézni meg szerintem is kint kéne. Ahol a hibát elkövették.
Remélem hamar megoldódik.

2006. december 1. 19:14:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Rozelem!

Én is hasonlóan jártam, a papírok beadásánál, az esküvő előtt tudtam meg, hogy nem tarthatom meg a leánykori nevem, itt ez a törvény. Viszont én Magyarországon kérvényeztem a leánykori nevem visszavételét, meg is kaptam, s mivel nem vagyok török állampolgár, nincsenek török papírjaim, hivatalosan az útlevelemmel igazolom magam, vagyis a régi nevemen. Otthon az anyakönyvi hivatalban nekem azt mondták, hogy ez nem probléma. Az itteni házasságlevelem a férjemtől kapott néven van és még pár dolog, de ez nem gond. Még legalább 3 évig nem leszek állampolgár, addig kiderül, hogy hol akarunk élni és talán a törvény is megváltozik. Mást sajnos nem tudsz most tenni sajnos. :(

Sok boldogságot!
Kati

2006. december 2. 10:27:00 CET  
Anonymous edina said...

sziasztok!
tegnap találtam ezt a honlapot, és nagyon megörültem neki:)
nekem is török szerelmem van, és 19-én repülök hozzá:)) Most találkozom először a családdal (27 éves nővér és az édesanyja) és teljesen be vagyok pánikolva, mert nem tudom mit vigyek ajándékba.
Nagyon hálás lennék, ha valaki tudna segíteni.
előre is köszönöm
edina

2006. december 3. 20:41:00 CET  
Anonymous Rozelem said...

Kedves Kati es Eva!

Koszonom a gyors valaszt.

Kati: mit kellett kitolteni a leanykori nev visszavetelehez? Hol? Valami iroda nevet tudsz adni? Ez a nevviselesi kerveny? (valami hasonlorol hallottam).

Edina: semmi panik! Nekem nagyon kellemes tapasztalataim vannak. Nem tudom, mennyire konzervativ a csalad (a szerelmed). Gondolom, hogy ha varnak Teged es elfogadnak, akkor modern szemlelettel rendelkeznek. En elso latogatasomkor a kovetkezoket vittem: Magyar himzeses terito (feher, hogy minden esetben passzoljon, nagycsarnokbol, durvan 3500-12000 HUF kozott valogathatsz) es a lanytestvernek egy szep kis porcelan vazat (a markakat most nem irom, mert magadtol is el tudod donteni). A masik amiert eltek-haltak: SZALONCUKOR.:) Egyebkent annyira nepszeru volt, hogy nyaron mikor mentem kerdeztem minek orulnenek, persze hogy a szaloncukornak.:)
Egyeb kis aprosagokat is vehetsz: csokik (Magyar), sajtot. Lehet bort, unikumot stb.(bar azt most a kezipoggyaszba nem teheted es nagy a valoszinusege, hogy darabokra zuzzak, mert a beadott csomagokat dobaljak nagyon). Barmit vihetsz, amit Anyukadnak is szivesen megvennel, vagy sajat magadnak. Egy dolgot ne vigyel: teliszalamit disznobol, es egyeb disznotermekek.:)

Kellemes napot mindenkinek.
Rozelem

2006. december 4. 10:25:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Panni

amit most irsz az azert mas mint a "sokat dolgozik". Mert ez arrol szol hogy neked valamit megiger es azt nem tartja be. Ez pedig szerintem nem lehet konnyen venni. en legalabbis elegge erzekeny vagyok ilyen dolgokra. anno az elejen szerintem nalunk es tortent 1x olyan hogy a parom nem jelentkezett 3 napig minden elozetes nelkul. hát amikor megjött jó részletesen :))elmagyaráztam neki ez nekem miért rossz meg miért fájt és utána soha nem tett ilyet. ha pedig nem jelentkezett akkor én sem jeletkeztem... szerencsére nem kellett sokszor megtenni. hamar kialakult mit várunk és várhatunk el a másiktól és mi nem elfogadható.

szerintem te is lehetsz keményebb. nem kell mindig órákat ott ülni. ha nem jön, nem jön. ha másnap sem jön időben, akkor se maradj ott. harmadnap sem. ha időben jön akkor viszont nagyon örülj neki. ő majd hamarosan elkezd aggódni mit is csinálsz te esténként amikor nem rá várva ülsz a gép előtt. és igyekszik majd mindig időben jönni.


