2006/01/02

Török házastárs - 2006.

Sok látogatót érdekel a kapcsolatteremtés lehetősége azokkal, akiknek török barátjuk/partnerük/házastársuk van. Ez a post az ő fórumuk.

A tavalyi kb 600 hozzászólást ITT, a 2004. évieket pedig EZEN A LINKEN olvashatod. Sok hasznos tanácsot találhatsz a korábbi évekből, ezért ha új vagy a blogon és kérdezni akarsz, jó, ha nagyjából átnézed a tavaly-tavalyelőtt írtakat, mert itt is vannak Gyakran Ismétlődő Kérdések.

Azt tanácsolom, hogy ha hozzászólsz, ne adj meg magadról sok személyes adatot, elég egy mélcím is ahhoz, hogy mások kapcsolatot teremthessenek veled. Ahogy a bevezető postban is írtam, a blog szerkesztőjeként biztosítalak arról, hogy a velem közölt személyes adataidat - hacsak arra törvény nem kötelez - senkinek nem hozom tudomására.

Egy kedves magyar levelező, Ildi kért arra, hogy csináljak egy kis reklámot Göremében 2004. decembere végén megnyitott panziójának, amelyet török férjével működtet. Örömmel teszem, nemcsak neki, bárki másnak is, tehát, mielőtt Kappadókiába utaznál, keresd Ildi panzióját EZEN A LINKEN!

510 Comments:

Blogger Efendi said...

B.U.É.K. minden törzsvendégnek és olvasónak, legyen jobb évünk, mint volt.

2006. január 2. 13:58:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok! Nem tudtok véletlenül magyar-török online szótárt?
FrUzsi

2006. január 3. 1:14:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Efendi! koszi az uj topicot! Iden is legyen sok uj eskuvo es torok-magyar kisbabak!!!

Fruzsi

en a www.langtolang.com - ot hasznaltam regebben. Nem mindig mukodik sajnos.

mandula

2006. január 3. 9:01:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

most hallottam egy ajanlatrol a Questor travel-tol, Antalya, 8 nap 7 ejszaka, **** hotel, fel panzio, repulovel, mindennel 60.000 ft, last minute, indulas ket nap mulva. A hotel Kemer kozpontjaban van, 100 m-re a part-tol.
Ha valakit erdekel hivjon, megadom a telefonszamot.
Januar 12-tol ill 26-tol is van ajanlatuk, az 80.000 korul, de ott a masodik het ingyen van...

mandula

2006. január 3. 15:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Merhaba,
Tegnap már próbáltam erre a postra írni, de valamit nagyon elszúrhattam, mert nem látom az irományom a listában. Hiába nem vagyok egy infó zseni, nézzétek ezt el nekem. Szóval, hogy ki is vagyok, és mit is akarok itten? :) Tamarának hívnak, és már egy ideje olvasgatom ennek a blognak az oldalait, de erre a "török pasi, magyar nő"-re csak tegnap bukkantam rá, és összeszedvén a bátorságomat gondoltam megosztom veletek az én\mi kis történetemet\történetünket, vagy legalábbis kilövöm az űrben, hogy én is itt vagyok, és hasonló cípőben topogok. :) Amit így az elején leírnék, az az, hogy egy viszonylag hírtelen ötlettől vezérelve tavaly szeptemberben elutaztam Alanyába egy hétre nyaralni, és azon túl, hogy lenyűgözött a táj gyönyörűsége, az emberek végtelen kedvessége, a szerelem is rámtalált Ali személyében. :) Na itt a kapcsolódási pont köztetek és köztünk. :) Múlthéten jöttem haza, mivel Alival együtt köszöntöttük az új évet, hiszen kint voltam egy újabb hetet, ezúttal már direktbe hozzá utaztam szintén Alanyába. A közeli tervek szerint, amint tudok a nyáron megyek ismét, és ha lehetőség van rá, akkor ismét megejtek egy kiutat az ősz elején. Ha vége a szezonnak (Ali a turizmusban dolgozik), és mindent sikerül elintézni (ebben az ügyben még nagyon sötétben tapogatózom mi is kell, mire van Alinak szüksége), akkor Ő látogatja meg kis hazánkat egy-két hétre.

Hát így elsőre talán ennnyi elég is lesz, ha egyáltalán sikerül most már ezt közzétennem, és eljut hozzátok.

Addig is sziasztok, és amint időm engedi ismét bekukkantok a levelezésekbe.

Tamara

2006. január 11. 13:38:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Bebek,

Igazán jól esett a köszöntőd, és a kedves szavaid!
Igen, mi is nagyon boldogok voltunk, hogy együtt "mentünk" az új évbe. Bár bevallom nem volt ez olyan egyszerű. Először dec. 15-re (szülinapom is egyben) foglaltam uatat, de az indulás előtt 2 héttel visszamondták a repülést, az érdeklődés hiányára való tekitettel. Megértettem, nem hibáztattam az ut. irodát, bár az első reakcióm az azonnali kiborulás volt. Ráadásul Ali se értette a helyzetet. Végül sikerült elmagyaráznom a problémát, és volt út később is, így azzal mentem. Ha nem is a szülinapomat, de legalább az új évet együtt ünnepeltük. :)

Ha jól értem a soraidat, már jó ideje nem tudtatok találkozni a kedveseddel személyesen. Ezt nagyon sajnálom, mert maximálisan meg tudom érteni, milyen nehéz időszak ez mindkettőtöknek.
Nem tudom, te melyik városba szeretnél eljutni, de ha belindul májusban a szezon, talán könnyebb lesz - időben is árban is - vmilyen alternatívát találnod. Nekünk ezzel gyűlt meg a bajunk leginkább, hisz ilyenkor szinte senki semmit nem szervez - a riviérára legalábbis. Ajánlom neked a tenderlap.hu-t én ott írtam meg az igényeimet, hogy hova, mikor, milyen feltételekkel szeretnék menni, és így talált meg a Quaestor Travel ajánlata. Nagyon kedves és kézséges lányokkal beszéltem, akik tényleg azon voltak, hogy így vagy úgy, de eljussak az Antalya-i reptérre. De persze vannak még más utazási iroda ötleteim is, ha gondolod.

Mi a hiányt az internet áldásos segítségével próbáljuk orvosolni, mert egy hónap után mindketten kezdtünk belerokkani az írtózatos telszlákba. Ali a kedvemért ismerkedett meg a chat tudományával(mellesleg én is kezdő voltam akkor még), és én még mindig elámulok mikre képes a technika.:) Igaz megérinteni nem lehet a másikat (milyen jó is lenne...), de a rövid sms-knél, pár szavas telefonoknál mégiscsak több, és láthatom a párom mosolyát. Ez mindent megér!:)

ps.: én voltam a béna, mert nem a jó gombot nyomtam meg alul. :( de most már profi vagyok :)

Tamara

2006. január 11. 16:37:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Évi,

Nagyon nagyon örültem a hozzászólásodnak, jó tudni - ahogy Bebekénél is -, hogy vagyunk így egy páran, így nem érzem olyan egyedül magam a "problémával". Mármint a távszerelemmel. Ez még új nekem, és még nem igazán jöttem bele, de hát ha már egyszer így hozta a sors...
Először is had gratuláljak a házasságotokhoz!! Ez igazán nagyszerű, és örömteli! Nektek már legalább nem kell megküzdenetek egymás hiányával. Ok, aláírom nyilván vannak más jellegű problémák, de együtt vagytok, és ez a lényeg azt hiszem, és ezért nagyon is irigyellek! :) Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a közös élet (természetesen házaságon belül) nálunk ne jött volna szóba, sőt a baba téma is napirenden van\volt, de nekem ez még nagyon nagyon korai. Én sajnos nem vagyok ilyen bátor, hiába szeretné a kedvesem. Igen én is találkoztam a családdal, most mikor kint voltam, épp szilveszter hétvégéjét töltöttük náluk. Bevallom nem kis félelemmel a gyatyómban mentem el hozzájuk, de semmi okom nem volt rá, ezt persze már csak utólag tudom kijelenteni. Elbűvölőek voltak mind, és kaptam egy nagy adag ismerőst is aznap estére a baráti családok személyében. :) Nekem egy "csöpp sokk" volt ez a rengeteg kiváncsi szempár, de a pozitív oldalát néztem a dolognak. De neked nyilván ezt nem kell bemutatnom, hisz Te\Ti ezen már túl vagytok. :)
Úgy látszik Alanya már csak egy ilyen varázslatos hely. :))

A jó kívánságokat Neked is köszönöm, és szintén minden jót kívánok Neked és a párodnak!

ps.: előre is bocsi, ha túl sokat írok, én már csak ilyen vagyok, verbálisan is :))

Tamara

2006. január 11. 22:47:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Tamara

boldog ujevet es iyi bayramlar! nálunk is így kezdődött a dolog, amint látod elég sokan vagyunk így... mi majdnem 2 évet vártunk az esküvővel,most másfél éve vagyunk házasok. te hol élsz? mert ha Budapesten, akkor szokott lenni rendszeres találkozó, ha megadod az emailcímedet akkor küldünk meghívót és szeretettel várunk ill. itt a blogon is néha olvashatsz információt a "találkozók" topic alatt.
Nem is hinné az ember hány ilyen pár van, én másfél éve kezdtem "nyomozni" mikor a párom idejött és nagyon egyedül volt, de folyamatosan új emberekbe botlok...na meg minden nyáron-összel vannak új kapcsolatok is mint pl a tiétek :))
sok sikert a távkapcsolathoz, tudom nem könnyű, de megéri a kitartást!
A párod mivel foglalkozik, te mit csinálsz?

Mandula

2006. január 12. 11:25:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Bebek,

Hol tanulsz törököt? Én próbáltam utána nézni, de egyelőre nem találtam olyan sulit, ahol ezt a nyelvet is oktatnák. :(
A pároméknál (de gondolom más török családnál is) az a szokás, hogy 2-3 naponta összegyülnek vmelyik családnál dumcsizni, kajálni. Mit tesz isten aznap pont náluk gyűltek össze. :)) De igazság szerint nem vettem zokon, megértettem, hogy kiváncsiak rám a barátaik, ez valahol természetes is. A kedvesem azt mondta, nem miattam gyűltek azanp náluk össze, de bevallom én ezt magamban azért kedvesen megmosolyogtam, mert igen erős volt a gyanúm, hogy mégis csak... :)) Egyszer én is egyedül maradtam kb. 5 percre az anyukájával, és mivel én még csak szavakat tanulgatok a magam módján, Ő meg nem beszéli az angolt (a magyart meg pláne nem :-) ), így érdekes volt a kézzel-lábbal való kommunikálás. De a lényeg, hogy csupa pozitív élménnyel jöttem haza.

Épp most meséltem a kedvesemnek, hogy "beléptem a klubba", és igen meglepődött, hogy ilyen is van, de örült, mert tudta milyen jó ez nekem, hogy tapasztalatokat, gondolatokat tudok cserélni, hasonló szituban lévő emberekkel: :))
Nagyon szurkolok, hogy idén kijuss, vagy Ő tudjon jönni!

Ja, bocs, hogy beledumálok, de nekem is problémát okozott, hogy jó magyar szokás szerint mindenben van vmilyen sertés származék. Mikor akartam kivinni a szülőknek libamájat, meglepődve tapasztaltam, hogy abban is van. Mi a fenét keres abban sertés szalonna???

Évi,
annó, hogy intéztétek el, hogy a férjed ide tudjon jönni akkor még látogatóba? Mi még csak most kezdünk el utána nézni, és gyerekcipőben jár a tudományunk. Hálás lennék, ha tudnál erről írni vmi infót!

Sziasztok,
Tamara

2006. január 12. 15:41:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bocsi lányok (Évi, Mandula), csak most olvastam a fentieket! :)

Szia Mandula,
köszi a köszöntőt neked is! És szintén minden jót 2006-ra!! Gratula a 1,5 éves házassághoz, nem kevés kitartás kelhetett hozzá. :)

Igen, itt élek Budapesten, és olvastam a közös partikról. :) Benne vagyok, hogy ha tudok mindenképp megyek, ha lesz. A címem: tamara.orban@t-online hu. Én egy bankban dolgozom immáron 5 éve. Ha meglesz (remélem minél hamarabb) a diplomám, szeretnék váltani, és rendezvényszervezéssel vagy hasonló félével foglalkozni. Bár bevallom mostanában a turizmusban való ténykedés is igen foglalkoztatja a fantáziámat.:) A kedvesem abban a hotelben dolgozik (hol felszolgálóként, hol mixerként), ahol nyáron megszáltam, na innen az ismeretség. :) Viszont mivel igen korlátozottak az anyagi lehetőségei, gondot okoz az ideút. Ez az egyik legnagyobb szívfájdalmunk, mert hát jönne Ő, csak nem tud. Egyelőre. És hát nem tudom meddig lehet ezt így anyagilag bírni, de a kitartásunk még nagyon is a csúcson van, úgyhogy egyelőre nem aggódom. :)

Ti mivel foglalkoztok? Nehéz volt elintézni a férjednek a vízumot? Munkát kapott könnyen? Mi még nem dötöttük el, hogy ha együtt maradunk, akkor itt vagy kint Alanyában élünk-e. Mindenkettőnek vannak előnyei-hátrányai. Bár még nem ástam bele mélyen magam a témában, és a kedvesemet sem akarom tévhitbe ringatni, amíg nem vagyok biztos magamban.

Igen, döbbenet, hogy mennyien vagyunk így, vegyes párok, én abszolút nem gondoltam volna. Sőt már azon is meglepődtem, mikor őszel megnéztem a Fire of Anataólia-t, és a nézőtéren egy csomó vegyes párt láttam. Kérdeztem is magamban, "honnan ez a sok szerelmes pár?" :)Persze gondoltam, hogy nem vagyunk kivételek, de azt nem, hogy ennyien vagyunk. Ez tökjó!!! :))

Tamara

2006. január 12. 16:00:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lányok

hát igen a kajával eleinte nagyon nehéz a helyzet.. tipikus hogy a fiú hetekig esetleg hónapokig alig eszik meg valamit mert annyira mélyen bennük van a félelem hogy "esetleg belekerült valami".

Bebek jól látod, azt sem lehet amiben bármilyen disznószármazék van... pl baromfivirsli.. sőt egyes zselatinporok, gyümölcszselé... sőt Knorr húslevesporok és leveskocka...sőt beijgli... mi amúgy mindenből olyat veszünk amiben nincs, pl a Tescoban van olyan baromfivirsli amiben nincs, v. fagyasztott pulykafasírt... de ezeket csak én eszem, mert a páromnak határozott véleménye hogy úgyis összekavarnak mindent a gyárban.

A mi taktinkánk a következő 1. törökországban vásárolunk és itthon lefagyasztjuk (pl virsli, sucuk, szalámi) ez teljesen jól működik 2. török boltban vásárolunk (Keleti, Baross u) 3. arab/török hentesnél vásárolunk 4. főleg pulyka és csirke színhúst veszünk az bárhonnan jó... az elején nem egyszerű de 1-másfél év alatt teljesen hozzászoktam, az elején pl még hiányzott a kolbász mostmár egyáltalán nem, nem is ízlik a pick szalámi sem...
magamnak veszek májast vagy szárnyaskrémet amiben nincs, v csirkesonkát de mondom azt a párom nem eszi meg. amúgy ha munkahelyi vacsora van vagy utazok akkor kénytelen vagyok megenni amit adnak de egyébként otthon nem eszünk disznót egyáltalán.

Ez is olyan mint minden más, az elején 400%-os biztosíték kell, hogy nincs benne semmi, a végén már elég a 100%-os is :)))

Tamara mi is így találkoztunk, a párom főpincér volt ott az étteremben ami a hotelben volt... és még sokan mások.. itt is pincérkedés volt az első munkája. (most már szerencsére nem azt csinálja)

Mostmár pl tud annyira magyarul hogy elolvassa az ételek cimkéjét (a "növényi zsír" és a "sertés" az első legfontosabb szavak egyike!!!)

