2006/01/02

Török házastárs - 2006.

Sok látogatót érdekel a kapcsolatteremtés lehetősége azokkal, akiknek török barátjuk/partnerük/házastársuk van. Ez a post az ő fórumuk.

A tavalyi kb 600 hozzászólást ITT, a 2004. évieket pedig EZEN A LINKEN olvashatod. Sok hasznos tanácsot találhatsz a korábbi évekből, ezért ha új vagy a blogon és kérdezni akarsz, jó, ha nagyjából átnézed a tavaly-tavalyelőtt írtakat, mert itt is vannak Gyakran Ismétlődő Kérdések.

Azt tanácsolom, hogy ha hozzászólsz, ne adj meg magadról sok személyes adatot, elég egy mélcím is ahhoz, hogy mások kapcsolatot teremthessenek veled. Ahogy a bevezető postban is írtam, a blog szerkesztőjeként biztosítalak arról, hogy a velem közölt személyes adataidat - hacsak arra törvény nem kötelez - senkinek nem hozom tudomására.

Egy kedves magyar levelező, Ildi kért arra, hogy csináljak egy kis reklámot Göremében 2004. decembere végén megnyitott panziójának, amelyet török férjével működtet. Örömmel teszem, nemcsak neki, bárki másnak is, tehát, mielőtt Kappadókiába utaznál, keresd Ildi panzióját EZEN A LINKEN!

797 Comments:

Blogger Efendi said...

B.U.É.K. minden törzsvendégnek és olvasónak, legyen jobb évünk, mint volt.

2006. január 2. 13:58:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok! Nem tudtok véletlenül magyar-török online szótárt?
FrUzsi

2006. január 3. 1:14:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Efendi! koszi az uj topicot! Iden is legyen sok uj eskuvo es torok-magyar kisbabak!!!

Fruzsi

en a www.langtolang.com - ot hasznaltam regebben. Nem mindig mukodik sajnos.

mandula

2006. január 3. 9:01:00 CET  
Blogger pocahont said...

Sziasztok!

Buék!
Tényleg, házasságok már voltak, de baba még nem... :)

Üdv :)

2006. január 3. 11:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

most hallottam egy ajanlatrol a Questor travel-tol, Antalya, 8 nap 7 ejszaka, **** hotel, fel panzio, repulovel, mindennel 60.000 ft, last minute, indulas ket nap mulva. A hotel Kemer kozpontjaban van, 100 m-re a part-tol.
Ha valakit erdekel hivjon, megadom a telefonszamot.
Januar 12-tol ill 26-tol is van ajanlatuk, az 80.000 korul, de ott a masodik het ingyen van...

mandula

2006. január 3. 15:35:00 CET  
Blogger ildi said...

Sziasztok,

Mindenkinek boldog új évet.
A langtolang-et én is ismerem. Sokat gyakoroltam a szavakat ott. Arra nagyon jó. Szerintem a szótára elég szegényes, inkább csak a leggyakrabban használatos szavakat tartalmazza, forditásra nem alkalmas. Online én angol török szótárt használtam régebben, azt hiszem, azt sokat lehet találni. Pl. http://seslisozluk.com Itt a török karakterek beirását is megkönnyitik.

2006. január 6. 13:58:00 CET  
Blogger ildi said...

Ha valaki József Attila szavaival szeretné elmondani kedvesének mennyire szereti, találtam egy forditást. Én nagyon megörültem neki.
"Seni seviyorum, çocuk nas?l severse annesini,/ Suskun sarn?çlar nas?l severse derinliklerini,/ Seviyorum, salonlar?n ?ş??? sevdi?i gibi,/ Sevdi?i ruhun alevi, bedeninse dinginli?i!/ Seviyorum seni, son soluklar?n? verene dek/ Yaşamay? nas?l severlerse ölümlüler./ Düşenleri nas?l kendine çekerse yer/ Öyle sakl?yorum içimde her sözcü?ünü, hareketini, gülümsemeni./ Asit nas?l işlerse madenleri/ Duygular?m bana öyle işledi seni,/ Ey sevimli yarat?k, güzel görüntü/ Usumda ne varsa sen anl?yorsun hepsinin yerini."
Ezen a lapon van még néhány leforditott vers, ha valakit érdekel: http://www.siir.gen.tr/siir/a/attila_jozsef/index.html

2006. január 6. 20:38:00 CET  
Blogger ildi said...

Sanos rosszul jöttek át a török karakterek, de azért talán olvasható.

2006. január 6. 20:45:00 CET  
Blogger eva said...

Pocahont, baba lesz júniusban (nem nálunk) :)))
Hasan és Bea babája várható akkorra.

2006. január 6. 21:22:00 CET  
Blogger pocahont said...

Igen, tudok róla, de az még messze van... :)

2006. január 9. 11:16:00 CET  
Blogger _melike_ said...

Minden muszlim blogosnak Áldott Ünnepeket kívánok, KURBAN BAYRAMIMIZ KUTLU OLSUN

2006. január 9. 21:00:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Merhaba,
Tegnap már próbáltam erre a postra írni, de valamit nagyon elszúrhattam, mert nem látom az irományom a listában. Hiába nem vagyok egy infó zseni, nézzétek ezt el nekem. Szóval, hogy ki is vagyok, és mit is akarok itten? :) Tamarának hívnak, és már egy ideje olvasgatom ennek a blognak az oldalait, de erre a "török pasi, magyar nő"-re csak tegnap bukkantam rá, és összeszedvén a bátorságomat gondoltam megosztom veletek az én\mi kis történetemet\történetünket, vagy legalábbis kilövöm az űrben, hogy én is itt vagyok, és hasonló cípőben topogok. :) Amit így az elején leírnék, az az, hogy egy viszonylag hírtelen ötlettől vezérelve tavaly szeptemberben elutaztam Alanyába egy hétre nyaralni, és azon túl, hogy lenyűgözött a táj gyönyörűsége, az emberek végtelen kedvessége, a szerelem is rámtalált Ali személyében. :) Na itt a kapcsolódási pont köztetek és köztünk. :) Múlthéten jöttem haza, mivel Alival együtt köszöntöttük az új évet, hiszen kint voltam egy újabb hetet, ezúttal már direktbe hozzá utaztam szintén Alanyába. A közeli tervek szerint, amint tudok a nyáron megyek ismét, és ha lehetőség van rá, akkor ismét megejtek egy kiutat az ősz elején. Ha vége a szezonnak (Ali a turizmusban dolgozik), és mindent sikerül elintézni (ebben az ügyben még nagyon sötétben tapogatózom mi is kell, mire van Alinak szüksége), akkor Ő látogatja meg kis hazánkat egy-két hétre.

Hát így elsőre talán ennnyi elég is lesz, ha egyáltalán sikerül most már ezt közzétennem, és eljut hozzátok.

Addig is sziasztok, és amint időm engedi ismét bekukkantok a levelezésekbe.

Tamara

2006. január 11. 13:38:00 CET  
Blogger Bebek said...

Szia Tamara!

Üdvözöllek a blogon! Szeretnék gratulálni a Párodhoz, kívánok Nektek minden jót, és remélem, hogy hamarosan újra találkoztok a Szerelmeddel!;))))) Na, persze és irigyellek, hogy Vele tölthetted az új évet, én már nagyon régóta ezt kívánom, de nem jött eddig még össze :(((, remélhetőleg, hogy most az idén úgy lesz! :))))))

Bebek

ps: lehet, hogy azért nem jelent meg az írásod, mert nem gépelted be ott lent a betűket? csak egy tipp

2006. január 11. 14:49:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Szia Bebek,

Igazán jól esett a köszöntőd, és a kedves szavaid!
Igen, mi is nagyon boldogok voltunk, hogy együtt "mentünk" az új évbe. Bár bevallom nem volt ez olyan egyszerű. Először dec. 15-re (szülinapom is egyben) foglaltam uatat, de az indulás előtt 2 héttel visszamondták a repülést, az érdeklődés hiányára való tekitettel. Megértettem, nem hibáztattam az ut. irodát, bár az első reakcióm az azonnali kiborulás volt. Ráadásul Ali se értette a helyzetet. Végül sikerült elmagyaráznom a problémát, és volt út később is, így azzal mentem. Ha nem is a szülinapomat, de legalább az új évet együtt ünnepeltük. :)

Ha jól értem a soraidat, már jó ideje nem tudtatok találkozni a kedveseddel személyesen. Ezt nagyon sajnálom, mert maximálisan meg tudom érteni, milyen nehéz időszak ez mindkettőtöknek.
Nem tudom, te melyik városba szeretnél eljutni, de ha belindul májusban a szezon, talán könnyebb lesz - időben is árban is - vmilyen alternatívát találnod. Nekünk ezzel gyűlt meg a bajunk leginkább, hisz ilyenkor szinte senki semmit nem szervez - a riviérára legalábbis. Ajánlom neked a tenderlap.hu-t én ott írtam meg az igényeimet, hogy hova, mikor, milyen feltételekkel szeretnék menni, és így talált meg a Quaestor Travel ajánlata. Nagyon kedves és kézséges lányokkal beszéltem, akik tényleg azon voltak, hogy így vagy úgy, de eljussak az Antalya-i reptérre. De persze vannak még más utazási iroda ötleteim is, ha gondolod.

Mi a hiányt az internet áldásos segítségével próbáljuk orvosolni, mert egy hónap után mindketten kezdtünk belerokkani az írtózatos telszlákba. Ali a kedvemért ismerkedett meg a chat tudományával(mellesleg én is kezdő voltam akkor még), és én még mindig elámulok mikre képes a technika.:) Igaz megérinteni nem lehet a másikat (milyen jó is lenne...), de a rövid sms-knél, pár szavas telefonoknál mégiscsak több, és láthatom a párom mosolyát. Ez mindent megér!:)

ps.: én voltam a béna, mert nem a jó gombot nyomtam meg alul. :( de most már profi vagyok :)

Tamara

2006. január 11. 16:37:00 CET  
Blogger eva said...

Szia Tamara!

Hát 2004-ben nálunk is így kezdődött: hírtelen ötlettöl vezérelve Alanya 1 hétre és .... Aztán utána januárban szintén kint voltam 1 hetet, majd ő jött tavasszal, én októberben mentem 2 hétre, családhoz is, aztán már együtt jöttünk vissza Magyarországra. Most már lassan 3 hónapja itt van, lassan 2 hónapja házasok vagyunk. Nem mondom, hogy nincs egy csepp gond se, de itt van mellettem :)
Sok kitartást kívánok mindkettőtöknek.

2006. január 11. 21:16:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Szia Évi,

Nagyon nagyon örültem a hozzászólásodnak, jó tudni - ahogy Bebekénél is -, hogy vagyunk így egy páran, így nem érzem olyan egyedül magam a "problémával". Mármint a távszerelemmel. Ez még új nekem, és még nem igazán jöttem bele, de hát ha már egyszer így hozta a sors...
Először is had gratuláljak a házasságotokhoz!! Ez igazán nagyszerű, és örömteli! Nektek már legalább nem kell megküzdenetek egymás hiányával. Ok, aláírom nyilván vannak más jellegű problémák, de együtt vagytok, és ez a lényeg azt hiszem, és ezért nagyon is irigyellek! :) Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a közös élet (természetesen házaságon belül) nálunk ne jött volna szóba, sőt a baba téma is napirenden van\volt, de nekem ez még nagyon nagyon korai. Én sajnos nem vagyok ilyen bátor, hiába szeretné a kedvesem. Igen én is találkoztam a családdal, most mikor kint voltam, épp szilveszter hétvégéjét töltöttük náluk. Bevallom nem kis félelemmel a gyatyómban mentem el hozzájuk, de semmi okom nem volt rá, ezt persze már csak utólag tudom kijelenteni. Elbűvölőek voltak mind, és kaptam egy nagy adag ismerőst is aznap estére a baráti családok személyében. :) Nekem egy "csöpp sokk" volt ez a rengeteg kiváncsi szempár, de a pozitív oldalát néztem a dolognak. De neked nyilván ezt nem kell bemutatnom, hisz Te\Ti ezen már túl vagytok. :)
Úgy látszik Alanya már csak egy ilyen varázslatos hely. :))

A jó kívánságokat Neked is köszönöm, és szintén minden jót kívánok Neked és a párodnak!

ps.: előre is bocsi, ha túl sokat írok, én már csak ilyen vagyok, verbálisan is :))

Tamara

2006. január 11. 22:47:00 CET  
Blogger eva said...

Írjál csak nyugodtan.

A sok kíváncsi szempár... Hát igen, ismerős. Tudtam, hogy vannak olyan esetek, amikor férfiak-nők külön, stb. De amikor úgy voltunk, hogy párom is ott volt, akkr azért könyebb volt, mert a török tudásom hagy még némi kívánni valót maga után, de vele jobban megértetem már magam. Viszont egyik este, amikor átmentünk valamelyik nagybácsi/nagynéni házába vacsorázni, egyszer csak azon kaptam magam, hogy bent ülök a szobában egy csomó nő társaságában, a párom meg sehol. És hát én voltam ott a kíváncsiság középpontja, és ontották a kérdéseiket (persze törökül) és hát kissé meg voltam szeppenve :))) Segítettek, aranyosak, kedvesek voltak. És az első sokk után (hogy hoppp, egyedül maradtam olyan emberekkel, akiknek a nyelvét nem értem még teljesen) hamar feloldódtam, és amennyit tudtunk, beszélgettünk.

2006. január 12. 10:31:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Tamara

boldog ujevet es iyi bayramlar! nálunk is így kezdődött a dolog, amint látod elég sokan vagyunk így... mi majdnem 2 évet vártunk az esküvővel,most másfél éve vagyunk házasok. te hol élsz? mert ha Budapesten, akkor szokott lenni rendszeres találkozó, ha megadod az emailcímedet akkor küldünk meghívót és szeretettel várunk ill. itt a blogon is néha olvashatsz információt a "találkozók" topic alatt.
Nem is hinné az ember hány ilyen pár van, én másfél éve kezdtem "nyomozni" mikor a párom idejött és nagyon egyedül volt, de folyamatosan új emberekbe botlok...na meg minden nyáron-összel vannak új kapcsolatok is mint pl a tiétek :))
sok sikert a távkapcsolathoz, tudom nem könnyű, de megéri a kitartást!
A párod mivel foglalkozik, te mit csinálsz?

Mandula

2006. január 12. 11:25:00 CET  
Blogger Bebek said...

Szia Tamara!

Sajnos, igen, már elég régóta nem láttam a Páromat :((((((, és nagyon hiányzik!!!!!! Hát igen, nekem is vol szerencsém a családhoz, de szerencsére nem egyszerre kaptam belőlük, legalább erre gondolt a Párom, mindig csak egy-egy helyre mentünk, és ott szerencsére nem voltak sokan, bár néha még az is annak tűnt (mármint 4-5 ember). Engem csak gyszer hagyott egyedül, de akkor "csak" az Anyukája volt ott, de így is furi volt, sajnos dialektust nem igazán értek még, de majd idővel ;)))) Szóval még egyszer sok sikert és kitartást, de legfőképp türelmet!
Mandula, azt hogy tudod megcsinálni, hogy teljesen elkerüld a sertéshúst ill. a sertészsírt? Mert nekem ez lenne a lgnagyobb bajom, hogy hogyn is tudnám kikerülni ezt, ha ideköltözne a Párom. Én sem eszem egyébként disznót, de azért nem mert szerintem hihetetlen egészségtelen, és van, hogy enni akarok valmi húsos készítményt, amire az van írva, hogy baromfi, de persze, ha megnézed az összetevőt, ott van, hogy szalonna is vn benne. Szóval ezt ti hogyan tudjátok elekrülni, vagy ez a Párodat nem zavarja?

Bebek

2006. január 12. 14:13:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Szia Bebek,

Hol tanulsz törököt? Én próbáltam utána nézni, de egyelőre nem találtam olyan sulit, ahol ezt a nyelvet is oktatnák. :(
A pároméknál (de gondolom más török családnál is) az a szokás, hogy 2-3 naponta összegyülnek vmelyik családnál dumcsizni, kajálni. Mit tesz isten aznap pont náluk gyűltek össze. :)) De igazság szerint nem vettem zokon, megértettem, hogy kiváncsiak rám a barátaik, ez valahol természetes is. A kedvesem azt mondta, nem miattam gyűltek azanp náluk össze, de bevallom én ezt magamban azért kedvesen megmosolyogtam, mert igen erős volt a gyanúm, hogy mégis csak... :)) Egyszer én is egyedül maradtam kb. 5 percre az anyukájával, és mivel én még csak szavakat tanulgatok a magam módján, Ő meg nem beszéli az angolt (a magyart meg pláne nem :-) ), így érdekes volt a kézzel-lábbal való kommunikálás. De a lényeg, hogy csupa pozitív élménnyel jöttem haza.

Épp most meséltem a kedvesemnek, hogy "beléptem a klubba", és igen meglepődött, hogy ilyen is van, de örült, mert tudta milyen jó ez nekem, hogy tapasztalatokat, gondolatokat tudok cserélni, hasonló szituban lévő emberekkel: :))
Nagyon szurkolok, hogy idén kijuss, vagy Ő tudjon jönni!

Ja, bocs, hogy beledumálok, de nekem is problémát okozott, hogy jó magyar szokás szerint mindenben van vmilyen sertés származék. Mikor akartam kivinni a szülőknek libamájat, meglepődve tapasztaltam, hogy abban is van. Mi a fenét keres abban sertés szalonna???

Évi,
annó, hogy intéztétek el, hogy a férjed ide tudjon jönni akkor még látogatóba? Mi még csak most kezdünk el utána nézni, és gyerekcipőben jár a tudományunk. Hálás lennék, ha tudnál erről írni vmi infót!

Sziasztok,
Tamara

2006. január 12. 15:41:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Bocsi lányok (Évi, Mandula), csak most olvastam a fentieket! :)

Szia Mandula,
köszi a köszöntőt neked is! És szintén minden jót 2006-ra!! Gratula a 1,5 éves házassághoz, nem kevés kitartás kelhetett hozzá. :)

Igen, itt élek Budapesten, és olvastam a közös partikról. :) Benne vagyok, hogy ha tudok mindenképp megyek, ha lesz. A címem: tamara.orban@t-online hu. Én egy bankban dolgozom immáron 5 éve. Ha meglesz (remélem minél hamarabb) a diplomám, szeretnék váltani, és rendezvényszervezéssel vagy hasonló félével foglalkozni. Bár bevallom mostanában a turizmusban való ténykedés is igen foglalkoztatja a fantáziámat.:) A kedvesem abban a hotelben dolgozik (hol felszolgálóként, hol mixerként), ahol nyáron megszáltam, na innen az ismeretség. :) Viszont mivel igen korlátozottak az anyagi lehetőségei, gondot okoz az ideút. Ez az egyik legnagyobb szívfájdalmunk, mert hát jönne Ő, csak nem tud. Egyelőre. És hát nem tudom meddig lehet ezt így anyagilag bírni, de a kitartásunk még nagyon is a csúcson van, úgyhogy egyelőre nem aggódom. :)

Ti mivel foglalkoztok? Nehéz volt elintézni a férjednek a vízumot? Munkát kapott könnyen? Mi még nem dötöttük el, hogy ha együtt maradunk, akkor itt vagy kint Alanyában élünk-e. Mindenkettőnek vannak előnyei-hátrányai. Bár még nem ástam bele mélyen magam a témában, és a kedvesemet sem akarom tévhitbe ringatni, amíg nem vagyok biztos magamban.

Igen, döbbenet, hogy mennyien vagyunk így, vegyes párok, én abszolút nem gondoltam volna. Sőt már azon is meglepődtem, mikor őszel megnéztem a Fire of Anataólia-t, és a nézőtéren egy csomó vegyes párt láttam. Kérdeztem is magamban, "honnan ez a sok szerelmes pár?" :)Persze gondoltam, hogy nem vagyunk kivételek, de azt nem, hogy ennyien vagyunk. Ez tökjó!!! :))

Tamara

2006. január 12. 16:00:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lányok

hát igen a kajával eleinte nagyon nehéz a helyzet.. tipikus hogy a fiú hetekig esetleg hónapokig alig eszik meg valamit mert annyira mélyen bennük van a félelem hogy "esetleg belekerült valami".

Bebek jól látod, azt sem lehet amiben bármilyen disznószármazék van... pl baromfivirsli.. sőt egyes zselatinporok, gyümölcszselé... sőt Knorr húslevesporok és leveskocka...sőt beijgli... mi amúgy mindenből olyat veszünk amiben nincs, pl a Tescoban van olyan baromfivirsli amiben nincs, v. fagyasztott pulykafasírt... de ezeket csak én eszem, mert a páromnak határozott véleménye hogy úgyis összekavarnak mindent a gyárban.

A mi taktinkánk a következő 1. törökországban vásárolunk és itthon lefagyasztjuk (pl virsli, sucuk, szalámi) ez teljesen jól működik 2. török boltban vásárolunk (Keleti, Baross u) 3. arab/török hentesnél vásárolunk 4. főleg pulyka és csirke színhúst veszünk az bárhonnan jó... az elején nem egyszerű de 1-másfél év alatt teljesen hozzászoktam, az elején pl még hiányzott a kolbász mostmár egyáltalán nem, nem is ízlik a pick szalámi sem...
magamnak veszek májast vagy szárnyaskrémet amiben nincs, v csirkesonkát de mondom azt a párom nem eszi meg. amúgy ha munkahelyi vacsora van vagy utazok akkor kénytelen vagyok megenni amit adnak de egyébként otthon nem eszünk disznót egyáltalán.

Ez is olyan mint minden más, az elején 400%-os biztosíték kell, hogy nincs benne semmi, a végén már elég a 100%-os is :)))

Tamara mi is így találkoztunk, a párom főpincér volt ott az étteremben ami a hotelben volt... és még sokan mások.. itt is pincérkedés volt az első munkája. (most már szerencsére nem azt csinálja)

Mostmár pl tud annyira magyarul hogy elolvassa az ételek cimkéjét (a "növényi zsír" és a "sertés" az első legfontosabb szavak egyike!!!)