Edina

mi mindig édességet, csokoládét viszünk, a nővéreinek pedig kisebb széségápolási dolgokat. Persze jó lehet egy könyv is Magyarországról ha tudnak angolul.
Múltkor vittünk egy Budapest turisztikai DVD-t, az is bejött mert mindenki meg tudta nézni milyen is Budapest. Igazából mitha egy itteni 27 éves barátnődnek vennél valamit. nekem az a tapasztalatom hogy az ajándékozás zavarba hozza őket, az ajándékokat szinte "fű alatt" illik odaadni, nem nagy fenektet keríteni neki. a csokoládénál persze nézd meg nem-e alkoholos-e ha a család vallásos. érezd jól magad, biztos hogy a legkisebb kívánságodat is lesni fogják!

mandula

2006. december 4. 10:33:00 CET  
Anonymous Rozelem said...

Edina!

En meg nem lattam olyan csaladot, ahol az alkoholt ne fogadtak volna szivesen es kivancsian.:) Ok meg Raki-znak.:) Egyebkent en soha nem szoktam alkoholt inni, ez benne a legszebb.

Rozelem

2006. december 4. 10:41:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Rozelem,

Én a kerületi anyakönyvi hivatalba mentem a török házasságlevelünket hitelesíttetni, ott ajánlotta az ügyintéző hölgy, hogy egy füst alatt ezt is elintézi, beleírta a kérvénybe, 5000 Ft-ot fizettem érte. Kb. egy hónap múlva kaptam meg postán a magyar házasságlevelet, már a leánykori nevemen.

Edina,

Az én török rokonságom is nagyon szereti a himzett, festett magyaros dolgokat. A fiúknak általában bort vagy pálinkát szoktunk vinni, de ők nem konzervatív gondolkodásúak.

Kati

2006. december 4. 11:49:00 CET  
Blogger Panni said...

Igen Mandula, most ezt teszem, elegem van abból h programjaimat mondom le, csakmert őt várom esténként. Tudom h nekem nem szabad most jelentkeznem semmilyen formában, de olyan nehezn bírom ki, és ezt nagyon megszokta a msfél év alatt, én rontottam el még az elején, tul sokat adtam magamból, tulságosan tisztában van vele, h fontos nekem, és épp ezért azzal is megbocsátok neki.. Gyűlölöm ezt a hülye játszmázást, h pl én nem irok most, mert legutóbb is én irtam, most nem kerslek, mert most te jössz, és társai. Ez nem csak törökökre vonatkozik, hanem minden párkapcsolatra, miért kell az energiánkat ezekkel a játszmákkal felemészteni és idegeskedni?? miért nem lehet csak simán sokat adni és lehetőleg ennyit kapni? Tudom. mert ha megmutatod h szereted, csak kevésbé leszel fontos számára. de utálooom ezt. van egy csunya mondás: "nem kell annyira akarni, le se lehet vakarni". Sajnos nagyon igaz. De akkor az egész kapcsolat örök játszma lesz.. most kicsit eltértem a kettőnk közti helyzettől, de biztos vagyok benne h ez is benne h ez is benne van erősen. remélem házasságban már nem igy működik, legyen az külföldi vagy nem, az mindegy, csak ne kelljen ilyeneken agyalni, furmányoskodni, mert ezek helyett milyen szép is lenne csak nyugalomban szeretni egymást..

2006. december 4. 12:12:00 CET  
Blogger Panni said...

Edina!

Én Tokajit vittem anno, meg konyakmeggyet, ők mondjuk nem vallásosak, nem kellett attól tartani hogy rossz szemmel néznék. Viszont ha jol bebugyolálod ruhák közé, vagy buborékos tasakba teszed az üveget, akkor feladandó poggyászban is viheted, főleg ha kemény a bőrőnd és jol tele van, nem tud mocorogni úgy nem lesz baja! Gépre semmit nem lehet már vinni ami 1dl-nél nagyobb, kiméletlenül elvesznek mindent. Tudom, mert reptéren pont ezen a biztonságtechnikai részen dolgoztam most az új szabályok bevezetése miatt. Még a szaloncukor is kérdéses ha zselés, volt akivel kidobatták, érdemes utánaérdeklődni, mert naponta változnak az infók, mit szabad és mit nem..

2006. december 4. 12:17:00 CET  
Anonymous Timi said...

Sziasztok!

Panni, én azért "játszanék" vele. Igenis érezze, hogy elveszíthet, ha nem tart be bizonyos szabályokat.
Szerintem a legtöbb pasi csak akkor jön rá, hogy mit veszíthet (el) ha már ott a baj...

Más: tudtok ajánlani valami mobimouse szerű török-magyar, m-t szótárat ajánlani, amit fel lehet telepíteni a gépre?

Ja és most tudtam meg, hogy a párom csak 90 napra kapta meg a vízumot. Még jó, hogy Torma Tamás azt mondta, hogy ha van meghívólevél, akkor többre is megkaphatja (és neki a meghívója 120 napra szólt). Na miután rácsörögtem (most járt ott a párom) közölte, hogy jaa elfelejtette mondani, hogy annak 60 nap az ügyintézése. Mondtam neki, hogy köszi szépen, mert időnk lett volna bőven elintézni, ha mondjuk nem felejti el közölni.
Remélem a dec-i esküvő után meg tudjuk hosszabbítani itt is a vízumát, és nem kell visszamennie (mint Torma Tamás állítja).
Mi a tapasztalatotok erről?