Pl a törökben nincs külön szó az olajra meg a zsírra, ezért először azt hitte hogy mindenhol ahol zsír van írva az automatikusan sertészsír... sőt a tejtermékeket is megnéztük anno, nehogy "sertéstej" kerüljön bele mert pl ők azt hiszik mi azt is megisszuk.. :)))

szóval néha vicces a közös élet de pont emiatt érdekes is.

a vízum ügzben a "vízum és tartózkodási engedély török állampolgároknak" poston találsz infot, de éva is biztos szívesen segít mert ő pont most csinálta végig az egész hercehurcát... a legfontosabb ha tudod vidéken csináltatni akkor csináld ott mert sokkal rendesebbek, minden gyorsabban megvan, nem ijesztegetnek hanem segítőkészek...

na ennyit mára, ma pl kurban marhahust fogunk enni amit egy barattol kaptunk aki (termeszetesen) most vagott tegnapelott ahogy az illik... :)))

Mandula

2006. január 12. 16:43:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok,

Abszolút nem témába vágó, de szeretném nektek elmondani, hogy ma meséltem a péromnak, hogy milyen új kapcsolatokra tettem szert, és nagyon örült!! Először nagy szemeket meresztett, de nagyon tetszett neki a dolog! :))

Ja én lenne egy kérésem. Próbáltam megérteni, hogy mi is az az ünnep, ami most náluk van, de nem sikerült teljesen tisztázni magamban (én még csak most ismerkedek az iszlámmal), amit a párom mondott az nem sok, és mivel mi angolul kommunikálunk, ez nem is olyan egyszerű... Nem tudom, ti hogy voltatok vele a kezdetén, de nekünk azért vannak problémáink a nyelvi nehézségek miatt. Ezért is szeretnék megtanulni az angol mellet (ezen a téren is van még mit fejlődnöm) törökül, hogy könnyebb legyen az életünk. Már egyszer kérdeztem - de biztos a sok levél elolvasása után a kérdésem megbújt a sorok között -, szóval azt szeretném megtudni, hogy ti hol\hogy tanultatok meg törökül?

Köszi, és szép 7végét mindenkinek!!
Tamara

2006. január 13. 14:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Tamara

az unnep ami most van - nagyon dióhéjban: Ábrahám (Ibrahim) próféta emlékére van aki ugye a Bibliában is benne van, majdnem feláldozta a fiát Istennek de utolsó pillanatban feltűnt egy angyal báránnyal hogy azt áldozza fel helyette. A neve törökül Kurban bayram (ebből a bayram ünnepet jelent)4 napos és ilyenkor minden igaz muszlim állatot áldoz általában marhát v bárányt, aminek 1/3-t a szegényeknek adját 1/3-a elfogy az ünnepek alatt, a barátoknak és a szomszédoknak (ilyenkor kint iszonyú vendégjárás van kint, félóránként jönnek, mindig sokan és napi 10-15 ször kell teát főzni...)a maradék 1/3-t pedig a családnak marad. Aki nem vág az küld pézt hogy vágjanak helyette v. küld pénz pl Pakisztáni fökldrengés súlytotta övezetbe, stb. Szóval az ünnep lényege az áldozat és szükségben lévők segítése. Kint azért első látásra elég bizarr mert mindenhol vágnak, a lakótelepeken, az utcán, a családi házak kertjében, csak úgy, a parkolóban, és szóval ha nem tartod szemelőtt az ünnep igazi értelmég akkor eléggé lehangoló lehet... mindenhol a sok vér és az állati maradványok...

Itt Bp-en törökül az Effiben ill a Duna Milleniumban tanulhatsz, de ha jól tudsz angolul, csomó internetes oldal van, ingyenes, gyakorlatokkal, nyelvtannal, és a többiek jótanácsait megtalálod a "török nyelvtanulás" post alatt a főoldalról elérve. én amit tudok magán tanultam egy "teach yourself Turkish "c. könyvből ill. rokonoktól és a páromtól...
esténként van chat, chat.gyaloglo.hu, ott is lehet gyakorolni, ill. Katica szerkeszteseben torokzene.lap.hu honnan dalszövegeket lehet szuperul tanulni...

Mandula

2006. január 13. 14:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok :-)

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni!
Tanácsot szeretnék kérni, február elején szeretnék kimenni páromhoz Alanyába, és ahogy elnéztem a repülőjegy árakat, igencsak borsosak... Tudnátok nekem valamilyen utazási irodát ajánlani?
Előre is köszönöm...

Bosszancs

2006. január 13. 14:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Eva

en ott meg nem voltam, ezt mindig harun intezi, de gondolom a Cserhat u lesz, eleg kis hely es nincs is mindig nyitva de ki van irva telefonszam es ha felhivod odajon a ficko. arra emlekszem hogz a Thokoly-vel parhuzamos es elegge a mar a palyaudvar felett van legvonalban...
mandula

2006. január 13. 14:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Mandula,

Köszi a teljeskörű felvilágosítást!!! Ma bent voltam egy könyvesboltban, és próbáltam utána olvasni, de még abban a könyvben sem írtak le ennyi részletet róla, mint te! :) A kedvesem próbálta nekem elmagyarázni, és annyi derült ki számomra, hogy ez legalábba akkora ünnep az iszlámban, mint a keresztényeknél a karácsony. Az állat áldozatról, vagy vágásról értesültem, de akkor még nem tudtam a lényegét. Úgyhogy köszi még1x! :))

Bosszancs,

Én egy hete jöttem meg Alanyából, úgyhogy up-to-date híreim vannak az utazással kapcsolatban. Igen, Évinek abszolút igaza van, és is a Quaestor Travellel mentem. Elvileg minden héten indul charter járatuk, de sajnos ez a létszámtól függ, így mondták vissza az én dec. 15-i utamat is, de végül 29-én kijutottam! :) Ha velük szeretnél menni, tudok ajánlani segítséget az irodában, bár ott mindenki nagyon kézséges. Minden csütörtökön indul a gép (feltéve ha...), a találkozó 8:30, indulás 10:30 Bp-ről. A repjegy ára 69.000,-HUF (ebben már benne van az útlemondási biztosítás, és az illeték) + 20EUR a vízum kint. Ha igénybe vennél transzfert az + 6.500.-HUF, de Alanyáig nem visznek el csak Kemerig, vagy Belekig (sose tudom melyik van közelebb Alanyához), mert csak oda visznek az 5*-os hotelekbe jelenleg turnusokat. De gondolom, azt a reptérről úgyis egyénileg intézed. :)
Vagy a Türkish Airlines-al Bp-Isztanbul-Alanya, ez 105.000,-HUF, ha itt intézed. Ill. a TUI-val Bécs-Alanya, ha van közvetlen, de az is lehet, hogy csak Bécs-Isztanbul-Alanya útvonalon jutsz el. Ez kb. ugyanúgy 105.000,-HUF-ba kerül. Bp-ről megy közvetlenül a bécsi reptérre VOLÁN busz 16.000,-HUF oda-vissza. Viszont az indulási időpontoknak nézz utána, mert a legkorábbi busz, ill. vonat ami kiér az 9:00 körül van.

Melike,

Nagyon kedves vagy, igen beszéljünk róla személyesen! Írok neked a megadott címre, de te is elérsz az alábbiakon:
tamara.orban@t-online.hu (lányok, ezen a címen vagyok fent az MSN-ben is, úgyhogy ha vki szeretne velem chatelni, akkor ezzel fel tud venni a partner listájába), ill. a tamara.orban@freemail.hu-n érsz el. Van munkahelyi is, napközben csak azon vagyok elérhető, de majd azt is megadom, ha szükséges.

Tamara

2006. január 13. 22:16:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Én uj vagyok itt,de szoktam olvasgatni a hozzászolásokat.Azért nem irtam eddig,mert ugyan egy török férfit szeretek eddig nem volt reményem.Ez egy nagyon régi történet.Három és fél éve ismerkedtünk meg itt,mivel Ő itt lakott az utcánkban-itt is dolgozott.Egymásba szeretteünk de me, rajtunk mulo dolgok miatt szakitottunk.Bár ha jobban belegondolok nem is szakitottunk,hanem egyik naprol a másikra nem beszéltünk egymással.
De most kiderült,hogy annak idején miért történt ez.Ez nekem nagyon fájo dolog,hiszen azota is szerelmes vagyok belé.De most megtudtam,hogy ő is ugyanigy érez irántam.Ezt onnan tudtam meg hogy a legjob barátnőm az unokatestvérével van kacspolatban-ők együtt is vannak de most haza kellett mennie a srácnak a vizuma miatt meg kapott egy munkát(modell) amit megcsinál és jön is vissza. Az én szerelmem a jövöhonapra várhato.Sőt,azt is megtudtam hogy ujra az utcánkba fog lakni.Állitolag mondta az unokatestvérének,hogy részben miattam jön vissza mert rendbe akarja hozni a dolgokat velem-miután fény derült arra,hogy nem is ő akart szakitani velem.Valak másnak volt a keze benne,de ez nagyon bonyolult történet.És most egyszerüen nem tudom mit csináljak.Higyjem el hogy három és fél év reménytelen szerelem után ujra az enyém lehet? Azt még el kell mondanom hogy amikor nyáron Görögországban nyaraltam a barátnömmel,akkor ott találkoztam Vele..állitolag azért jött oda hogy lásson engem.Nem tudom.Félek,de ugyanakkor nagyon várom hogy tényleg visszajöjjön.Visszafog mert itt nyitnak ketten éttermet a városban az unokatestvérével.
Egyszerüen csak elakartam mondnai valakinek és ugy ondoltam ez a legjobb hely,hiszen itt mindenkinek török a kedvese:))
Ha összejön a dolog,nagyon sok segitségre lesz szükségem biztosan:)) Ha összejön..
Várom a véleményeket is :))

Anna

2006. január 15. 15:04:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!Nagyon régen írtam itt a blogon!Persze mindig olvastam,és örültem a sok jó dolognak ami veletek történt!:))Különösen neked Éva,h férjhez mentél!Ennek nagyon örültem,mert sokat segítettél nekem amikor éppen szomorkodtam!Megnéztem a képeket is és elmondhatom nagyon szép pár vagytok!!!!!!!Remélem nagyon boldogok lesztek együtt h akkor most gratuláljak is neked hiszen rég találkoztunk!Eddig elfoglalt a suli amihez próbáltam hozzászokni ,és remélem ismét sűrűbben látogathatlak titeket.:))

Kedves Anna,érdekesnek találom a történetedet és egyben szomórúnak is.A helyedben én sem tudnám h mit is gondojak(ezzel nem sokat segítettem).Én is szerettem egy török fiút és sajnos nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna ,nem az én hibámból.Ő még mindig mondogat nekem szép dolgokat és még mindig a közös jövőt képzeli el,de az az igazság h már nem tudok neki hinni.Ez egy hosszú és bonyolult történet.hagyjuk is.Szóval szeintem próbáld meg újra a szerelmeddel ha visszajön,hallgasd meg,beszéljetek egy nagyot.Hisz nem törvényszerű h becsapjon,elég ha megnézed mennyi boldog pár van itt a blogon:)))lehet ti is közéjük tartoztok majd:)))Puszi mindenkinek:damla

2006. január 15. 16:24:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok,

Évi,

Köszi a tippet, futok, rohanok esténként és rátok nézek árgus szemeimmel az új címen, amikor csak lehet! :))

Anna,
csatalkoznék Damlához, ha véleményezhetek. Én is szomorúnak találom a storit. De valóban én is azt tanácsolom, hogy mindenképpen beszéljétek meg ki mit is érez, és mi is volt a gond annak idején. Lehet, hogy a te "ex-és reménybeli" kedvesed komolyan gondolja, de azért szerintem is légy eleinte óvatos. Nem bizalmatlan (!!!), csak nagyon óvatos. De azért teljes szívből drukkolok, hogy az legyen amit szeretnél!!! :))

Én is teljesen új vagyok itt, de az itt lévő lányok nagyon kedvesek, segítőkészek.
Pontosan tudom milyen jó érzés elmondani örömödet, bánatodat olyan embereknek - mégha ők egyelőre vadidegenek is -, akik megértenek, hisz ugyanebben a cipőben járnak, mármint a török párt illetően. Vannak nagyon szép storik, különösen Manduláé és Évié, hisz nekik már beteljesült a szerelem házasság formájában is.:))

Tamara

2006. január 15. 18:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

SZiasztok!
Ovatos leszek..nagyon félek,hogy ujra megbánt de igyekszem bizni benne.Igazábol teljesen mindegy mit határozok el,mert amint meglátom elfogok olvadni..sose tudtam ár haragudni.Hiába ilyen a szerelem:)
Tamara,te hogy vagy? Olvastam a történetedet:) Mikor is találkoztok ujra? tudom,hogy nehéz a távkapcsolat..de mindenért kérpotol majd az együtt töltött idő:)

Anna

2006. január 15. 18:51:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sziasztok jányok :)
Most picit ledöbbentem, rég néztem be a blogra (folyton csak a cset)))) Hisz itt mostanság úgysem ír senki, erre egész regényeket találok, és legnagyobb örömömre új "klubtagokat"
Isten hozott közöttünk Tamara és Anna.

Kedves 'Anonymusok" , nem lehetne , hogy regisztráljatok? Annyival könnyebb volna!! Nektek is, mindenkinek.

Tamara nektek kívánok hosszú és boldog kapcsolatot, és minél több találkozást insallah. Magamról nem akarok túl sokat írni, én 28 hónapja ismerem a török párom. Nagyon-nagyon ritkán tudunk találkozni!! Cirka fél évente. Marad az internet, ami bár a technika vívmányai tényleg csodásak, webkamera, mikrofon stb...de azért hosszú távon akkor is nagyon nehéz.Mostanában az egész olyan zavaros meg minden ....hogy nem is akarok ennél többet írni.Majd minden a helyére kerül lassan- lassan insallah.

Anna, elég érdekes tényleg a sztoritok. A 3,5 fél év hogyan telt? Teljesen külön egymástól, minden kommunikáció, 1-1 levél ,sms stb nélkül? Akkor azért nagyon furcsa a dolog.
Viszont ha TE szerethetted őt ilyen hosszú ideig, ilyen helyzetben is, akkor miért ne lehetne ugyan ez fordítva is?
Melyikőtök vetett véget a kapcsolatnak leginkább annak idején? Azért ez nem mindegy.

Hát a hús téma.....az tényleg nem egyszerű. Magam is muszlim vagyok, a leglehetetlenebb dolgokat is végigböngészek az áruházakban ,hogy mik az összetevői. Azért hála Istennek nem lehetetlen olyan termékeket találni amik sertéshús mentesek, csak nehéz. LIDL-ben pl még végre olyan baromfimájkrémet is találtam amiben nincs :))) Az élet apró örömei :) Persze a nagyon maximálisan a vallási előírások szerint élőknél ott van az is, hogy azért nem kizárólag ez a probléma....hanem pl az állat levágásának a módja is. De azért ilyenkor megkérdezem azt is, hogy akik pl ez miatt nem akarnak még csirkét se enni MO-n ,hány közöttük az, aki valóban minden nap, mind az 5 imaidőben imádkozik "előírás szerint"?......

Török oktatás.... én a legcsodálatosabb tapasztalataim alapján javaslom neked, hogy válaszd a Duna Millenium nyelviskolát. Törökök csinálják az egészet, törökök oktatnak, az egész oktatás csodálatos, sokat tanulsz a kultúráról, szokásokról stb...is. És az egész egy csodálatos csapat!!Sokkal több ,mint egy nyelviskola. Ráadásul olcsó is, (fele annyi mint az Effyben) Nyaranta Törökországi utakat szerveznek a tanítványoknak, ünnepeken vacsorákat, hogy ezzel is kicsit részt vehessenek az ő kultúrájukban, építsék a kapcsolatot a nemzeteink közt stb stb....Szerintem aki ismeri őket, rosszat nem tud mondani róluk.

Végül, de nem utolsó sorban, január van, az ígéretem erre a hónapra szólt, így akik török zenei cd-ket kértetek, légyszíves írjátok meg pontosan milyen stílust szeretnétek( pop, rock, népzene, arabesk, stb...)esetleg előadó szerint aki úgy szeretné, és milyen formátumot (mp3, audio....) aztán írom őket, és találkozunk insallah :)

2006. január 15. 19:32:00 CET  
Blogger Hatice said...

Ja.....még egyet elfelejtettem, az utazások miatt érdeklődőknek, van egy utazási iroda ami leginkább Törökországi, Istanbuli utakra szakosodott. ( nem véletlen , törököké:)))))
Green travel . http://www.greentravel.hu/uj/rolunk.html

2006. január 15. 19:39:00 CET  
Blogger Hatice said...