Pl a törökben nincs külön szó az olajra meg a zsírra, ezért először azt hitte hogy mindenhol ahol zsír van írva az automatikusan sertészsír... sőt a tejtermékeket is megnéztük anno, nehogy "sertéstej" kerüljön bele mert pl ők azt hiszik mi azt is megisszuk.. :)))

szóval néha vicces a közös élet de pont emiatt érdekes is.

a vízum ügzben a "vízum és tartózkodási engedély török állampolgároknak" poston találsz infot, de éva is biztos szívesen segít mert ő pont most csinálta végig az egész hercehurcát... a legfontosabb ha tudod vidéken csináltatni akkor csináld ott mert sokkal rendesebbek, minden gyorsabban megvan, nem ijesztegetnek hanem segítőkészek...

na ennyit mára, ma pl kurban marhahust fogunk enni amit egy barattol kaptunk aki (termeszetesen) most vagott tegnapelott ahogy az illik... :)))

Mandula

2006. január 12. 16:43:00 CET  
Blogger eva said...

Hát nálunk azért egyenlőre még okoz problémát a szín csírkehús is, mert esetleg nem úgy volt vágva, stb...
Igen, szívesen válaszolok én is a kérdéseidre: alkaneva@yahoo.com.tr de ajánlom én is, hogy előbb olvasd át figyelmesen a http://torokorszag.blogspot.com/2004/11/vzum-s-tartzkodsi-engedly-trk.html blogot, ahogy Mandula is javasolta.

2006. január 12. 17:06:00 CET  
Blogger pocahont said...

Sziasztok!

Ehez a témához végre én is hozzá tudok szólni, mert én sem eszek disznót! :)
Igen, alig van sajnos egy két felvágott is, ami nem tartalmaz sertést, 100-ból kb 10, ebből (ebből is csak 2 félét szeretek kb...).
De hála istennek rengetek "kenyérre való" is van, ami nem hús (sajt-, vaj-, és mindenféle más krémek). Én ált. csak vákumcsomagolt felvágottat veszek, mert a pultban hajlamosak összekeverni a dolgokat, meg nem is tudják megmondani, hogy miben, van, miben nincs. És igen, én is szoktam török boltban vásárolni, mert nagyon ízlik a felvágottjuk,és 100%-san sertés mentes.
Húsokat ha veszek (egyenlőre nem jellemző, nem sűrűn főzők még), akkor olyan hentesnél veszem ahol csak baromfi van (van ilyen egyes csarnokokban, piacokon).
Nálam inkább az a probléma, hogy a család nehezen fogja fel,hogy nem vagyok hajlandó megenni, és még tiszta jószándékból pulykát sütnek nekem, de szalonnával spékelik, és utána csodálkoznak, ha nem eszem meg ("hát nem disznóhús"). :D

Üdv :)
Ui: kitartást Tamara :)

2006. január 13. 8:45:00 CET  
Blogger ildi said...

Sziasztok,

Jó nektek, hogy Pesten van török/arab bolt. Én Szegeden még nem találkoztam ilyennel és néha gondot okoz a vásárlás, de már 2 év óta én is kezdem megszokni. Amikor a kedvesem itt volt és elmentünk a Tescoba húst venni, majdnem összeveszett a hentessel, mert megkérdeztette velem, hogy a marhahúsból ugyanazzal a késsel vágnak-e, mint a disznóból és a hentes felháborodottan mondta, hogy ez Magyarország és nincs minden húshoz külön kés. Nem is vettünk semmit és egy kicsit nehezen sikerült megnyugtatnom kedvesemet. Egy másik hentessel jól jártunk, mert ugyanerre a kérdésre szivélyesen válaszolt, hogy másik kést használ, sőt, még a biztonság kedvéért be is ment megmosni. Különböző emberek vannak. Én is bosszankodom, amikor a libamáj konzerv összetevői között sertészsirt találok. Engem a család még azért is össze szokott szidni, hogy a gyerekeimtől megvonom a sertéshúst, mert attól, hogy én úgymond meghülyültem, szegény gyerekeknek legalább adnék rendes ételt - mondják. Ettől eleinte bosszankodtam, de már egyik fülemen be, másikon ki.

A vidéki vizumszerzésről nekem nincsenek olyan jó tapasztalataim, mint Mandulának. Szegeden minden apróságba belekötöttek és igencsak gúnyos megjegyzésekkel és tekintetekkel spékelve válaszolgattak a kérdéseimre. Egyátalán nem voltak segitőkészek, sőt.

2006. január 13. 10:30:00 CET  
Blogger eva said...

Mandulaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!

Hol van a keletinél az arab hentes? Uraddal beszéltem chat-en és azt monda, azt hiszi Szerhát utca, de én nem találok ilyet. Vagy esetleg Cserhát utca??? Mert olyan van ott egy kicsit arrébb.

2006. január 13. 10:43:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Abszolút nem témába vágó, de szeretném nektek elmondani, hogy ma meséltem a péromnak, hogy milyen új kapcsolatokra tettem szert, és nagyon örült!! Először nagy szemeket meresztett, de nagyon tetszett neki a dolog! :))

Ja én lenne egy kérésem. Próbáltam megérteni, hogy mi is az az ünnep, ami most náluk van, de nem sikerült teljesen tisztázni magamban (én még csak most ismerkedek az iszlámmal), amit a párom mondott az nem sok, és mivel mi angolul kommunikálunk, ez nem is olyan egyszerű... Nem tudom, ti hogy voltatok vele a kezdetén, de nekünk azért vannak problémáink a nyelvi nehézségek miatt. Ezért is szeretnék megtanulni az angol mellet (ezen a téren is van még mit fejlődnöm) törökül, hogy könnyebb legyen az életünk. Már egyszer kérdeztem - de biztos a sok levél elolvasása után a kérdésem megbújt a sorok között -, szóval azt szeretném megtudni, hogy ti hol\hogy tanultatok meg törökül?

Köszi, és szép 7végét mindenkinek!!
Tamara

2006. január 13. 14:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Tamara

az unnep ami most van - nagyon dióhéjban: Ábrahám (Ibrahim) próféta emlékére van aki ugye a Bibliában is benne van, majdnem feláldozta a fiát Istennek de utolsó pillanatban feltűnt egy angyal báránnyal hogy azt áldozza fel helyette. A neve törökül Kurban bayram (ebből a bayram ünnepet jelent)4 napos és ilyenkor minden igaz muszlim állatot áldoz általában marhát v bárányt, aminek 1/3-t a szegényeknek adját 1/3-a elfogy az ünnepek alatt, a barátoknak és a szomszédoknak (ilyenkor kint iszonyú vendégjárás van kint, félóránként jönnek, mindig sokan és napi 10-15 ször kell teát főzni...)a maradék 1/3-t pedig a családnak marad. Aki nem vág az küld pézt hogy vágjanak helyette v. küld pénz pl Pakisztáni fökldrengés súlytotta övezetbe, stb. Szóval az ünnep lényege az áldozat és szükségben lévők segítése. Kint azért első látásra elég bizarr mert mindenhol vágnak, a lakótelepeken, az utcán, a családi házak kertjében, csak úgy, a parkolóban, és szóval ha nem tartod szemelőtt az ünnep igazi értelmég akkor eléggé lehangoló lehet... mindenhol a sok vér és az állati maradványok...

Itt Bp-en törökül az Effiben ill a Duna Milleniumban tanulhatsz, de ha jól tudsz angolul, csomó internetes oldal van, ingyenes, gyakorlatokkal, nyelvtannal, és a többiek jótanácsait megtalálod a "török nyelvtanulás" post alatt a főoldalról elérve. én amit tudok magán tanultam egy "teach yourself Turkish "c. könyvből ill. rokonoktól és a páromtól...
esténként van chat, chat.gyaloglo.hu, ott is lehet gyakorolni, ill. Katica szerkeszteseben torokzene.lap.hu honnan dalszövegeket lehet szuperul tanulni...

Mandula

2006. január 13. 14:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok :-)

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni!
Tanácsot szeretnék kérni, február elején szeretnék kimenni páromhoz Alanyába, és ahogy elnéztem a repülőjegy árakat, igencsak borsosak... Tudnátok nekem valamilyen utazási irodát ajánlani?
Előre is köszönöm...

Bosszancs

2006. január 13. 14:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Eva

en ott meg nem voltam, ezt mindig harun intezi, de gondolom a Cserhat u lesz, eleg kis hely es nincs is mindig nyitva de ki van irva telefonszam es ha felhivod odajon a ficko. arra emlekszem hogz a Thokoly-vel parhuzamos es elegge a mar a palyaudvar felett van legvonalban...
mandula

2006. január 13. 14:49:00 CET  
Blogger eva said...

Bosszancs, a Questor Travelnek van charter járata, de nem tudom milyen gyakran indít, mert hát gondolom nincs túl nagy érdeklődés ilyen iőben a török tengerpartra. Csak ilyen "őrültek", mint mi :)))
THY-vel 100 ezer forint. De azt is megcsinálhatod, hogy malévval elmész istanbulig, és ott veszel egy jegyet magadnak az istanbul antalya járatra egy retur jegyet a THY-nál, mert úgy olcsóbb, mintha már Budapestről is a THY-val mennél.

2006. január 13. 15:08:00 CET  
Blogger _melike_ said...

Tamara,én fele annyiért tanítok neked törököt,mint nyelviskolában:)ha érdekel a dolog mer_can2005@yahoo.com.tr

2006. január 13. 19:51:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Mandula,

Köszi a teljeskörű felvilágosítást!!! Ma bent voltam egy könyvesboltban, és próbáltam utána olvasni, de még abban a könyvben sem írtak le ennyi részletet róla, mint te! :) A kedvesem próbálta nekem elmagyarázni, és annyi derült ki számomra, hogy ez legalábba akkora ünnep az iszlámban, mint a keresztényeknél a karácsony. Az állat áldozatról, vagy vágásról értesültem, de akkor még nem tudtam a lényegét. Úgyhogy köszi még1x! :))

Bosszancs,

Én egy hete jöttem meg Alanyából, úgyhogy up-to-date híreim vannak az utazással kapcsolatban. Igen, Évinek abszolút igaza van, és is a Quaestor Travellel mentem. Elvileg minden héten indul charter járatuk, de sajnos ez a létszámtól függ, így mondták vissza az én dec. 15-i utamat is, de végül 29-én kijutottam! :) Ha velük szeretnél menni, tudok ajánlani segítséget az irodában, bár ott mindenki nagyon kézséges. Minden csütörtökön indul a gép (feltéve ha...), a találkozó 8:30, indulás 10:30 Bp-ről. A repjegy ára 69.000,-HUF (ebben már benne van az útlemondási biztosítás, és az illeték) + 20EUR a vízum kint. Ha igénybe vennél transzfert az + 6.500.-HUF, de Alanyáig nem visznek el csak Kemerig, vagy Belekig (sose tudom melyik van közelebb Alanyához), mert csak oda visznek az 5*-os hotelekbe jelenleg turnusokat. De gondolom, azt a reptérről úgyis egyénileg intézed. :)
Vagy a Türkish Airlines-al Bp-Isztanbul-Alanya, ez 105.000,-HUF, ha itt intézed. Ill. a TUI-val Bécs-Alanya, ha van közvetlen, de az is lehet, hogy csak Bécs-Isztanbul-Alanya útvonalon jutsz el. Ez kb. ugyanúgy 105.000,-HUF-ba kerül. Bp-ről megy közvetlenül a bécsi reptérre VOLÁN busz 16.000,-HUF oda-vissza. Viszont az indulási időpontoknak nézz utána, mert a legkorábbi busz, ill. vonat ami kiér az 9:00 körül van.

Melike,

Nagyon kedves vagy, igen beszéljünk róla személyesen! Írok neked a megadott címre, de te is elérsz az alábbiakon:
tamara.orban@t-online.hu (lányok, ezen a címen vagyok fent az MSN-ben is, úgyhogy ha vki szeretne velem chatelni, akkor ezzel fel tud venni a partner listájába), ill. a tamara.orban@freemail.hu-n érsz el. Van munkahelyi is, napközben csak azon vagyok elérhető, de majd azt is megadom, ha szükséges.

Tamara

2006. január 13. 22:16:00 CET  
Blogger eva said...

Tamara,

Esténként szoktunk lenni a http://chat.gyaloglo.hu/ -n, a Törökország szobában, gyere oda is.

2006. január 15. 13:32:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Én uj vagyok itt,de szoktam olvasgatni a hozzászolásokat.Azért nem irtam eddig,mert ugyan egy török férfit szeretek eddig nem volt reményem.Ez egy nagyon régi történet.Három és fél éve ismerkedtünk meg itt,mivel Ő itt lakott az utcánkban-itt is dolgozott.Egymásba szeretteünk de me, rajtunk mulo dolgok miatt szakitottunk.Bár ha jobban belegondolok nem is szakitottunk,hanem egyik naprol a másikra nem beszéltünk egymással.
De most kiderült,hogy annak idején miért történt ez.Ez nekem nagyon fájo dolog,hiszen azota is szerelmes vagyok belé.De most megtudtam,hogy ő is ugyanigy érez irántam.Ezt onnan tudtam meg hogy a legjob barátnőm az unokatestvérével van kacspolatban-ők együtt is vannak de most haza kellett mennie a srácnak a vizuma miatt meg kapott egy munkát(modell) amit megcsinál és jön is vissza. Az én szerelmem a jövöhonapra várhato.Sőt,azt is megtudtam hogy ujra az utcánkba fog lakni.Állitolag mondta az unokatestvérének,hogy részben miattam jön vissza mert rendbe akarja hozni a dolgokat velem-miután fény derült arra,hogy nem is ő akart szakitani velem.Valak másnak volt a keze benne,de ez nagyon bonyolult történet.És most egyszerüen nem tudom mit csináljak.Higyjem el hogy három és fél év reménytelen szerelem után ujra az enyém lehet? Azt még el kell mondanom hogy amikor nyáron Görögországban nyaraltam a barátnömmel,akkor ott találkoztam Vele..állitolag azért jött oda hogy lásson engem.Nem tudom.Félek,de ugyanakkor nagyon várom hogy tényleg visszajöjjön.Visszafog mert itt nyitnak ketten éttermet a városban az unokatestvérével.
Egyszerüen csak elakartam mondnai valakinek és ugy ondoltam ez a legjobb hely,hiszen itt mindenkinek török a kedvese:))
Ha összejön a dolog,nagyon sok segitségre lesz szükségem biztosan:)) Ha összejön..
Várom a véleményeket is :))

Anna

2006. január 15. 15:04:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!Nagyon régen írtam itt a blogon!Persze mindig olvastam,és örültem a sok jó dolognak ami veletek történt!:))Különösen neked Éva,h férjhez mentél!Ennek nagyon örültem,mert sokat segítettél nekem amikor éppen szomorkodtam!Megnéztem a képeket is és elmondhatom nagyon szép pár vagytok!!!!!!!Remélem nagyon boldogok lesztek együtt h akkor most gratuláljak is neked hiszen rég találkoztunk!Eddig elfoglalt a suli amihez próbáltam hozzászokni ,és remélem ismét sűrűbben látogathatlak titeket.:))

Kedves Anna,érdekesnek találom a történetedet és egyben szomórúnak is.A helyedben én sem tudnám h mit is gondojak(ezzel nem sokat segítettem).Én is szerettem egy török fiút és sajnos nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ,nem az én hibámból.Ő még mindig mondogat nekem szép dolgokat és még mindig a közös jövőt képzeli el,de az az igazság h már nem tudok neki hinni.Ez egy hosszú és bonyolult történet.hagyjuk is.Szóval szeintem próbáld meg újra a szerelmeddel ha visszajön,hallgasd meg,beszéljetek egy nagyot.Hisz nem törvényszerű h becsapjon,elég ha megnézed mennyi boldog pár van itt a blogon:)))lehet ti is közéjük tartoztok majd:)))Puszi mindenkinek:damla

2006. január 15. 16:24:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Évi,

Köszi a tippet, futok, rohanok esténként és rátok nézek árgus szemeimmel az új címen, amikor csak lehet! :))

Anna,
csatalkoznék Damlához, ha véleményezhetek. Én is szomorúnak találom a storit. De valóban én is azt tanácsolom, hogy mindenképpen beszéljétek meg ki mit is érez, és mi is volt a gond annak idején. Lehet, hogy a te "ex-és reménybeli" kedvesed komolyan gondolja, de azért szerintem is légy eleinte óvatos. Nem bizalmatlan (!!!), csak nagyon óvatos. De azért teljes szívből drukkolok, hogy az legyen amit szeretnél!!! :))

Én is teljesen új vagyok itt, de az itt lévő lányok nagyon kedvesek, segítőkészek.
Pontosan tudom milyen jó érzés elmondani örömödet, bánatodat olyan embereknek - mégha ők egyelőre vadidegenek is -, akik megértenek, hisz ugyanebben a cipőben járnak, mármint a török párt illetően. Vannak nagyon szép storik, különösen Manduláé és Évié, hisz nekik már beteljesült a szerelem házasság formájában is.:))

Tamara

2006. január 15. 18:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

SZiasztok!
Ovatos leszek..nagyon félek,hogy ujra megbánt de igyekszem bizni benne.Igazábol teljesen mindegy mit határozok el,mert amint meglátom elfogok olvadni..sose tudtam ár haragudni.Hiába ilyen a szerelem:)
Tamara,te hogy vagy? Olvastam a történetedet:) Mikor is találkoztok ujra? tudom,hogy nehéz a távkapcsolat..de mindenért kérpotol majd az együtt töltött idő:)

Anna

2006. január 15. 18:51:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok jányok :)
Most picit ledöbbentem, rég néztem be a blogra (folyton csak a cset)))) Hisz itt mostanság úgysem ír senki, erre egész regényeket találok, és legnagyobb örömömre új "klubtagokat"
Isten hozott közöttünk Tamara és Anna.

Kedves 'Anonymusok" , nem lehetne , hogy regisztráljatok? Annyival könnyebb volna!! Nektek is, mindenkinek.

Tamara nektek kívánok hosszú és boldog kapcsolatot, és minél több találkozást insallah. Magamról nem akarok túl sokat írni, én 28 hónapja ismerem a török párom. Nagyon-nagyon ritkán tudunk találkozni!! Cirka fél évente. Marad az internet, ami bár a technika vívmányai tényleg csodásak, webkamera, mikrofon stb...de azért hosszú távon akkor is nagyon nehéz.Mostanában az egész olyan zavaros meg minden ....hogy nem is akarok ennél többet írni.Majd minden a helyére kerül lassan- lassan insallah.

Anna, elég érdekes tényleg a sztoritok. A 3,5 fél év hogyan telt? Teljesen külön egymástól, minden kommunikáció, 1-1 levél ,sms stb nélkül? Akkor azért nagyon furcsa a dolog.
Viszont ha TE szerethetted őt ilyen hosszú ideig, ilyen helyzetben is, akkor miért ne lehetne ugyan ez fordítva is?
Melyikőtök vetett véget a kapcsolatnak leginkább annak idején? Azért ez nem mindegy.

Hát a hús téma.....az tényleg nem egyszerű. Magam is muszlim vagyok, a leglehetetlenebb dolgokat is végigböngészek az áruházakban ,hogy mik az összetevői. Azért hála Istennek nem lehetetlen olyan termékeket találni amik sertéshús mentesek, csak nehéz. LIDL-ben pl még végre olyan baromfimájkrémet is találtam amiben nincs :))) Az élet apró örömei :) Persze a nagyon maximálisan a vallási előírások szerint élőknél ott van az is, hogy azért nem kizárólag ez a probléma....hanem pl az állat levágásának a módja is. De azért ilyenkor megkérdezem azt is, hogy akik pl ez miatt nem akarnak még csirkét se enni MO-n ,hány közöttük az, aki valóban minden nap, mind az 5 imaidőben imádkozik "előírás szerint"?......

Török oktatás.... én a legcsodálatosabb tapasztalataim alapján javaslom neked, hogy válaszd a Duna Millenium nyelviskolát. Törökök csinálják az egészet, törökök oktatnak, az egész oktatás csodálatos, sokat tanulsz a kultúráról, szokásokról stb...is. És az egész egy csodálatos csapat!!Sokkal több ,mint egy nyelviskola. Ráadásul olcsó is, (fele annyi mint az Effyben) Nyaranta Törökországi utakat szerveznek a tanítványoknak, ünnepeken vacsorákat, hogy ezzel is kicsit részt vehessenek az ő kultúrájukban, építsék a kapcsolatot a nemzeteink közt stb stb....Szerintem aki ismeri őket, rosszat nem tud mondani róluk.

Végül, de nem utolsó sorban, január van, az ígéretem erre a hónapra szólt, így akik török zenei cd-ket kértetek, légyszíves írjátok meg pontosan milyen stílust szeretnétek( pop, rock, népzene, arabesk, stb...)esetleg előadó szerint aki úgy szeretné, és milyen formátumot (mp3, audio....) aztán írom őket, és találkozunk insallah :)

2006. január 15. 19:32:00 CET  
Blogger Katica said...

Ja.....még egyet elfelejtettem, az utazások miatt érdeklődőknek, van egy utazási iroda ami leginkább Törökországi, Istanbuli utakra szakosodott. ( nem véletlen , törököké:)))))
Green travel . http://www.greentravel.hu/uj/rolunk.html

2006. január 15. 19:39:00 CET  
Blogger Anna said...