2006. december 4. 14:13:00 CET  
Blogger eva said...

Timi!
Elég sokszor leírtuk már, hogy nem kell visszamenni feltétlenül, annak ellenére, hogy az a hivatalos eljárás, és minden hivatalban ezt írják. Csak nyugi!
Online szótár nagyon vacak van csak, telepíthető meg egyáltalán nincs.

2006. december 4. 14:18:00 CET  
Anonymous Timi said...

köszike, nem olvastam visszafelé, de ha lesz egy kis időm megteszem. De akkor örülök :) (bár egy barinőm is ezt mondta, csak a jófej Torma rémísztget Ankarából úgy látszik).

szótár: :(

2006. december 4. 14:37:00 CET  
Blogger eva said...

Hát mert ez a hivatalos álláspont :(

2006. december 4. 17:18:00 CET  
Anonymous edina said...

köszönöm mndenki válaszát, igazán sokat segítettetek:)

2006. december 4. 17:37:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Panni

nem rontottal meg el semmit vegleg, ha eddig sokat adtal magadbol akkor is vissza lehet venni. persze önuralom az kell hozzá. nekem is nagyon nehezen ment anno de mindig arra gondolj hogy csak így van értelme a közös jövőtöknek. hidd el ha hirtelen nem ülsz majd ott mindig elkezd ő is gondolkodni a dolgokon.csak ki kell tartani, nem 1 -2 hétig hanem hónapokig.

a játszmákról pedig: régen (kb 10 éve)ugyanúgy gondolkodtam mint te. aztán sajnos rájöttem hogy ez nem így van. mert ilyen az ember. ha még sosem ettél narancsot akkor nagyon vágysz rá, ha pedig narancsfarmod van akkor a hátad közepére sem kell. ami készen vár azt sosem becsüljük annyira mint amiért megküzdöttünk. a jóhír az, hogy ez a házasságban megváltozik mert itt már tudjátok mind a ketten hogy örökre szól, visszavonhatatlan, nem kell játszmázni. a rossz hír viszont hogy ez csak akkor igaz szerintem ha ha a házasság tényleg örökre szól(mármint ha mindketten így gondoltok rá). az a legnagyobb gond a mai házasságokkal hogy nagyon benne van az is hogy "ha nem jön össze hát elválunk" ezért a játszmáknak sincs vége. van 1-2 barátnőm aki ilyen házasságokban el - az elég szomorú tényleg ha az ember még a férjével sem mutathatja ki az árzéseit hanem játszani kell "ha ő nem vett semmi az évfordulóra én sem fogok stb" ez nevetséges. nem is, inkább sajnálatra méltó.

szóval fel a fejjel, vágj bele és tarts ki.
mandula

2006. december 4. 18:23:00 CET  
Anonymous Timi said...

A játszmát természetesen én sem úgy értettem, hogy "ha ő nem vett nekem semmit, akkor én sem fogok"... :) mert én sem díjazom ezt az ovodás viselkedést. De mint írtad is, az ember azt becsüli (jobban), amit meg kell szereznie...

2006. december 4. 22:57:00 CET  
Blogger Panni said...

Hát akkor nincs más hátra mint előre. Vagyis ráütök a kezemre, akárhányszor nyúlnék a telefon után. de nehéz lesz, jajj.
Vajh mért van az, hogy aki szivből szeret még 1.5év szakítás után is ugyanugy ha nem jobban,és mindenét odaadná értem az meg nekem nem kell?? Azt hiszem pont az előbbiekért. Jo kis körforgás ez. Neki én kellek,nekem Sinan, Sinannak meg a munka. csodás.

2006. december 5. 1:07:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok...pár napig nem jövök, rögtön mennyit kell visszaolvasnom! Hála Istennek.

Panni kitartás! Kíváncsi leszek mi lesz veletek. Teljesen megértelek. Az addig rendben ,hogy valaki sokat dolgozik, pl hogy meg tudjon teremteni valamit, de az hogy az ígéreteit sem tartja meg...
Főként miután írtad, hogy mi a munkája. Félreértés ne essék, nem lenézem a munkáját, csak van egy kis különbség abban hogy valaki mint beosztott robotol hajnaltól hajnalig pl egy étterem konyháján, vagy kórházban bárhol, ahol ugyebár főnök , kötött munkaidő stb miatt tényleg lehetetlen szabadulni, és más hogy valaki a saját kávézóját vezeti. Azt talán tényleg nem szükséges heti 140 órában.