Na megint én, csak meg ne únjatok.
Felmerült az a kérdés, hogy elég tág fogalom az, hogy a Duna Millenium "olcsó" , mit jelent ez, pontosítsak. Tájékoztató jelleggel írom, de csak minimális eltérés lehet. Egy kurzus 40 óra, és 20 000 ft, könyvvel és munkafüzettel együtt, amik nagyon jók, Törökországból hozzák őket. Tehát egy óra 5-600 ft körül jön ki, és a csoportok nem nagyok.(Egyelőre nem is akar túl sok ember törökül tanulni persze Bp-en :) )

2006. január 15. 21:34:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Sári vagyok, és nekem is török a párom. És szintén nyári ismerettség :)))
Szavakat tudok, de sezretnék én is tanulni törökül.
Melike! Te mennyiért tartasz egy órát?

2006. január 15. 22:09:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sikerült a regisztráció Anna, nagyszerű :)Remélem érdemes volt ( úgy értve , hogy mostantól kezdve rendszeresen jösz ide) insallah.
Történetedet olvastam.....persze ha az ember pesszimistaként fogja fel, felmerül a kérdés, nem e csak jól jön egy kéznél levő régi barátnő, hamár úgyis visszajön Magyarországra. Legalább nem lesz egyedül....
Viszont, egyrészt, ahogy előbb is írtam , miért ne történhetne ugyanaz vele is ami veled, mármint hogy ennyi idő után is a szívében vagy.
Elhiszem ,hogy félsz, és nem tudsz feltétel nékül bízni.Nem is kell elsőre. Csak óvatosan :) De hát minden kapcsolat így kezdődik, egyiknél se tudhatjuk hova vezet, mi lesz belőle."Kader " :)

2006. január 15. 22:15:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bocsi _melike_ de ez nagggyon drága, ráadásul egy anyanyelvi tanár mindennél többet ér. De azért sok sikert, az én pénztárcám ezt nem engedi meg :(

2006. január 16. 21:42:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Ja, elnézést, lemaradt az aláírásom, regisztrálni sajnos valamiért nem enged.
Sári voltam - és még leszek :)))

2006. január 16. 21:43:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Miért törölted ki az árajánlatodat melike? Mondjuk szerintem is nagyon drága, de mindenkinek maga dolga eldönteni hogy és mennyiért szeretne tanulni.

2006. január 16. 22:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia _melike_? Miért nem hagytad bent az 1500 ft-os ajánlatodat? Biztos van akit érdekelne ennyiért is, csakhát van aki úgy gondolja egy másik lehetőség jobban megérné. Dehát annyi félék vagyunk.

Más: Úgy néz ki, márciusban megyek ki a kedvesemhez. Annyira örülök :)))

Sári

2006. január 17. 7:36:00 CET  
Blogger Hatice said...

Szia Bebek.

Oké, akkor másolom neked a 2005-ös slágergyüjteményem :) Az úgy jó lesz szerintem. A Berdan Mardinit nem felejtettem el.:)))

2006. január 17. 8:14:00 CET  
Blogger Hatice said...

Jaaaaaaa.....viszont formátumot nem írtál!Mp3 jó?

2006. január 17. 8:17:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Anna

szerintem mindenkepp adj neki eselyt, ha nem is miattad jon vissza, akkor is kepzelheted ugy hogy ez most ez uj kezdes, a multat el lehet felejteni es ha lesz belole valami akkor jo, ha nem, akkor sem lesz rosszabb mint most mert legalabb megprobaltad :)

torok ferfival elni egyszerre nehez amint a levelekbol olvasod viszont nagyszeru is, sok sikert nektek, majd irj!! mert most mar nagyon kivancsiva tettel minket.
melyik varosban nyitjatok az ettermet???

Mandula

2006. január 17. 15:04:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

selam k?zlar türkiyeden yaz?yorum ve macaristandaki güzellerle tan?şmak istiyorum 23 yaş?nday?m üniversite mezunuyum alanyada oturuyorum esmerim ve sar?ş?nlardan hoşlan?yorum.

sairimsi07@hotmail.com
AHMET

2006. január 17. 19:04:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok,

Woow, mennyi új hozzászólás!!! Ez tökjó!!! Gyerünk, gyerünk!!

Anna,
nagyon nagyon örülök neki, hogy felhívott téged! Mindenképp próbáld meg, sose lehet tudni, még a végén boldog leszel?!!! Én mindenesetre nagyon szurkolok, és tessék ám beszámolni a fejelményekről!!! :)

Bosszancs,
nem tudom követed-e még az eseményeket itt a blogon, de ha jól emléxem most szeretnél kimenni Alanyába. Korábban írtam, hogy a Qaestor Travellel menj, és ezt most is fent tartom, mivel még mindig ők a legolcsóbbak (bár lehet, hogy nem vagyok vmi friss infókkal ellátva, és van más lehetőség is), de sajnos az a rossz hírem van, hogy tegnap bent voltam náluk, és rákérdeztem mennek-e a gépek Antalya-ba. A válasz sajnos "nem" volt :(( Az már biztos, hogy januárban nem indul gépük, de nagyon ráálnak a februárra, hátha akkor sikerül kimenned velük (persze csak ha tudsz addig várni :-) ).

Katica,
esetleg lehet veled chatelni MSN-en keresztül, vagy meg tudsz adni nekem egy mail címet. Szeretnék tőled néhány dolgot megtudni az iszlámról, ha jól emléxem te muszlim vagy? Természetes ha neked ez nem jelent problémát, és nem veszed tolakodásnak.


Mindenki,
Muszáj megosztanom veletek az örömömet. Képzeljétek a párommal múlthéten többször is sikerült chatelni, és mostmár szinte biztos, hogy (ha csak vmi nagy gond nem lesz addig...) jön hozzám ősszel hosszabb időre!!! :))) Tudom, hogy az még nagyon nagyon messze van, de már most be vagyok zsongva, hogy mit mutassak meg neki Bp-ből, és lehetőség szerint Bp-en kívül is!! :) De addig még megyek ki júniusban, amit természetesen még jobban várok, bár ez csak egy hét lesz :((, de azért biztos ez is olyan boldogságban fog telni mint a két héttel ezelőtti közös 7 napunk. :))

Tamara

2006. január 17. 19:54:00 CET  
Blogger Efendi said...

Ahmet a következőket írta:

"Helló lányok, Törökországból írok, szeretnék magyarországi szép lányokkal megismerkedni. 23 éves vagyok, egyetemi végzettséggel. Alanyában lakom, barna fiú vagyok és imádom a szőkéket. sairimsi07@hotmail.com AHMET"

2006. január 17. 23:11:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lanyok

kezdunk nagyon jo sokan lenni!!

elkezdtem osszerakni egy linkgyujtemenyt amiket gyakran hasznalunk, olyan linkek amik foleg torok-magyar paroknak lehet hasznos informacio. (begurultam a hetvegen hogy mindig ujra keresem a linkeket ahelyett hogy meglenne minden egy helyen :))

Kerlek ha vannak oldalak amiket rendszeresen hasznaltok (utazasi iroda, vizum, ugyintezes, imaidok, nyelv, szotar, torok tv, ujsag, erdekes cikkek, itthoni elerhetosegek, disznomentes boltok) akkor kuldjetek el es ha osszegyulik egy adag akkor kozkinccse tesszuk. Nem kifeljezetten torokorszagrol, mert azt mar megcsinalta efendi (torokorszag.lap.hu) hanem inkabb olyan ami nekunk, torok-magyar kapcsolatban eloknek lehet hasznos.

a linkeket a mandula@planetclub.info cimre varom folyamatosan

Plusz - ha valaki szeretne felkerulni a levelezolistara amire a talalkozos emaileket kuldom akkor szinten a fenti cimre irja meg az emailcimet (ill a parjaet ha o is itt van Magyarorszagon)
Persze itt a blogon tovabbra is megtalalod az infot majd mert ide is felteszem majd ha lesz konkretum...
pl katica neked nem is tudom az emailcimedet!!!!

Mandula

2006. január 18. 9:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok Lányok!

Nagyon örülök,hogy mióta nem voltam itthon, igy beindult az élet itt a blogon:)).Nem győztem útána olvasni a hozzá szólásokat.Szeretettel köszöntöm az új tagokat.Aki nem ismer nekem is mint itt álltalában mindenkinek török párom van aki Alanyában dolgozik a szezonban és Demirtas Doganben él.Én most a téli napokban ausztriában dolgozom egy síterepen és most jöttem haza csak 2
napra.Egy kis érdekesség(nekem inkább
bosszantó)a posta ténykedéséről:(((:
November 22-én adtam fel 1 levelet a páromnak ami a mai napig se érkezett meg,ami nekem nem éppen újdonság mert Mustafa + az én szülinapomra (májusban van )küldött levelet meg ajándékot és én se kaptam meg a mai napig sem:(((.Szóval ennyit a posta munkájáról meg az elsöbbségi küldeményről:((
Mandula
Engem is érdekel a tali időpontok de majd csak tavasztól lesz aktuális ,de
szerintem tudod az én címemet mert már írtál nekem.

Probáltam regisztrálni de nem sikerült mindig vissza dobta.(igaz én nem tudok angolul igy nem tudom mit rontottam el.)majd késöbb kérek az unoka öcsémtől segítséget hozzá ha éppen itt lesz.
addig is Keke voltam.

2006. január 18. 12:30:00 CET  
Blogger Efendi said...

Azt a linkgyűjteményt ide is fel tudom rakni a blogra, ha kell.

2006. január 18. 13:29:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Mandula....a talin nálatok is felírtam a mailcímem a papírra.És a továbbított leveleket is,amik azon a címlistán szereplőknek jöttek, mind megkaptam :))))
De azért megadom természetesen újra, úgyis kérte Tamara is, nem titkos :) mkatica@hotmail.com

A postával nekem két tapasztalatom volt eddig, elég ellentétesek, azt a levelet amit Ragip írt nekem Didimből 29 nap alatt sikerült kikézbesíteniük, amit kicsit később én küldtem neki, ugyancsak oda Didimbe, ő 4 nap alatt megkapta.

2006. január 18. 19:24:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok,

cégünk (arukereso.hu) mostanában indítja törökországban weboldalát, ehhez keresünk törökül és angolul vagy magyarul tudú munkatársakat. Az ideális jelöltünk olyan Budapesten élő fiatal, akit érdekel az Internet és úgy általában széles az érdeklődési köre (sokminden van nálunk :).

Ha érdekel a lehetőség, vagy tudsz valakit, akit érdekel, akkor ezen az email címen lehet jelentkezni:
allas@arukereso.hu

2006. január 18. 22:37:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Ahmet
bu sitede herkesin erkek arkadasi veya esi var...

2006. január 20. 16:33:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lanyok

igen latom hogy nagy a csond, lehet hogy meg mindenki a mult heti bayramot piheni ki....

ma kuldtem egy koremailt de akinek nem volt meg a cime, annak bemasolom ide:

1. Tegnap kaptam ezt a linket, kozel 7600 torokorszagi kep van rajta, minden részről…. Ha nosztalgiázni van kedvetek...nagyon jó képek.
http://www.pbase.com/dosseman/root

2. Idén a Ramazan Bayram oktober 23-ikával egybe esik (lehet szabadságot kivenni!) hivatalosan okt 22-25 !!

3. A Kurban pedig Szilveszterrel esik egybe, tehát lehet Törökországban ünnepelni :)) hivataloosan dec 31- jan 3. !!

4. Kovetkezo talalkozo februar ejen varhato, legkesobb jovo heten kuldom az idopontot, mar szervezes alatt van :)

5. Margit körúton, ahol kanyarodik a villamos a híd után, nyílt egy "török" optika, a nagy Gül Baba feliratrol + a "nazar boncugu-rol" meg fojatok ismerni :)) és egy nagyon kedves török szemorvos, Okan vár mindenkit szeretettel...Hay?rl? olsun!

Jo hetveget mindenkinek

Mandula

2006. január 20. 16:37:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok,

Igen, én is reklamálnék, hogy nagy a csönd!! :))

Mandula, köszi a leveled, megkaptam privátban is és itt is elolvastam. Üdvözlöm, hogy ilyen aktív vagy. Olykor helyettünk is! :))

Ani,

Én veled örülök, de még azért óvatosan egy picit. Még mindig nagyon drukkolok!!! :))

Köszönöm kérdésed, nagyon ari vagy. Épp tegnap sikerült 4 órán át chatelnünk, és ezért most egy pár napig maximálisan fel vagyok töltődve energiával, hisz láthattam a kedvesem mosolyát!!! :)) Ez az internet minden pénzt megér, komolyan mondom! :))
Nagy változás nincs, ami érzelmi szempontból nagyon jó, találkozás szempontjából azonban nagyon nem. De már most bevagyok sózva a nyár miatt, hisz akkor megyek (sajna csak) 1 hétre. Az őszt talán még jobban várom, mert akkor min. 1 hónapra jön!!! Juhéjjj!!! Ezzel csak egy kis gondom van - bár még bőven van rá időm, hogy megoldjam -, méghozzá, hogy honnan fogok szerválni egy kérót arra az időre??? Én ugyanis a családommal élek, és hát legyünk őszinték ez sem tőlük, sem a páromtól nem várható el hetekig. Mármint, hogy 1mást kerülgessék. Meghát csak kényelmesebb végre 2sben. :)) Úgyhogy ha vkinek, vagy vmely ismerősének van egy üresen álló lakása, amit tud nélkülözni kb. ennyi időre, írtó hálás lennék, ha majd segítene. :)) Girls, please help us!!! Bár ez még tényleg odébb van.

Tami

2006. január 23. 21:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

haho mindenkinek,

orommel jelentem hogy a talalkozo hivatalosan is elkezdodott szervezodni, reszletek a masik "blog baratainak talakozoi" poston, visszajelzeseket varok az idopontrol meg ezen a heten!
mindenkinek jo hetet!!

mandula

2006. január 24. 10:26:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Naomi vagyok, egy perzsa étteremben hastáncolok a hét egyéb
napjain meg gimnazista diáklányként működöm..Most bukkantam rá
erre a számomra nagyon aktuális oldalra....

Még nem nyílt lehetőségem bövebben áttekintenem az első látásra
igényes blogot.

Némi reakcióra várok kívülállóktól is...

Akkor most fel is vázolnám nektek az én egyelőre reménytelennek tűnő
és elkeserítő helyzetemet ill. helyzetünket.
Október táján mentem táncolni és már az első alkalommal egy
mosolygós jóképü fiúval találom magam szembe- első pillanattól forrt
kőztünk a levegő, szinte érinteni lehetett.

Az étteremben nem megengedett, hogy a vendégekkel különösebben
kommunikáljunk...de szavakra nem is volt szükség hisz a tekintetünk
mindent elárult...tüz és szenvedély:))

Egy hónapi intenzív szemezés után- ő megtette az első lépést: elkérte
a telefon számomat (amit én kissé vonakodva de elcseréltem az ővére).
Az első randink után minden sinen volt...fantasztikusan éreztük
magunkat (később elmondta nekem, hogy menden tekintetben
megfelelek neki)" még a házas életet is el tudná képzelni velem...na ez
volt a hab a tortán azon kívül, hogy mindíg meglepődve fogalmazta a
randiaink után milyen csodásan érezte magát és, hogy mennyire
összeillünk..Most január elején mondta, hogy bírósági tárgyalásra kell
mennie..na akkor már össze szorult a gyomrom..
A következő mondataiból leszürödött, hogy szeretné ha más valakit
keresnék aki mellettem tud lenni mert őt valószínüleg kiutasítják..akkor
már a vér is meghült bennem.
A tárgyalás után felhívott és azt a tényt közölte, hogy 2 évre
kiutasították és február elején kénytelen utazni...;(((
Ráadásul, keresik az ottani hatóságok mert be akarják vinni
katonának...amit asszem nem kell mondanom, hogy nem kis veszéllyel
bír..Hát erre kössek csomót..!
Nem kívánok senkinek sem ilyet...azóta gondolkodom, hogy mit lehetne
tenni ill.lehet-e egyáltalán.

2006. január 25. 16:19:00 CET  
Blogger Hatice said...

Szia Naomi.
Próbálok számolgatni a hozzászólásod elolvasása után ...októberben mentél először, egy hónap után tel. csere...az november.Akkor cirka 3-4 hónapja vagytok együtt? Sok időt töltöttetek együtt ez idő alatt?
Azt nem írtad miért utasították ki az országból?Mikor kell elhagynia az országot? Azért az ,hogy elmegy katonának, olyan nagy veszéllyel nem jár, de hát persze nagyon nehéz lesz azt az időt kibírni.
Együtt nem beszéltétek meg a jövőtöket? Mármint ebben a megváltozott állapotban.
Sok okosat nem tudok javasolni, hisz neki mennie kell, és ha ott katona lesz, még annak sincs értelme ,hogy te menj vele.Talán az egyetlen egy amit tehettek, hogy felfogjátok próbatételként. Jön egy hosszabb ,nehéz időszak, amit ha igazán erős a szerelmetek kibírtok insallah. Én kívánok nektek sok kitartást.