Remélem sikerült a regisztrácio:)
Katica,nem volt köztünk semmilyen kapcsolat..amikor itt volt a városban szo nélkül mentünk el egymás mellett..Tudom,hogy furcsa történet ez.A szakitást ki akarta inkább?egyikünk sem szerintem.Mivel utána is egy társaságban voltunk szinte minden este találkoztunk.Zavarban voltunk mindig és mindig egymást néztük,persze messziröl.Láttam rajta hogy ő beszélne velem de valami miatt nem megy vagy valami miatt nem akar.Aztán ő egy évre visszament Törökországba.AMikor visszajött-akkor volt,hogy köszönés nélkül elmentünk egymás mellett.De tudom,hogy mindig érdeklödött utánam az unokatestvérén keresztül a barátnömnél.Mert persze mindig elmondta a barátnöm.AZtán idén ynáron volt,hogy amikor nyaraltam Görögországban akkor találkoztunk az utcán.AMikor észrevettem hogy velem szemben ott áll,hirtelen nem is hittem el.Persze akkor se beszéltünk egymással.Mondjuk nekem akkor volt barátom.Bár mindig az én kis törökömet szerettem,de elmondtam rola már.De mikor ott találkoztam furcsa lett nekem és aztán ki is derült,hogy miattam jött oda,hogy lásson.Két hete azonban változás következett be,mert kiderült valami amit én nem tudtam.Az,hogy annak idején miért lett vége és miért is nem beszéltünk egymással attol kezdve.Ez mindent alapjában megváltoztatott.Nem irom ide le a blogba hogy mi az-nem azért mert bennetek nem bizom,hanem mindneki másban nem rajtatok kivül.Ha szeretné valaki emilben leirhatom.De a lényeg az,hogy egy haramdik személy kavart be aki a kedvesemen akart bosszut állni egy régi ügy miatt.Sikerült neki.Emlékszem két évbe telt mikor kitudtam mondnai a nevét sirás nélkül.Hát igen..de most hgy minden tisztázodott,velem akarja tisztázni és az unokatestvére szerint ujra kezdeni velem és mindent bepotolni mert még mindig szeret.Persze ezeket én elvileg nem tudhatom,de hát a barátnöm mindig elmondja ha tud valamit.Februárban jön vissza.ALá támasztja ezt az is,hogy az itteni barátai vettek neki egy lakást az utcánkban,meg az étterem helyét is megvették már.Én csak félek elhinni ezt az egészet,mert még mindig fáj ami történt és nem akarom hogy ujra elveszitsem,márha ujra az enyém lesz.Hát röviden igy állnak a dolgok.Kiderül mi lesz..
Elképzelhetönek tartom azt hogy ha én még szeretem Ő is szeret,csak valahogy mégis nehéz elhinnem:)

Ne csak a chatre tessék irni,hanem ide is:)) Ha ugy alakul majd én is benézek egyszer oda:)

2006. január 15. 21:18:00 CET  
Blogger Katica said...

Na megint én, csak meg ne únjatok.
Felmerült az a kérdés, hogy elég tág fogalom az, hogy a Duna Millenium "olcsó" , mit jelent ez, pontosítsak. Tájékoztató jelleggel írom, de csak minimális eltérés lehet. Egy kurzus 40 óra, és 20 000 ft, könyvvel és munkafüzettel együtt, amik nagyon jók, Törökországból hozzák őket. Tehát egy óra 5-600 ft körül jön ki, és a csoportok nem nagyok.(Egyelőre nem is akar túl sok ember törökül tanulni persze Bp-en :) )

2006. január 15. 21:34:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Sári vagyok, és nekem is török a párom. És szintén nyári ismerettség :)))
Szavakat tudok, de sezretnék én is tanulni törökül.
Melike! Te mennyiért tartasz egy órát?

2006. január 15. 22:09:00 CET  
Blogger Katica said...

Sikerült a regisztráció Anna, nagyszerű :)Remélem érdemes volt ( úgy értve , hogy mostantól kezdve rendszeresen jösz ide) insallah.
Történetedet olvastam.....persze ha az ember pesszimistaként fogja fel, felmerül a kérdés, nem e csak jól jön egy kéznél levő régi barátnő, hamár úgyis visszajön Magyarországra. Legalább nem lesz egyedül....
Viszont, egyrészt, ahogy előbb is írtam , miért ne történhetne ugyanaz vele is ami veled, mármint hogy ennyi idő után is a szívében vagy.
Elhiszem ,hogy félsz, és nem tudsz feltétel nékül bízni.Nem is kell elsőre. Csak óvatosan :) De hát minden kapcsolat így kezdődik, egyiknél se tudhatjuk hova vezet, mi lesz belőle."Kader " :)

2006. január 15. 22:15:00 CET  
Blogger eva said...

De jó, hogy megint így fellendült az élet a blogon. Hajrá-hajrá. Gyertek csak minnél gyakrabban :)))

2006. január 16. 10:28:00 CET  
Blogger zafer said...

sziasztok!
jajj de rég voltam errefelé...:)mizu veletek?

2006. január 16. 13:52:00 CET  
Blogger eva said...

Hát Zaffffffff, inkább te mesélhetnél, hogy mikor megy Zafi a konzulátusra vízumot intézni? Mert azt tudom, hogy most a bayram miatt nem tudott menni.

2006. január 16. 14:00:00 CET  
Blogger zafer said...

szia kicsi töki!
jajj ne is mondd...szombaton már oda kellett volna érnie a kamionnak de még nincs ott.a papír meg nemsokára lejár és akkor nagyon nagy baj lesz...jajj úgy félek...nem tudom mi lesz

2006. január 16. 14:20:00 CET  
Blogger eva said...

Lejár? Milyen időre szól? Milyen szempontból jár le?

2006. január 16. 14:39:00 CET  
Blogger zafer said...

igen,léjár.amikor apu kézbekapta az engedélyt(az volt pár nappal karácsony előtt) akkor mondták hogy az engedély 1 hónapig érvényes.ez idő alatt még zafinak be kéne adnia az ankarai konzulátuson...na de ha még oda se ért?...az idő meg telik....félek hogy baj lesz...na lassan kicsöngetnek azt mehetünk haza.akkor majd msn-en beszélünk.
pussz

2006. január 16. 14:44:00 CET  
Blogger _melike_ said...

Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

2006. január 16. 21:31:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bocsi _melike_ de ez nagggyon drága, ráadásul egy anyanyelvi tanár mindennél többet ér. De azért sok sikert, az én pénztárcám ezt nem engedi meg :(

2006. január 16. 21:42:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Ja, elnézést, lemaradt az aláírásom, regisztrálni sajnos valamiért nem enged.
Sári voltam - és még leszek :)))

2006. január 16. 21:43:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Miért törölted ki az árajánlatodat melike? Mondjuk szerintem is nagyon drága, de mindenkinek maga dolga eldönteni hogy és mennyiért szeretne tanulni.

2006. január 16. 22:39:00 CET  
Blogger Bebek said...

Anna,

szerintem is mindenképp hallgasd meg a srácot, és csak utána mérlegelj, és bízz az ösztönödben, és hallgass a szívedre ;))) Amiket leírtál, azok után nem kell szerintem izgulnod, főlegm ivel, egy harmadik személy volt a felelős (ugye jól értettem?) a szakításért. És ráadásul itt akar élni (minden jel erre utal), szerintem ennél több nem kell. Nem azt mondom, hogy vágj bele azonnal, és omolj a karjába - bár lehet, hogy ezt szeretnéd a legjobban ;)- ,de mindenképp adnod kell egy esélyt. Próbáld meg!

Katica,

ugye én is írtam, hogy szeretnék cd, a legeslegfontosabb: Berdan Mardini: Senden cocugum olsun, meg Rafet el Roman, Sezen Aksu, főleg pop, amiket a rádiókban adnak. Van egy dal, amit nagyon szeretek, és egész nyáron ez ment kint is, bár nem török: You're my number one, az a csaj énekli, aki az Euroviziós dalfesztivált megnyerte (görög). Szóval a törökök is imádták, szóval, ha meg tudnád szerezni... Vagy Te csak török-specialista vagy? Nem akarok a terhedre lenni, annyira nem fontos, csak hátha... Előre is köszi! :))))

Bebek

2006. január 16. 22:47:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia _melike_? Miért nem hagytad bent az 1500 ft-os ajánlatodat? Biztos van akit érdekelne ennyiért is, csakhát van aki úgy gondolja egy másik lehetőség jobban megérné. Dehát annyi félék vagyunk.

Más: Úgy néz ki, márciusban megyek ki a kedvesemhez. Annyira örülök :)))

Sári

2006. január 17. 7:36:00 CET  
Blogger Katica said...

Szia Bebek.

Oké, akkor másolom neked a 2005-ös slágergyüjteményem :) Az úgy jó lesz szerintem. A Berdan Mardinit nem felejtettem el.:)))

2006. január 17. 8:14:00 CET  
Blogger Katica said...

Jaaaaaaa.....viszont formátumot nem írtál!Mp3 jó?

2006. január 17. 8:17:00 CET  
Blogger eva said...

Jó reggelt Katica :)))
Végre van itt valami élet. Bent vagyok a munkahelyemen, és unatkozom, mert melo alig van. Azaz unatkozni nem unatkoznék, de valami feltünésmentes elfoglaltságot kell keresnem. Msn-en senki :(
Asszem előveszem a török könyvemet vagy szótárt és tanulok kicsit - ez csak hasznos lehet :)

2006. január 17. 8:49:00 CET  
Blogger Bebek said...

Katica,

nem vagyok egy szuperzseni ilyen elektronikai területen, sőt nem is imerem ki magam, de az mp3at le lehet sima cd-lejátszóban játszani? Mert nekem csak olyan van, mp3-lejátszóm nincsen. Bár ha jól tudom, akkor több fér rá, nem? Szóval szerintem sima cd jobb lenne (húú, érzem, hogy valami hülyeséget írtam, nem? bocs, ma keveset aludtam :((). Szóval pop-zene legyen, ez a lényeg. ELőre is köszi!

Bebek

2006. január 17. 12:05:00 CET  
Blogger eva said...

Bebek,

Az mp3-at csak akkor lehet lejátszani sima CD lejátszón, ha az alkalmas rá (ált. ezt ráírják, hogy milyen formátumokat játszik le). Tény, hogy sokkal többet lehet egy CD-re ráírni mp3-ból, de ha nem tudod lejátszani, akkor veszett fejsze...

2006. január 17. 12:52:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Anna

szerintem mindenkepp adj neki eselyt, ha nem is miattad jon vissza, akkor is kepzelheted ugy hogy ez most ez uj kezdes, a multat el lehet felejteni es ha lesz belole valami akkor jo, ha nem, akkor sem lesz rosszabb mint most mert legalabb megprobaltad :)

torok ferfival elni egyszerre nehez amint a levelekbol olvasod viszont nagyszeru is, sok sikert nektek, majd irj!! mert most mar nagyon kivancsiva tettel minket.
melyik varosban nyitjatok az ettermet???

Mandula

2006. január 17. 15:04:00 CET  
Blogger Anna said...

Sziasztok!
Jaj,nagyon köszönöm ezt a rengeteg sok biztatást:)) Tényleg sokat segitenek.Mert ha már más is ugy látja hogy ebböl lehet valami az azt jelenti akkor hogy nemcsak én képzelem ugy:)
De ma történt valami..-felhivott.Mikor meghallottam a hangját azt hittem eldobom a telefont.Már nagyon régen nem hallottam:( Azt mondta,hogy jön vissza ide és ha nem utálom nagyon akkor szeretne velem beszélni egy nagyon fontos dologrol:))))) Mikor letettük a telefont még hosszu percekig remegett a kezecském.AZt mondta még hiv amikor tudja pontosan hogy mikor jön.Jaj nagyon boldog vagyok mert ezek szerint tényleg akar tölem valamit és nem hiába nem tudtam elfelejteni ennyi éven át.
Látom,hogy nem egyszerü együtt élni egy törökkel,de azt is látom rajtatok,hogy ez mégis mennyi örömet és boldogságot ad nektek:) Ugyhogy én sem adom fel:))

2006. január 17. 16:55:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

selam k?zlar türkiyeden yaz?yorum ve macaristandaki güzellerle tan?şmak istiyorum 23 yaş?nday?m üniversite mezunuyum alanyada oturuyorum esmerim ve sar?ş?nlardan hoşlan?yorum.

sairimsi07@hotmail.com
AHMET

2006. január 17. 19:04:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Woow, mennyi új hozzászólás!!! Ez tökjó!!! Gyerünk, gyerünk!!

Anna,
nagyon nagyon örülök neki, hogy felhívott téged! Mindenképp próbáld meg, sose lehet tudni, még a végén boldog leszel?!!! Én mindenesetre nagyon szurkolok, és tessék ám beszámolni a fejelményekről!!! :)

Bosszancs,
nem tudom követed-e még az eseményeket itt a blogon, de ha jól emléxem most szeretnél kimenni Alanyába. Korábban írtam, hogy a Qaestor Travellel menj, és ezt most is fent tartom, mivel még mindig ők a legolcsóbbak (bár lehet, hogy nem vagyok vmi friss infókkal ellátva, és van más lehetőség is), de sajnos az a rossz hírem van, hogy tegnap bent voltam náluk, és rákérdeztem mennek-e a gépek Antalya-ba. A válasz sajnos "nem" volt :(( Az már biztos, hogy januárban nem indul gépük, de nagyon ráálnak a februárra, hátha akkor sikerül kimenned velük (persze csak ha tudsz addig várni :-) ).

Katica,
esetleg lehet veled chatelni MSN-en keresztül, vagy meg tudsz adni nekem egy mail címet. Szeretnék tőled néhány dolgot megtudni az iszlámról, ha jól emléxem te muszlim vagy? Természetes ha neked ez nem jelent problémát, és nem veszed tolakodásnak.


Mindenki,
Muszáj megosztanom veletek az örömömet. Képzeljétek a párommal múlthéten többször is sikerült chatelni, és mostmár szinte biztos, hogy (ha csak vmi nagy gond nem lesz addig...) jön hozzám ősszel hosszabb időre!!! :))) Tudom, hogy az még nagyon nagyon messze van, de már most be vagyok zsongva, hogy mit mutassak meg neki Bp-ből, és lehetőség szerint Bp-en kívül is!! :) De addig még megyek ki júniusban, amit természetesen még jobban várok, bár ez csak egy hét lesz :((, de azért biztos ez is olyan boldogságban fog telni mint a két héttel ezelőtti közös 7 napunk. :))

Tamara

2006. január 17. 19:54:00 CET  
Blogger Anna said...

Valaki leforditja mit irt Ahmet? Sajnos nem tudok törökül..

2006. január 17. 19:56:00 CET  
Blogger Efendi said...

Ahmet a következőket írta:

"Helló lányok, Törökországból írok, szeretnék magyarországi szép lányokkal megismerkedni. 23 éves vagyok, egyetemi végzettséggel. Alanyában lakom, barna fiú vagyok és imádom a szőkéket. sairimsi07@hotmail.com AHMET"

2006. január 17. 23:11:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lanyok

kezdunk nagyon jo sokan lenni!!

elkezdtem osszerakni egy linkgyujtemenyt amiket gyakran hasznalunk, olyan linkek amik foleg torok-magyar paroknak lehet hasznos informacio. (begurultam a hetvegen hogy mindig ujra keresem a linkeket ahelyett hogy meglenne minden egy helyen :))

Kerlek ha vannak oldalak amiket rendszeresen hasznaltok (utazasi iroda, vizum, ugyintezes, imaidok, nyelv, szotar, torok tv, ujsag, erdekes cikkek, itthoni elerhetosegek, disznomentes boltok) akkor kuldjetek el es ha osszegyulik egy adag akkor kozkinccse tesszuk. Nem kifeljezetten torokorszagrol, mert azt mar megcsinalta efendi (torokorszag.lap.hu) hanem inkabb olyan ami nekunk, torok-magyar kapcsolatban eloknek lehet hasznos.

a linkeket a mandula@planetclub.info cimre varom folyamatosan

Plusz - ha valaki szeretne felkerulni a levelezolistara amire a talalkozos emaileket kuldom akkor szinten a fenti cimre irja meg az emailcimet (ill a parjaet ha o is itt van Magyarorszagon)
Persze itt a blogon tovabbra is megtalalod az infot majd mert ide is felteszem majd ha lesz konkretum...
pl katica neked nem is tudom az emailcimedet!!!!

Mandula

2006. január 18. 9:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok Lányok!

Nagyon örülök,hogy mióta nem voltam itthon, igy beindult az élet itt a blogon:)).Nem győztem útána olvasni a hozzá szólásokat.Szeretettel köszöntöm az új tagokat.Aki nem ismer nekem is mint itt álltalában mindenkinek török párom van aki Alanyában dolgozik a szezonban és Demirtas Doganben él.Én most a téli napokban ausztriában dolgozom egy síterepen és most jöttem haza csak 2
napra.Egy kis érdekesség(nekem inkább
bosszantó)a posta ténykedéséről:(((:
November 22-én adtam fel 1 levelet a páromnak ami a mai napig se érkezett meg,ami nekem nem éppen újdonság mert Mustafa + az én szülinapomra (májusban van )küldött levelet meg ajándékot és én se kaptam meg a mai napig sem:(((.Szóval ennyit a posta munkájáról meg az elsöbbségi küldeményről:((
Mandula
Engem is érdekel a tali időpontok de majd csak tavasztól lesz aktuális ,de
szerintem tudod az én címemet mert már írtál nekem.

Probáltam regisztrálni de nem sikerült mindig vissza dobta.(igaz én nem tudok angolul igy nem tudom mit rontottam el.)majd késöbb kérek az unoka öcsémtől segítséget hozzá ha éppen itt lesz.
addig is Keke voltam.

2006. január 18. 12:30:00 CET  
Blogger eva said...

Nekem meg épp most volt egy teljesen meglepően pozitív élményem a török postával kapcsolatban: egyik rokon írt nekem egy levelet január 2-ai keltezéssel és január 10-én már meg is kaptam. Nagyon meg voltam lepődve.

2006. január 18. 12:54:00 CET  
Blogger Efendi said...

Azt a linkgyűjteményt ide is fel tudom rakni a blogra, ha kell.

2006. január 18. 13:29:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok.
Mandula....a talin nálatok is felírtam a mailcímem a papírra.És a továbbított leveleket is,amik azon a címlistán szereplőknek jöttek, mind megkaptam :))))
De azért megadom természetesen újra, úgyis kérte Tamara is, nem titkos :) mkatica@hotmail.com

A postával nekem két tapasztalatom volt eddig, elég ellentétesek, azt a levelet amit Ragip írt nekem Didimből 29 nap alatt sikerült kikézbesíteniük, amit kicsit később én küldtem neki, ugyancsak oda Didimbe, ő 4 nap alatt megkapta.

2006. január 18. 19:24:00 CET  
Anonymous arukereso.hu said...

Sziasztok,

cégünk (arukereso.hu) mostanában indítja törökországban weboldalát, ehhez keresünk törökül és angolul vagy magyarul tudú munkatársakat. Az ideális jelöltünk olyan Budapesten élő fiatal, akit érdekel az Internet és úgy általában széles az érdeklődési köre (sokminden van nálunk :).

Ha érdekel a lehetőség, vagy tudsz valakit, akit érdekel, akkor ezen az email címen lehet jelentkezni:
allas@arukereso.hu

2006. január 18. 22:37:00 CET  
Blogger Anna said...

Azt hiszem engem hidegen hagy Ahmet ajánlata:)))
Na,mi ez a pangás itt emberek?

2006. január 19. 14:17:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Ahmet
bu sitede herkesin erkek arkadasi veya esi var...

2006. január 20. 16:33:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lanyok

igen latom hogy nagy a csond, lehet hogy meg mindenki a mult heti bayramot piheni ki....

ma kuldtem egy koremailt de akinek nem volt meg a cime, annak bemasolom ide:

1. Tegnap kaptam ezt a linket, kozel 7600 torokorszagi kep van rajta, minden részről…. Ha nosztalgiázni van kedvetek...nagyon jó képek.
http://www.pbase.com/dosseman/root

2. Idén a Ramazan Bayram oktober 23-ikával egybe esik (lehet szabadságot kivenni!) hivatalosan okt 22-25 !!

3. A Kurban pedig Szilveszterrel esik egybe, tehát lehet Törökországban ünnepelni :)) hivataloosan dec 31- jan 3. !!

4. Kovetkezo talalkozo februar ejen varhato, legkesobb jovo heten kuldom az idopontot, mar szervezes alatt van :)

5. Margit körúton, ahol kanyarodik a villamos a híd után, nyílt egy "török" optika, a nagy Gül Baba feliratrol + a "nazar boncugu-rol" meg fojatok ismerni :)) és egy nagyon kedves török szemorvos, Okan vár mindenkit szeretettel...Hay?rl? olsun!

Jo hetveget mindenkinek

Mandula

2006. január 20. 16:37:00 CET  
Blogger Anna said...

Sziasztok!
Nagyon nagy a csend.. :(( De gondoltam emgosztom veletek az ujjab történéseket.A szerelmem megkapta két évre a tartozkodási engedélyét.Nagyon nagyon boldog vagyok.Február harmadik hetében jöhet.Egy örökkévaloságnak tünik,de kibirom.Annyira szeretném ha tényleg összejönnénk.

Tamara mi van veled?:) Van valami változás? Gondolom nagyon hiányzik a kedvesed.
Irjatok,lányok:)

2006. január 22. 11:20:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Sziasztok,

Igen, én is reklamálnék, hogy nagy a csönd!! :))

Mandula, köszi a leveled, megkaptam privátban is és itt is elolvastam. Üdvözlöm, hogy ilyen aktív vagy. Olykor helyettünk is! :))

Ani,

Én veled örülök, de még azért óvatosan egy picit. Még mindig nagyon drukkolok!!! :))

Köszönöm kérdésed, nagyon ari vagy. Épp tegnap sikerült 4 órán át chatelnünk, és ezért most egy pár napig maximálisan fel vagyok töltődve energiával, hisz láthattam a kedvesem mosolyát!!! :)) Ez az internet minden pénzt megér, komolyan mondom! :))
Nagy változás nincs, ami érzelmi szempontból nagyon jó, találkozás szempontjából azonban nagyon nem. De már most bevagyok sózva a nyár miatt, hisz akkor megyek (sajna csak) 1 hétre. Az őszt talán még jobban várom, mert akkor min. 1 hónapra jön!!! Juhéjjj!!! Ezzel csak egy kis gondom van - bár még bőven van rá időm, hogy megoldjam -, méghozzá, hogy honnan fogok szerválni egy kérót arra az időre??? Én ugyanis a családommal élek, és hát legyünk őszinték ez sem tőlük, sem a páromtól nem várható el hetekig. Mármint, hogy 1mást kerülgessék. Meghát csak kényelmesebb végre 2sben. :)) Úgyhogy ha vkinek, vagy vmely ismerősének van egy üresen álló lakása, amit tud nélkülözni kb. ennyi időre, írtó hálás lennék, ha majd segítene. :)) Girls, please help us!!! Bár ez még tényleg odébb van.

Tami

2006. január 23. 21:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

haho mindenkinek,

orommel jelentem hogy a talalkozo hivatalosan is elkezdodott szervezodni, reszletek a masik "blog baratainak talakozoi" poston, visszajelzeseket varok az idopontrol meg ezen a heten!
mindenkinek jo hetet!!

mandula

2006. január 24. 10:26:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Naomi vagyok, egy perzsa étteremben hastáncolok a hét egyéb
napjain meg gimnazista diáklányként működöm..Most bukkantam rá
erre a számomra nagyon aktuális oldalra....

Még nem nyílt lehetőségem bövebben áttekintenem az első látásra
igényes blogot.

Némi reakcióra várok kívülállóktól is...