Edina már sok tippet kaptál, én is a mindenféle népművészeti kütyükre, terítőkre stb szavazok. Azért mielőtt bármi alkoholt is vinnél puhatold ki ,hogy a családban hogy állnak ehhez.Azért vannak akik szigorúak ebben, sosem fogyasztanak alkohol, még csak érintkezni se szeretnek vele. Van aki meg vígan idogál. Én is dolgoztam itt egy török ajándékboltjában ahol rengeteg bor volt, némelyik török csoprt úgy vitte mint a cukorkát.

2006. december 5. 19:22:00 CET  
Blogger Efendi said...

December 9-én, szombaton este 6-kor Budapesten a Művész Moziban vetítik Nuri Bilge Ceylan "Éghajlatok" (Iklimler) c. legújabb filmjét (ebben az évben az Antalyai Filmfesztiválon a legjobb rendezői díjat kapta). Részletek a programajánló poston. Ajánlom mindenkinek, szép film.

2006. december 6. 2:29:00 CET  
Anonymous Rozelem said...

Kedves Edina!

Koszonom a valaszt. Dobogo szivvel fogok ujra probalkozni, remelem sikerul megtartanom a nevem es nem lesz semmifele gond.:)

Rozelem

2006. december 6. 10:06:00 CET  
Anonymous Zsuzsi said...

Sziasztok!
Nem tudom emlékeztek-e még rám, egyszer én is írtam a blogra,még nagyon régen, de sajnos aztán nem nagyon volt lehetőségem. Most Magyarországon élünk a párommal és már össze is házasodtunk, november 4-én és dolgozunk is és a papírok kivételesen rendben!!!Szóval nagy a boldogság!!Én eredetileg erdélyi származású vagyok és szeretnénk meglátogatni a rokonaimat Kolozsváron. Nem tudja véletlenül valaki, hogy török állampolgárnak kell-e vízum Romaniába????Valahogy nem találok erről semmit.
Köszi előre is, ha valaki tudja a választ ;-)

2006. december 7. 10:58:00 CET  
Blogger eva said...

A legbiztosabb, ha felhívod a budapesti román nagykövetséget.

2006. december 7. 18:29:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Merhaba!
Pénteken este hazajöttem Alanyából, nagyon csodálatos volt. A kiutam elég kalandosra sikeredett, mert amikor indult a buszom Bécsbe, akkor szökött meg a rab és több mint két órán keresztül álltunk Budapesten, majd a határon is volt egy kis fennakadás, de insallah, ha épphogy is, de elértem a gépet. Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna ha nem...:(
Kint már várt a párom a reptéren és pont úgy viselkedtünk mintha két napja váltunk volna el egymástól, semmi feszengés nem volt. Nagyon klassz hetet töltöttünk együtt, mivel nem tudott szabadságot kivenni, ezért délutánonként bementem a munkahelyére, ahonnan rugalmasan lelépett korábban és mentünk a törzshelyünkre, a kikötőbe a szokásos kis cayunkat meginni. :)

Erről jut eszembe, hogy a párom jönne februárban Magyarországra, és mivel ő Antalyaban szállna fel a gépre, SOKKAL olcsóbb lenne, ha charterral jönne Bécsbe és innen busszal Budapestre. Kérdésem: Ausztriába milyen vízumot kell beszereznie és van e valakinek erről tapasztalata?

2006. december 11. 17:15:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Daphne!

Örülök ,hogy a rossz kalandos kezdés ellenére sikerült elérned a repülőt és nem maradtál le róla! Igen ha elöbb tudjuk össze is beszélhettünk volna,együtt útazhattunk volna ki,mivel én is úgyan avval a járattal mentem.Én ha minden jól megy
május körül szeretnék legközelebb menni,ha össze jönn.Te mikorra tervezed?
:Keki

2006. december 11. 21:01:00 CET  
Anonymous Daphne said...

Szia Keki, van msned? Vegyél fel: szultana1@freemail.hu
Hát tavasszal nekem már nem lesz pénzem kimenni, insallah a párom fog jönni Magyarországra. Igen, én is május körül tervezem a kimenetelt, de legalább fél évre akkor már. ;)Ti Alanyában laktatok? Mivel foglalkozik a párod?

2006. december 12. 11:07:00 CET  
Blogger eva said...

Daphne! Én úgy tudom kell nekik Ausztriába vízum. De én csak annyit tudok, hogy ha a házastárs magyar, és csak 1 napos vízumról van szó, akkor egyszerű. De mivel ez átutazó vízum csak, szerintem nem lesz gond.
Neked is azt javaslom, hogy a nagykövetséget hívd fel, az a legbiztosabb.

2006. december 12. 11:17:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

A viszonylagosan friss kedves most vonult katonának. Fél év, Isztambul.