2006. január 25. 23:15:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Naomi,

Gondolom a Ráday utcai perzsai étteremről van szó. Én elég sok mindenkit ismerek onnan. Vigyázz azért ezzel a fiúval, lehet, hogy a fele se igaz annak, amit mond, mert mondjuk felesége és gyereke van. Hallottam már ilyenről! Az egyik török (akinek felesége és gyerekei vannak) megismerkedett itt egy lánnyal, elvitte még nyaralni is, aztán szépen lekoptatta. Nem biztos, hogy nálatok is ez a helyzet, de nagyon kell vigyázni, ugyanis nagyon meg tudják bolondítani az embert, főleg, ha olyan fiatal, mint te. És színészkedni is nagyon tudnak, elhiszed minden szavukat.
Írj, hogy mi történt veletek.
Nadja

2006. január 26. 12:48:00 CET  
Blogger Hatice said...

Lányok. SENKI NEM JÖN A TALÁLKOZÓRA??????? Nézzetek már be légyszíves a Törökország és a blog barátainak találkozói - rovatba és jelezzetek vissza!! Eddig ha jól számolom csak ketten tettük meg.:( "Újak" akikkel még sose találkoztunk, nektek nincs kedvetek? A "régiek " meg hova tűntek?

2006. január 26. 20:14:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

_melike_ írtam neked mailt, mert egy ismerősömet érdekelné az órád, de visszajött a levelem. Hogy kerülhtnék veled kapcsolatba? Tele van tán a mail fiókod?

Látod, mondtam én, hogy biztos van valaki, akit a te ajánlatod érdekel.

Sári

2006. január 28. 23:38:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Nagy böngészés közben találtam egy új oldalt, ami szerintem hasznos lehet az Istanbulba utazóknak.
www.isztambuliszallas.lap.hu

2006. február 5. 15:51:00 CET  
Blogger Hatice said...

Jól elvagyunk bebek :) Te itt írsz nekem ,én meg neked a találkozós topikban :)))

2006. február 10. 14:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

lanyok az olcso repjegy tema ala feltettema malev aktualis ajanlatat, 9900 Ft
mandula

2006. február 13. 8:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok Lányok!

Egy kis segítséget kérnék, biztos volt már köztetek olyan, aki hozzám hasonlóan Törökországban házasodott. Mi még csak most készülünk rá, de a szükséges papírokról és beszerzésükről elég ellentmondóak az információim. Olyanok tanácsát szeretném, akik már ezt itt kint végigcsinálták, nem akarok elveszni a bürokrácia útvesztőjében. Egyébként gratulálok a fórumhoz, nagyon tetszik!!

Kati

2006. február 13. 11:45:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Kati

en nem ismerek szemelyesen senkit aki ezt az utat valasztotta de olvasd el amit zsofia irt a vizum/tart.engedely topic-ban szerintem az segit neked.

mandula

2006. február 15. 9:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Köszönöm Mandula,

sajnos az itteni hivatal, a konzulátus és a mo-i török nagykövetség is mást mond. De az a biztos, ha minden papírt beszerzek és lefordíttatok és otthon intézem. Mivel itt élek, így azt gondoltam van egy itteni könnyebb út, de úgy látszik, hogy nincs.

Kati

2006. február 15. 11:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Hasonlóan Hozzátok az én szívem is egy török fiúhoz húz.
Tudnátok néhány tanácsot adni egy ilyen távkapcsolathoz?

Zita

2006. február 17. 14:28:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zita

az en túlélőtanácsaim:
1. döntsd el tényleg őt akarod-e. a távkapcsolat nagyon nehéz, az ember sokszor feladná, főleg a távolság + a nyelvi nehézségek + a kultúrális nehézségek miatt nem mindenki bírja. ha őt akarod akkor vágj bele.

2. kezdj el törökül tanulni :) mindenképp jól jön ha komolyan ezzel a fiúval szeretnél tervezni

3. tarts kapcsolatot hasonló helyzetben lévő lányokkal. a gyalogló chat-en illetve az interneten rengetegen vannak, magyarok és külföldiek egyaránt, ha tudsz nyelveket akkor rengeteg "új" barátod lehet. nagyon sokat számít a nehéz időkben, meg amikor nem érted mi történik mert elkommunikáltok egymás mellett....

4. tudj meg minél többet a török kultúráról és gondolkozz el hogy mennyire vonzó mindez számodra. szerintem, a török fiút ki lehet venni Törökországból, de törökországot a fiú szívéből soha... tehát jobb ha minél többet, minél hamarabb tudsz

5. ismertesd meg őt is a te nyelveddel és kultúráddal. soha ne csak te alakulj hozzá. szabj magadnak határokat, miben meddig mész/mehet el.

6. derítsd ki hogy mik is az ő érzelmei, sok nagyon rossz végű történet akad ahol a lányok csak a vízum miatt kellettek egy török fiúnak. sajnos ilyen is van... szerencsére Magyarországon még kevés, de mióta az EU-ban vagyunk szerintem egyre több lesz. nehogy veled ilyesmi történjen.

7. mondj magatokról kicsit többet. hol éltek, mit csináltok, hogyan találkoztatok, mik a terveitek, stb, úgy sokkal jobban tudunk segíteni mint így vaktában

+1 olvasd el a 2005-ös és a 2004-es hozzászólásokat. az elmúlt években sok táma, kérdés, és azokra tanács felmerült már, lehet hogy neked is segítenek az akkori válaszok....


sok sikert

mandula

2006. február 17. 15:23:00 CET  
Blogger Hatice said...

És ha mindez megvolt, amit Mandula nagyon precizen felsorolt már csak egy pár apróság: türelem ,türelem és türelem.Aztán ,túlélőtechnikák kidolgozása depressziós napokra, úgy mint csokoládé kilószám, egy papírzsepkendő-nagyker, néhány online vagy hagyományos napló, egy homokzsák, egy hangyatenyészet szedegetésre kifejlesztve, pár darab megértő barátnő, ....

Tényleg írj egy kicsit magatokról.Múlt, jelen ,jövő....tervek.

2006. február 17. 20:59:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Zita, én sem tudok sajnos okosabbat mondani, mint a lányok (Mandulát amúgysem lehetne überelni :-))) ), de azt már most biztosan állíthatom, hogy ha kitartasz, és nehéz időszakaid lesznek (mert sztem sajnos lesznek, de nem legyen igazam!!!), mi itt leszünk. Tapasztalatból tudom, hogy a lányok - név nélkül - nagyon megértőek, és igenis rengeteget segít a velük való személyes, vagy "virtuális" kapcsolattartás. Nekem most volt egy jó két hetes válságom, és épp a legutóbbi Török-magyar tali rázta helyre a lelkem, és a csajokkal való dumcsi, ami azóta is megmaradt.
Tényleg sok-sok türelemre, és kitartásra, nem mellesleg bizalomra van szükséged. Tényleg írj többet, akkor mi si többet tudunk hozzászólni, mert csak az általános, ám annál fontosabb tanácsokat tudjuk csak nyújtani Neked.

2006. február 17. 22:23:00 CET  
Blogger Hatice said...

Szia foolish girl. Isten hozott közöttünk.Hát tanácsként nem sokkal többet tudok javasolni, mint amik már Zitának meg lettek írva. Bár te legalább picit többet árultál el magatokról, ami elég egyértelművé teszi, hogy még rengeteg kitartásra lesz szükségetek. Az egyetem és főiskola eleve megszab bizonyos várakozási időt még....a katonaságról nem is beszélve. A pénzhiány meg nagy úr.Családod mennyire támogatja a kapcsolatot? Mert gondolom, ha főiskolás vagy, saját kereset, lakás nélkül még az utazgatás, illetve a meghívó is komoly nehézségekbe ütközhet...
Nagyon szívesen látunk hallunk itt a blogon és a cseten is ( www.gyali.hu -Törökország szoba esténként) (jahhh, ott én Hatice néven futok)

2006. február 18. 15:24:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Köszönöm a sok-sok jó tanácsot és lelkesítést.
Onurral tavly nyáron Máltán találkoztunk egy konferencián.
Két héttel a konferencia után meglátogatott Budapesten, majd egy hétre rá én mentem Isztambulba, majd együtt mentünk nyaralni Antalya-ba. Azóta kb. havi rendszerességgel találkozunk hol nálunk, hol nála, hol hosszú hétvégékre más városokban.
Eddig minden nagyon-nagyon jól alakul, annyira, hogy komolyabban kezdtem gondolkozni kettőnkről.
(Már október óta járok nyelviskolába! :))
Mit szóltok a történethez? Azt hiszem Számotokra ez elég tipikus nem?

Zita

2006. február 18. 20:33:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Eva!

)) Nekem a legkedvesebb.

Hogy hívják a párod?
Mikor költözött ide?

Zita

2006. február 19. 15:04:00 CET  
Blogger Hatice said...

Hűűűű....ilyen gyakran találkozni már nem is távkapcsolat Zita :))))))) Mázlista .És ő is komolyabban kezd gondolkodni kettőtökről? Mik a terveitek?

2006. február 19. 16:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zita,

én is üdvözöllek a klubban! :) Azt hiszem többek nevében mondhatom, hogy sárgulunk az irígységtől, hisz szerencsétekre Ti nagyon sűrűn találkoztok. Ez a legtöbbünknek sajnos nem adatik meg, és marad az olykor közel féléves türelem és várakozás.
Ha ilyen gyakran láthatjátok egymást, akkor talán a komolyabb közös jövőképről is vannak már körvonalak, vagy inkább konkrétumok? :) Szorítunk Nektek!

2006. február 19. 18:23:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Oops, Foolish girl,

téged is szerettelek volna köszönteni, csak a lüke fejemmel és kezemmel elfelejtettem bepötyögni. :) Méghogy nem bánjuk-e, ha csatlakozol??? Sőt, melegen ajánljuk!! :) Kitartás és olvasgass minket minél többet. Hidd el bizton számíthatsz a támogatásunkra! Tudom, sovány vigasz, de mi itt vagyunk. :)

2006. február 19. 18:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok! Szeretnék a még távkapcsolatban élőknek egy kis pozitív példát nyújtani. Mi négy év ide-oda utazgatás után költöztünk össze tavaly júniusban, én jöttem ki. Persze nem kell ilyen sokáig húzni, de nekünk nem volt más megoldás. :-) Ha mind a két fél akarja, akkor ki lehet bírni, sok-sok türelem kell és még több beszélgetés!
Kati

2006. február 20. 8:15:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Kati, elmesélnéd milyen ott kint az élet, megszoktad már, és pontosan hol éltek? és hogy tudtál kint maradni:munkát találtál vagy összeházasodtatok?

tudom mkicsit sokat kérdezek, de nűlunk inkább az van a pakliban hogy én megyek ki, vagy ki tudja, de érdekelnének a te tapasztalataid;)

előre is köszi a válaszokat

yeni yildiz

2006. február 20. 14:15:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

bocs, most olvastam feljebb hogy most készültök az esküvőre;)
és azóta, mindig hosszabbítod a vízumot vagy hogy tudsz kint maradni

yeni yildiz

2006. február 20. 14:18:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

szia Yildiz!

Most egy éves vízummal vagyok kint, erre kaptam tartózkodási engedély. Ez így nem túl olcsó mulatság (kb 75 ezer Ft), így most még május vége előtt akarunk esküvőzni. Persze nem emiatt házasodunk, de így praktikusabb. :) A vízumot a mo-i török nagykövetségen kell igényelni, ha aktuális lesz, szívesen leírom a részleteit.

Szerintem minden attól is függ, hogy milyen családba kerülsz és melyik városba. Mi Ankarában élünk, ami nagyon jó, de munkalehetőség kevés. Isztambulban vagy túrista övezetben biztos könnyebb elhelyezkedni.
Én úgy jöttem ki, hogy keveset tudtam törökü, ezért ez nehéz volt, viszont egy szuper nyelviskolában tanultam fél évig. Még nem szoktam meg, ennyi talán kevés hozzá, leginkább a barátok hiányoznak, sajnos Ankarában kevés magyar van. De összességében nem bántam meg, nagyon sok pozitívum van, sok jó dolog az itteni életben.
Ne haragudj, de én veled kapcsolatosan nem vagyok képben, te hova mennél, mesél egy keveset. És kérdezz nyugodtan.

Kati

2006. február 20. 15:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Bebek!

A szüleimnek nem könnyű, ez természetes. Egyrészt nem ismerik az országot és a kultúrát, nem voltak még itt és nem is nagyon tudnak jönni. De leginkább, mert ilyen messze kerültem tőlük, ennek egyik szülő sem örül. De mivel már régóta tart a kapcsolat, ez egy megfontolt döntés volt, így elfogadják és a páromat is szeretik. De biztos sokat szomorkodnak, így én igyekszem olyan sűrűn hazamenni, amikor csak tudok.

Igazság szerint én is szívesebben élnék otthon, de ez most nem megoldható.

Kati

2006. február 21. 8:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Jövő hétvégén lehet, hogy egy barátunk esküvőjére megyünk Törökországba.
Még sohasem voltam török esküvőn.
Tudnátok segíteni?

Zita

2006. február 23. 8:49:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

szia Kati;)
háát én Isztambulba szoktam menni;)törökül nagyon kicsit tudok bár már kaptam egy könyvet, de időm nincs rá a suli miatt, ahol két másik nyelvből is kell készülnöm, úgyhogy sajnos nincs kapacitásom a törökre is most;)de nem soká;)

kb.2éve ismerjük egymást de endem még a suli visszatart, remélhetőleg 1 év múlva végzek.
most nyáron pedig szeretnék kimenni 2 hónapra amihez asszem szintén Magyarországon kell kérni vízumot
és kint hosszabítást?de ha nem így van akkor várom a tanácsokat;)

mostanában szoktam belegondolni milyen lehet ott kint huzamosabb ideig, mármint hogy ott is élni és nem csak kiutazni, és hát nehéz dió:/
de nélküle nagyon rossz:(
hát röviden most ennyit
de mesélj még majd milyen ott kint külföldiként, ha jól emlékszem erről még nem nagyon hallottunk sokat itt a blogon;)

jó készülődést az esküvőre:))remélem minden papír dolog simán megy majd:)))

yeni yildiz

2006. február 23. 21:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zita

tavaly tok sokat beszelgettunk ay eskuvokrol, a tavalyi topicon megtalalod a valaszolat, kata kerdesevel indult szept 2-n, es sokan valaszoltunk ra, tobbek kozott en is irtam egy kisregenyt szept 26-n... :))

olvasd at aztan ha van meg kerdesed tedd fel batran...! ja es igen, nagyon fontos hogy hol lesz az eskuvo mint Eva irta! azt ird meg...

http://torokorszag.blogspot.com/2005/01/trk-hzastrs-2005.html#112600926596281974

mandula

2006. február 24. 13:46:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Y?ld?z,

ha tudsz, mindenképpen gyerek ki nyáron két hónapra és tanuld a törököt, igazán itt lehet megtanulni. Ahogy az ember tanulja a nyelvet és tölt egy kis időt, lassan a kultúrát és az embereket is megismeri, mert nagyon más így itt lenni, mint túristaként. :))

Eleinte nehéz volt, mert nagyon kevesen beszélnek angolul, a baráti körben is, az adminisztrációs rendszert még most sem látom át teljesen, meg kell tanulni az ügyintézést, hogy mint megy, mert ez és a kaotikus forgalom nagyon távol áll a mi világunktól. Mi messze vagyunk a párom családjától, aminek sok előnye van, viszont hátránya is, kevés a segítség a beilleszkedésben is. Viszont soha nem ért negatívum amiatt, hogy külföldi vagyok, nagyon kedvesek és segítőkészek a törökök. Nem, tudom, hogy mit írjak még? :)))

Kati

2006. február 27. 8:28:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Ne haragudjatok, hogy csak így megkésve írok. Köszönöm a török esküvővel kapcsolatos összes kedves tanácsot. Sajnos nem mentünk el az esküvőre, mert Onur megbetegedett. Remélhetőleg hamar felépül és tud jönni Budapestre.))