Akkor most fel is vázolnám nektek az én egyelőre reménytelennek tűnő
és elkeserítő helyzetemet ill. helyzetünket.
Október táján mentem táncolni és már az első alkalommal egy
mosolygós jóképü fiúval találom magam szembe- első pillanattól forrt
kőztünk a levegő, szinte érinteni lehetett.

Az étteremben nem megengedett, hogy a vendégekkel különösebben
kommunikáljunk...de szavakra nem is volt szükség hisz a tekintetünk
mindent elárult...tüz és szenvedély:))

Egy hónapi intenzív szemezés után- ő megtette az első lépést: elkérte
a telefon számomat (amit én kissé vonakodva de elcseréltem az ővére).
Az első randink után minden sinen volt...fantasztikusan éreztük
magunkat (később elmondta nekem, hogy menden tekintetben
megfelelek neki)" még a házas életet is el tudná képzelni velem...na ez
volt a hab a tortán azon kívül, hogy mindíg meglepődve fogalmazta a
randiaink után milyen csodásan érezte magát és, hogy mennyire
összeillünk..Most január elején mondta, hogy bírósági tárgyalásra kell
mennie..na akkor már össze szorult a gyomrom..
A következő mondataiból leszürödött, hogy szeretné ha más valakit
keresnék aki mellettem tud lenni mert őt valószínüleg kiutasítják..akkor
már a vér is meghült bennem.
A tárgyalás után felhívott és azt a tényt közölte, hogy 2 évre
kiutasították és február elején kénytelen utazni...;(((
Ráadásul, keresik az ottani hatóságok mert be akarják vinni
katonának...amit asszem nem kell mondanom, hogy nem kis veszéllyel
bír..Hát erre kössek csomót..!
Nem kívánok senkinek sem ilyet...azóta gondolkodom, hogy mit lehetne
tenni ill.lehet-e egyáltalán.

2006. január 25. 16:19:00 CET  
Blogger Katica said...

Szia Naomi.
Próbálok számolgatni a hozzászólásod elolvasása után ...októberben mentél először, egy hónap után tel. csere...az november.Akkor cirka 3-4 hónapja vagytok együtt? Sok időt töltöttetek együtt ez idő alatt?
Azt nem írtad miért utasították ki az országból?Mikor kell elhagynia az országot? Azért az ,hogy elmegy katonának, olyan nagy veszéllyel nem jár, de hát persze nagyon nehéz lesz azt az időt kibírni.
Együtt nem beszéltétek meg a jövőtöket? Mármint ebben a megváltozott állapotban.
Sok okosat nem tudok javasolni, hisz neki mennie kell, és ha ott katona lesz, még annak sincs értelme ,hogy te menj vele.Talán az egyetlen egy amit tehettek, hogy felfogjátok próbatételként. Jön egy hosszabb ,nehéz időszak, amit ha igazán erős a szerelmetek kibírtok insallah. Én kívánok nektek sok kitartást.

2006. január 25. 23:15:00 CET  
Blogger Mandula said...

Szia Naomi

az nem derult ki a hozzaszolasodbol, de gondolom a fiu torok (nem perzsa, arab) ha igen, nos hat akkor Katicanak igazava nincs mit tenni, ha a szerelmetek elég erős akkor belevághattok de nagyon kemény.. ha török a fió akkor ha jól tudom a katonaság most 16 hónap. ha tudsz angolul, akkor az ehhez hasonló angol site-okon elég sok olyan lány van akik ezt végigcsinálták a barátjukkal. Sok érdekeset olvashatsz meg tanácsokat is kaphatsz. Gyakorlatilag a kapcsolat minimális, mert mobiltelefon is csak titokban van, illetve néha tudnak internetezni. Max 1-2 találkozás lehet ha ki tudsz hozzá menni, illetve attól is függ hogy gondolom a családját is meg akarja látogatni gondolom. Beosztástól is függ mert a férjem unokatestvére majdnem minden héten chat-elt velünk amíg katona volt... meg ha soha nem megy eltávozásra akkor asszem hamarabb vége van...A katonaság amúgy főleg akkor rizikós a keleti országrészbe küldik, mert a terngerpartokon illetve ankaráig eléggé jó a helyzet. A másik unokatestvérünk is összeházasodott egy fiúval és a fiú utána ment el katonának. Eleinte nagyon nehéz volt de így utólag elég hamar elment. Szóval neked kell tudnod, mit érzel iránta és hogy a 3 hónap elég volt-e ahhoz hogy várj rá. Ha még gimnazista vagy akkor nagyon gondold meg mert még rengeteg minden előtted van...továbbtanulás, új barátok új környezet, a következő pár évben biztos rengeteget változol, az érdeklődésed, te magad is... ha mellette döntesz akkor sok kitartást.. mi segítünk ahogy tudunk.. pl másfél év alatt megtanulhatod a nyelvet legalább elfoglalod magad...azt is figyelembe kell venned hogy ha kiutasították akkor valószínűleg nem fogják visszaengedni (ezt nem tudom biztosasn csak gondolom, mintha hallottam volna valahol) legalabbis jopár évig, tehát a kérdés igazából az hogz hajlandó vagy-e érte mindent feladni és kimenni, kint vele élni? persze az is fontos hogy pl akarsz-e még tanulni valamit vagy sem.. vagy a felesége lennél és otthon maradnál... stb stb...
vigyázz magadra és jól gondold meg.
mandula

2006. január 26. 9:28:00 CET  
Blogger Mandula said...

Ja most latom hogy irtad hogy 2 evre utasitottak ki.. nos akkor ha nagyon komolyak a szandekaitok akkor
1. ossze lehet hazasodni most
2. hazamegy es letolti a katonaidot (ezt sajnos nem lehet meguszni...)
3.pont mire letelik a katonaido, letelik a 2 ev kiutasitas, illetve a 2 ev hazassagi is - ugyanis 2 ev hazassag utan lehet kerni letelepedest AKKOR IS HA A KET EV ALATT A FIU TOROKORSZAGBAN TARTOZKODOTT (ezt Pal irta multkor a masik topic alatt - vizum es tart engedely torok allampolgaroknak - azert nezz utana.)
akkor ide johet es mindjart dolgozhat is. addig te befejezheted az iskolat...
DE csak akkor ha nagyon meggondoltad...

mandula

2006. január 26. 9:34:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Naomi,

Gondolom a Ráday utcai perzsai étteremről van szó. Én elég sok mindenkit ismerek onnan. Vigyázz azért ezzel a fiúval, lehet, hogy a fele se igaz annak, amit mond, mert mondjuk felesége és gyereke van. Hallottam már ilyenről! Az egyik török (akinek felesége és gyerekei vannak) megismerkedett itt egy lánnyal, elvitte még nyaralni is, aztán szépen lekoptatta. Nem biztos, hogy nálatok is ez a helyzet, de nagyon kell vigyázni, ugyanis nagyon meg tudják bolondítani az embert, főleg, ha olyan fiatal, mint te. És színészkedni is nagyon tudnak, elhiszed minden szavukat.
Írj, hogy mi történt veletek.
Nadja

2006. január 26. 12:48:00 CET  
Blogger eva said...

Azért ha valakit kiutasítanak az országból, nem biztos, hogy utána olyan egyszerűen kap vízumot...
Kérdés, hogy miért utasították ki, és hogy ha nem is árulod itt el, de hogy neked elmondta-e a kiutasítás okát.
Mert nekem úgy tünt a hozzászólásodból, hogy nem mondta el. Ha viszont nem mondta el, akkor azért elgondolkodtató a szitu...

2006. január 26. 15:40:00 CET  
Blogger Katica said...

Lányok. SENKI NEM JÖN A TALÁLKOZÓRA??????? Nézzetek már be légyszíves a Törökország és a blog barátainak találkozói - rovatba és jelezzetek vissza!! Eddig ha jól számolom csak ketten tettük meg.:( "Újak" akikkel még sose találkoztunk, nektek nincs kedvetek? A "régiek " meg hova tűntek?

2006. január 26. 20:14:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Hát most néztem be arra az oldalra, ahol a vízumos dolgok vannak felírva, bár még nem tartunk ott - sajnos:(((( - de kíváncsi voltam rá, hogy pontosan mi is kell majd. Hát nem tudom, elég gáz, főleg, ha belegondolok, hogy ez mennyi időbe telik. Vajon kint is ennyire bonyolult az esküvő meg a letelepedés? Ha nem, akkor meggondolandó, hogy hol éljünk. Jaj, miért ilyen bonyolult az élet? Miért nem lehet egyszerűbben elintézni ezt? Éljen a bürokrácia :((((((!

Lányok, fiúk!!!! Nem jöttök a találkozóra?

Bebek

2006. január 27. 9:27:00 CET  
Blogger eva said...

Bebek, leírva azért bonyolultabb, mint csinálni.

2006. január 27. 9:36:00 CET  
Blogger eva said...

Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

2006. január 28. 21:42:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

_melike_ írtam neked mailt, mert egy ismerősömet érdekelné az órád, de visszajött a levelem. Hogy kerülhtnék veled kapcsolatba? Tele van tán a mail fiókod?

Látod, mondtam én, hogy biztos van valaki, akit a te ajánlatod érdekel.

Sári

2006. január 28. 23:38:00 CET  
Blogger _melike_ said...

Sári, a mer_can2005@yahoo.com.tr nek működnie kellene elvileg,próbáld megint küldeni:)

2006. január 29. 19:14:00 CET  
Blogger Mandula said...

Sziasztok lanyok!

kerestem valamit a tavalyi oldalon és azt vettem észre hogy rengetegen voltunk akikről azóta nem tudunk semmit!

Mi lett veletek YASEMIN, PANNI, GUBÜL, ESZTER, AR-TIM, CSILLA, BABA, OSZI, GINA, DUA, VIRÁG, ZSUZSI, GABO, LÜKI, HAVAS, KRISSY, HELGA,ZSINI, MSE, LENA?

Tudtunk segíteni, jól alakult minden ? :) vagy nem :( ?

Írjatok mi van veletek, ha csak 1 mondatban is, tudjuk hogy nem volt hiába :)))

Mandula

ps. ja és gyertek a talira is!

2006. január 30. 15:48:00 CET  
Blogger eva said...

Én ar-tim-ről tudok, ő elég ritkán szokott ide járni.
Nekik sajnos minden igyekezetük ellenére nem sikerült összeegyeztetni azt, hogy találkozhassanak gyakrabban. Timi suliba jár. Ezért is írtam, mert tán nem is igen látogatja már ezt az oldalt.

2006. január 30. 17:38:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Jaj, de jó sokan leszünk a talin, bár én még nem voltam egyen sem, szóval vicces lesz mindenkit beazonosítani :))))

Mandula, a válaszomat az emiledre megkaptad? Mert írtam neked, csak nem tudom, hogyát is ért-e, mert kicsit furcsán kezdett el viselkedni a gép. Na, ja, én és a technológia :)))

Katica, ugye nem feljted el hozni a cd-t, amit még decemberben ígértél? Már NAGYON várom, a Berdan Mardini-t már nem tudom hllgatni, mert egyszerűen hiába nyomogatom, hogy játsza le (mármint a saját weboldalán), nem hajlandó, mindent megpróbáltam, de nem. Szóval majd akkor a másoltról fogom hallgatni!:))))

Legyetek jók!

Ja, ugye közeleg Valentin-nap, és gőzöm sincs, hogy mit küldjek a Páromnak, mert hát ugye olyat kéne, amit el lehet postázni, nem törik stb. stb. Szóval ha van valami kis ötletetek, szívesen venném.


Bebek

2006. január 31. 7:16:00 CET  
Blogger Mandula said...

Talakozoval kapcsolatos reszeletes infok a masik poston.
Mandula

2006. január 31. 11:59:00 CET  
Blogger eva said...

Férjemnek ma megadták a családegyesítő vízumot, amivel már lesz lehetősége dolgozni. Insallah az is lesz hamarosan :)

2006. január 31. 18:47:00 CET  
Blogger eva said...

És munkája is van :))))))))))))
Még nem tudom pontosan a dolgokat, de egy étteremben, és 2 hónap múlva kezd.

2006. február 3. 16:04:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok.
Nagy böngészés közben találtam egy új oldalt, ami szerintem hasznos lehet az Istanbulba utazóknak.
www.isztambuliszallas.lap.hu

2006. február 5. 15:51:00 CET  
Blogger Mandula said...

Milyen jo hir!
gratulalunk Eva mindkettitoknek. Latod szepen lassan minden rendezodik...

2006. február 6. 14:43:00 CET  
Blogger Anna said...

Sziasztok!
Én is gratulálok Éva! Gondolom ez nektek nagyon nagyon jo hir!
A találkozora-bár én sajnos nem tudok menni mert nem pesti vagyok és nehézkesebb lenne megoldanom:( De majd egyszer ha jobb lesz az idő is szivesen elmennék.
Velem nincs semmi változás.Jövöhét utáni héten jön a reménybeli kedves,és már nagyon türelmetlen vagyok.És kiváncsi..

2006. február 7. 8:56:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Már nagyon kíváncsi vagyok a szombatra, főleg arra, hogy hogyan foglak benneteket megismerni :))))

Katica, akkor hozod a cd-t, amit még karácsony előtt "beszéltünk" meg? Cserébe viszek egy üreset, vagy ott megbeszéljük, hogy hogyan rendezzük. Már azt is alig várom. Előre is köszi!

Akkor szombaton!

Bebek

2006. február 9. 8:56:00 CET  
Blogger Katica said...

Jól elvagyunk bebek :) Te itt írsz nekem ,én meg neked a találkozós topikban :)))

2006. február 10. 14:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

lanyok az olcso repjegy tema ala feltettema malev aktualis ajanlatat, 9900 Ft
mandula

2006. február 13. 8:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok Lányok!

Egy kis segítséget kérnék, biztos volt már köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan Törökországban házasodott. Mi még csak most készülünk rá, de a szükséges papírokról és beszerzésükről elég ellentmondóak az információim. Olyanok tanácsát szeretném, akik már ezt itt kint végigcsinálták, nem akarok elveszni a bürokrácia útvesztőjében. Egyébként gratulálok a fórumhoz, nagyon tetszik!!

Kati

2006. február 13. 11:45:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Kati

en nem ismerek szemelyesen senkit aki ezt az utat valasztotta de olvasd el amit zsofia irt a vizum/tart.engedely topic-ban szerintem az segit neked.

mandula

2006. február 15. 9:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Köszönöm Mandula,

sajnos az itteni hivatal, a konzulátus és a mo-i török nagykövetség is mást mond. De az a biztos, ha minden papírt beszerzek és lefordíttatok és otthon intézem. Mivel itt élek, így azt gondoltam van egy itteni könnyebb út, de úgy látszik, hogy nincs.

Kati

2006. február 15. 11:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Hasonlóan Hozzátok az én szívem is egy török fiúhoz húz.
Tudnátok néhány tanácsot adni egy ilyen távkapcsolathoz?

Zita

2006. február 17. 14:28:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zita

az en túlélőtanácsaim:
1. döntsd el tényleg őt akarod-e. a távkapcsolat nagyon nehéz, az ember sokszor feladná, főleg a távolság + a nyelvi nehézségek + a kultúrális nehézségek miatt nem mindenki bírja. ha őt akarod akkor vágj bele.

2. kezdj el törökül tanulni :) mindenképp jól jön ha komolyan ezzel a fiúval szeretnél tervezni

3. tarts kapcsolatot hasonló helyzetben lévő lányokkal. a gyalogló chat-en illetve az interneten rengetegen vannak, magyarok és külföldiek egyaránt, ha tudsz nyelveket akkor rengeteg "új" barátod lehet. nagyon sokat számít a nehéz időkben, meg amikor nem érted mi történik mert elkommunikáltok egymás mellett....

4. tudj meg minél többet a török kultúráról és gondolkozz el hogy mennyire vonzó mindez számodra. szerintem, a török fiút ki lehet venni Törökországból, de törökországot a fiú szívéből soha... tehát jobb ha minél többet, minél hamarabb tudsz

5. ismertesd meg őt is a te nyelveddel és kultúráddal. soha ne csak te alakulj hozzá. szabj magadnak határokat, miben meddig mész/mehet el.

6. derítsd ki hogy mik is az ő érzelmei, sok nagyon rossz végű történet akad ahol a lányok csak a vízum miatt kellettek egy török fiúnak. sajnos ilyen is van... szerencsére Magyarországon még kevés, de mióta az EU-ban vagyunk szerintem egyre több lesz. nehogy veled ilyesmi történjen.

7. mondj magatokról kicsit többet. hol éltek, mit csináltok, hogyan találkoztatok, mik a terveitek, stb, úgy sokkal jobban tudunk segíteni mint így vaktában

+1 olvasd el a 2005-ös és a 2004-es hozzászólásokat. az elmúlt években sok táma, kérdés, és azokra tanács felmerült már, lehet hogy neked is segítenek az akkori válaszok....


sok sikert

mandula

2006. február 17. 15:23:00 CET  
Blogger Katica said...

És ha mindez megvolt, amit Mandula nagyon precizen felsorolt már csak egy pár apróság: türelem ,türelem és türelem.Aztán ,túlélőtechnikák kidolgozása depressziós napokra, úgy mint csokoládé kilószám, egy papírzsepkendő-nagyker, néhány online vagy hagyományos napló, egy homokzsák, egy hangyatenyészet szedegetésre kifejlesztve, pár darab megértő barátnő, ....

Tényleg írj egy kicsit magatokról.Múlt, jelen ,jövő....tervek.

2006. február 17. 20:59:00 CET  
Blogger eva said...

Katica, egy valamit kihagytál: még egy kis TÜRELEM :)))

Zita, mióta húz a szíved ehhez a török fiúhoz? Hol él? Hol találkoztatok? Hogyan tartjátok azóta a kapcsolatot?

2006. február 17. 21:26:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Zita, én sem tudok sajnos okosabbat mondani, mint a lányok (Mandulát amúgysem lehetne überelni :-))) ), de azt már most biztosan állíthatom, hogy ha kitartasz, és nehéz időszakaid lesznek (mert sztem sajnos lesznek, de nem legyen igazam!!!), mi itt leszünk. Tapasztalatból tudom, hogy a lányok - név nélkül - nagyon megértőek, és igenis rengeteget segít a velük való személyes, vagy "virtuális" kapcsolattartás. Nekem most volt egy jó két hetes válságom, és épp a legutóbbi Török-magyar tali rázta helyre a lelkem, és a csajokkal való dumcsi, ami azóta is megmaradt.
Tényleg sok-sok türelemre, és kitartásra, nem mellesleg bizalomra van szükséged. Tényleg írj többet, akkor mi si többet tudunk hozzászólni, mert csak az általános, ám annál fontosabb tanácsokat tudjuk csak nyújtani Neked.

2006. február 17. 22:23:00 CET  
Blogger Foolish girl said...

Sziasztok!

Rengeteget olvasgattam már a hozzászólásaitokat és sok fontos infot is találtam! Persze én se ok nélül keveredtem ide. Szeptemberben jártam először Törökországban, és akkor ismerkedtem meg egy török sráccal. Miután hazajöttem, meghívott magához. Nemrég jött létre a találka és nagyon jól sikerült! :)) Most viszont teljesen tanácstalan vagyok a jövővel kapcsolatban, mert ő még egyetemre jár (jövő ilyenkor végez), én is most fejezem be a főiskolát. Ja és ott van még 5 hónap katonaság, a hatalmas távolság, és a legnagyobb probláma: a pénzhiány... :((
Röviden ennyit rólunk.

Szükségem lenne tanácsokra és támogatásra, de ezt nehéz olyan barátoktól megkapni, akik nem sokat tudnak az ottani emberekről és szokásokról! Igaz én is csak most tanulom. Nagyon tetszik nekem a blog és szivesen csatlakoznék, ha nem bánjátok!
Várom véleményeteket! Előre is köszi!

2006. február 18. 11:47:00 CET  
Blogger Katica said...

Szia foolish girl. Isten hozott közöttünk.Hát tanácsként nem sokkal többet tudok javasolni, mint amik már Zitának meg lettek írva. Bár te legalább picit többet árultál el magatokról, ami elég egyértelművé teszi, hogy még rengeteg kitartásra lesz szükségetek. Az egyetem és főiskola eleve megszab bizonyos várakozási időt még....a katonaságról nem is beszélve. A pénzhiány meg nagy úr.Családod mennyire támogatja a kapcsolatot? Mert gondolom, ha főiskolás vagy, saját kereset, lakás nélkül még az utazgatás, illetve a meghívó is komoly nehézségekbe ütközhet...
Nagyon szívesen látunk hallunk itt a blogon és a cseten is ( www.gyali.hu -Törökország szoba esténként) (jahhh, ott én Hatice néven futok)

2006. február 18. 15:24:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Köszönöm a sok-sok jó tanácsot és lelkesítést.
Onurral tavly nyáron Máltán találkoztunk egy konferencián.
Két héttel a konferencia után meglátogatott Budapesten, majd egy hétre rá én mentem Isztambulba, majd együtt mentünk nyaralni Antalya-ba. Azóta kb. havi rendszerességgel találkozunk hol nálunk, hol nála, hol hosszú hétvégékre más városokban.
Eddig minden nagyon-nagyon jól alakul, annyira, hogy komolyabban kezdtem gondolkozni kettőnkről.
(Már október óta járok nyelviskolába! :))
Mit szóltok a történethez? Azt hiszem Számotokra ez elég tipikus nem?

Zita

2006. február 18. 20:33:00 CET  
Blogger eva said...

Szia Zita,

Akkor te a szerencsésebbek közé tartozol, hogy havonta tudsz találkozni itt-ott a kedveseddel. Bár én nem beszélek, mert nekem már mindig itt van :)
Egyébként Onur az egyik kedvenc nevem :)

2006. február 19. 14:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Eva!

)) Nekem a legkedvesebb.

Hogy hívják a párod?
Mikor költözött ide?

Zita

2006. február 19. 15:04:00 CET  
Blogger eva said...

Fatihnak hívják, és 2005 októberében jött. Ha gondolod, msn-en is dumálhatunk: evaszatran@hotmail.com

2006. február 19. 15:43:00 CET  
Blogger Katica said...

Hűűűű....ilyen gyakran találkozni már nem is távkapcsolat Zita :))))))) Mázlista .És ő is komolyabban kezd gondolkodni kettőtökről? Mik a terveitek?