Van valakinek katonaélménye? Főleg a kommunikációra gondolok, mert a chates időszak után nehezen megélhető a korlátozás. :)

Ő csak annyit tudott mondani, hogy majd meglátjuk, mi lesz. :(

Köszi:
Ági

2006. december 12. 22:34:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Daphne!

Az én párom utazott korábban Alanyából Ausztriába. A vízumügyintézés miatt többször kellett Ankarába utaznia és nem ment gyorsan a dolog. Ha schnegeni ország lennénk egyszerű lenne, mert nem kellene külön vízum, így viszont ausztriába kell neki schengeni vízumot, ide pedig magyar vízumot beszereznie. A kétszeres vízumdíj mellett kalkuláljatok esetlegesen többszöri ankarai utazással is. Ez a mi tapasztalatunk, lehet, hogy neki egyszerűbben megy majd. üdv. bea

2006. december 13. 15:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziaaaaaaaaaaaa Bea!

De jó!!Írj valamit magatokról,oly régen hallottam felőled!Mig kinn dolgoztam a télen addig törölték a postafiókomat igy vele együtt a címed is :( igy nem tudtam írni neked.Hogy van a pici? Írj egy kicsit róla.Olyan kiváncsi vagyok :))))

Daphne
Mi Alanyában laktunk egy 3* hotelban szerintem nagyon baráti áron 9 euro svédasztalos félpanzióval/fő.Ti hol laktatok és mennyiért sikerült szerezni szállást? Vagy van a párodnak saját lakása?Ő mit csinál?A párom hotelban dolgozik a és felszolgáló,de most az ő hoteljuk zárva van majd csak áprilisban kezd.Felveszlek msnre de most a mi gépünk tönkre ment igy majd csak akkor ha olyan gépre tudok menni ahol lehet msnezni,de te is felvehetsz igy egyszerübb .Az én címem markokeki@hotmail.com
:Keki

2006. december 13. 20:49:00 CET  
Blogger Marosi Pál said...

Sziasztok!
Családegyesítési tartózkodási engedélyhez kéne egy "eltartási nyilatkozat" minta word doc vagy egyéb formátumban.

Ha valakinek van mintája, kérem küldje el a marosi.pal(AT)freemail.hu címre.

(AT)=@

Előre is köszönöm.
Üdv:
M.P.

2006. december 13. 21:15:00 CET  
Anonymous daphne said...

Merhaba!
Köszi Bea az infot, utánanézünk mindenesetre!
Keki felvettelek! A párom albérletben lakik lakótárssal ezért mi albérletet béreltünk Mahmutlarban egy magyar hölgytől. (ő kiadja az év bármely szakaszában, ha valakit érdekel szívesen írok többet az apartmanról, vagy megadom a hölgy email címét. Nagyon kellemes apartman, a tengertől kb. 200 m, aki ismerős Mahmutlarban ez az Asia Hotel háta mögött van)
A kedvesem ingatlanirodában dolgozik, így neki télen is van munka. Ez most itt a reklám helye már: akit érdekel Alanyában illetve környékén bármilyen ingatlan, szóljon bátran. :D amúgy a honlap: www.homeinvest.cc

2006. december 14. 12:24:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Folyamatosan olvasom a blogot (mint eddig is), de most már végre hozzászólni is van okom. :)) Szeretném megosztani az örömömet veletek, hiszen holnap örök hűséget esküszünk a párommal, és kimondhtatlanul boldogok vagyunk. :)))

Ugyanakkor nagyon félek is a nagy naptól. Azt tudom, h a vőlegény tökéletes lesz számomra, hisz ez öltöny nélkül is így van már jó ideje, és tudom, h boldogok leszünk. De aggódok picit a párom miatt, hisz neki "csak" én vagyok itt, a család, a barátok nem lesznek vele. És persze a tipikus női izgalom, h minden stimmeljen, a ruha, a smink, a hajam, és hogy a kedvesem valóban örömmel csodáljon. Igaz Ő mindig azt mondja, h a "takarítós mackómban" is gyönyörű vagyok számára, de hát ez azért mégis csak a nagy nap! :) Úgyhogy elvileg minden készen áll, csak nekünk kell kimondani a boldogító IGENt.

Örülök, h többnyire mindenkinek az utóbbi időben csak pozitív élményei vannak, és abszolút LOVE IS IN THE AIR feeling van! :)

Sziasztok,
Tamara (lassan Gülcan Tamara :) )

2006. december 15. 13:28:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Ááááááá Tamara, ez nagyon jóóó! :D
Annyira jó volt jó hírt olvasni most h. hazajöttem, ez tényleg kellett! :D Totál stressz, álváshiány és tanulás az életem (most még), de ilyen jó hírtől máris felvidulok! :DDDD
Mutassátok meg Alinak milyen a jó magyar lagzi!:)))
GRATULÁLOK Nektek és LEGYETEK NAGYON BOLDOGOK! :D Hűű "shame on me" de ezt még nem tudom törökül mondani, most kicsit függőben van a török nyelvtanulásom, de amúgy jól haladok!:P
Gratulálok még egyszer! Puszi!
És persze a többieknek is! :D

2006. december 15. 18:35:00 CET  
Blogger Panni said...