Zita

2006. március 8. 22:40:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Dua!

Szerintem ott szervezzétek a polgári részét az esküvőnek, ahol praktikusabb, és ahol a közeljövőben élni akartok. A török házasságlevelet lehet otthon hitelesíttetni, nem hiszem, hogy különbség lenne az otthon kötöttektől, csak kis időbe telik az intézés. Most, hogy kiderítettem az itteni menetet, nekem egyszerűbbnek tűnik, mint az otthoni, főleg, hogy a párodnak vízumot nem egyszerű kérni, többszöri beutazásra, te pedig egyszerűen utazhatsz.

Kati

2006. március 9. 8:07:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Én még soha nem írtam, de annyira jó olvasni, hogy ilyen boldogok vagytok a török párjaitokkal:)
Nekem is van egy, igaz ő Németországban lakik, de nem tudom hogy lesz tovább...
Azt szeretném tőletek megkérdezni, hogy nálatok a különböző vallás nem jelent soha problémát?
Továbbra is sok boldogságot kívánok mindenkinek!!

hayirmi

2006. március 9. 10:57:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Most találtam rá erre a blogra és amióta olvasom csak potyognak a könnyeim. Én is elmesélném a történetem: kétszer voltam Törökországban nyaralni a tavalyi annyira jól sikerült, hogy nem jöttem haza, ott maradtam dolgozni.Alanyában történt, idegenvezetőként tudtam dolgozni, hihetetlen nyár volt, rengeteg kedves emberrel találkoztam akik mind segítettek (munka, szállás, stb)Nagyon röviddel mielőtt hazajöttem megismerkedtem egy fiúval.Csak kevés időt töltöttünk akkor együtt, s én hazajöttem: ez volt szeptemberben.Mindennapos chatelés, sokszor 5-6 órán át éjszakánként. Októberben kimentem 1 hónapot voltam ott és kezdtek kiderülni dolgok a családi helyzetével kapcsolatban.Van egy 8 éves kisfia, kényszerházasság volt az övé a saját unokatestvérével és évek óta szeretne leválni, de a család nem engedi. Aztán az is kiderült, hogy hivatalos esküvő nem volt, csak muszlim, így végülis elválni sem kell, de a gyermekelhelyezéssel már más a helyzet. A lényeg, hogy rövidebbre fogjam, hogy úgy terveztük én kiköltözöm és élünk hárman szépen. Közben ő elveszítette a munkahelyét, én ki is mentem februárban, de én sem kaptam munkát (segítő barátok is mind eltűntek nyár óta)és a családja hallani sem akar különköltözésről, neki kötelessége egy háztartásban maradni a feleségével. Mindent egybeveteve úgy határoztunk, hogy minden könnyebb lenne itt Magyarországon.A kisfiú az ő nevén van, így el tudná hozni, csak azt nem tudom milyen lehetőségeink lennének itt. Én nem Pesten élek, hanem Veszprémben, így sajnos még törökül sem tudtam megtanulni (csak nagyon az elején járok, mert itt nincs rá lehetőség).Mindenképpen Pestre költöznénk, ott talán könnyebben kapnánk valami munkát. sajnos egyikönk anyagi helyzete sem jó. Én magyar nyelv és irodalom bölcsész és tanár szakos vagyok, majd 2007-ben végzek csak, de egyéni tanrendem van és alig van órám. mindig is dolgoztam az egyetem mellett, bármilyen munkát elvállalnék Pesten is. A párom idegenforgalmi diplomát szerzett a Selcuk egyetemen, de persze azzal itt semmire nem menne, beszél angolul és németül magyarul még sajnos nem. de bármilyen munkát elvállalna. Nagyon szeretnénk minden akadályt leküzdeni és közös életet kezdeni.Megörültem mikor láttam ezt a forumot, talán itt kaphatok jó tanácsokat és esetleg bízatatást.Tele vagyok kérdésekkel, kételyekkel: Nem tudom milyen esélyei lehetnek a 8 éves kisfiúnak, aki csak törökül beszél.Be lehet-e íratni magyar iskolába vagy van-e esetleg Pesten török iskola?Van-e esélye a páromnak, hogy munkát kapjon Pesten addig is amíg nem beszél magyarul, mert sajnos a tanfolyam, az albérlet és minden pénzbe kerül és senkire nem számíthatunk, mert senki nem támogatja a kapcsolatunkat. Sajnos nem ismerem eléggé Pestet és nem tudom a lehetőségeket. Szerintetek milyen esélyeink vannak?Főleg a kisfiú miatt aggódnék, hogy neki milyen lehetőségei lennének itt.Remélem hallhatok tőletek valami bíztatót, mert már nagyon el vagyunk keseredve!Mindenhonnan azt a tanácsot kapjuk, hogy felejtsük el egymást, de ez nem megy, egyikönk sem képes rá...Ti biztosan megértitek, hogy miért...Nagyon tetszett ez a forum és remélem én beleférek majd...
Szép napot mindenkinek
Zsuzsi

2006. március 9. 15:07:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Dua,
mi pont most szervezzük itt Ankarában az esküvőt, így tudok segíteni, legalábbis ameddig eljutottunk.
Otthon menj el a népesség-nyilvántartó hivatalba és kérj ki egy hajadonigazolást, de direkt külföldi házasságkötéshez kérd. Ezt az Országos fordító irodában fordíttast le, hivatalos legyen, de hitelesíttetni nem kell, arra a Török Nagykövetségre vidd be, a konzuli osztályra. Ezen kívül már csak útlevél kell és ha nem tudsz törökül, tolmács a házasságkötéshez. Plusz kell egy vérvizsgálat itt, ennek a párod utána tud nézni, együtt elintézitek, két nap alatt megvan az eredmény. Ezekkel a papírokkal bementek és bejelentkeztek. Nyáron sok az esküvő, érdemes előre időpontot kérni, ezt már akár most is lehet. Mi hétfőn adjuk be a papírokat, majd megírom, hogy kértek-e még valamit. :-)

Kati

2006. március 9. 15:24:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zsuzsi,

tényleg nem egyszerű a történet, de én pár dolgot nem értek. Ha nem voltak házasok, akkor miért kell elválni, vagy miért nehéz? Én még olyat nem hallottam, hogy csak egyházi esküvő lett volna, mert az önmagában nem érvényes Törökországban, csak a polgári. Így a gyerek törvénytelen, kvázi. Szerintem még pár dolgot tisztázz vele, mert nagyon zavarosnak tűnik a dolog.

A másik kérdésem, hogy miért akarjátok a gyereket is áthozni, nem lenne neki jobb az anyukájával, amíg kicsi? Ha mégis házasok és elválnának, az esetek nagy részében az anyának itélik a gyereket.

Tényleg nem egyszerű, nagyon nehéz vízumot is kapni Magyarországra, főleg, ha te nem tudod igazolni, hogy el tudod őt tartani. Munkát keresni pedig még nehezebb.

Írjál még, talán ha jobban megértjük a történetet, még jobban tudunk segíteni.

2006. március 9. 15:44:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bocsánat, elfelejtettem aláírni a hozzászólásom.
Kati

2006. március 9. 15:46:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Három hónapig érvényes az igazolás, először találjátok ki, hogy mikor akartok kb házasodni. Ja és mindenhez nagyon sok fénykép kell, de ezt érdemesebb kint intézni, megvan egy nap alatt és nem olyan drága mint nálunk. Intézd el előre, hogy ki már a fordított és hitelesített papírral menj.

Mit csinál itt az ismerősöd? Mi is Cankaya-ban lakunk, de ez egy elég nagy kerület neve.

Ja, és a párodnak is kell majd egy "agglegény" igazolás, egy lakcímigazolás, a személyije és az orvosi papír. :-)

szia,
Kati

2006. március 9. 18:13:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Dua,

nagyon vallásos a párod családja? Együtt fogtok majd élni a szüleivel? Neked a vallás és az ezzel járó szokások nem okoznak gondot?

Nálunk nem lesz muszlim esküvő, egyikünk sem vallásos, a család sem, így ebből nincs is gond. Szerintem is pároddal tisztázd még most a vallási kérdéseket.

Tényleg egyszerűbb itt az ügyintézés. Én nem leszek automatikusan török állampolgár, ez sajnos megszűnt úgy 3 éve, majd 3 év múlva. De a gyerekek kettős állampolgárok lehetnek, mindkét országban anyakönyvezni kell őket.

Ankara tényleg nem túl szép és izgalmas város, de mit csinálja, ha itt él az emberem? :)) Mi nem messzel lakunk a Sheratontól, a Luna park odébb van, viszont a Yimpas nem tudom, hogy mi. :)

üdv,
Kati

2006. március 10. 10:17:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Egy másik fórumon találkoztam egy hölggyel, aki Alanyai lakásukat szívesen kiadná. "Alanya keleti részén. A tenger kb. 250m, a közelben boltok vannak a mindennapi bevásárláshoz.A család csak részben használja ki és a fennmaradó időt adnám ki egy személyes találkozó után.4 főnek kényelmes." Az irányár 8000 Ft /nap (nem személyenként,hanem összesen) ez szerintem nagyon barátságos ár.
alanya2005@freemail.hu címen lehet érdeklődni.
Felteszem azért az utazásos rovatba is, de itt úgyis többen olvassák :D

2006. március 10. 10:19:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Köszönöm szépen Éva, hogy vélaszoltál a kérdésemre és ha megengeditek leírnám, hogy miért is kérdeztem rá erre a dologra,mert hátha ti jobban látjátok.
Szóval az én történetem:
Az ex-párom kint tanul Németországban,így a főiskola kollégiumában lakik, én pedig júliusban kimentem meglátogatni.Csak hogy a szomszéd szobában lakik ez a drága török és tudtam róla, hogy muszlim.Mivel engem rendkívüli módon vonz ez a vallás és ez a kutúra,(nagyon sokat olvastam róla eddig is) megkértem hogy hadd beszégessek vele egy kicsit az iszlámról.Ez egy nap meg is történt,kint álltunk a kollégium folyosólyán és ő nagyon lelkesen magyarázott,könyveket hozott,mutogatott.Majd a végén én tettem fel a pontot az i-re,amikor kiderült,hogy tudok egy imát arabul.Onnantól kezdve én lettem a tökéletes nő számára,persze ezt nem mutatta ki az akkor még párom miatt.A következő hetekben sokat jártam át hozzá tanulni,de az idő múlásával mindketten rájöttünk,hogy ez már kicsit több,mint "korán-óra" és egyik alkalommal megcsókolt.Ezzel elkezdődött egy csodálatos,szenvedélyes,titkos szerelem.Augusztus elején hazajöttünk az ex-párommal és sor került a szakításra.Aztán már csak a drága törökömre koncentráltam.Minden nap email(volt hogy 6 oldalas emaileket írt) és msn.Az így ment augusztus elejétől egészen október végéig.Közben rengeteg dolog kiderült,főleg arról,hogy neki mennyire fontos a vallása.Én ettől kicsit megrémültem,mert olyan dolgok is kiderültek,hogy az ő majdani felesége nem dolgozhat(tilos) és nem is kommunikálhat más(főleg idegen) férfiakkal és természetesen kendőt kell hordania ja és persze a tengerparton sem hordhat bikinit vagy ilyesmit.Mivel nagyon megilyedtem ezektől a dolgoktól a reakcióim negatívak voltak,amiért ő csalódott bennem.Azóta is emailezünk,de nem tudom hogy lesz tovább,ha minden igaz júniusban végzek a főiskolán és megyek ki Németországba dolgozni,persze miatta.Szerelmes vagyok belé és folyamatosan azon tépelődöm,hogy vajon képes lennék e ezeket a dolgokat betartani.Sokat tudok az iszlámról és nagyon tetszik,de nem tudom hogy tudnék e eszerint élni.
Ha valakinek lenne valamilyen tanácsa,meglátása,nagyon szívesen fogadnám,mert így egyedül elég nehéz.Nektek talán már vannak ilyen tapasztalataitok,hogy mi a teendő ilyen esetben.
Előre is köszönöm és azt is hogy leírhattam én is a történetemet:)

hayirmi=Dóri

2006. március 10. 11:05:00 CET  
Blogger Hatice said...

Kedves Zsuzsi.

Én ,mint anya csak azt tudom mondani, a legnagyobb kegyetlenség egy 8 éves gyermeket elszakítani az édesanyjától.Miért van erre szükség? Maradjon csak a kisfiú az édesanyjánál ha lehetséges. Kivéve persze ha az édesanya akar lemondani a gyermekről!
Tudom ,hogy nagyon nehéz helyzet , de ha a párod annyira ragaszkodik a gyermekéhez meg kell hogy oldjátok azt, hogy ti éljetek kinn, akkor legalább rendszeresen láthatja.
Nekem 3 gyermekem van, a legnagyobb épp 8 éves, mi is ez miatt küszködünk kedvesemmel 2,5 fél éve immár távkapcsolatban, mert muszáj azt megoldanunk ,hogy ő jöhessen ide. Egyszer insallah valóra válik. Neki kinn van munkája, lakása, nekem itt egyelőre se saját lakásom, se pénzem se semmi ...könnyebb volna ilyen szempontból ha én költöznék ki, DE az mérhetetlen önzőség lenne részemről ha a saját boldogságom érdekében tönkretenném a gyerekeim életét, elszakítanám őket az édesapjuktól, a nagyszüleiktől, a rokonoktól, barátoktól, mindenkitől, és elvinném őket tőlük távol egy idegen országba aminek még a nyelvét sem beszélik.Nem szabad. Inkább a türelem ,a kitartás, a rengeteg nehézség ,insallah egyszer megoldódik.

2006. március 10. 12:19:00 CET  
Blogger Hatice said...

Szia Dóri.
Ezt kettőtöknek kell tisztázni, és neked megpróbálni a jelenlegi rózsaszín felhőket, egy picit félresöpörve reálisan szemlélni a jövőt. Ami ilyenkor nehéz. Ha te tudod most is érzed, hogy ezek a dolgok nehézséget okozhatnának neked, nem tudnál így boldogan élni, akkor ezt hosszabb idő múlva, amikor a szerelem kezdeti ereje már kicsit csökken ,méginkább így lenne. Fontos hogy megismerjétek EGYMÁs elvárásait. Nem csak te az övét, ő is a tiedet, és kompromisszumot találjatok. Ha ő csak abban az esetben tud elfogadni téged ha te követed mindenben az elvárásait, akkor az nem a feltétel nélküli szeretet.

Másrészt....minden lánynak aki az áttérésen gondolkodik a fiúnak ,illetve családnak megfelelni akarásból egy tanács. Én persze nagyon kívánom ,hogy Allah mindenkit vezessen az útjára, ismerje meg az Iszlám vallást, találja meg a békéjét, fogadja szívébe.....de csakis saját meggyőződésetekből vegyétek fel. Ha nem bármiféle külső dolog kívánja ezt, ha nem valakinek jóttenni akartok vele, "ajándékot adni" ,megfelelni, hanem a megfelelni akarás csakis Istennek szól , a jótett saját magatoknak a vallás felvétele által.Máskülönben nincs értelme, ez nem lehet egy egyszerű formaság. Nem olyan ,mint amikor azt mondom ,megváltoztatom a nevem ,mert férjhez megyek. Ezért nem értem sosem azokat a muszlim férfiakat akik elvárják, hogy a kedvesük a házasság miatt, miattuk térjen át. Hisz nekik kéne a legjobban tudniuk azt, hogy a tanúságtétel lényege mi is. Akinek ennyire fontos ,hogy a párja muszlim legyen, válasszon muszlim lányt, akinek pedig nem ,hiszen az Iszlám engedi hogy muszlim férfi nem muszlim nővel házasodjon, az fogadja el úgy a párját ahogy van ,legfeljebb példamutatással vezesse közelebb a valláshoz és imádkozzon érte, hogy egy nap a lány is felismerje fontosságát.

2006. március 10. 12:35:00 CET  
Blogger Hatice said...

Jaaa....a http://photobucket.com/albums/b168/katica_ragip/ oldalon fenn vannak a mostani istanbuli képeink, aki esetleg szeretné megnézegetni :)

2006. március 10. 12:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!