2006. február 19. 16:35:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Szia Zita,

én is üdvözöllek a klubban! :) Azt hiszem többek nevében mondhatom, hogy sárgulunk az irígységtől, hisz szerencsétekre Ti nagyon sűrűn találkoztok. Ez a legtöbbünknek sajnos nem adatik meg, és marad az olykor közel féléves türelem és várakozás.
Ha ilyen gyakran láthatjátok egymást, akkor talán a komolyabb közös jövőképről is vannak már körvonalak, vagy inkább konkrétumok? :) Szorítunk Nektek!

2006. február 19. 18:23:00 CET  
Anonymous Tamara said...

Oops, Foolish girl,

téged is szerettelek volna köszönteni, csak a lüke fejemmel és kezemmel elfelejtettem bepötyögni. :) Méghogy nem bánjuk-e, ha csatlakozol??? Sőt, melegen ajánljuk!! :) Kitartás és olvasgass minket minél többet. Hidd el bizton számíthatsz a támogatásunkra! Tudom, sovány vigasz, de mi itt vagyunk. :)

2006. február 19. 18:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok! Szeretnék a még távkapcsolatban élőknek egy kis pozitív példát nyújtani. Mi négy év ide-oda utazgatás után költöztünk össze tavaly júniusban, én jöttem ki. Persze nem kell ilyen sokáig húzni, de nekünk nem volt más megoldás. :-) Ha mind a két fél akarja, akkor ki lehet bírni, sok-sok türelem kell és még több beszélgetés!
Kati

2006. február 20. 8:15:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Kati, elmesélnéd milyen ott kint az élet, megszoktad már, és pontosan hol éltek? és hogy tudtál kint maradni:munkát találtál vagy összeházasodtatok?

tudom mkicsit sokat kérdezek, de nűlunk inkább az van a pakliban hogy én megyek ki, vagy ki tudja, de érdekelnének a te tapasztalataid;)

előre is köszi a válaszokat

yeni yildiz

2006. február 20. 14:15:00 CET  
Blogger Anna said...

Sziasztok!
Na tessék,ha benézek mindennap akkor senki sem ir,ha pár napig nem akkor tuti,hogy mindenki megélénkűl:)))
Hát...ma reggel érkezetta reménybeli kedves:) És felhivott és két ora mulva találkozunk!!Már görcsben van a gyomrom..ideges vagyok.A nevemet is elfogom felejteni.De ö legalább tudni fogja:) Majd irok a fejleményekröl:))

2006. február 20. 14:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

bocs, most olvastam feljebb hogy most készültök az esküvőre;)
és azóta, mindig hosszabbítod a vízumot vagy hogy tudsz kint maradni

yeni yildiz

2006. február 20. 14:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

szia Yildiz!

Most egy éves vízummal vagyok kint, erre kaptam tartózkodási engedély. Ez így nem túl olcsó mulatság (kb 75 ezer Ft), így most még május vége előtt akarunk esküvőzni. Persze nem emiatt házasodunk, de így praktikusabb. :) A vízumot a mo-i török nagykövetségen kell igényelni, ha aktuális lesz, szívesen leírom a részleteit.

Szerintem minden attól is függ, hogy milyen családba kerülsz és melyik városba. Mi Ankarában élünk, ami nagyon jó, de munkalehetőség kevés. Isztambulban vagy túrista övezetben biztos könnyebb elhelyezkedni.
Én úgy jöttem ki, hogy keveset tudtam törökü, ezért ez nehéz volt, viszont egy szuper nyelviskolában tanultam fél évig. Még nem szoktam meg, ennyi talán kevés hozzá, leginkább a barátok hiányoznak, sajnos Ankarában kevés magyar van. De összességében nem bántam meg, nagyon sok pozitívum van, sok jó dolog az itteni életben.
Ne haragudj, de én veled kapcsolatosan nem vagyok képben, te hova mennél, mesél egy keveset. És kérdezz nyugodtan.

Kati

2006. február 20. 15:19:00 CET  
Blogger Bebek said...

Sziasztok!

Üdvözlt az újonnan érkezetteknek! Na, ez tényleg tipikus, én se nézek be pár napig, és bezzeg mindenki akkor ír. De legalább van mit olvasni!

Kati, nekem az egyik legfontosabb kérdésem, hogy a családod mit szólt, amikor bejelentetted, hogy kiköltözöl? Mert lehet, hogy nálunk is ez lesz, de még nem biztos, de nekem ez a legnagyobb félelmem-egyenlőre! Előre is köszi a választ!

Bebek

2006. február 21. 8:05:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Bebek!

A szüleimnek nem könnyű, ez természetes. Egyrészt nem ismerik az országot és a kultúrát, nem voltak még itt és nem is nagyon tudnak jönni. De leginkább, mert ilyen messze kerültem tőlük, ennek egyik szülő sem örül. De mivel már régóta tart a kapcsolat, ez egy megfontolt döntés volt, így elfogadják és a páromat is szeretik. De biztos sokat szomorkodnak, így én igyekszem olyan sűrűn hazamenni, amikor csak tudok.

Igazság szerint én is szívesebben élnék otthon, de ez most nem megoldható.

Kati

2006. február 21. 8:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Jövő hétvégén lehet, hogy egy barátunk esküvőjére megyünk Törökországba.
Még sohasem voltam török esküvőn.
Tudnátok segíteni?

Zita

2006. február 23. 8:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

szia Kati;)
háát én Isztambulba szoktam menni;)törökül nagyon kicsit tudok bár már kaptam egy könyvet, de időm nincs rá a suli miatt, ahol két másik nyelvből is kell készülnöm, úgyhogy sajnos nincs kapacitásom a törökre is most;)de nem soká;)

kb.2éve ismerjük egymást de endem még a suli visszatart, remélhetőleg 1 év múlva végzek.
most nyáron pedig szeretnék kimenni 2 hónapra amihez asszem szintén Magyarországon kell kérni vízumot
és kint hosszabítást?de ha nem így van akkor várom a tanácsokat;)

mostanában szoktam belegondolni milyen lehet ott kint huzamosabb ideig, mármint hogy ott is élni és nem csak kiutazni, és hát nehéz dió:/
de nélküle nagyon rossz:(
hát röviden most ennyit
de mesélj még majd milyen ott kint külföldiként, ha jól emlékszem erről még nem nagyon hallottunk sokat itt a blogon;)

jó készülődést az esküvőre:))remélem minden papír dolog simán megy majd:)))

yeni yildiz

2006. február 23. 21:29:00 CET  
Blogger eva said...

yeni Yildiz!

3 hónapos vízumot tudsz simán kérni itt Budapesten a török nagykövetségen, nem kell azon semmit hosszabbítani. Ha a repülőtéren veszel 1 hónapos vízumot, azt NEM LEHET HOSSZABBÍTANI, így jobban jársz, a a török nagykövetségen intézed.

Zita!

Hol lesz az az esküvő? Melyik országrészben? Kis falu, nagyváros esetleg?

2006. február 24. 9:32:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zita

tavaly tok sokat beszelgettunk ay eskuvokrol, a tavalyi topicon megtalalod a valaszolat, kata kerdesevel indult szept 2-n, es sokan valaszoltunk ra, tobbek kozott en is irtam egy kisregenyt szept 26-n... :))

olvasd at aztan ha van meg kerdesed tedd fel batran...! ja es igen, nagyon fontos hogy hol lesz az eskuvo mint Eva irta! azt ird meg...

http://torokorszag.blogspot.com/2005/01/trk-hzastrs-2005.html#112600926596281974

mandula

2006. február 24. 13:46:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Y?ld?z,

ha tudsz, mindenképpen gyerek ki nyáron két hónapra és tanuld a törököt, igazán itt lehet megtanulni. Ahogy az ember tanulja a nyelvet és tölt egy kis időt, lassan a kultúrát és az embereket is megismeri, mert nagyon más így itt lenni, mint túristaként. :))

Eleinte nehéz volt, mert nagyon kevesen beszélnek angolul, a baráti körben is, az adminisztrációs rendszert még most sem látom át teljesen, meg kell tanulni az ügyintézést, hogy mint megy, mert ez és a kaotikus forgalom nagyon távol áll a mi világunktól. Mi messze vagyunk a párom családjától, aminek sok előnye van, viszont hátránya is, kevés a segítség a beilleszkedésben is. Viszont soha nem ért negatívum amiatt, hogy külföldi vagyok, nagyon kedvesek és segítőkészek a törökök. Nem, tudom, hogy mit írjak még? :)))

Kati

2006. február 27. 8:28:00 CET  
Blogger pocahont said...

Haldoklik a blog ismét... :(

2006. március 3. 9:11:00 CET  
Blogger eva said...

Hát dobd fel!!!

2006. március 4. 14:30:00 CET  
Blogger ildi said...

Yeni Yildiz,

Én tavaly 4,5 hónapot voltam kinn, a reptéren vettem először vizumot, aztán a helyi emniyet müdürlügü-n (rendőrségnek megfelelő) három hónapra meghosszabbittattam, majd további 1 hónapra. Kb. havi 100 dollárba került a meghosszabbitás és nyolc darab fényképet kértek.

Az biztos, hogy túristaként rövid ideig kint lenni teljesen más. Én is szereztem mindenféle tapasztalatot a közel 5 hónap alatt, pozitivat is, negativot is. Nagy befolyásoló tényező, hogy az ember hová megy. Pl. néhányan éltek hosszabb ideig Istanbulban, Kati Ankarában. Nos, ilyen nagy városokban, különösen Istanbulban teljesen más az élet, mint keletebbre, pl. kisvárosban, vagy faluban. Ahol én voltam, Kappadokiában, igen erősen élnek a hagyományok, amiket időnként nagyon nehéz megszokni (elfogadni) és igaza van a lányoknak, hogy százszor is leirják, hogy a legfontosabb egy ilyen kapcsolathoz a türelem, mert abból akár itthon él az ember, akár ott, sokszor egy mázsányi is kevésnek bizonyul és tényleg nagyon erősnek kell lenni a két fél közti kötődésnek, és bizalomnak, hogy mindig újra kezdjük a türelmet és a megértést.

2006. március 5. 20:33:00 CET  
Blogger Zsuzsu said...

Ildi, milyen igazad van, neked is. Az en parom, Mustafa nem regen ment haza, de mar tulestunk egy kisebb vitan. Tenyleg nagyon nagy turelemre es elfogadasra, bizalomra van szukseg. Nem csak a kulturalis kulonbseg miatt, de a tavolsag miatt is. Olvastam valahol: "A tavolsag az igaz szerelmet langra lobbantja, a gyenge szerelmet kioltja". nem emlekszem, ki irta ezt es valoszinuleg nem is szo szerint igy volt leirva, de nem akartam ugy tunni, mintha en talaltam volna ki.

Mizujs a panziotokkal? Kepzeld, az egyik baratnom szeles mosollyal kozolte, talalt egy tok jo panziot Kappadokiaban, ahol van vmi magyar kapcsolat is :). Mondtam, igen tudok rola, fenn van a blogon. Persze erre: akkor tudsz nekem segiteni foglalni? ugyhogy most a kerdesek: mennyivel elore kell foglalni? Mennyibe kerul? mikor erdemes menni? es meg barmi, amit fontosnak tartasz.

Elore is koszi,
Zsuzsa

2006. március 5. 23:35:00 CET  
Blogger pocahont said...

Eva, egyedül egy kicsit kevés lennék, főleg ebben a topoicban, amihez nekem semmi közöm. :( Más topic meg már nem is megy...

2006. március 6. 8:18:00 CET  
Blogger ildi said...

Szia Zsuzsa,

Örülök, hogy egyre többen találják meg a panzio weblapját és ezúton még egyszer szeretném megköszönni Efendinek is, hogy lehetőséget adott itt a blogon is hirdetni.
Kb. egy hónappal az utazás előtt érdemes helyet foglalni, illetve egyeztetni az időpontot. A forgalom nem nagyon kiszámitható, olyan mint az időjárás :), van amikor sokan jönnek, máskor meg nem annyira. Májusban inkább a török diákok szoktak Kappadokiába kirándulni, náluk is van olyasmi, mint nálunk az osztálykirándulás. A július második fele és az augusztus általában elég meleg, napközben 40-45 fokig is felmegy a hőmérséklet. Persze ez is változhat. Ideális talán a június közepétől július közepéig, legalábbis időjárás szempontjából.
További információt szivesebben adnék az e-mail cimetekre, mert ugye ez a török házastárs rovat és nem illendő a panzióról hosszan irni. Az e-mail cimem missildi@yahoo.com. Szivesen állok rendelkezésre és segitek bármiben, amiben tudok.

2006. március 6. 19:52:00 CET  
Blogger zsini said...

Sziasztok!!!

..amikor korábban itt jártam nem írtam sokat mert akkor úgy tűnt nincs aktualitása...

de most mégis.. megosztanám Veletek
a történteket...

Mi nyáron ismerkedtünk meg Máltán 1 nyelvtanfolyamon hazautazásom elött 2héttel..
kezdetben amolyan macska-egér játék volt a miénk,már csak a hely 'hangulata' miatt is (külföld nyár,bulik,)
ilyen helyen és szituációban sajnos nem az érzelmeket részesítik előnyben az emberek..

a mi kapcsolatunk az imént leirtak ellenére az utolsó pár napban szerencsés fordulatott vett..

hazaékezésem után szorossabban tartottuk a kapcsolatot,aztán hol felbukkant hol eltünt az életemből ..
de mikor előkerült mindig mondta hogy szeret és vár...

(korábban írta vki, és igaza!! van h a Török fiúkban van vmi olyan humor amivel se itthon se máshol nem lehet találkozni...
...- ez el tudja varázsolni az embert..)

a dillemám pedig...

hivatalos utra fogok menni Istanbulba...(Ő is ott él)

Valójában félek az újratalálkozástól...de ha már ott vagyok nem birnám ki h ne lássam

.. szeretnék benne bízni ...de nem tudom az Ő valódi szándékait...)


valószinű az itt leírtak naívitásra vallanak ,de
van tapasztalatom már (sajos)pro, kontra ahhoz h túlzottan elfogult vagy túlzottan elővigyázatos legyek..

de most úgyérzem nem tudok elég reális lenni ezér szeretném a véleményeteket kérni ...
?)
előre is köszönöm...-azt is h megoszthattam..)

És NAGYONjóóÓ! h van Ez A Blog mert sokat segített a nehezebb időszakokban...

Üdözletem Mindenkinek ...!!!!

2006. március 6. 22:51:00 CET  
Blogger Ani said...

Sziasztok,

Ez a nem "nem tudok eleg realis lenni" nekem is ismeros.:-)

Lanyok,egy kis segitseget kernek.
Egy ismerosom megnosul es szeretnek kuldeni neki egy gratulalo lapot,persze torokul.
Ha tudtok valami szep szoveget,idezetet,ami nem tul csopogos,azt nagyon megkoszonnem.Az exbaratom legjobb baratja a szemely.
Koszi

2006. március 7. 0:08:00 CET  
Blogger eva said...

Szerintem egy újabb személyes találkozás mindenképpen segítene neked akár pro, akár kontra. De bizonyos szempontból talán mindegy, de kimozdít. Én tuti, hogy szídnám magam hazajövetelem után, ha nem találkoztam volna vele. Mert mi lett volna, ha jól alakul minden...
Vannak akik hamar rátérnek a lényegre (nálunk 2 hónap után :))) de ez se, mint semmi egyébb egy emberrel kapcsolatban nem törvényszerű.

2006. március 7. 8:25:00 CET  
Blogger dua said...

Sziasztok !

Nagyon régen nem jutottam hozzátok, de tegnap éjjel átolvastam az ezévi hozzászólásokat, és nagyon örültem nektek a felmerülő kérdések és válaszok kapcsán.

Mandula, neked külön köszönöm, mert megtaláltam az elveszetteket hívó kérdésedet, és nagyon jól esett, hogy gondolsz ránk, akik akár csak egyetlen egyszer jelentkeztünk...
és köszönöm neked azt is, hogy ennyire körültekintő vagy. Merthogy még mielőtt feltettem volna a kérdésemet az esküvő adminisztratív-ügyintézés kálváriájáról, te már meg is válaszoltad nekem. Letöltöttem magamnak a részletes válaszodat az ügymenetről...
Azt hiszem ezzel már el is mondtam, hogy nálam hogyan is áll a dolog :-)

Akkoriban azt kérdeztem tőletek, hogy kinek mi a javallata: itt vagy Törökországban jobb...

Úgy néz ki, hogy mi Törökországban, insallah Istanbul-ban kezdenénk... Insallah.

Most katona a kedvesem (fél év, Isztambul, május végén szerel le).

4 év után most érzem azt, így a célegyenesben (ha lehet így fogalmazni), hogy már egyre kevésbé bírom türelemmel a távollétet, 1-1 heteket, búcsúzkodást..

Insallah áldást kapunk.
Hát így vagyunk.

Egy kis bíztatást kérnék a polgári esküvő ügyintézésével kapcsolatban. Ahogy a határidőket néztem, elvesztettem a fonalat. Kb. mennyi idővel előtte kezdjek el utána járni. Ő májusban szerel le, utána kezdhetünk papírokat gyűjteni... Viszont júniusban már szeretne-szeretném ha jönne.. megkérni a kezemet.

Mit tanácsoltok? Lehet, hogy inkább legyen előbb az egyházi, és majd elintézzük a polgárit? Csakhogy ha kimegyünk, akkor csak a polgárira már nehéz Budapestre visszajönni.. onnan szervezni.
Most júniusra hogyan lehetne megszervezni szerintetek, mivel kezdjem?

Köszönöm előre is a tanácsokat.

Dua

2006. március 7. 21:50:00 CET  
Blogger eva said...

Dua, ha kint akartok élni, nem lenne jobb esetleg kint tartani a polgári esküvőt?

Itt egyébként nagyon anyakönyvi hivatal függő a dolog. Viszont ha nyáron akartok esküvőt, akkor nem árt már most rákédezni, hogy mikor van hely, mert ugye a nyár az elég zsúfolt. Egyébként ha van hely akkorra, amikorra akarjátok, a hivatalos álláspont az, hogy 2 hónappal előtte (minimum, de lehet többel is) be kell jelentkezni időpontra, mivel a külföldivel kötendő házasság esetén az elbírálás tovább tart.
De a legfontosabb, hogy előtte TELEFONÁLJÁL. Én Mandulát kiegészítettem 1 doksival, amit tőlük nem kértek, tőlünk meg igen (ezt a követségen kell beszerezni, és fontos, hogy vagy meghatalmazásod legyen tőle, vagy ő is itt legyen, mert másképp nem adják ki), de ez is HIVATAL FÜGGŐ.
Úgyhogy szerintem egy kiadós telefonálgatással kezd. Ha van egy hely, amihez ragaszkodsz, akkor azt, ha nincs, akkor járd picit körbe a dolgokat.
Egyházi alatt mit értesz? Keresztény egyházi, muszlim egyházi - nekünk mindkettő volt :))) (sőt, még kint is volt esküvő - a jóból sose elég)

Bármi kérdésed van, ha vagy msn-en, akkor én vagyok általában a következő címmel: evaszatran@hotmail.com

2006. március 8. 8:34:00 CET  
Blogger dua said...

Kedves Éva,

úgy vártam valaki válaszát... :-)
Nem tudom, de percenként néztem a blogot. :-)
Köszönöm. Könnyítettél a lelkemen a szavaiddal.
Igazából kérdés még, hogy hol legyen a polgári, ebben is elfogadok tanácsot. Nem tudom, milyen jogkövetkezményekkel jár az egyik, illetve másik.

Nagyon megleptél a kérdéssel, hogy keresztény vagy muszlim esküvő...
Én is szerettem volna mindkettőt, merthogy én keresztény vagyok, ő pedig muszlim, de a kedvesem nagyon idegenkedik a papoktól, és miután én többnél is érdeklődtem, hogy mit lehetne mégis tenni, illetve hogyan... erre az volt a végső válasz, hogy 1 év után kérvényezhetem a katolikus egyháznál, hogy fogadják el szentséginek a polgári házasságunkat. :-(

Az msn-re napközben nem tudok felmenni, de délután és este fel szoktam nézni, mindenképpen megkeresnélek. Én bad1980girl@yahoo.com vagyok :-) a kedvesem szeretetteli, első benyomásának köszönhetően... :-) (ő csinálta nekem ezt a címet).

Szép napot mindenkinek,

Kendimize iyi bakalim !
Hajrá hőmérők! meg se álljatok a 30°C-ig. :-)

Dua

2006. március 8. 10:48:00 CET  
Blogger eva said...

Papja válogatja! Manduláéké pl. úgy volt templomban, hogy párja a Koránra esküdhetett. Nekünk evangélikus esküvőnk volt, az én párom se szereti a templomokat, de azt mondta, itt úgy lesz ahogy szeretném. Kersztapám adott össze minket, egyikünknek se kellett a Bibliára esküdnie, csak általános esküszöveg volt. De itt is változó, mert egy másik ev. lelkész azt mondta, hogy ha nincs megkeresztelve mindkét fél, akkor nem lehet templomi esküvő.

De ha nincs templomi esküvő, akkor fontos az, hogy elfogadja a katólikus egyház szentségként?

Szerintem semmilyen jogkövetkezménnyel nem jár egyik se - kivéve, hogy házasok lesztek :))) -, de Magyarországon egyszerűbb itt tartani a polgárit, ha itt akar élni az ember. Ebből gondoltam, hogy talán ez máshol is így van. Ettől függetlenül van török anyakönyvi kivonatunk is :)

2006. március 8. 12:12:00 CET  
Blogger dua said...

Én katolikus vagyok. Igazából nekem fontos, hogy az egyház elfogadja a házasságomat szentségiként, mert különben a hitem szerint bűnben élek, nem áldozhatok...

A fent említett jogkövetkezményt elviselem :-), már jó lenne minél hamarabb elviselni. :-)

Talán azért hajlanék az itteni polgárira, mert félek még az ismeretlen kinti élettől... Ha évek múltán is idegenséget érzek...
Vagy ilyenekre ne gondoljak?
Abban azért nagyon bízom, hogy kint barátokra találok, akik segítenek, tanítanak... Tényleg szeretnék kint otthonra lelni, otthont teremteni.

Insallah,

Dua

2006. március 8. 12:32:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy csak így megkésve írok. Köszönöm a török esküvővel kapcsolatos összes kedves tanácsot. Sajnos nem mentünk el az esküvőre, mert Onur megbetegedett. Remélhetőleg hamar felépül és tud jönni Budapestre.))