Sziasztok!

Tamara! Nagyon nagyon sok boldogságot és felejthetetlen élményeket kívánok a nagy napra, és hogy minden álmotok teljesüljön:)) Gondolok majd Rátok:)

Ági!

A katonaság alatt 2 hetente van egy nap pár óra kimenő, akkor biztos tudtok menen beszélni, de ha ügyesen keveri a párod a lapokat, akkor különböző indokokkal többször is kilóghat;) Csak fantázia kell hozzá;)

Mobil elvileg tilos, de ez is megoldható;) Legalábbis velünk így volt.

Amúgy meg először fájó szívvel ugyan, de mostmár tökéletesen biztosan abban, hogy jól döntöttem, véget vetettem a kapcsolatnak. nem lett volna életem mellette.. De nagyon örülök a sok örömteli storynak,és sok boldogságot Mindenkinek!:)

szép hétvégét!

2006. december 15. 21:49:00 CET  
Anonymous edina said...

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni. Kedden utazom a vőlegényemhez egy hónapra, és ezalatt szeretnénk beszerezni a papírjait, hogy nyáron esküdhessünk. Megtudná valaki mondani, hogy pontosan mire lesz szükségünk és hova kell értük menni(esetleg a dokumentumok török nevét is, csakhogy a párommal ne értsük egymást félre.) És még annyit, hogy Serdar elvált férfi.
Előre is köszönöm mindenkinek:)

2006. december 16. 18:12:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Panni!

Köszönöm az információt, már izgultam, hogy senki nem fog tudni nekem választ adni.
A mobilt azt tudom sajnos, hogy tiltják, úgyhogy ezért ő el sem vitte magával. :(

Kilógás... Hát életrevalónak életrevaló, de hihetetlenül kötelességtudó is. Szóval nem vidítottál fel.

Mondta, hogy majd hagyományos levelet ír. Nem tudod, azt ellenőrzik? (Ekkora szigor mellett még azt is el tudom képzelni.)

Köszönöm mégegyszer: Ági

2006. december 16. 19:49:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Ági, ha jól sejtem csak az alapkiképzésre ment, ugye? Ami kb. 8 hét. Ha hazamegy, mond meg neki, hogy a sim-kártyát feltétlen vigye magával, mert szinte tuti, hog lesz valaki, akinek lesz bent mobilja, ez volt a mi szerencsénk is, csak figyleni kell, hogy nehogy észre vegyék. Mi azt csináltuk, hogy amikor én akartam beszélni vele, megírtam, hogy kb. mikor akarom felhívni, de ha nem volt jó neki, kikapcsolta a telcsit. Szóval vannak megoldások, meg biztos hogy bent van nyilvános telefon is, és akár a számát is meg tudja adni, csak azt is mondja meg, hogy hányas szobában van.
Nekem a Párom azt mondta, hogy ne írjak neki levelet, mert az összeset elolvassák, szóval az nálunk elmaradt, és ha jól emlékszem náluk kb hetente volt szabadnap, de ez nem biztos.
Egy viszont tuti, hamar el fog menni ez az idő, csak ne a végét várd, hanem az időben közelben lévő dolgokat, karácsony, újév, esetleg vizsga-időszak vége, húsvét, és lám, már el is telt, ja és ne számold a napokat, ez tapasztalat.

Tamara, nagyon sok boldogságot kívánok Nektek, és nagyon irigyellek, de ezt úgy is tudod :)

Bebek

2006. december 16. 20:02:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Köszi Bebek az infot.
Sajnos nem tudom azt sem, hogy alapkiképzésre ment-e, mert indulás előtti héten már alig tudtunk beszélni, akkora volt a családi invázió meg búcsúztató. Annyiban állapodtunk meg, hogy ő ír először. De mivel eddig neten tartottuk a kapcsolatot, még arról sincs elképzelésem, hogy mennyi idő alatt ér ide egy levél. :(

Annyit tudok mindössze (mondom, nem egy hosszú tartós kapcsolat ez még..), hogy diplomásként neki csak fél év december 1-jétől kezdve, mínusz a szabadnapok, ha nem veszi ki őket. De egyébként mi történik a 8 hetes alapkiképzés után? (Addig semmi szabadnap nincs?!) Az alapkiképzés után mennyi szabadnapot kapnak? Mert erről nem volt szó. Mondjuk Isztambulhoz képest az ország másik felében él, nem hiszem, hogy nagyon sokat repkedne. (egyébként is utál :) )
Azt mondta, hogy elolvassák a leveleket, de ez azt jelenti, hogy ha valaki nem vállalja, hogy elolvassák a leveleit és nem tud mobiltelefonnal kiskapuzni, akkor nem is lehet beszélni vele? Rosszabb, mint a börtön. :( Na jó, nem panaszkodok, kerülhetett volna sokkal rosszabb helyre is.