Nagyon köszönöm, hogy próbáltok segíteni és igen elgondolkodtató az, amiket írtatok. Tudom, hogy igazatok van, hogy csak úgy lehet muszlimként élni, ha az ember teljesen azonosulni tud az iszlámmal. Sokat szoktam azon gondolkodni, hogy vajon én meg tudnám e csinálni. Egyszer azt gondolom, hogy igen, mert mi az amire vágyok. Nagy család, sok gyerek és egy szerető férj, nagy karrierre pedig egyáltalán nincs szükségem és azt is kibírom, hogy nem nagyon megyek ki a házból. Viszont itt jön az, amit Ildi írt. Hogy a párom megkövetelne tőlem minden szabályt, ő pedig úgy élne, ahogy az neki jó és úgy magyarázna mindent a Koránból, hogy neki az kényelmes legyen és ettől azért félek, mert már most is vannak erre utaló jelek. Viszon attól is félek, hogy nem találok még egy ilyen fiút, akinek ennyire fontos lenne a család és a sok gyerek és akivel ennyire egyeznének a jövőbeli terveink. Szóval sok érv van, ami mellette szól, de sok az, ami ellene és még nem tudom, merre billen a mérleg. Azon is szoktam gondolkodni, hogy egyáltalán nem is tudom, milyen muszlim nőként élni, hogy döntsem el, hogy menne e vagy sem. Azt sem tudom, mi lenne annak a jele, hogy kész vagyok magamtól felvenni az iszlám vallást. Sokat olvastam róla és sok mindent tudok róla(persze az átlag emberhez képest) de nem tudom, hogy mutatkoznának a jelek, hogy igen én ezt akarom. Nálatok(illetve annál, aki áttért) ez hogy történt? Mert arra is gondoltam, ha nem lennék ekkora nyomás alatt, akkor sokkal könnyebben menne.
Hát nem egyszerű, de majd talán idővel megoldódik, elsietni semmiképpen nem fogom, dehát igen, a rózsaszín ködtől szabadulni nehéz:)
Különben Zsuzsi problémáján én is gondolkodtam és nekem is az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha Törökországon belül egy másik városban telepednétek le?
Szép napot mindenkinek!!

Dóri

2006. március 11. 11:17:00 CET  
Blogger Hatice said...

Jajjjj Zsuzsi.

Mióta feltetted a kérdésed, "mi lenne annak a jele, hogy kész vagyok magamtól felvenni az iszlám vallást" ....egyfolytában próbálom magamban ezt megfogalmazni.
Olyan könnyű azt elmesélni, hogy hogyan jutottam el addig az Iszlámmal való ismerkedés alatt, hogy hívő lettem. Mert azelőtt nem hittem Istenben ,nem is foglalkoztatott ez a kérdés.
Az Iszlámról sem azért kezdtem el olvasni, hogy bármi is megfordult volna a fejemben ilyesmi, egyszerűen csak a tv-ben újságokban annyi minden hallottam ezzel kapcsolatban ,mind rosszat, én meg semmit se tudtam róla.Csak kíváncsiságból, hogy mi ez a vallás, tényleg a bűnt, gyűlöletet tanítja e? Aztán persze kellemes meglepetés ért amikor olvastam ,hogy nem. És egyre jobban érdekelt, internet, könyv, folyóirat, muszlimokkal ismerkedtem meg, mecsetbe mentem előadásra....
És a sok olvasgatás közben találkoztam olyan elgondolkodtató és logikus dolgokkal, amitől felnyílt a szemem. És megértettem hogy Isten létezik. Csak azt nem értettem ,hogy lehettem addig olyan vak, hogy én erre magamtól nem jöttem rá!! És természetesen innentől megváltozott az egész gondolkodásom. Mindenben megláttam a csodát, és megértettem mennyi mindenért kell köszönetet mondanom folyamatosan Istennek.
Ez az a dolog igazán , az a pont az ember életében. Elsősorban nem egy külsőségekkel való azonosulás...hanem ez a lélekben kialakuló érzés.Ekkor már természetes, hogy az ember igyekszik Istennek megfelelően élni. Hiszen ezzel saját magamnak teszek jót.
Addigra az Iszlámról sokat tanultam ,hát természetes volt, hogy a leges legfontosabb hogy muszlimként éljek. Azok a dolgok, amik ezt kísérik, az életmódváltozás egy folyamatos dolog.És nem a külsőségekkel való azonosulás a legfontosabb és a legelső...az utána jön magától. Nem történhet egyik napról a másikra. Nem egy kényszer alapja. Nem azért kötök kendőt pl, mert "jajj de kényelmetlen ,meg jobb volna nélküle, de muszáj " hanem azért ,mert tudom, hogy ezzel is Istent szolgálom, az ő tanítását követem, és ez a saját javamat szolgálja. Ez egy jó érzés.

Tényleg nagyon nehéz megfogalmazni egy válasz a kérdésedre, nem tudom érthető e egyáltalán amit írtam. Az a bizonyos belső jel nem azt kell megmutassa, hogy az Iszlámot fel kell vennem ,hanem azt, hogy a SZÍVem megtelik Istennel, azt pedig már az ÉSZnek kell tudnia megfelelő tanulás után, hogy az ő szolgálatának az útja az Iszlám.

2006. március 12. 18:02:00 CET  
Blogger Hatice said...

Bocsánat a téves megszólításért, ez a hozzászólás természetesen Dórinak szólt.

Zsuzsi , szerintem is a legemberségesebb ha te mész. Persze hogy nem a családhoz!!! Külön tőlük, talán szomszéd faluba/városba, de mégis közel lennétek.
Bizonyára tényleg nagyon nehéz lehet vízumot kapni is, egy szem töröknek is lassan a lehetetlennel egyenlő, kívétel a házasság alapján , hát még gyerekkel együtt.
Ha mégis idekerül, szerintem ne csak iskolát hanem egy jó gyerekpszichológust is keressetek neki, egy gyerkőcnek biztos hogy semmiképp sem egyszerű a szülők közti konfliktus meg válás, hát még ha ezzel egyidőben elszakítva minden gyökerétől, rokonától, barátjától többezer kilométerre cipelik, amikor egy ilyen költözés is normális helyzetben is nagyon nehéz helyzet nekik....
Most nagyon nagyon gonosz leszek, de azért kíváncsi lennék, akkor is ezt akarná tenni a párod ha a gyermek kislány lenne? Nem leginkább arra megy ki ez az egész lelketlen hercehurca , hogy fiúgyermek ? :(
Azt megértem ,hogy az asszony sose dolgozott, de az nem jelenti hogy nem is tudna, másrészt ilyen helyzetben az egész család segítene neki a gyerek eltartásában.
Az hogy téged nem akar a család, ....hát, ez gyakran előfordul ...örökország nagy, elfértek,hát legfeljebb nem jártok össze :)Ez a ti boldogságotokat még nem akadályozza meg, ahhoz nem kell az ő beleegyezésük.

2006. március 12. 18:28:00 CET  
Blogger Hatice said...

Igen ,ez így van Éva. És ő hordta 9 hónapig, ő szülte meg, ő szoptatta, ő ápolta ha beteg volt....és minden , főként, hogy ő nem dolgozott,így minden idejében vele tudott lenni. Ezt csinálta 7 éven keresztül, aztán elveszíti a kisfiát és tán a távolságok és családi viszályok miatt sose látja többet, esetleg évente egyszer, nyaranta iskolaszünetben ,és mindezt csak azért ,mert ő az életét ,az ottani értékrendek szerint nem a karrierépítésnek, hanem a családnak, a gyereknek szentelte.

2006. március 13. 10:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Kedves Katica és Ildi! Legalább százszor átolvastam az üzeneteiteket, hogy mindent megértsek meg amúgy is annyira jó volt olvasni. Ahogy én értelmeztem, mind a ketten a mecsetben kaptatok valami plusszt, ami segített benneteket azon az úton, hogy muszlimmá váljatok. Amint már többször is írtam, én is sokat olvasok az iszlámról, de eddig sajnos még nem sikerült odáig eljutnom, hogy felleljem benne azt a bizonyos logikát, mert így egyedül nehéz, ha kérdésem van nem tudom egyből feltenni senkinek és nincs, aki elmagyarázzon nekem bizonyos dolgokat, amit nem értek. Sajnos ebben a városban, ahol én élek semmiféle mecset nincs, de még más sem, ami az iszlámról szólna, tényleg minden Pesten zajlik, viszont az a szerencsém, hogy a főváros nincs messze, szóval úgy döntöttem, hogy elmegyek péntekenként a mecsetbe, hátha én is kapok egy esélyt...insallah!
Köszönöm, hogy megosztottátok velem azt, hogy veletek ez hogy történt, sokat segített azt hiszem.
Most egy másik kérdés, ami nem e témához kapcsolódik, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy olvasta e valaki közületek a Török szenvedély című könyvet és ha igen, akkor mi a véleményetek róla?
További kellemes napot!!

Dóri

2006. március 13. 10:41:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Zsuzsi,

Nekem sem normális dolog az, hogy valaki az unokatestvérével házasodik, de szerintem én és még néhányan azért nem lepődtünk meg, mert Törökországban sajnos ez még mindig nem ritka dolog, főleg a keleti, szegényebb és vallásos vidéken. ahogy a kényszerházasságok sem, de családja válogatja. Nem tudjuk a részleteket, tehát csak az általad leírtak alapján próbálunk tanácsot adni.

Egyáltalán nem tartalak szívtelennek, szerintem inkább mindnyájan próbálunk megóvni az előtted álló nehézségektől. A párod egy olyan családból jön, ahol nagyon erősek a szabályok és a kötelékek. Ő fel tudná-e ezt adni maximálisan? Ha itt élnétek akkor többet nem menne vissza? A család elengedné a gyereket?

Én is kérdeztem a páromat sok mindenről a hétvégén, remélem nem haragszol, de jobban meg akartam érteni a helyzetet. Tényleg még mindig előfordul, hogy házasság nélkül, csak egyházi házassággal él együtt két ember, ekkor az egyik "felügyelete" alá kerül a gyerek, a másiknak nincs köze hozzá. De ha most sem engedik a különélést, később is nagyon nehéz lenne nektek.

És sajnos a praktikus dolgok, nagyon nehéz vízumot szerezni Mo-ra úgy, hogy neked nincs jól kereső állásod, neki meg kint nincs munkája. Ebből a szempontból tényleg jobb lenne neked kimenni, de boldogok tudnátok úgy lenni, hogy a család árnyéka ott van rajtatok mindig? Szerintem még nagyon sokat beszélgessetek a pároddal, hogy te is jobban megértsd a helyzetet, mielőtt végleges döntést hoznál.

És mi tényleg nagyon szívesen segítünk, beszélgetünk, nem ítélkezni akarunk feletted. :)

Kati

2006. március 13. 13:58:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Nem arra kell gondolni ,hogy milyen fura izlésficamos stb vagyunk mi hogy természetes számunkra a rokonházasság, hanem arra, hogy mindez nem lep meg minket, hisz ismerjük már annyira olyan régen Törökországot, a szokásokat, kultúrát, hogy tudjuk, ott ez megengedett ,és természetesnek számít ,főként vidéken .Rengeteg ilyen van.Ez van.

Tovább vitatkozni nem akarok a témában, ahogy eddig sem akartam ,de látom egyre inkább az alakul itt ki,egyszerűen csak tanácsot adni, vagy a saját véleményem leírni.Természetes, hogy 3 gyerekes anyaként egy nő már más szempontból nézi ezeket a dolgokat, mint egy családalapításnak jóval előtte járó lány....

Mindenkinek sok boldogságot.....

2006. március 13. 15:29:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok
ooooo elutazok 10 napra es tessek mennyi hozzaszolas!! alig gyoztem olvasni :)

Dori
muszlim ferfiak igenis hazasodhatnak kereszteny nokkel. a te lgfontosabb fegyvered mindig a tudas, mert minel tobbet tudsz annal kevesbe tudja a kedvesed "felre magyarazni" a Korant - pl ebben az esetben. Azonban azt gondolom, hogy torok/muszlim (v. barmilyen a sajat kulturadtol/vallasodtol eltero) ferfival elni evtizedeken keresztul akkor is nehez sokszor ha kolcsonosen tiszteletben tartjatok egymas vallasast es senki nem kenyszerit semmit a masikra. Ha azonban igen... abbol nagyon hamar remalom lehet. NAGYON NAGYON KOMOLYAN GONDOLKOZZ EL. Azok alapjan amit irtal, a parodnak nem az a fontos hogy tenyleg, belul, muszlimma valj (attol fuggetlenu lhogy hordasz-e kendot v sem) hanem hogy kifele az vagy e. Ez pedig annak a jele hogy "o eros ferfi aki kepes kordaban tartani a feleseget" Ez pedig a leheto legrosszabb indulas. A szerelem, a hev hamar le fog lohadni, ha nem is az elso 2-3 evben de 10 ev utan valoszinuleg... ami akkor megmarad az egymas szeretete es tisztelete. ha o oszinten szeretne es tisztelne teged nem varna el toled ilyesmit. mar most. mar igy kimondva. megkerdojelezhetetlenul. nem adva neked valasztasi lehetoseget. en kereszteny vagyok es egyenlore az is akarok maradni. de lehet hogy 20 ev mulva maskepp latom majd ezt a kerdest. de tudom hogy a parom, megha elete utolso pillanataig is remenykedni fog hogy atterek, elfogadja a mostani dontesem es soha nem kenyszeritene ram semmit. nem is fogadna el hogy atterjek csak az o kedveert.
az mas kerdes, hogy nem hordok nyitott ruhat meg nem csinalunk disznohusos etelt otthon, mert az annak a jele hogy tiszteletben tartom a kereset. de nem az hogy attertem.
ertem hogy most nagy a szerelem.. de ha o mar most ennyire szigoru ezekben a kerdesekben kepzeld el mi lesz kesobb... nem az a kerdes hogy tudnal-e bezarva elni. hanem hogy egyaltalan miert kenyszeritene o teged erre ha igazan szeret....
nagyon szoritok neked. msn-en megtalaltsz mandula@planetclub.info

mandula

2006. március 13. 16:58:00 CET  
Blogger Hatice said...

Köszi :)

2006. március 13. 19:42:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Dua,ne Aninak hanem Zsuzsinak cimezd a mondandod:))

2006. március 13. 20:29:00 CET  
Blogger Hatice said...

Úgy látom, a jó magyar médiának köszönhetően felbukkant egy közhely a válást illetően (mármint az egyházi házasságból, ezért inkább leírom,pontosan hogy van ez.Válásig csak abban az esetben juthatnak el a felek, ha már a család képviselőinek minden békítő szándéka sikertelen.
A válás a férj joga és annyiból áll, hogy a férj feleségének háromszor egymásután bekövetkező menstruációját követően kijelenti, hogy : elválok tőled. A kijelentések között a férj nem élhet házaséletet feleségével, de ha mégis megteszi, akkor a válás nem törvényesíthető. Ha csak két menstruációs időszak után hangzik el a válás kijelentése, akkor még a válás visszavonható,(ez biztosítja azt, hogy egyértelművé váljon, az asszony nem várandós, megjön 3-szor is egymás után a menstruációja. Amennyiben arra derül fény, hogy a feleség gyermeket vár, nem válhat el tőle.Ha közben mégis házaséletet élnek , a 3 hónapos kivárást újra kell kezdeni ) de ha harmadszor is elhangzik, akkor az a feleség a férj számára tiltott lesz, hiába gondolja meg magát, felségül ugyanazt az asszonyt már nem veheti, csak abban az esetben, ha az asszony egy újabb ezt követő házassága is válással végződik. A válás kimondásával minden olyan ígérvény, mely erre az esetre a házassági szerződésben szerepel, a férj számára kötelezővé válik. Az asszony is kezdeményezheti a válást de ő maga azt ki nem mondhatja. Ez a fogalom magyarul kibújás, azaz az asszony, vagy képviselője rábeszéli a férjet a válás kimondására. Ha a férj nem hajlandó ennek eleget tenni, akkor még mindig van egy megoldás: a sejk. A sejknek sincs ugyanakkor elválasztási joga, ellenben mérlegelheti a házasfelek között dúló ellentéteket és belátása szerint érvénytelenítheti a házassági szerződést. Természetesen, ha a házasság a férj alkalmatlansága - akár testi, szellemi, erkölcsi, vagy hitbéli miatt romlik meg, az asszony megkapja mindazt a jogi segédletet, mellyel problémáját orvosolni tudja. Ha a férj minden előzetes értesítés nélkül eltűnik, akkor az asszonynak jogában áll négy hónap /egyes helyeken fél év/ várakozás után újból férjhez menni.

2006. március 14. 11:03:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok !!