Zita

2006. március 8. 22:40:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Dua!

Szerintem ott szervezzétek a polgári részét az esküvőnek, ahol praktikusabb, és ahol a közeljövőben élni akartok. A török házasságlevelet lehet otthon hitelesíttetni, nem hiszem, hogy különbség lenne az otthon kötöttektől, csak kis időbe telik az intézés. Most, hogy kiderítettem az itteni menetet, nekem egyszerűbbnek tűnik, mint az otthoni, főleg, hogy a párodnak vízumot nem egyszerű kérni, többszöri beutazásra, te pedig egyszerűen utazhatsz.

Kati

2006. március 9. 8:07:00 CET  
Blogger eva said...

Dua,

Attól, mert kint szervezitek a polgárit, attól még azt itt is hivatalosan elfogadják, ha netalántán vissza akarnátok jönni. Egy kint polgári semmire nem kötelez, csak könnyebb ott elindítani az életet szerintem, mert nem kell a hitelesítésre várni, csak itthon, dehát ha úgyis kint vagytok, akkor arra van időtök ott várni. Az se tarthat nagyon sokáig. Nekünk ittenről a Török Nagykövetség elintézi, kiküldi Törökországba a papírokat, így "csak" fizetni kel érte :)

Bocs, de tegnap nem voltam msn-en, ma is picit később jövök csak, de leszek.

2006. március 9. 8:48:00 CET  
Blogger dua said...

Kedves Kati és Éva,

Azt szeretném kérdezni, hogy ha Törökországban tartjuk a polgári esküvőt, akkor hogyan keszüljek elő.
Menjek el az én illetékes önkormányzatomhoz? Ott kell kikérnem papírokat?

Isztambulban szeretnénk letelepedni... Ott hívjak fel valakit? Esetleg az isztambuli magyar hivatalt?

Éva, én sem voltam msn-n tegnap, mert későn értem haza, s aztán barátnős dumcsi volt 11-ig...
de már beírtalak a címlistámba, és valami "msn partnerkeresőbe" is beírtalak, úgyhogy lehet, hogy megjelenek majd nálad. :-)

Szép napot mindenkinek.

Dua

2006. március 9. 10:53:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Én még soha nem írtam, de annyira jó olvasni, hogy ilyen boldogok vagytok a török párjaitokkal:)
Nekem is van egy, igaz ő Németországban lakik, de nem tudom hogy lesz tovább...
Azt szeretném tőletek megkérdezni, hogy nálatok a különböző vallás nem jelent soha problémát?
Továbbra is sok boldogságot kívánok mindenkinek!!

hayirmi

2006. március 9. 10:57:00 CET  
Blogger eva said...

Dua, erre nem tudok pontosat mondani, de hajadon papírt gondolom kell kérned, de megpróbálok utánajárni, asszem van valaki, akit tudok, hogy kint ment férjhez.
Láttam, hogy felvettél, visszaigazoltam, majd ha fent leszünk egyszerre, dumálunk :D

hayirmi, nálunk semmi problémát nem okozott a különböző vallás. Szerintem türelemmel, szeretettel, és persze megbeszéléssel elkerülhetőek az ilyen jellegű problémák. Persze kérdés az is, hogy a másik fél mennyire hajlandó elfogadni azt, hogy te nem muszlim vagy. Mert ha nagyon nem tolerálja, te meg nagoyn nem akarsz azzá válni, akkor azért lehetnek összetűzések, megalkudni meg nem érdemes, mert abból csak később lesznek gondok.

2006. március 9. 13:43:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Most találtam rá erre a blogra és amióta olvasom csak potyognak a könnyeim. Én is elmesélném a történetem: kétszer voltam Törökországban nyaralni a tavalyi annyira jól sikerült, hogy nem jöttem haza, ott maradtam dolgozni.Alanyában történt, idegenvezetőként tudtam dolgozni, hihetetlen nyár volt, rengeteg kedves emberrel találkoztam akik mind segítettek (munka, szállás, stb)Nagyon röviddel mielőtt hazajöttem megismerkedtem egy fiúval.Csak kevés időt töltöttünk akkor együtt, s én hazajöttem: ez volt szeptemberben.Mindennapos chatelés, sokszor 5-6 órán át éjszakánként. Októberben kimentem 1 hónapot voltam ott és kezdtek kiderülni dolgok a családi helyzetével kapcsolatban.Van egy 8 éves kisfia, kényszerházasság volt az övé a saját unokatestvérével és évek óta szeretne leválni, de a család nem engedi. Aztán az is kiderült, hogy hivatalos esküvő nem volt, csak muszlim, így végülis elválni sem kell, de a gyermekelhelyezéssel már más a helyzet. A lényeg, hogy rövidebbre fogjam, hogy úgy terveztük én kiköltözöm és élünk hárman szépen. Közben ő elveszítette a munkahelyét, én ki is mentem februárban, de én sem kaptam munkát (segítő barátok is mind eltűntek nyár óta)és a családja hallani sem akar különköltözésről, neki kötelessége egy háztartásban maradni a feleségével. Mindent egybeveteve úgy határoztunk, hogy minden könnyebb lenne itt Magyarországon.A kisfiú az ő nevén van, így el tudná hozni, csak azt nem tudom milyen lehetőségeink lennének itt. Én nem Pesten élek, hanem Veszprémben, így sajnos még törökül sem tudtam megtanulni (csak nagyon az elején járok, mert itt nincs rá lehetőség).Mindenképpen Pestre költöznénk, ott talán könnyebben kapnánk valami munkát. sajnos egyikönk anyagi helyzete sem jó. Én magyar nyelv és irodalom bölcsész és tanár szakos vagyok, majd 2007-ben végzek csak, de egyéni tanrendem van és alig van órám. mindig is dolgoztam az egyetem mellett, bármilyen munkát elvállalnék Pesten is. A párom idegenforgalmi diplomát szerzett a Selcuk egyetemen, de persze azzal itt semmire nem menne, beszél angolul és németül magyarul még sajnos nem. de bármilyen munkát elvállalna. Nagyon szeretnénk minden akadályt leküzdeni és közös életet kezdeni.Megörültem mikor láttam ezt a forumot, talán itt kaphatok jó tanácsokat és esetleg bízatatást.Tele vagyok kérdésekkel, kételyekkel: Nem tudom milyen esélyei lehetnek a 8 éves kisfiúnak, aki csak törökül beszél.Be lehet-e íratni magyar iskolába vagy van-e esetleg Pesten török iskola?Van-e esélye a páromnak, hogy munkát kapjon Pesten addig is amíg nem beszél magyarul, mert sajnos a tanfolyam, az albérlet és minden pénzbe kerül és senkire nem számíthatunk, mert senki nem támogatja a kapcsolatunkat. Sajnos nem ismerem eléggé Pestet és nem tudom a lehetőségeket. Szerintetek milyen esélyeink vannak?Főleg a kisfiú miatt aggódnék, hogy neki milyen lehetőségei lennének itt.Remélem hallhatok tőletek valami bíztatót, mert már nagyon el vagyunk keseredve!Mindenhonnan azt a tanácsot kapjuk, hogy felejtsük el egymást, de ez nem megy, egyikönk sem képes rá...Ti biztosan megértitek, hogy miért...Nagyon tetszett ez a forum és remélem én beleférek majd...
Szép napot mindenkinek
Zsuzsi

2006. március 9. 15:07:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Dua,
mi pont most szervezzük itt Ankarában az esküvőt, így tudok segíteni, legalábbis ameddig eljutottunk.
Otthon menj el a népesség-nyilvántartó hivatalba és kérj ki egy hajadonigazolást, de direkt külföldi házasságkötéshez kérd. Ezt az Országos fordító irodában fordíttast le, hivatalos legyen, de hitelesíttetni nem kell, arra a Török Nagykövetségre vidd be, a konzuli osztályra. Ezen kívül már csak útlevél kell és ha nem tudsz törökül, tolmács a házasságkötéshez. Plusz kell egy vérvizsgálat itt, ennek a párod utána tud nézni, együtt elintézitek, két nap alatt megvan az eredmény. Ezekkel a papírokkal bementek és bejelentkeztek. Nyáron sok az esküvő, érdemes előre időpontot kérni, ezt már akár most is lehet. Mi hétfőn adjuk be a papírokat, majd megírom, hogy kértek-e még valamit. :-)

Kati

2006. március 9. 15:24:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zsuzsi,

tényleg nem egyszerű a történet, de én pár dolgot nem értek. Ha nem voltak házasok, akkor miért kell elválni, vagy miért nehéz? Én még olyat nem hallottam, hogy csak egyházi esküvő lett volna, mert az önmagában nem érvényes Törökországban, csak a polgári. Így a gyerek törvénytelen, kvázi. Szerintem még pár dolgot tisztázz vele, mert nagyon zavarosnak tűnik a dolog.

A másik kérdésem, hogy miért akarjátok a gyereket is áthozni, nem lenne neki jobb az anyukájával, amíg kicsi? Ha mégis házasok és elválnának, az esetek nagy részében az anyának itélik a gyereket.

Tényleg nem egyszerű, nagyon nehéz vízumot is kapni Magyarországra, főleg, ha te nem tudod igazolni, hogy el tudod őt tartani. Munkát keresni pedig még nehezebb.

Írjál még, talán ha jobban megértjük a történetet, még jobban tudunk segíteni.

2006. március 9. 15:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bocsánat, elfelejtettem aláírni a hozzászólásom.
Kati

2006. március 9. 15:46:00 CET  
Blogger eva said...

Húha Zsuzsi, ez tényleg nem egyszerű. A gyerek anyja akarja a gyereket? Vagy simán belemenne, hogy elhozzátok? A család többi tagja?

Ahol én dolgozom, most is keresnek törököst, ha jól tudom, és nem kell hozzá más, mint angol és török nyelvtudás (még magyar se feltétlenül azt hiszem, mert mindenki beszél angolul). Más állást is hallottam már, ahol törököst kerestek. És ezeken a helyeken főleg a nyelvtudás számít. Sok szolgáltató központ nyílik mostanában Budapesten, és mivel Törökország is nyit az Unió felé, ezért szerintem egyre több ilyen kapcsolat lesz.

2006. március 9. 16:01:00 CET  
Blogger dua said...

Szia Zsuzsi,

én az idegenvezetői tanfolyamot tavaly elvégeztem német nyelven. Volt ott mindenféle nyelvű pályázó (szerb, spanyol, román,...). Ez egy fél év, és ha valamelyikőtök bejelentett állással rendelkezik (vagy kijelölsz valaki kedvezményezettet a családodból...), az a tandíj nagy részét visszaigényelheti, tehát így utólag rendezve még sokba sem kerül. (Persze először be kell fizetni a pénzt, ami ha kevés van, akkor soknak tűnik... 135.000 Ft volt nekem).
Időben fél éves a tanfolyam. Ami kell hozzá: egy középfokú nyelvi tudást igazoló hivatalos irat. (Lehet, hogy a párodnak honosíttatni kéne, ennyi)
Fél év és megvan az idegenvezetői igazolványa, ő megcsinálhatná két nyelven, mert a török az anyanyelve (feltétlenül csinálja meg törökül !!!) illetve, ha eddig is idegenvezetett angol és más nyelven, akkor még valamelyik nyelven is ezek közül.
Tuti, hogy nem lesz munka nélkül.

A kapcsolat, illetve az ő személye számomra is egy kicsit ködösnek tűnik, de a lényeg, hogy te 100 %-ig megbízzál benne. Ennél alább viszont ne add.


Kati,

nagyon köszönöm a jó hírt :-) sorstárs.
Kérdésem még annyi lenne, hogy mennyi ideig érvényes egy ilyen "hajadonigazolás" :-) vicces. :-)
merthogy ő májusig commander :-(
nehogy aztán elévüljek addig :-)

Várom a további jó híreket felőletek. Él egy ismerősöm Ankarában 20 éve. Cankaya-ban él és dolgozik, Virág Emese, a török nevét nem tudom.

üdv,

Dua
Dua

2006. március 9. 17:51:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Három hónapig érvényes az igazolás, először találjátok ki, hogy mikor akartok kb házasodni. Ja és mindenhez nagyon sok fénykép kell, de ezt érdemesebb kint intézni, megvan egy nap alatt és nem olyan drága mint nálunk. Intézd el előre, hogy ki már a fordított és hitelesített papírral menj.

Mit csinál itt az ismerősöd? Mi is Cankaya-ban lakunk, de ez egy elég nagy kerület neve.

Ja, és a párodnak is kell majd egy "agglegény" igazolás, egy lakcímigazolás, a személyije és az orvosi papír. :-)

szia,
Kati

2006. március 9. 18:13:00 CET  
Blogger dua said...

Hát igen a nehézségek nálunk a tervezésnél kezdődnek. :-) Nem szeretjük az időbeli meghatározásokat. Sokkal inkább az insallah hívei vagyunk.
Amihez mégis igazodhatok, hogy május végéig biztosan a laktanya foglya, de hogy azután mi lesz, azt nem tudom. A munkahelyemen július 1-ig garantáltam a jelenlétemet (ezt a kedvesem mondta, mint határidőt).
Ez jelentheti azt, hogy júliusban már kint vagyok a muszlim esküvő kellős közepében.
Viszont ez csúszhat még, mert van egy lezáratlan ügyem a kedvesem papájával. :-( Feltételül szabta, hogy áttérjek. Most látnia kell, hogy az esküvő "elkerülhetetlen", de nem tudom, hogy mit hoz ki ez a helyzet belőle, illetve hogy ő meg én mire jutunk.
Ez most egy kicsit homályos lehet, bocsánat.

"Agglegény-igazolás"??? Hát ez rágalom kérem szépen. Én és egy agg... :-)
Najó, már látom, hogy nincs mit tenni, ezeken túl kell tennem magam. :-)

Azért Kati ez még mindig egyszerűbbnek tűnik, mint az itteni hercehurca.
Egyébként te kettős (magyar-török) állampolgár leszel, ha összeházasodtok? És a gyereketek?

Az ismerősöm tulajdonképpen nem mély ismeretség. Az öccsével egy katolikus közösségbe jártam, és amikor bontakozott a kapcsolatom, ajánlotta, hogy keressem meg a nővérét kint.
A kedvesem akkor (megismerkedésünk hajnalán) a METU-ra járt, úgyhogy első utam Ankarába vezetett. :-) Sheraton, Yimpas, Luna park... bár a város nem tetszett kifejezetten, de az ott töltött idő az első idő marad, első emlékekkel.
Találkoztam az Emesével ott kint, megkerestem. Fitness teremben edző-tanár. Kedvesemmel mentem a találkozóra, és nagyon nem találták egymást szimpatikusnak, úgyhogy később már én sem kerestem az Emesét többször.

hát ez most egy kicsit mintha hosszúra sikeredett volna.

üdv,

Dua

2006. március 9. 18:54:00 CET  
Blogger eva said...

A kedvesed akarja, hogy áttérjél? Mert nem az apukájához mész hozzá, ha jól értettem...
Szerintem érdemes a gyerekeknek kettős állampolgároknak lenni. Mi Magyarországon élünk, de én tuti hogy kérvényezem (vagy nem tudom hogy kell még - de időm úgyis van még rá), hogy kettős állampolgárok legyenek. Ez nektek is megéri, pl. nem kell majd vízum a gyereknek, ha haza akartok jönni. Nem mindegy...

2006. március 10. 9:21:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Dua,

nagyon vallásos a párod családja? Együtt fogtok majd élni a szüleivel? Neked a vallás és az ezzel járó szokások nem okoznak gondot?

Nálunk nem lesz muszlim esküvő, egyikünk sem vallásos, a család sem, így ebből nincs is gond. Szerintem is pároddal tisztázd még most a vallási kérdéseket.

Tényleg egyszerűbb itt az ügyintézés. Én nem leszek automatikusan török állampolgár, ez sajnos megszűnt úgy 3 éve, majd 3 év múlva. De a gyerekek kettős állampolgárok lehetnek, mindkét országban anyakönyvezni kell őket.

Ankara tényleg nem túl szép és izgalmas város, de mit csinálja, ha itt él az emberem? :)) Mi nem messzel lakunk a Sheratontól, a Luna park odébb van, viszont a Yimpas nem tudom, hogy mi. :)

üdv,
Kati

2006. március 10. 10:17:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok.
Egy másik fórumon találkoztam egy hölggyel, aki Alanyai lakásukat szívesen kiadná. "Alanya keleti részén. A tenger kb. 250m, a közelben boltok vannak a mindennapi bevásárláshoz.A család csak részben használja ki és a fennmaradó időt adnám ki egy személyes találkozó után.4 főnek kényelmes." Az irányár 8000 Ft /nap (nem személyenként,hanem összesen) ez szerintem nagyon barátságos ár.
alanya2005@freemail.hu címen lehet érdeklődni.
Felteszem azért az utazásos rovatba is, de itt úgyis többen olvassák :D

2006. március 10. 10:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Köszönöm szépen Éva, hogy vélaszoltál a kérdésemre és ha megengeditek leírnám, hogy miért is kérdeztem rá erre a dologra,mert hátha ti jobban látjátok.
Szóval az én történetem:
Az ex-párom kint tanul Németországban,így a főiskola kollégiumában lakik, én pedig júliusban kimentem meglátogatni.Csak hogy a szomszéd szobában lakik ez a drága török és tudtam róla, hogy muszlim.Mivel engem rendkívüli módon vonz ez a vallás és ez a kutúra,(nagyon sokat olvastam róla eddig is) megkértem hogy hadd beszégessek vele egy kicsit az iszlámról.Ez egy nap meg is történt,kint álltunk a kollégium folyosólyán és ő nagyon lelkesen magyarázott,könyveket hozott,mutogatott.Majd a végén én tettem fel a pontot az i-re,amikor kiderült,hogy tudok egy imát arabul.Onnantól kezdve én lettem a tökéletes nő számára,persze ezt nem mutatta ki az akkor még párom miatt.A következő hetekben sokat jártam át hozzá tanulni,de az idő múlásával mindketten rájöttünk,hogy ez már kicsit több,mint "korán-óra" és egyik alkalommal megcsókolt.Ezzel elkezdődött egy csodálatos,szenvedélyes,titkos szerelem.Augusztus elején hazajöttünk az ex-párommal és sor került a szakításra.Aztán már csak a drága törökömre koncentráltam.Minden nap email(volt hogy 6 oldalas emaileket írt) és msn.Az így ment augusztus elejétől egészen október végéig.Közben rengeteg dolog kiderült,főleg arról,hogy neki mennyire fontos a vallása.Én ettől kicsit megrémültem,mert olyan dolgok is kiderültek,hogy az ő majdani felesége nem dolgozhat(tilos) és nem is kommunikálhat más(főleg idegen) férfiakkal és természetesen kendőt kell hordania ja és persze a tengerparton sem hordhat bikinit vagy ilyesmit.Mivel nagyon megilyedtem ezektől a dolgoktól a reakcióim negatívak voltak,amiért ő csalódott bennem.Azóta is emailezünk,de nem tudom hogy lesz tovább,ha minden igaz júniusban végzek a főiskolán és megyek ki Németországba dolgozni,persze miatta.Szerelmes vagyok belé és folyamatosan azon tépelődöm,hogy vajon képes lennék e ezeket a dolgokat betartani.Sokat tudok az iszlámról és nagyon tetszik,de nem tudom hogy tudnék e eszerint élni.
Ha valakinek lenne valamilyen tanácsa,meglátása,nagyon szívesen fogadnám,mert így egyedül elég nehéz.Nektek talán már vannak ilyen tapasztalataitok,hogy mi a teendő ilyen esetben.
Előre is köszönöm és azt is hogy leírhattam én is a történetemet:)

hayirmi=Dóri

2006. március 10. 11:05:00 CET  
Blogger eva said...

Hayirmi, ha annyira fontos neki a vallása, akkor nem lesz neki gond, hogy te "csak" az ő kedvéért hordod a kendőt? Én úgy gondolom, ha így tenném, az első adandó alkalommal lekapnám. Ez pedig tiszteletlenség, én úgy gondolom.
Képes lennél otthon ülni?
Ezek mind olyan dolgok, amit neked kell eldönteni, hiszen a te életedről van szó.
Persze véleményeket kérj csak nyugodtan, de a végső döntés a tied. Ilyen esetben nincs teendő, csak 2 ember egymásmellett/egymással szemben, és el kell dönteni, hogy az egyik által támasztott feltételek megfelelnek e mindkettejük számára. Persze ezt a döntést se kell elsietni :)))

2006. március 10. 11:32:00 CET  
Blogger Katica said...

Kedves Zsuzsi.

Én ,mint anya csak azt tudom mondani, a legnagyobb kegyetlenség egy 8 éves gyermeket elszakítani az édesanyjától.Miért van erre szükség? Maradjon csak a kisfiú az édesanyjánál ha lehetséges. Kivéve persze ha az édesanya akar lemondani a gyermekről!
Tudom ,hogy nagyon nehéz helyzet , de ha a párod annyira ragaszkodik a gyermekéhez meg kell hogy oldjátok azt, hogy ti éljetek kinn, akkor legalább rendszeresen láthatja.
Nekem 3 gyermekem van, a legnagyobb épp 8 éves, mi is ez miatt küszködünk kedvesemmel 2,5 fél éve immár távkapcsolatban, mert muszáj azt megoldanunk ,hogy ő jöhessen ide. Egyszer insallah valóra válik. Neki kinn van munkája, lakása, nekem itt egyelőre se saját lakásom, se pénzem se semmi ...könnyebb volna ilyen szempontból ha én költöznék ki, DE az mérhetetlen önzőség lenne részemről ha a saját boldogságom érdekében tönkretenném a gyerekeim életét, elszakítanám őket az édesapjuktól, a nagyszüleiktől, a rokonoktól, barátoktól, mindenkitől, és elvinném őket tőlük távol egy idegen országba aminek még a nyelvét sem beszélik.Nem szabad. Inkább a türelem ,a kitartás, a rengeteg nehézség ,insallah egyszer megoldódik.

2006. március 10. 12:19:00 CET  
Blogger Katica said...

Szia Dóri.
Ezt kettőtöknek kell tisztázni, és neked megpróbálni a jelenlegi rózsaszín felhőket, egy picit félresöpörve reálisan szemlélni a jövőt. Ami ilyenkor nehéz. Ha te tudod most is érzed, hogy ezek a dolgok nehézséget okozhatnának neked, nem tudnál így boldogan élni, akkor ezt hosszabb idő múlva, amikor a szerelem kezdeti ereje már kicsit csökken ,méginkább így lenne. Fontos hogy megismerjétek EGYMÁs elvárásait. Nem csak te az övét, ő is a tiedet, és kompromisszumot találjatok. Ha ő csak abban az esetben tud elfogadni téged ha te követed mindenben az elvárásait, akkor az nem a feltétel nélküli szeretet.