Próbálom nem számolgatni a napokat, de... Nem mondom, hiszen te már végigcsináltad!

Köszi még egyszer!

2006. december 17. 18:00:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Ági, ha jól emlékszem a Párom a 8 hét alatt is volt kint, és tudtam vele nyilvános telefonon beszélni, meg hát ugye megy ki, és kint lehet telefont használni, de mérget vennék arra, hogy lesz valakinek bent telefonja.
A 8 hét után a Párom volt otthon, kb. 10 napot. Bár a ti helyzetetek más, mert ő csak fél évre ment, és végzett egyetemet, de az én Párom 15 hónapra ment. Lehet, hogy mivel csak fél évre megy, ezért egyben van nekik az alapkiképzés és a többi rész, ezt ő tudja. Az alap egyébként az esküvel zárul, legalább is nálunk így volt. Szóval azért nem olyan vészes, ki lehet bírni. Sok sikert!

Bebek

2006. december 18. 19:58:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Bebek!

Köszi a választ.
15 hónap?! Hát akkor én befogom a szám villámsebesen! Így is le vagyok törve, de legalább tényleg csak fél év.

Majd csak lesz valahogy. Ha kimegy, netet is használhat, tehát megoldjuk. Tényleg ki lehet bírni, és igen, van még vizsgaidőszak is, sőt még egy diplomamunka is, tehát le tudom foglalni magam.

Még egyszer köszönöm az infot.

Ági

2006. december 18. 20:15:00 CET  
Anonymous Timi said...

Sziasztok!

Tamara, gratula az esküvőhöz!! Remélem minden okés volt :) ...mert nálunk igen, mert mi is PONT 16-án házasodtunk össze. hihi :)

Viszont ma voltunk a bevándorlásiba, hog y családegyesítőt kérjünk.
Tudnátok nekem tanácsot adni, hogy a méltányossági kérelembe mit célszerű írni indoknak (hogy ne kelljen visszamennie Ankarába)?
A másik meg a TB! Kell igazolás a TB-től a BmbaHnak (csak így adnak családegyesítőt), illetve úgy tudtam, hogy szerződést is lehet kötni (és havonta fizetni a díjat), ha bármi történne vele... Szóval TB azt mondta, hogy ők nem adnak semmit, míg nincs melóhelye (de látogatói vízummal ugye nem melózhat), szerződést meg csak úgy kötnek ha már megvan a családegyesítő vízuma....
Tapasztalt rókakomákat kérdezem, hogy Ti hogy intéztétek el??

2006. december 21. 10:40:00 CET  
Blogger eva said...

Szia Timi!

Én úgy emlékszem, hogy tőlünk tavaly ilyen nem kellett. De ha ez kell, akkor egyszerűbb megoldás a biztosítási szerződés vagy mi... Én nyilatkoztam közjegyző előtt, hogy mindennemű költséget vállalok vele szemben, orvosi/korházi ellátás, bármi!!! Nekünk tavaly ez elég volt. Mi is ma voltunk a bevándorlásiban hosszabbíttatni most már 2 évre a tartózkodási engedélyt. Szerencsére gond nem volt, csak 1 valamit még ki kell tölteni és visszavinni.
Te dolgozol már? Nem vagyok benne biztos, de mintha házastársi alapon is járna... De erre inkább kérdezz rá.

2006. december 21. 12:41:00 CET  
Anonymous Gabica said...

Sziasztok!

Ági!
Mintha csak magamat hallanám, mikor azt mondtad, h. "van még vizsgaidőszak is, sőt még egy diplomamunka is, tehát le tudom foglalni magam" :))
Bár az én Drágám még nem katona, de szimplán a távollét leküzdésén lendít át "könnyen" ez, hogy így le vagyok én is foglalva...
Jut is eszembe, nekünk még az is hátravan(katonaság), azaz neki... hajjaj... na jó nem sopánkodok.
Neked meg kitartás és legyetek ügyesek - azaz főleg ő;)

Öptüm Mindenkinek!

2006. december 21. 17:53:00 CET  
Anonymous Klaud said...

Selamlar,

az a kerdesem, hogy tud-e valaki kineziologust ?zmirben?
Köszi elöre is es mindenkinek boldog karacsonyt es iyi bayramlar!