A segítségeteket szeretném kérni, mert teljesen kilátástalannak látom a helyzetemet.
Ugyan nekem nem török barátom van, de a gondom hasonló, talán tud valaki közületek írni valami bíztatót....
A barátom marokkói, és egyenlőre fogalmam sincs mit tudok tenni hogy együtt lehessünk :((
Sokak szerint a házasság az egyetlen megoldás, ami elvileg rendben is lenne, de ehhez sem tudom mik szükségesek. Meg ugye csak ezért nem szabad házasságot kötni. Egyenlőre az is gondot okoz hogy hosszabb időre vízumot kapjon. Teljesen el vagyok keseredve, ennyire nagy bün lenne ha valaki külföldivel tart fent kapcsolatot ? Mit tanácsoltok ? Tud valaki segíteni ?
ELŐRE IS NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM !!!
Az e-mail címem:

akire002@citromail.hu

2006. március 14. 22:16:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Mandula, ahogy már mondtam hihetetlenül jól látod a dolgokat a párommal kapcsolatban.Őneki nagyon nagyon fontos, hogy a felesége muszlim legyen, ezért közölte velem az elvárásait már most az elején, így kimondva és megkérdőjelezhetetlenül.Éppen azért szeretett belém, mert én nem miatta kezdem el az iszlámmal foglalkozni, ami az összes eddigi barátnőjénél így történt és ő ezt nem akarja. Neki fontos az, hogy a lány magától akarja az iszlámot és ne miatta.Csakhogy az idő múlásával kiderültek olyan dolgok, amibe addig egyáltalán nem gondoltam bele, de ezt már egyszer leírtam.Különben megértem, hogy a vallása neki ennyire fontos és hogy azt akarja, hogy a felesége is mindenképp muszlim legyen, a gyerekeiről nem is beszélve.Ugyanis a szülei nagyon vallásosak és neki van három fiú testvére, akik igen csak elhanyagolják a vallást.A párjaik is mind keresztények és emiatt a szülei eléggé el vannak keseredve.Ehhez még hozzá jön, hogy ő az anyukája kedvence és mindenképp meg akar neki feleni sőt örömöt akar neki azzal szerezni, hogy legalább őneki muszlim felesége lesz.Különben ő tényleg nagyon bigott és nagyon szigorúan tart minden szabályt.Ezért is olyan ijesztő ez a helyzet.Mert ha tudnám, hogy hagy nekem időd arra, hogy szépen a saját tempóm szerint ismerkedhessek a vallással és nem gyakorolna rám ekkora nyomást, sokkal könnyebb helyzetben lennék, mert mint már említettem, engem régóta vonz és érdekel az iszlám, legalább 6 éve, őt pedig csak 10 hónapja ismerem.
Nagyon köszönöm a sok jó tanácsot, azt hiszem most már tisztábban látok, ezeket a dolgokat eddig is sejtettem(mármint hogy nem lenne könnyű,sőt rémálom is lehet)de most már tudom és e szerint fogok cselekedni.Azt hiszem még nagyon sokat kell beszélgetnünk egymással.
Folytatom tovább az ismerkedést az iszlámmal, de sajnos nem vagyok pesti, ezért itt nincs annyi lehetőségem, viszont azt meg tudom tenni,mivel a főváros nincs messze, hogy néha felmegyek egy egy előadásra.
Tényleg mindenkinek köszönöm és bocs hogy ilyen hosszúra sikerült!

Dóri
Hosca kalin:)

2006. március 15. 11:57:00 CET  
Blogger Hatice said...

Ani, nézd meg ezt az oldalt inkább: http://www.gulsehri.com/mesajlar/evlilikkutlama-mesajlari.asp
mind esküvői jókívánságok , nagyon szépek.

Dóri, a szerelemre azt mondják, akkor szerelem , ha az ember nem tudja az okát még önmagának sem megmagyarázni.
"Éppen azért szeretett belém, mert én nem miatta kezdem el az iszlámmal foglalkozni"...elhiszem ,hogy számára fontos ez, de ha csak ez miatt válasz valakit az nem elég. Ettől függetlenül persze nagyon bízom benne, hogy ő is szeret téged önmagadért, mindenedért, és hogy rájön arra hogy a családi elvárásoktól, a vallásodtól, érdeklődésedtől függetlenül is mindenképp TE vagy számára a legfontosabb.
Ha számodra ijesztő a helyzet az semmiképp sem jó, és azt hiszem ez felettébb megnehezítheti tényleg a vallással való ,eddig önszántadból történő, ismerkedéedet is, így nehéz lehet reálisan látni bármit is.
Tényleg az legjobb ha sokat beszéélgettek még egymással ezekről és semmit sem kapkodtok el.

2006. március 17. 11:47:00 CET  
Blogger Hatice said...

Offff...ne haragudj, erre nem is gondoltam!!

2006. március 20. 8:35:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok lányok! Valaki említette korábban hogy megnyitott egy török optika valahol a körúton, de most sehol nem találom ezt a hozzászólást. Megtennétek, hogy leírjátok újból hogy pontosan hol van a bolt? Nagyon köszönöm. Viki

2006. március 20. 20:36:00 CET  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Kedves Tittus,köszi hogy megosztottad a történetedet.Én csak egy kérdést tennék fel, olyan nem vagyok mostanság lelkileg hogy racionális ötletet ,vélemény tudjak mondani.
Azt leírtad hogy te hogy gondolkodsz most , illetve mit akar a feleség, stb....csak egyet nem. A párod mit akar?

2006. március 21. 18:12:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Sokáig nem írtam, mert nem voltam net közelben, na meg gondolkodtam azokon, amiket írtatok.
Azt hiszem, hogy én kifogtam egy nagyon vallásos és mindent betartó törököt, úgy gondolom, hogy ilyen szempontból szerencsésebbek vagytok, mármint, hogy a párjaitok nem kérik tőletek, hogy mindenképpen térjetek át és így van időtök, hogy teljesen megismerjétek a vallást és nem vagytok nyomás alatt.
Ha nagyon komolyra fordulna a dolog, mindenképpen mérlegelni fogok mindent és semmit sem sietek el, remélem ti még akkor is itt lesztek:)
Bár én új "tag" vagyok itt, nagyon örülök Tittus, hogy leírtad te is a történeted, most is mint mindig amikor valakinek a történetét olvasom, könnybe lábadt a szemem. Igaz én tanácsot nem tudok neked adni, mivel nem sok tapasztalatom van még a való életből, de nagyon kívánom, hogy legyetek boldogok és hogy minden jól alakuljon és, ha tényleg nem tudtok egymás nélkül élni, akkor maradjatok együtt. Bárcsak ilyen egyszerű lenne, nem?
Mindenkinek sok boldogságot és szép napot!!

Dóri

2006. március 22. 16:55:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok Éva, Mandula, Katica!

Nagyon szépen köszönöm a gyors hozzászólásokat, álmomban sem mertem remélni, hogy pozitív véleményeket fogok kapni, nekem - mert így neveltek - elképzelhetetlen volt nős emberrel kapcsolatot teremteni, de hát a szívnek parancsolni nem lehet, emiatt a mai napig rossz a lelkiismeretem. Megpróbálok a feltett kérdésekre válaszolni:
- Talán a legfontosabb: Ő engem akar, velem akar lenni, de azt mindig megmondta, hogy ő nem fog elválni (nem teheti),kivéve kettő esetet: ha a felesége oldaláról indul a dolog, egy percet nem fog habozni, a másik eset ha a fiúk már nagyok lesznek (végeznek a sulival), viszont a most kialakult helyzet azért is szörnyű, mert mi van ha a felesége visszatáncol?....
- Az ő családja véleményét csak Yusin keresztül ismerem, egyenlőre áll a bál, főleg a "kedves anyós" forrong, a felesége - én úgy érzem - soha nem találta meg a helyét itt ausztriában, németül egy szót nem beszél, az év felét szinte Töröko.ban tölti az ott maradt családjánál.
- Munkáját tekintve mindegy lenne hol élnénk, most is szinte minden hétvégén együtt vagyunk, otthon lassan már csak akkor van, ha innen vasárnap este hazamegy hétfőig, míg a cégétől meg nem kapja az aktuális úticélt, illetve ha éppen otthon dolgozik a cég telephelyén, ilyenkor viszont a hétvége is fullra az enyém.
- A gyerekek, hm, nehéz kérdés, biztos gyűlölni fognak, ettől félek a legjobban, de már 15 évesek, lassan felnőnek, talán akkor jobban megfogják érteni, Yusi igyekezett "európai" neveltetésben részesíteni őket, nehogy ők is úgy járjanak mint ő, ő egyébként a mai napig haragszik anyukájára, amiért az ebbe a házasságba kényszerítette, az apja nem ragaszkodott volna annyira . . .
- Az én családom - édesanyám - imádja, úgyhogy ez az oldal nam probléma!
- Én 26 leszek, ő 35
- Most is abban a hotelben dolgozom ahol megismerkedtünk, bár közben volt kihagyás, mellette egytemen tanulok, jövőre diplomázom.

Talán sikerült mindenre kitérnem.Ha sikerül holnap megpróbálok képet eljuttatni efendinek, vagy ha adtok emilt, szívesen megmutatom magunkat.Itt Győrben is egyretöbb lesz a török, van aki már 10 éve itt él, de mostanában egyre többet látok.
Mi a legjobban Komáromban élő Leventet és kedvesét ismerjük, anno cicikiz néven én írtam róla először az étterem blogon.

Puszi mindenkinek, Tittus

2006. március 22. 17:36:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Bocsi Dóri!
Nem volt frissítve, így pont elkerültelek!

Ez talán nem lett egészen tiszta:
Levent, aki a king shoarmát csinálja, én ajánlottam anno az éttermet.

Tittus

2006. március 22. 17:46:00 CET  
Blogger Hatice said...

Hát....ahogy ezt így végigolvasom, úgy érzem ,hogy ti kifejezetten szerencsés helyzetben vagytok.Persze minden relatív, de gondolok itt sokunkra a társaságból, akik sokkal kilátástalanabb helyzetben vannak, gondolom ha végigolvasgattál minket ezt te is láttad.
A gyerekek azok lehet ,hogy tényleg nem fognak kedvelni,főként hogy a legrosszabb lázadós kamaszkorban vannak kb, és gondolom a család is elég rendesen tömi a fejüket ezügyben, no de hát....ez az ami az idővel oldódhat insallah.
Mindezek mellett ha valóban válni kíván az asszony és ez megtörténik insallah, ti eleve közel vagytok egymáshoz, rengeteget együtt tudtok lenni, jól meg tudtátok ismerni egymást, a te családod nem akadályoz titeket....
Ha túl tudtok lépni azokon a nehézségeken amiket a elmúlt időkre írtál, értem ezalatt a konfliktusokat, veszekedéseket és a sors által nektek rendelt új élethelyzetben új életet is kezdeni ....minden lehetőség adott :)
Bár sokszor írtam már a címet www.gyaloglo.hu címú chat oldal Törökország szobájában esténként szívesen látunk téged is (leginkább 8-10 között vagyunk) , msn -en meg engem mkatica@hotmail.com címen találsz ha ott is van kedved beszélgetni.

2006. március 22. 18:45:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

DÓRI!!!!
Én olvastam a Török szenvedélyt. És nagyon, nagyon tetszett. Annak ellenére is, hogy nem vagyok a műfaj nagy rajongója. Őszintén szólva kételkedéssel vettem a kezemben, de aztán ... valahogy megfőzött. Végig azon töprengtem, hogy ezt vajon tényleg férfi írta-e. Nagyon jól eltalálta ugyanis a női látásmódot, főleg a regény első felében. Annak is örültem, hogy megtudhattam a Boszporusz név etimológiáját. Szerintem olvassátok el, könnyű szórakoztató .... talán épp nektek való.
Dóri neked hogy tetszett?
- C -

2006. március 23. 0:40:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia kedves -C-!

Nekem is nagyon tetszett a könyv, de engem inkább az érzelmi oldala fogott meg, ez az őrült szerelem és szenvedély. Ez egy igaz történet, az író a nő naplójából írta a regényt. Én az olyan könyveket szertem, amelyek igaz történetet dolgoznak fel és ez egy ilyen mű. Ugyanakkor nagyon nagyon tanulságosnak tartom és ajánlanám mindenkinek én is, mert nem minden arany, ami fénylik.
Én a szórakoztató helyett inkább azt mondanám, hogy nagyon nehéz letenni, mert azért elég sok szomorú rész van benne, de szerintem is olvassátok el!!

Dóri

2006. március 23. 18:39:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Arany, ami a fénylik ... Hát, ha arra a tragikus kimenetelű kapcsolatra gondolsz. Végül is az szerintem nem is indult másképp. Kizárólag testiségen alapuló vonzalomként kezdődött, és aztán így is folytatódott.én igazából még azt sem jelenteném ki, hogy őrült "szerelemről" lenne szó a regényben. Vagy legalább is nekem eddig mást jelentett a szerelem. Én is olvastam az előszót is. Igaz történet, egy napló alapján. Elképzelhető. Nem tudom. Mindenesetre tényleg nagyon hitelesen van megírva. És ne érts félre, annak ellenére, hogy szerelemnek épp nem nevezném, azok az érzelmek is teljesen valóságosak, és számomra is abszolut hitelesek. talán pont azért, mert nem nagyon olvastam még mást ebben a műfajban ... de nekem meglepő volt, hogy valaki ezt képes ilyen tisztán szavakba önteni. Huuu, sok mindent tudnék még itt összehordani, de nem tudom más, hogy áll ezzel a regény, olvasta ... szeretné ... nem akarja minden részletét előre ismerni ... úgyhogy most ennyi. Én is alig tudtam letenni. Sőt lehet egyszer majd átlapozom még egyszer. ja, és olvassatok Orhan Pamukot is (szerintem). A Hó szerintem nagyon élvezetes, és elég képletesen mutatja be ezt a drága török társadalmat a visszásságaival együtt.
- C -

2006. március 23. 23:05:00 CET  
Blogger Hatice said...

Igaz történet.... a sok bolond "szerencsétlen arab-hercegnős -fúúúúj de kegyetlen az Iszlám " könyvet is mind valós történetként igyekszenek eladni :))))

2006. március 24. 9:11:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Szia Katica!

Én is gyűlölöm az olyan könyveket, amelyekben az iszlámot próbálják lehúzni és abszolut negatívként beállítani. Amit mégjobban utálok az a média, ami ahogy már valaki más is írta, megteszi a magáét, de ebben a kérdésben nagyon "vérremenő" tudok lenni, úgyhogy inkább hagyjuk...
Szerencsére ebben a könyvben nem esik szó nagyon az iszlámról, mármint arról, hogy ez rossz lenne. Talán tényleg nem igaz történeten alapul, mindenesetre jó érzés ezt gondolni, még akkor is ha a vége nem kimondottan happy end.
Kedves -C-, igazából én a nő érzéseire gondoltam, amikor az őrült szenvedélyről írtam, mert az teljesen világos, hogy férfi részéről nem igazán voltak szerelemre utaló jelek.
Mindenképpen el fogom olvasni a Hó című könyvet, köszi az ajánlatot:)

Dóri

2006. március 24. 10:40:00 CET  
Anonymous Névtelen said...

Zsuzsi,
Annak idejen ,hogy sikerult munkát találnod kint?És mit csináltál?