Másrészt....minden lánynak aki az áttérésen gondolkodik a fiúnak ,illetve családnak megfelelni akarásból egy tanács. Én persze nagyon kívánom ,hogy Allah mindenkit vezessen az útjára, ismerje meg az Iszlám vallást, találja meg a békéjét, fogadja szívébe.....de csakis saját meggyőződésetekből vegyétek fel. Ha nem bármiféle külső dolog kívánja ezt, ha nem valakinek jóttenni akartok vele, "ajándékot adni" ,megfelelni, hanem a megfelelni akarás csakis Istennek szól , a jótett saját magatoknak a vallás felvétele által.Máskülönben nincs értelme, ez nem lehet egy egyszerű formaság. Nem olyan ,mint amikor azt mondom ,megváltoztatom a nevem ,mert férjhez megyek. Ezért nem értem sosem azokat a muszlim férfiakat akik elvárják, hogy a kedvesük a házasság miatt, miattuk térjen át. Hisz nekik kéne a legjobban tudniuk azt, hogy a tanúságtétel lényege mi is. Akinek ennyire fontos ,hogy a párja muszlim legyen, válasszon muszlim lányt, akinek pedig nem ,hiszen az Iszlám engedi hogy muszlim férfi nem muszlim nővel házasodjon, az fogadja el úgy a párját ahogy van ,legfeljebb példamutatással vezesse közelebb a valláshoz és imádkozzon érte, hogy egy nap a lány is felismerje fontosságát.

2006. március 10. 12:35:00 CET  
Blogger Katica said...

Jaaa....a http://photobucket.com/albums/b168/katica_ragip/ oldalon fenn vannak a mostani istanbuli képeink, aki esetleg szeretné megnézegetni :)

2006. március 10. 12:36:00 CET  
Blogger zsuzsi said...

Sziasztok, Évi, Kati, s akik még hozzá(m)szóltak.

Nekem is elég bonyolult a saját történetem és én sem értek minden részletet. De talán hozzá kell fűznöm annyit, hogy a barátom családja Aksaray mellől származik és nagyon konzervatív és más gondolkodású, mint mondjuk úgy az átlag. Nekem is van Alanyában néhány más török ismerősöm, s még nekik is furcsa ami ebben a családban zajlik (kezdve azzal, hogy feleségül kellett vennie a saját unokatestvérét...)A baj az, hogy az ő családjukban szó sem lehet válásról (amin jelen esetben, mivel nem volt polgári esküvő azt értem, hogy különélésről)Nem lehet közös felügyelettel vagy ilyesmivel megoldani a dolgot, az egyik szülőt mindenképp elveszíti a kisfiú. egyedül az édesanyjával nem maradhat, mert hát ő nem tudná eltartani, mivel soha életében nem dolgozott, s ha jól tudom éppenhogy csak írástudó.Nekem is iszonyú nyomás és lelkiismeretfurdalás ez az egész, a gyerek miatt,de a barátom mindig azt hangsúlyozza, hogy ez nem miattam van. Ő már 2 éve eldöntötte, hogy ezt az életet nem lehet így folytatni, mert sem a kisfiúnak, sem az anyukának, se neki nem jó.
Az a lehetőség, hogy esetleg ő jöjjön ide a kisgyerekkel együtt egyébként csak tegnap fogalmazódott meg bennünk, egész eddig arról volt szó, hogy mindenképpen én megyek. Csak hát a család hallani sem akar rólam.Februárban kint voltam 2 hetet, de sajnos mivel nem találtam munkát nem tudtam volna egyedül fenntartani magam, illetve egy kicsit megijedtem a saját testi épségemet illetően, így hazajöttem. Azóta sem vagyok még itt igazán...Higgyétek el én sem szerettem volna elszakítani a kisgyereket senkitől és soha nem is fogom megérteni, hogy az ő felfogásukban miért nem lehetséges az hogy ne kelljen végleg elveszítenie vagy az apját vagy az anyját.(erre mondják nekem sokan, hogy kulturális különbség, szerintem meg a családjával van nagy gond...)És rettenetesen fél is a családjától.Na mindegy az ügy tényleg nagyon bonyolult és a jogi dolgokat sem tudjuk pontosan.Csak szeretnénk egy megoldást találni, ami mindenkinek jó, persze ilyen ebben az esetben nincs.csak ezért próbálnék informálódni arról, hogy mi lenne, ha ők jönnének ide. Iskola és ilyesmik szempontjából. Nem tudom erről tudtok-e valamit.

Mindenesetre jó látni, hallani, hogy milyen sokan élnek boldogan, ez reményt ad, hogy talán egyszer nekünk is összejön.Jó olvasgatni benneteket, s már kezdem tanulni a neveket, majd igyekszem én is gyakrabban írni.
Már eddig is rengeteg információt tudtam meg álatalatok, szóval nagyon köszi!
Sziasztok: Zsuzsi

2006. március 10. 16:00:00 CET  
Blogger eva said...

Sajnos így is azt kell mondjam, hogy a gyereknek akkor is az anyja mellett a helye. Falun élnek? Írtad a nevet, de nem ismerem. A család többi tagja mit csinál? Vannak földek, amiből megélnek?
Párom családja elég pici messzi faluban él, de tuti, hogy ha úgy alakulna az életem, hogy nem tudnék miből megélni, nem lenne hol élnem, kimehetnék hozzájuk. Abba a családképbe, amit én ismerek, simán belefér még 1-2 ember.

Párom öccse is az unokatesóját fogja elvenni, és vannak még páran így a családban, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a házaság boldogtalan. Persze a kikényszerített házasság az sose jó.

A gyereket valaki megkérdezte egyáltalán, hogy mit szeretne?

2006. március 10. 19:46:00 CET  
Blogger ildi said...

Dóri,

Igaza van Katicának, a vallást senki kedvéért nem lehet felvenni, csak meggyőződésből és teljes szivből. Az pedig egészen biztos, hogy nem szivbéli meggyőződéses muszlimként képtelenség a vallás szabályai szerint élni. Ezt jól gondold át, hiszen itt nemcsak 1-2 hétről lenne szó, ami alatt az ember összeszoritott foggal is mindent kibir. Hogyha a barátod azt kivánja, hogy muszlimként élj anélkül hogy hinnél benne, akkor azok közé a török férfiak közé tartozik, akik számára nem főként a vallás a fontos, hanem a hagyományok, szokások és hogy mit mondanak mások, mert a közösség szava mindennél többet jelent. Ez egyátalán nem egyedi eset, sajnos ilyenből van több manapság. Náluk sokszor az is előfordulhat, hogy másoktól, különösen nőktől minden szabály pontos betartását elvárják, ám maguk csak kedvük szerint tartják be a vallási előirásokat, illetve félremagyarázzák, hogy nekik tökéletesen megfeleljen. Én azt tanácsolnám, hogy legyél nagyon óvatos és ne hamarkodd el a döntést.

Zsuzsi,

Ahogy már egy előttem szóló is irta, én sem értem, hogy lehet csak egyházi házassága a barátodnak, mert azt jelenleg Törökországban nem fogadják el egyetlen hivatalos helyen sem (nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen család megengedett volna egy úgymond törvénytelen gyereket). Van ez ügyben valamennyi tapasztalatom, mert mi is a kedvesemmel csak a mecsetben házasodtunk össze, mivel ő még nem tudott elválni a feleségétől. Ezért aztán mind a magyar, mind a török hivatalok számára mi semmilyen kapcsolatban nem állunk. A válás meg hihetetlen lassan halad és nehezen megvalósitható. Különösen, ha a feleség nem irja alá a papirokat, vagyis eszében sincs elválni. Miért is tenné, neki igy sokkal kényelmesebb. Az anya viszont végtelen tiszteletnek örvend és sérthetetlen. Hosszan lehetne még ezekről a dolgokról irni, csaponganak a gondolataim az általad leirtak és a saját tapasztalataim között. Szeretnék jó tanácsot adni, de nem jut eszembe igazán jó megoldás. Talán a mérleg serpenyője kicsit arra billen, hogy egyszerűbb lenne Neked kimenni, nem ugyanabba a faluba, ahol a család van, mert az elviselhetetlen lenne, ha nem fogadnak el, de talán egy közeli kisvárosba. Talán valami munkát is találnál, addig meg természetesen a barátod gondoskodna rólad. Mert, ha neked itthon nincs elegendő jövedelmed, azt nagyon nehéz lenne megoldani, hogy a barátod és a gyerek Mo-n vizumot kapjon, ugyanis rögtön nem tud dolgozni, először neked kell eltartani, alá kell irni millió nyilatkozatot, hogy vállalod a felelősséget, és igazolni kell a jövedelmet és nem is két főre, hanem háromra. A gyerek 8 éves, itt egy évet mindenképp ki kellene hagynia, amig megtanul magyarul, hogy iskolába járhasson. Uhuuu... nagyon nehéz.

2006. március 10. 21:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Nagyon köszönöm, hogy próbáltok segíteni és igen elgondolkodtató az, amiket írtatok. Tudom, hogy igazatok van, hogy csak úgy lehet muszlimként élni, ha az ember teljesen azonosulni tud az iszlámmal. Sokat szoktam azon gondolkodni, hogy vajon én meg tudnám e csinálni. Egyszer azt gondolom, hogy igen, mert mi az amire vágyok. Nagy család, sok gyerek és egy szerető férj, nagy karrierre pedig egyáltalán nincs szükségem és azt is kibírom, hogy nem nagyon megyek ki a házból. Viszont itt jön az, amit Ildi írt. Hogy a párom megkövetelne tőlem minden szabályt, ő pedig úgy élne, ahogy az neki jó és úgy magyarázna mindent a Koránból, hogy neki az kényelmes legyen és ettől azért félek, mert már most is vannak erre utaló jelek. Viszon attól is félek, hogy nem találok még egy ilyen fiút, akinek ennyire fontos lenne a család és a sok gyerek és akivel ennyire egyeznének a jövőbeli terveink. Szóval sok érv van, ami mellette szól, de sok az, ami ellene és még nem tudom, merre billen a mérleg. Azon is szoktam gondolkodni, hogy egyáltalán nem is tudom, milyen muszlim nőként élni, hogy döntsem el, hogy menne e vagy sem. Azt sem tudom, mi lenne annak a jele, hogy kész vagyok magamtól felvenni az iszlám vallást. Sokat olvastam róla és sok mindent tudok róla(persze az átlag emberhez képest) de nem tudom, hogy mutatkoznának a jelek, hogy igen én ezt akarom. Nálatok(illetve annál, aki áttért) ez hogy történt? Mert arra is gondoltam, ha nem lennék ekkora nyomás alatt, akkor sokkal könnyebben menne.
Hát nem egyszerű, de majd talán idővel megoldódik, elsietni semmiképpen nem fogom, dehát igen, a rózsaszín ködtől szabadulni nehéz:)
Különben Zsuzsi problémáján én is gondolkodtam és nekem is az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha Törökországon belül egy másik városban telepednétek le?
Szép napot mindenkinek!!

Dóri

2006. március 11. 11:17:00 CET  
Blogger ildi said...

Én úgy lettem muszlim, hogy mivel szerettem volna a kedvesemet jobban megérteni és közelebb kerülni hozzá, elkezdtem az iszlám vallásról olvasgatni. Aztán megvettem a Koránt és azt is elkezdtem olvasni. Elég sokmindent nem értettem elsőre és hát a magyarázat, ami a könyv második felében van nem éppen meggyőző és hiteles, merthogy egy zsidó forditotta és teli van ellentmondásokkal. Szerencsére éppen akkor Szegeden a mecsetben voltak szombatonként beszélgetések a Koránról. Mindig elmentem és az ottani muszlimok nagyon sokat segitettek, hogy valóban megértsem, ami nem világos. Ott többnyire arabok és magyar muszlimok voltak. Nagyon jó kis közösség volt, szerettem oda járni. Sajnos már a többség elment, vagy visszamentek a hazájukba, vagy Pestre. Ebben az országban minden csak Pesten van, mintha más városok nem is léteznének, Mo=Budapest (de ez egy másik probléma, nem ide tartozik). Tehát ahogy a Koránt olvastam, végül a magyart együtt az angol forditással, mert úgy sokkal érthetőbb (arabul sajnos még nem tanultam meg) egyre inkább úgy éreztem, hogy ami benne van, az nagyon jó, és ha ezt mindenki betartaná és nem magyarázná félre, akkor nagyon szépen békében lehetne élni. Igy amikor a mecsetben megkérdezte Abdul Salam, hogy akarok-e muszlim lenni, azt mondtam igen. Aztán fokozatosan megtanultam az imákat és néhány szúrát arabul és azóta sem bántam meg, hogy igy tettem, a Korán olvasása mindig megnyugtat. A kedvesem mindig mondja, hogy én nála jobb muszlim vagyok, de én sem vagyok mindig elégedett magammal, mert itthon azért a munkahelyeken nincs nagyon lehetőség mondjuk betartani az imákat és a többi .... Ha az ember beszél arról, hogy muszlim, esetleg munkát sem kapna. A média megteszi a magáét rendesen.
Hála Istennek a kedvesem tiszteletben tartja, ha én pl. böjtöt tartok, vagy namazt és örül, hogy felvettem a vallást, de ő maga nem követel semmit. Egyedül az öltözködéssel kapcsolatban nem szeretné, ha nyitott ruhát vennék fel, de azt magamtól sem veszek. Amennyiben bármi előfordul, amit szeretné ha másképp csinálnék, akkor megbeszéljük.

2006. március 11. 12:41:00 CET  
Blogger pocahont said...

Sziasztok!

Én Zsuzsi problémájához szeretnék szólni egy-két szót.
Ha a gyermek Magyarországra kerülne, még talán ki sem kellene hagynia az iskolából (tapasztalatból mondom, ismerősöm 6 évesen került Mo-ra és az iskolában tanult meg magyrul. Nem lehet megmondani róla, hogy nem magyar az anyanyelve.) Mivel 8 éves, sokkal hamarabb megtanulna magyarul, mint a felnőttek.
Viszont soha nem fogja magát magyarnak érezni, és mindig vissza fog vágyni. Ezt nem rémisztésül írom, de sok külföldi ismerősöm így van vele, akkor is, ha gyermek kora itt él.
Ebből a szempontból talán jobb lenne Törökország.
De írtad, hogy a családtól a testi épségedet félted. Ebből a szempontból talán még sem annyira előnyös To.

2006. március 11. 18:33:00 CET  
Blogger eva said...

Én viszont ma beszéltem egy török nővel aki itt él férjével és 6 éves lányával, de most megy vissza Istanbulba, mert beadta a gyereket oviba, és nagyon rosszul érezte magát a nyelvi nehézségek miatt, látta rajta hogy szomorú.

2006. március 11. 19:13:00 CET  
Blogger Katica said...

Jajjjj Zsuzsi.

Mióta feltetted a kérdésed, "mi lenne annak a jele, hogy kész vagyok magamtól felvenni az iszlám vallást" ....egyfolytában próbálom magamban ezt megfogalmazni.
Olyan könnyű azt elmesélni, hogy hogyan jutottam el addig az Iszlámmal való ismerkedés alatt, hogy hívő lettem. Mert azelőtt nem hittem Istenben ,nem is foglalkoztatott ez a kérdés.
Az Iszlámról sem azért kezdtem el olvasni, hogy bármi is megfordult volna a fejemben ilyesmi, egyszerűen csak a tv-ben újságokban annyi minden hallottam ezzel kapcsolatban ,mind rosszat, én meg semmit se tudtam róla.Csak kíváncsiságból, hogy mi ez a vallás, tényleg a bűnt, gyűlöletet tanítja e? Aztán persze kellemes meglepetés ért amikor olvastam ,hogy nem. És egyre jobban érdekelt, internet, könyv, folyóirat, muszlimokkal ismerkedtem meg, mecsetbe mentem előadásra....
És a sok olvasgatás közben találkoztam olyan elgondolkodtató és logikus dolgokkal, amitől felnyílt a szemem. És megértettem hogy Isten létezik. Csak azt nem értettem ,hogy lehettem addig olyan vak, hogy én erre magamtól nem jöttem rá!! És természetesen innentől megváltozott az egész gondolkodásom. Mindenben megláttam a csodát, és megértettem mennyi mindenért kell köszönetet mondanom folyamatosan Istennek.
Ez az a dolog igazán , az a pont az ember életében. Elsősorban nem egy külsőségekkel való azonosulás...hanem ez a lélekben kialakuló érzés.Ekkor már természetes, hogy az ember igyekszik Istennek megfelelően élni. Hiszen ezzel saját magamnak teszek jót.
Addigra az Iszlámról sokat tanultam ,hát természetes volt, hogy a leges legfontosabb hogy muszlimként éljek. Azok a dolgok, amik ezt kísérik, az életmódváltozás egy folyamatos dolog.És nem a külsőségekkel való azonosulás a legfontosabb és a legelső...az utána jön magától. Nem történhet egyik napról a másikra. Nem egy kényszer alapja. Nem azért kötök kendőt pl, mert "jajj de kényelmetlen ,meg jobb volna nélküle, de muszáj " hanem azért ,mert tudom, hogy ezzel is Istent szolgálom, az ő tanítását követem, és ez a saját javamat szolgálja. Ez egy jó érzés.

Tényleg nagyon nehéz megfogalmazni egy válasz a kérdésedre, nem tudom érthető e egyáltalán amit írtam. Az a bizonyos belső jel nem azt kell megmutassa, hogy az Iszlámot fel kell vennem ,hanem azt, hogy a SZÍVem megtelik Istennel, azt pedig már az ÉSZnek kell tudnia megfelelő tanulás után, hogy az ő szolgálatának az útja az Iszlám.

2006. március 12. 18:02:00 CET  
Blogger Katica said...

Bocsánat a téves megszólításért, ez a hozzászólás természetesen Dórinak szólt.

Zsuzsi , szerintem is a legemberségesebb ha te mész. Persze hogy nem a családhoz!!! Külön tőlük, talán szomszéd faluba/városba, de mégis közel lennétek.
Bizonyára tényleg nagyon nehéz lehet vízumot kapni is, egy szem töröknek is lassan a lehetetlennel egyenlő, kívétel a házasság alapján , hát még gyerekkel együtt.
Ha mégis idekerül, szerintem ne csak iskolát hanem egy jó gyerekpszichológust is keressetek neki, egy gyerkőcnek biztos hogy semmiképp sem egyszerű a szülők közti konfliktus meg válás, hát még ha ezzel egyidőben elszakítva minden gyökerétől, rokonától, barátjától többezer kilométerre cipelik, amikor egy ilyen költözés is normális helyzetben is nagyon nehéz helyzet nekik....
Most nagyon nagyon gonosz leszek, de azért kíváncsi lennék, akkor is ezt akarná tenni a párod ha a gyermek kislány lenne? Nem leginkább arra megy ki ez az egész lelketlen hercehurca , hogy fiúgyermek ? :(
Azt megértem ,hogy az asszony sose dolgozott, de az nem jelenti hogy nem is tudna, másrészt ilyen helyzetben az egész család segítene neki a gyerek eltartásában.
Az hogy téged nem akar a család, ....hát, ez gyakran előfordul ...örökország nagy, elfértek,hát legfeljebb nem jártok össze :)Ez a ti boldogságotokat még nem akadályozza meg, ahhoz nem kell az ő beleegyezésük.

2006. március 12. 18:28:00 CET  
Blogger Ani said...

Sziasztok,

Ez nem gonoszsag Katica,ez tudva levo ,hogy a fiukhoz ragaszkodnak az apak.Bar Zsuzsi esete mindenkeppen eltero.Mivel,ha tenyleg nincs hivatalos hazassagi okirat,akkor igazan nen is kell valasrol beszelni.Szerintem ezt tisztazzatok Zsuzsi,lehet ,hogy felre ertett valaki valamit.Maradjatok Torokorszagban,biztos fogsz talani munkat,koltozzetek olyan varos kozelebe,ahova magyar udultetesek vannak,ott kell a nyelvtudasod.
Egyebkent valamilyen szinten megertem a baratodat,mert ha a lany tenyleg egy nagyon "elemi"(bocs a kifejezesert) szemely,talan es sem szeretnem hagyni vele a gyerekem.

Ildi,
Szeretnek kerdezni egy-ket dolgot.Torokorszagban mennyire nehez egy panziot elinditani ,uzemeltetni?Mar mint olyan ertelemben,hogy tudod itthon renegeteg papir kell hogy vallalkozo legyel,ANTSZ....es stb.

2006. március 12. 21:09:00 CET  
Blogger eva said...

Hiába "elemi" a lány, akkor is az anyja, ez semmin nem változtat. És attól, mert egy szülő nagyon "elemi" attól még lehet nagyon is jó anyja annak a gyereknek. Ez nem ettől függ. És a gyerek ragaszkodása sem ettől függ.

2006. március 13. 9:18:00 CET  
Blogger Katica said...

Igen ,ez így van Éva. És ő hordta 9 hónapig, ő szülte meg, ő szoptatta, ő ápolta ha beteg volt....és minden , főként, hogy ő nem dolgozott,így minden idejében vele tudott lenni. Ezt csinálta 7 éven keresztül, aztán elveszíti a kisfiát és tán a távolságok és családi viszályok miatt sose látja többet, esetleg évente egyszer, nyaranta iskolaszünetben ,és mindezt csak azért ,mert ő az életét ,az ottani értékrendek szerint nem a karrierépítésnek, hanem a családnak, a gyereknek szentelte.