Öptüm
Klaud

2006. december 23. 11:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és békés boldog új évet kívánok!
Tamara,Timi gratulálok az esküvőhőz és minden jót kívánok hozzá!
Holnap megyek ki ausztriába dolgozni és majd januárba jövök 3 napra haza látogatóba.Remélem nem győzőm majd olvasni a jó híreket:)))))
sziasztok:Keki

2006. december 24. 23:20:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok.Nem ismeri valaki véletlenül Atilla Duyant?
Ariel

2006. december 27. 10:10:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Köszi a gratulációkat! :) Igen, nagyon jól sikerült az esküvő, és ha lehet még boldogabbak vagyunk! :))

Szia Timi,

Sajnos mi nem jártunk sikerrel. Van egy benfentes ismerősöm, akinek barátja az aki a Bevándorlásiban a törökök ügyeivel foglalkozik, és azt mondta, ne dobjuk ki az ablakon azt a 18e-FT-os illetékbélyeget, nem fogjuk megkapni itt a vízumot. Sajnos be kell nyelnünk, h haza kell mennie. beadhatjuk ugyan, de szinte 0% az esélye annak, h meg is kapjuk, és mivel 3 hónapos látogatói vízummal jött be, és kötött házasságot, és így próbál itt maradni (mert az Ő szemszögükből ez sajnos így van), még meg is büntethetik, és 5 évre kitilthatják az osrzágból.
Úgyhogy mi benyeltük a hazautat. De ha neked van vmi jobb öteleted, akkor hajrá, osztd meg lszi velem is!!!!
Amúgy közjegyző által írt befogadó okiratot kell írni, az isztanbuli konzulátustól tudom. Nem olcsó persze ez sem...

Sziasztok,
Tamara

2006. december 27. 20:11:00 CET  
Blogger Efendi said...

FOLYTATÁS A 2007-ES POSTON, IDE MÁR NE ÍRJ TÖBB HOZZÁSZÓLÁST.

Efendi.

2007. január 3. 22:41:00 CET  
Anonymous Nini said...

Sziasztok!Nem is tudom, hogy kezdjem..Eddig is kalandos volt az eletem, de azt hiszem ilyen valsagos helyzetben, mint amilyenben most vagyok, meg nem voltam..(boccs, de az itteni gepen nincsenek hosszu ekezetes betük!)26 eves vagyok, magyar szarmazasu, 5 eve elek Nemetorszagban.Ferjem nemet. A kapcsolatunk eddig sem volt valami zökkenö mentes, a törökorszagi nyaralasom ota pedig egyenesen kilatastalan (persze en tehetek rola).Mas apro ajandektargyakkal,kagylokkal,kövekkel ter haza (mar ha a hataron el nem kapjak), en ugy nez ki egy babaval a szivem alatt. Nem akarok mentsegeket keresni.Mindig is arra vagytam, hogy valaki igazan szeressen es eddigi kapcsolataimban azt hittem (bebeszeltem magamnak),hogy az szerelem. Aztan megismertem török kedvesemet es megszünt szamomra a külvilag..A szivem szakadt meg, amikor el kellett jönnöm.A ferjem megertö,elfogadja a helyzetet, nem allit akadalyokat. A kedvesem azt szeretne, hogy rendezzem a dolgokat a ferjemmel,azonnal költözzek Törökorszagba, velem szeretne elni, csaladot alapitani.A kisfiamat elfogadna sajatjakent (elfelejtettem irni, hogy van egy 3 eves kisfiam is).Egyebkent eleg magabiztos vagyok, de most tartok egy kicsit az ismeretlentöl. Szeptemberben vegzek a sulival (meg mindig, mar megint tanulok).Aztan szeretnek kimenni, de elöször csak egy honapra es elöször csak egyedül.Tartok töle, hogy a kedvesem csaladja nem fogad el. Ugy tudom a legtöbb esetben a szülök mar eleg koran kivalasztjak fiuknak a jövendöbelit es gyakran eleg sulyos következmenyeket vonz maga utan, ha a dolgok nem a tervezettek szerint alakulnak. Ha hagynak, nagyon hamar be tudnek illeszkedni, tisztaban vagyok a kultura sajatsagaival, a vallasi szabalyokkal;lehet kicsit furcsan hangzik, de egy olyan nemet települesen lakunk, ahol 15 fele nemzetisegü ember el, ennek nagy reszet a törökök teszik ki.A nyelvvel is egyre jobban boldogulok,ragad ram mint a piszok,de nem is csoda ennyi török ismerös mellett.. Nem tudom meg, hogyan lesz tovabb. Csak bizom es remelek, mast ugyse tudok tenni..Köszönöm, hogy irhattam. Senkivel olyannal nem tudtam ezt megosztani, aki egy kicsit is megertett volna...

2007. június 20. 15:56:00 CEST  

Megjegyzés küldése

Links to this post:

Link létrehozása

<< Home