2006. március 13. 10:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Kedves Katica és Ildi! Legalább százszor átolvastam az üzeneteiteket, hogy mindent megértsek meg amúgy is annyira jó volt olvasni. Ahogy én értelmeztem, mind a ketten a mecsetben kaptatok valami plusszt, ami segített benneteket azon az úton, hogy muszlimmá váljatok. Amint már többször is írtam, én is sokat olvasok az iszlámról, de eddig sajnos még nem sikerült odáig eljutnom, hogy felleljem benne azt a bizonyos logikát, mert így egyedül nehéz, ha kérdésem van nem tudom egyből feltenni senkinek és nincs, aki elmagyarázzon nekem bizonyos dolgokat, amit nem értek. Sajnos ebben a városban, ahol én élek semmiféle mecset nincs, de még más sem, ami az iszlámról szólna, tényleg minden Pesten zajlik, viszont az a szerencsém, hogy a főváros nincs messze, szóval úgy döntöttem, hogy elmegyek péntekenként a mecsetbe, hátha én is kapok egy esélyt...insallah!
Köszönöm, hogy megosztottátok velem azt, hogy veletek ez hogy történt, sokat segített azt hiszem.
Most egy másik kérdés, ami nem e témához kapcsolódik, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy olvasta e valaki közületek a Török szenvedély című könyvet és ha igen, akkor mi a véleményetek róla?
További kellemes napot!!

Dóri

2006. március 13. 10:41:00 CET  
Blogger zsuzsi said...

Kedves Katica és Éva!

Talán az én hibám, hogy ennyire kitárulkoztam, de azt azért el kell mondjam, hogy eléggé meglepett néhány dolog a hozzászólásaitokban. Pl: nektek az teljesen természetes, hogy valaki az első unokatestvérével házasodik össze?Ehhez igazából nagyon sokat nem is tudok hozzáfűzni, hiszen ma már tudjuk, hogy ennek milyen genetikai veszélyei vannak...
A félreértés elkerülése végett; én sem gondolom, hogy attól, hogy valaki nem iskolázott ne lehetne nagyon jó anya(ezt a dolgot csak a munkavállalás nehézségei miatt említettem), de azért azt ne gondoljátok, hogy minden török nő annyira jó édesanya, mint amilyeneket ti ismertek. Persze ez egyáltalán nem nemzetiségtől vagy vallástól függő dolog, hanem személyiségtől. (de aki 1 éves korától veri a gyerekét és azt sem tudja melyik iskolába jár az nem feltétlenül jó anya.) De nem szeretnék belemenni a részletekbe, mert azt hiszem ez az egész ügy túl személyes egy ilyen fórumon (ez az én hibám, hisz én mentem bele), de a párom valószínűleg, sőt biztos nem örülne ha tudná, hogy közzé tettem dolgait...
De nagyon köszönöm az eddigi tanácsokat is. Válaszolva néhány dologra: másik városban élnek, mint a család (Alanyában) ahol volt is szükség a munkámra tavaly, de sajnos ez csak szezonális: májustól októberig. Valaki írta, azt hiszem Éva, hogy addig majd a barátom eltart...Hát ezek a dolgok sem egészen így működnek, mert neki sincs munkája jelenleg...
Szóval az élet nem olyan fekete-fehér, mint ahogy az az agyunkban lejátszódik. (mert kezdetben nekem olyan terveim voltak, hogy ha kell dolgozom és pénzzel támogatom a barátom kisfiának édesanyját, hogy Alanyában maradhasson és láthassa a gyereket,de ezt az ötletet először is a család hozzáállása híúsította meg másodszor pedig a munkalehetőségek)
Csak szeretném, ha nem hinnétek azt, hogy egy szívtelen dög vagyok, aki minden gondolkodás nélkül el akar szakítani egy 8 éves kisfiút a szerető édesanyjától, mert nem erről van szó.Én lennék a legboldogabb, ha egyszer boldognak láthatnám azt a kisfiút.
Amit az első levélben írtam az egy végső elkeseredésből született legvégső megoldás lenne.Minden lehetőséget próbáltunk végiggondolni, de mindig falakba ütközünk.De talán az idő is segít, talán a családja is másképp gondolja majd a dolgokat, bár szerinte ebbe egyáltalán ne reménykedjek...
Húú ez jó hosszú lett.Bocsi
Sziasztok

2006. március 13. 13:11:00 CET  
Blogger Anna said...

Sziasztok.
Talán páran emlékeztek rám-nemrég irtam,hogy sok sok év után ujra együtt vagyok a török kedvesemmel,aki visszatért hozzám.Nem irtam az ujabb fejleményekröl,mert akko nagyon csend volt itt a forumon,és amit irtam arra se reagált senki.
Zsuzsi témájához szeretnék hozzászolni.Megmodnom öszintén nem tudom felfogni,hogy nektek miért ennyire normális dolog ha az ember összeházasodik a saját unokatestvérével???Szerintem ez abszurd.Jo tudom,ott mások az elvárások,az emberek,a felfogások,de nekem ez nem normális,Ez az én fejemben vérfertözés.Persze nem akarok snekit sem megbántani a véleményemmel.Megkérdeztem a kedvesem ö mit szol ehhez a témához,és azt mondta tudja hogy még ma is van ilyen de számára is felfoghatatlan a dolog.Mondjuk ö nem falubol vagy kisvárosbol,hanem Istanbulbol származik,ezért talán nem kapott olyan szigoru nevelést?Nem tudom,de az ö fejében is lehetetlen a dolog és izléstelen.De ezzel tényleg nem akarok bántani senkit,hiszen mindneki ugy áll a dologhoz ahogyan neki jo!
Zsuzsi,sajnos nem tudok okos dolgot tanácsolni,de bizz magadban és benne,hogy minden jol fog alakulni és meglátod igy lesz!Sosem szabad feladni,a megoldás vagy a segitség mindig abbol az iránybol jön ahonnan nem számitassz rá majd meglátod:) Én szeretném ha továbbra is irnál,hogy mi van veletek,mert érdekel. Én sem adtam fel azt hogy egyszer ujra visszakapom a szerelmemet,de igy lett és most én vagyok a világ legboldogabb embere:)

Sziasztok,és rmeélem tényleg nincs harag senkivel:)

2006. március 13. 13:33:00 CET  
Blogger eva said...

Hát Zsuzsi itt valamit nagyon félreértettél. Olvass vissza, és meglátod, hogy semmi olyat nem írtam, hogy majd a párod eltart téged. Én csak annyit írtam, hogy attól mert valaki nem keres, nem biztos, hogy éhen fog halni. Ahol az én férjem családja él, simán belefér + 1-2 ember a nagy családi bukszába.
Azt se írta senki, hogy természetes számára, hogy valaki az unokatestvérét veszi el, csak azt írtam én pl. hogy sok ilyen van, és attól még nem biztos, hogy rossz a házasság.
Ja, egyébként az én férjem családja se Alanyába, se más egyébb igazán nagy városban sem él, nem túristaközpontok közelében, hanem pár kilóméterre a szír határtól.
Azt meg hogy az iskolázatlansága miatt nem lenne jó anya, azt Ani írta, és nem te.
Mielőtt reagálsz, kérlek olvasd végig a hozzászólásokat, és ne adj a szánkba olyanokat, amit nem mi mondtunk neked.

Senki nem írta azt se, hogy egy szívtelen dög vagy, de arra még mindig nem válaszoltál, hogy pl. a gyerek mit szeretne? Vele beszélt valaki? Mert a hozzászólásaidból úgy tűnik, hogy a feje fölött gondolkozás megy.

2006. március 13. 13:51:00 CET  
Blogger eva said...

Anna, neked is javasolnám, hogy olvass vissza. NEM ÍRTA SENKI, HOGY SZÁMUNKRA EZ ENNYIRE TERMÉSZETES LENNe. Csak és kizárólag annyit, hogy sok ilyen van, és attól még lehet jó is egy házasság, ismerek ilyeneket, gyönyörű egészséges gyerekekkel.
Én nem lennék rá képes, de van ilyen sok. Ja és azt hiszem ezt is csak én írtam, tehát nem értem, hogy te és Zsuzsi miért beszéltek többesszámban.

Az utolsó hozzászólásod ez volt:
"Sziasztok!
Na tessék,ha benézek mindennap akkor senki sem ir,ha pár napig nem akkor tuti,hogy mindenki megélénkűl:)))
Hát...ma reggel érkezetta reménybeli kedves:) És felhivott és két ora mulva találkozunk!!Már görcsben van a gyomrom..ideges vagyok.A nevemet is elfogom felejteni.De ö legalább tudni fogja:) Majd irok a fejleményekröl:))"

Vártuk, hogy beszámolj a fejleményekről, amit egészen eddig nem tettél meg, tehát nem volt mire reagálni. Egyébként nagyon örülök, hogy újra együtt vagytok. Ő most hogyan-mennyi időre jött ide? Mindent sikerült tisztázni?

2006. március 13. 13:58:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Zsuzsi,

Nekem sem normális dolog az, hogy valaki az unokatestvérével házasodik, de szerintem én és még néhányan azért nem lepődtünk meg, mert Törökországban sajnos ez még mindig nem ritka dolog, főleg a keleti, szegényebb és vallásos vidéken. ahogy a kényszerházasságok sem, de családja válogatja. Nem tudjuk a részleteket, tehát csak az általad leírtak alapján próbálunk tanácsot adni.

Egyáltalán nem tartalak szívtelennek, szerintem inkább mindnyájan próbálunk megóvni az előtted álló nehézségektől. A párod egy olyan családból jön, ahol nagyon erősek a szabályok és a kötelékek. Ő fel tudná-e ezt adni maximálisan? Ha itt élnétek akkor többet nem menne vissza? A család elengedné a gyereket?

Én is kérdeztem a páromat sok mindenről a hétvégén, remélem nem haragszol, de jobban meg akartam érteni a helyzetet. Tényleg még mindig előfordul, hogy házasság nélkül, csak egyházi házassággal él együtt két ember, ekkor az egyik "felügyelete" alá kerül a gyerek, a másiknak nincs köze hozzá. De ha most sem engedik a különélést, később is nagyon nehéz lenne nektek.

És sajnos a praktikus dolgok, nagyon nehéz vízumot szerezni Mo-ra úgy, hogy neked nincs jól kereső állásod, neki meg kint nincs munkája. Ebből a szempontból tényleg jobb lenne neked kimenni, de boldogok tudnátok úgy lenni, hogy a család árnyéka ott van rajtatok mindig? Szerintem még nagyon sokat beszélgessetek a pároddal, hogy te is jobban megértsd a helyzetet, mielőtt végleges döntést hoznál.

És mi tényleg nagyon szívesen segítünk, beszélgetünk, nem ítélkezni akarunk feletted. :)

Kati

2006. március 13. 13:58:00 CET  
Blogger eva said...

Ahhoz, hogy turistavízumot kapjon, vagy szállodafoglalás kell, vagy ha meghívólevél alapján megy, akkor meg neked kell igazolnod, hogy el tudod tartani, és persze kell egy papír is, hogy van munkahelye, mivel a magyar állam meg akar győződni arról, hogy az az ember, akinek turista vízumot ad, nem akar-e véletlenül mégis ittmaradni, és hogy lássa, van mire visszamennie.

Senki sem itélkezik, csak véleményt mond. Kérdéseket hagytál válasz nélkül. Ha nincs teljes info, akkor csak a leírtak alapján tudunk véleményt mondani.

2006. március 13. 14:08:00 CET  
Blogger Anna said...

Jaj,én nem akartam senkit sem támadni! De tényleg,ha nyersen fogalmatztam vagy bántottam vaalakit az kérlek ne haragdujnon rám,okÉ?:) Nem akartam én rosszat.Szerintam a többes számot azért irtuk-elnézést érte-mert talán mindenki szo nélkül hagyta.Azt sem azért irtam hogy nem irtam mert nem regaált senki,hogy szemrehányást tegyek vagy ilyesmi,csak ezek szerint rosszul fogalmaztam,ne haragudj!
Igen,minden rendben van jelenleg:)sikerült mindent megbeszélni. Két éves tartozkodási engedélyt kapott a kis drága:) Igy pláne minden szuper.Ő már házasságrol bezsél,de nekem egy kicsit még korainak tünik,de nem lenne ellenemre.De sok kérdés van bennem a házzasságrol.Itt olvatsam,hogy van aki az áttérésen gondolkozik-bocsi de hogy ki volt most nem jut eszembe- de az ugye megalapozott hit nélkül nem az igazi.AZ én párom nem kéri,hogy térjek át mert bár vallásos,de elfogadja hogy nekem másfajta hitem van. Tényleg,muszlim férfi házasodhat nem muszlimmal?Hogy van ez?:)

Sziasztok:)

2006. március 13. 14:20:00 CET  
Blogger Anna said...

És bocsika a sok elütésért a szavakban.. :))

2006. március 13. 14:24:00 CET  
Blogger eva said...

Muszlim férfi elvehet nem muszlim nőt, ahogy azt az itteni példák is igazolják (Mandula, mi, és még páran mások, csak nem tudom, hogy ők írtak-e ide a blogra).
Én nem mondom, hogy várj a házassággal, mert mi 1 év után (3 találkozás) házasodtunk össze, de azt se, de a másikat se. Csak annyit, hogyha úgy érzed, hogy eljött a pillanat, akkor csak azért, mert kevésnek tartod az időt, hogy újra összejöttetek, ne várj. Egy kis józan értékelés után nyugodtan hallgass az érzéseidre ;)

2006. március 13. 14:26:00 CET  
Blogger Anna said...

Ha a megérzéseimre és a vágyaimra hallgatok,már ma hozzámennék:)Hiszen már négy éve szerelmes vagyok belé,szoval azt biztosan tudom,hogy nem futo hóbortrol van szo.Majd meglátjuk mi lesz:)

2006. március 13. 14:33:00 CET  
Blogger zsuzsi said...

Éva ne haragudj,én senkinek a szájába nem akartam adni olyat, amit nem mondott, sajnálom, ha ez lett belőle. Sajnos nem mindig vagyok netközelben és nem volt annyira időm még olvasgatni a blogot, nem tudtam mindig visszaolvasni (s megjegyezni :-), hogy ki mit írt. Bocs , hogy arra nem válaszoltam, hogy a kisfiú mit szeretne: az apukájával szeretne lenni, ezt válaszolta.Bár igaz, hogy a gyereket is meg kell kérdezni, de azért szerintem egy 8 éves kisfiú még nem tud a saját sorsáról dönteni, úgy értem ő nem látja át az anyagi és egyéb nehézségeket.Igazából azért is nem reagáltam mindenre, mert mint írtam (vagy nem tudom írtam-e :-) nagyon sokat beszélgetünk a párommal és ő is elmondta a családjával kapcsolatos dolgokat (hogy mi általános és mi nem, stb), szóval ezekkel és mindenféle nehézségekkel tisztában vagyok. Képes lenne elfelejetni a családját, sőt szeretné is, de ez megint más téma.
Ja igen, bocsánat Éva még egyszer, Ildi írta, hogy amíg nem találok munkát addig a barátom gondoskodhatna rólam.(visszanéztem, bocs még keverem a neveket)
Tudom a vízummal kapcsolatos dolgokat is, én is mindent megkérdeztem. Az anyukám tud segíteni ebből a szempontból.(ő hívja meg és nem én) már volt itt nálunk, egyszer meghívtuk turistaként, igaz akkor volt munkahelye.De ha jönne, akkor mindenképpen össze is akarnánk házasodni rögtön (szóval a megfelelő papírokkal jönne meg minden) és nekem azt mondták a bevándorlási hivatalban, hogy akkor rögtön vállalhatna is munkát.Akkor is kell, hogy legyen munkahelye otthon, ha házasság és letelepedés céljából jön ide? ezt mondjuk nem is kérdeztem meg, bár hamarosan biztos lesz munkája, mert beindul a szezon.
Kati, ha jól emlékszem te Ankarában élsz, megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol, ha nem túl indiszkrét?
egyébként én sem vagyok karrierista, nem azért dolgozom, hanem azokért fránya és ocsmány papírdarabokért, amiből valahogy meg kell élni...

2006. március 13. 14:56:00 CET  
Blogger eva said...

Szerintem jobb, ha turistaként jön ide amikor házasság céljából jön, mert úgy biztosabban megkapja a vízumot. Akár csak 2 hétre is kérhetitek, csak akkor előre meg kell szervezni mindent, hogy arra az időintervallumra essen az esküvő.

2006. március 13. 15:03:00 CET  
Blogger eva said...

Egyébként szerintem egy 8 éves gyerek el tudja dönteni, hogy hol jó neki (érzelmileg). Abban viszont sok igazságot látok, hogy egyéb nehézségek mellett egy jó gyerekpszichológust is kell találni, ha idejön a gyerek. A család többi tagjához, unokatestvérekhez hogy viszonyul a kisfiú?

2006. március 13. 15:08:00 CET  
Blogger Katica said...

Sziasztok.
Nem arra kell gondolni ,hogy milyen fura izlésficamos stb vagyunk mi hogy természetes számunkra a rokonházasság, hanem arra, hogy mindez nem lep meg minket, hisz ismerjük már annyira olyan régen Törökországot, a szokásokat, kultúrát, hogy tudjuk, ott ez megengedett ,és természetesnek számít ,főként vidéken .Rengeteg ilyen van.Ez van.

Tovább vitatkozni nem akarok a témában, ahogy eddig sem akartam ,de látom egyre inkább az alakul itt ki,egyszerűen csak tanácsot adni, vagy a saját véleményem leírni.Természetes, hogy 3 gyerekes anyaként egy nő már más szempontból nézi ezeket a dolgokat, mint egy családalapításnak jóval előtte járó lány....

Mindenkinek sok boldogságot.....

2006. március 13. 15:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok
ooooo elutazok 10 napra es tessek mennyi hozzaszolas!! alig gyoztem olvasni :)

Dori
muszlim ferfiak igenis hazasodhatnak kereszteny nokkel. a te lgfontosabb fegyvered mindig a tudas, mert minel tobbet tudsz annal kevesbe tudja a kedvesed "felre magyarazni" a Korant - pl ebben az esetben. Azonban azt gondolom, hogy torok/muszlim (v. barmilyen a sajat kulturadtol/vallasodtol eltero) ferfival elni evtizedeken keresztul akkor is nehez sokszor ha kolcsonosen tiszteletben tartjatok egymas vallasast es senki nem kenyszerit semmit a masikra. Ha azonban igen... abbol nagyon hamar remalom lehet. NAGYON NAGYON KOMOLYAN GONDOLKOZZ EL. Azok alapjan amit irtal, a parodnak nem az a fontos hogy tenyleg, belul, muszlimma valj (attol fuggetlenu lhogy hordasz-e kendot v sem) hanem hogy kifele az vagy e. Ez pedig annak a jele hogy "o eros ferfi aki kepes kordaban tartani a feleseget" Ez pedig a leheto legrosszabb indulas. A szerelem, a hev hamar le fog lohadni, ha nem is az elso 2-3 evben de 10 ev utan valoszinuleg... ami akkor megmarad az egymas szeretete es tisztelete. ha o oszinten szeretne es tisztelne teged nem varna el toled ilyesmit. mar most. mar igy kimondva. megkerdojelezhetetlenul. nem adva neked valasztasi lehetoseget. en kereszteny vagyok es egyenlore az is akarok maradni. de lehet hogy 20 ev mulva maskepp latom majd ezt a kerdest. de tudom hogy a parom, megha elete utolso pillanataig is remenykedni fog hogy atterek, elfogadja a mostani dontesem es soha nem kenyszeritene ram semmit. nem is fogadna el hogy atterjek csak az o kedveert.
az mas kerdes, hogy nem hordok nyitott ruhat meg nem csinalunk disznohusos etelt otthon, mert az annak a jele hogy tiszteletben tartom a kereset. de nem az hogy attertem.
ertem hogy most nagy a szerelem.. de ha o mar most ennyire szigoru ezekben a kerdesekben kepzeld el mi lesz kesobb... nem az a kerdes hogy tudnal-e bezarva elni. hanem hogy egyaltalan miert kenyszeritene o teged erre ha igazan szeret....
nagyon szoritok neked. msn-en megtalaltsz mandula@planetclub.info

mandula

2006. március 13. 16:58:00 CET  
Blogger Ani said...

Sziasztok,

En is csak a velemenyemet irtam le.Remelem gondoljatok ,hogy nem szakitanek el az anyjatol egy gyereket sem.Arra ertettem es valoszinu rosszul fogalmaztam ,hogy sok olyan anya van aki nem igazan "anyja" a gyereknekPEs maga a gyerek is inkabb az apat valasztja,mindemellett az anyat mindez nem erdekli,sot meg orul is ,hogy esetleg megszabadul a "tehertol".Persze mindez mukodhet forditott esetben is es barhol a vilagon!!!Nem csak Torokorszagban.
Nekem van egy ismerosom(torok:-) aki kulonel a felesegetol,es renegeteget elveszi a fiukat az anyatol.En magam is megszidtam erte.Viszont itt jon a pelda arra amit emlitettem:a nagyobb fiu jobban szeret az apjaval lenni mint az anyjaval.
Ok sem tudnak meg elvalni,mert a no nem dolgozik,viszont beteg,gyogyszereket igenyel,es ha elvalnanak hivatalosan nem haszanalhatna a ferje tarsadalombiztositasi szamat(vagy azt amit,nem tudom kint hogy hivjak)!

2006. március 13. 18:39:00 CET  
Blogger Ani said...

Ja,
Ezt egy arab orvosunk meselte,hogy a noknek "termeszetes",hogy a gyerek az apanal marad,mert egyreszt az a kereso ember,masreszt,mint nonek meg mindig van eseje egy ujabb csaladra.Ahol az uj ferj inkabb sajat gyereket szeretne nevelni,nem azt aki egy masik apatol van.Nos mondom ezt egy arab orvos meselte,lehet a szokasok masok.Ebben Mandula es Katica profibb ,bar iszlam orszag mindketto,hasonlosagok lehetnek.Majd megkerdezem az ismerosom.De ez a "gyerek/ek az apanal marad" nekem ugy tunik mindenhol elojon es eleg termeszetesnek tunik,hogy az anyanak ezt el kell viselnie.
En sem tudnam speciel.Akkor inkabb Torokorszagban maradnek eletem vegeig,hogy lathassa az ex a gyerekeket,csak maradhassanak velem.

2006. március 13. 18:55:00 CET  
Blogger Anna said...

Sziasztok,
Katica,ne haragudj ha megbántottalak a hozzászolásommal,nem akartam.Elismerem,hogy néha tul hevesen reagálok.Nekem ez szokatlan és azért érintett rosszul.De te már jobban átlátod ezeket a dolgokat igy tiszteletben tartom a véleményedet vagy a tanácsodat.
Megnéztem az Istanbuli képeiteket:)) aranyosak vagytok:))

Üdvi Anna

2006. március 13. 19:13:00 CET  
Blogger Katica said...

Köszi :)

2006. március 13. 19:42:00 CET  

Megjegyzés küldése

Links to this post:

Link létrehozása

<< Home