2006. március 26. 23:23:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Nagyon örörük hogy találtam egy ilyen oldalt, ami Törökországról és kapcsolatokról szól. :)
Ugyanis én is abban a szerencsés/szerencsétlen helyzetben vagyok hogy beleszerettem egy török fiúba. :)
Igaz, nálam ez kicsit fordítva van mint nálatok. Mi még nem találkoztunk csak interneten beszélgetün k majdnem minden nap több órán keresztül esténként, éjszaka. :)
Hihetetlen, soha nem hittem volna h úgy fogok valakibe beleszeretni, hogy soha nem is találkoztam vele. Pedig megtörtént... és amugy ő is Alanyában lakik és hotelben dolgozik :))

2006. április 2. 20:20:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

én igazából nem akarok senkit sem traktálni a történetemmel, egyszerűen csak el kell mondanom valakinek, mert az ismerőseim nem nagyon értenek meg... és ti hasonló cipőben jártok... úgyhogy lehet h jó helyen járok :))
amugy én még csak 18 éves vagyok, ő pedig 21, de azt hiszem ez egy csoda ami történt. Ilyen kedves, férfias de egyben érzékeny férfival még nem találkoztam. :) nagyon szeretné ha nyáron elmennék Alanyában, de a szüleim képtelenség h elengedjenek. Ez azért is nehéz, mert anyukám barátnőjének nagyon szerencsétlenül alakult a kapcsolata egy török férfival.. anyukám ezért pedig 200szor jobban félt mint kellene :)
persze, valamennyire én is félek az ismeretlentől, de képtelen vagyok elhinni h bármi rossz is történhetne velem mellette. Talán senkivel sem voltam még ennyire egy hullámhosszon mint vele.. és annyira édes mosolya van :)
nem tudom mit tehetnék... hogy juthatnék el hozzá :(

2006. április 2. 20:30:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Isten hozott Réka. Annyira azért nem is szokatlan a történeted.Én is annyira szokatlan a történeted. Annak idején én is interneten ismerkedtem meg a párommal (azaz már csak expárommal) , először 5 hónap után találkoztunk, hatalmas izgalmak közepette, de csodás volt. Addig csak pár fotón láttuk egymást mert még kameránk sem volt, de átbeszélgettünk minden egyxes éjszakát hosszú órákon keresztül, és egymásba szerettünk. Aztán végülis tartott 2,5 évig :)
A szülők nagyon gyakran nehezen fogadják el az ilyen kapcsolatokat :( Inkább csak hosszú idő után ,amikor látják minden aggodalmuk, félelműk ellenére nagyon jól működik, és boldog a gyermekük....
Talán tényleg próbáld őket a pozitív sztorikkal meggyőzni, és talán ha nem egyedül akarnál menni, hanem pl egy barátnő kíséretében könnyebben elengednének, az nem lehet?

2006. április 3. 9:13:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Már hosszab ideje nézzegetem a bloggot, ahol nagyon sok érdekességet olvastam.

Ma elolvastam Réka történetét, amely nagyon hasonlít az enyémhez. Én is Réka vagyok,21 éves . A párom 23 éves. Interneten ismerkedtünk meg és ha minden igaz, akkor nemsokárra találkozzni fogunk :)

Réka,Szívesen beszélgetnék Veled, mert úgy érzzem hogy hasonló szituációban vagyunk.Várom az msn-n vagy email címedet.

Ysr

2006. április 3. 17:26:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Réka! :))
Persze, nagyon szívesen beszélgetnék veled!! mail címem: beni.reka@hotmail.com
Nagyon szépen köszönöm h ilyen kedvesen reagáltatok az érzelmi kitöréseimre! :)
amikor elolvastam amiket írtatok, máris jobb kedvem lett! :))

2006. április 3. 20:06:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Dua!

Szeretném megkérdezni, hogy hol végezted el az idegenvezető tanfolyamot? Tudnál vmi elérhetőséget írni? Köszi a választ előre is:)

Ancsa

2006. április 4. 13:07:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.

Igen ex......ez van.Végülis ha már oly sokan megosztják itt velünk a történetüket, érzéseiket, én is tartozom annyival hogy erre választ adok. Mandula ,ha úgy mondom úgy ért véget ahogy véget ért volna már a ti esküvőtökkor ha én nem vagyok olyan kitartó és "erőszakos" akkor biztos érted miről van szó. A konfliktuskezelése mit sem változott,egy egész kicsi apropó folytán fogta magát és szónélkül eltűnt az életemből. Anélkül ,hogy legalább annyit mondott volna "ne haragudj szívem, szép volt jó volt, köszönöm, ennyi...." Pedig hát még a határozott VÉGE is jobb a bizonytalanságnál, tehetetlenségnél. Én az első napokban próbáltam nyitni felé....nem fogadta, szokásos telefon kinyomás, kikapcsolás, válasz nem adás .....én pedig azt mondtam hogy ha ő így döntött legyen így. Most már közel egy hónapja így van.
Végülis az utolsó idők már nagyon vacakok voltak, nagyon megváltozott.....és valami láthatatlan nagy fal ott volt mindig.Hosszú ideig anyagilag iszonyú messze voltunk egymástól, de a lelkünk mindig együtt, most viszont már a lelkünk a testünknél is távolabb került.
2,5 szép év volt.....maradt egy csomó gyönyörű emlék, egy tucat fénykép amiket szerintem egy darabig még képtelen leszek megnézni, én hálás vagyok Istennek azért is amit így kaptam.Biztos hogy mindig szép lesz visszagondolni ezekre az évekre, és biztos hogy rengeteget tanultam belőle. Most egyelőre igyekszem magamban a legrosszabb dolgokat felidézni, így könnyebb őt gyűlölni és elfogadni a sorsot.

2006. április 4. 19:38:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Jaj Katica nem is tudok erre mit mondani, szamomra ti mindig is ugy együtt voltatok, soha meg nem kérdőjeleztem hogy egyszer vége lehet...borzasztó nehéz lehet most, és gondolom nem foglalkozhatsz magaddal hiszen ott vannak a gyerekek akikkel törődni kell... ennél még valami sokkal jobb kell hogy várjon rád valahol, mindig arra gondolj..nem érdemelt meg téged ha így eltűnt az életedből, ha tudott egy szó nélkül kilépni, 2 és fél év után...de mindazzal, amit a kultúráról, nyelvről és a vallásról tudsz most biztos hogy jön majd valaki aki jpbban értékel, aki jpbban megérdemel téged, aki meg tudja adni azt amire vágysz. őszintén remélem. vigyázz nagyon magadra.
mandula

2006. április 5. 9:43:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok Rekák :)

nincs semmi az internet kapcsolatban. én ugyan nem így ismertem meg a páromat de igazából sokkal jobban hiszek benne. a mai világban ugyan hol ismerkednem az emberek? diszkókban, klubokban, stb... legelőször az első benyomás, a külső a fontos... nem az hogy mi van belül.. eljárnak szórakozni meg táncolni, meg moziba de vajon mennyit beszélgetnek??? na én ezért hiszek nagyon az internetes kapcsolatban (legjobb barátnőm most jegyezte el magát egy indiai fiúval) mert ott a kapcsolat szépen lassan alakul, a párok órákat töltenek beszélgetéssel ,hogy megismerjék egymást, elsősorban a lelki kapcsolat alakul ki és csak utána a testi.. ha a lelki kapcsolat megvan utána már könnyebb elfogadni hogy senki senm tökéletes, és tisztább is hogy ki miért szereti a másikat... nincs az a sok játszma ami a testiséggel kapcsolatos egy kapcsolat elején. sokszor hetek telnek el mire a pár elküldi egymásnak a fényképét vagy webkamerás képét. Mire találkoznak általában már olyan mélyen megismerik egymást hogy a testi vonzalommal sincs gond. persze ez is nagyon fontos, sőt, ugyanannyira mont a lelki, de a való életben, bulikban sokszor a legjobb nőre - leghelyesebb pasira hajt mindenki és aki csak átlagos az sokszor labdába sem rúghat. pedig ugye az átlagos szó is jelzi, az átlag - a legnagyobb többség...
szóval szerintem az internetes kapcsolatok, ha okosan csinálja az ember, akkor sokkal tartalmassabb alapja lehet egy hosszútávú kapcsolatnak.
Attól viszont óvnálak titeket hogy túl hamar belemenjetek bármibe is. Mát többször elhangzott, 1. interneten keresztül bárki bármit mondhat, tehát óvatosan, megfontoltan kell tenni az első lépéseket, és mindig kicsit gyanakodónak maradni addig amig 1000%ig nem vagy biztos a dolgodban. sajnos törökországban még mindennaposak az olyan dolgok amikről nem szeretnénk hogy veletek is megtörténjen.. jobb az óvatosság.
2. mindketten elég fiatalok vagytok.. jogosan félt a családotok... munka és jovedelem nélkül nagyon nehéz egy török fiúval közös életet kezdeni, tehát a családotok támogatáaára mindenképp szükségetek van. inkább lassan de biztosan alakuljon a kapcsolat mind gyorsan de családi támogatás nélkül. ha a fiú szeret akkor ki fog tartani.
3. rengeteg, rengeteg, rengeteg idő kell hogy megismerjétek és megtanuljátok elfogadni egymás kultúráját, nyelvét, családját, és vallását. ennek a fontosságát nem lehet alábecsülni, az élet elég bonyolult akkor is ha egy pár azonos háttérrel indul, hát még ha a viszonyítási rendszereik ennyire különbözek... ebből rengeteg konfliktus adódhat amit jobb megelőzni. mindkét félnek toleránsnak és elfogadónak kell lennie
4. pont mivel még fiatalok vagytok és rengeteg lehetőség van előttetek, tisztába kell lennetek azzal hogy ez az út nem könnyű. a távkapcsolat, az utazások, a rngeteg adminisztáció, rengeteg kérdés, hol éljünk, kultúra, vallás, megbírkózni mindkét csláddal...szóval csak akkor vágjatok bele ha 100% biztosak vagytok benne hogy e nélkül a férfi nélkül nem tudtok élni...

sok sikert.. mi itt vagyunk, segítünk ha tudunk... néha olvasgassátok a 2004-es és 2005-ös üzeneteket is mert rengeteg jótanácsa van ott is, sokat meséltünk már arról milyen is egy török férfival élni, milyen problémák merülhetnek fel...
ja és iratkozzatok fela levelezőlistánkra és gyertek el a találkozókra!
torokmagyar-feliratkozas@primlista.hu

Mandula

2006. április 5. 10:04:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Lanyok, aktuális lehetne egy újabb találkozó, piknik vagy ilyesmi, mit gondoltok?
Felvetem a találkozós topic-ban aztán írjon oda aki egyetért v ötlete van
Mandula

2006. április 5. 10:05:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Újra itthon vagyok,most már vége a munkának.Katica,leveled olvasása közben nagyon elszomorodtam,valahogy én is úgy gondoltam rátok /mint ahogy Mandula gondolta/belőletek elöbb vagy útóbb de egy pár lesz,nektek biztosan sikerül idővel minden akadályt legyőzni!Sajnálom ,hogy ily modon és hogy igy alakult!
Mandula
nagyon tetszett az írásod amit a Rékáknak címeztél de végül is ez mindenkinek szólt nem csak azoknak akik interneten ismerkedtek meg a párjukkal.Örülök hogy vagy, ellátsz bennünket tanácsaiddal megosztod velünk a tapasztalataidat.köszönöm!
:Keki

2006. április 5. 19:32:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok!
köszönöm a haszos tanácsokat! elgondolkodtatóak :), igazából én még nem vele élni akarok, csak egyszerűen találkozni és vele lenni.. a többi majd alakul magától a jövőben.. csakhogy valahogy oda kéne eljutni, hogy egyáltalán találkozhassak vele.
Édesanyám pedig azt mondta előbb veszi el az útlevelem, minthogy én valaha is kimenjek Törökországba, akár egy hétre is. :(((
majdcsak lesz valahogy...
tényleg köszönöm a hasznos tudnivalókat! :)

2006. április 5. 20:20:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Nagyon örülök,hogy rábukkantam erre az oldalra, és társaságra, megnyugtató a tudat, hogy nem vagyok egyedül. Én is csak azt tudom mondani, hogy az internetes kapcsolattal nincsen semmi gond, így ismertem meg a barátomat, aki mint sejthetitek török. Mindketten egyetemisták vagyunk,van pár évünk hátra a suliból(neki 2, nekem 3)de ez nem is olyan rossz dolog, mert egyikünk sem sürgeti a másikat, és tudjuk, milyen az ha a vizsgaidőszak miatt kevesebb(sajnos)az időnk beszélgetni. De a lényegre! Réka és a többi fiatal lány, akinek a szülei rettenetes mód ellenzik a török sráccal való kapcsolatot! Kitartás, az én szüleim is enyhe sokkot kaptak, amikor bejelentettem nekik, hogy szerelmes vagyok egy török fiúba. De hétről-hétre igyekeztem minél többet mesélni a kedvesemről, megmutatni a képeket róla, és ez bevált. El kezdtek kérdezgetni többet és többet és én semmit nem hallgattam el előlük. Most már együtt nevetünk,amikor anya nyelve beletörik a barátom nevébe, és mindig megkérdezik mi van velünk, ha hazamegyek. Abba ők sem egyeztek bele, hogy kimenjek Törökországba, és meg is értem őket, de megoldottuk, hogy a srác jöhet hozzánk bármikor, és remélhetőleg még idén találkozni fogunk így. És ha megismerik(és mi is kitartunk egymás mellett)jövőre én látogatom meg őt-így sikerült kompromisszumot kötni. Tehát türelem, hiszem hogy nincs lehetetlen szülő!Legalább is nagyon remélem!Csak tudjátok, amiket hallanak a médiából meg minden...lemerem fogadni, hogy lelki szemeik előtt már mint a hárem 20.tagját látnak, lepereg előttük valamiféle "lányom/fiam nélkül soha"c. film stb.Ezért kell rengeteg információval ellátni őket,és biztosítani őket arról, hogy bármilyen szerelmesek is vagyunk, akkor is ők a szüleink...:-)uh,elnézést, hogy ilyen sokat írtam, de olyan jó érzés, hogy olyanok közt vagyok, akik biztos megértenek.
Üdv mindenkinek: Fanny

2006. április 5. 21:33:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Először is, én is szeretnék Mandulának köszönetet mondani azért, hogy ennyire jó tanácsokkal lát el minket és, hogy ennyire bölcsen látja a dolgokat!!
Köszi Mandula:)
Tegnap voltam egy előadáson az egyetemen, ahová járok és ez az előadás az iszlámról szólt. Nagyon élveztem, azt hiszem sok új dolgot tudhattam meg belőle. A legérdekesebb viszont az volt, hogy a nő, aki tartotta, a végén elárulta, hogy miért is tud ennyi mindent erről a vallásról . Kiderült, hogy a férje muszlim és Líbiából származik. Viszont a történet sajnos nagyon szomorú, mert a férfi egy otthoni líbiai látogatás után visszatért ide és úgy gondolta, hogy bizony ő hithű muszlim lesz és mindent felrúgott, minden egyezséget, amit addig kötöttek a gyerekneveléssel és a család életével kapcsolatban. Ezután elmentek Líbiába, hogy a nő és a gyerekek megismerhessék az ottani családot és azt hiszem innentől nem kell részleteznem a dolgot, a nő most itt van, de a gyerekeit természetesen nem engedték elhozni, mert a gyerek csak muszlimként nőhet fel!!
Különben ezt az én párom is kikötötte. A gyerekeink csak muszlimok lehetnek és erről nem nyit vitát. Ezt megmondta nekem.
Most lehet, hogy haragszotok rám ezért, amiért ezt leírtam, de ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés, hogy élhetünk mi együtt békében és egyetértésben, mikor annyira máshogy szocializálódtunk és annyira különböző a felfogásunk?!
Azt is tudom, hogy ez csak egy eset és nem szabad általánosítani, mert van rá millió példa (itt is), hogy boldog a házasság. De én most először találkoztam személyesen ilyennel és úgy gondoltam, hogy le kell írnom, kérlek ne haragudjatok!
Különben mindezek ellenére a nő Isten segítségével megbocsátott a férjének és továbbra is szereti.

Dóri

2006. április 6. 12:26:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Hat igen ez az egyik legnehezebb kérdés... mi lesz a gyerekekkel. Én azt gondolom egy gyereknek mindenképp jobb ha vallással, mintha vallás nélkül nő fel... a vallás értékeket, etikát, belső tartást ad. és ezt célszerű ha a szüleitől kapja. szerintem az sem ideális ha a szülőknek különböző a vallása mint nálunk(főleg később lehet gond - anya miért nem imádkozik/miért másképp imádkozik/miért iszik bort? stb kérdések...) azonban mindenképp azt gondolom hogy célszerű ha attól a szülőtől veszik át a vallást aki hitelesebb, mélyebb, "mindennapibb" vallási mintát, nevelést tud adni a gyerekeknek. A mi gyerekeink is muszlimok lesznek, és engem ez azért nem zavar (keresztényként) mert látom hogy a páromat az "igaz" iszlám hite (tehát nem a másokért, a szomszédokért, a magamutogató, a csak a tradiciók miatti stb. hanem a tiszta sallangoktól mentes hit) mennyivel jobb, értékesebb emberré teszi ami a mindennapi cselekedeteiben is megnyilvánul - huh remélem nem voltam túl komplikált... a lényeg hogy ettől ő jobb ember és szeretném ha ezt átadná a gyerekeinknek is majd...

de sajnos nagyon vékony a határvonal ez között és a túlbuzgó hit között ami odáig megy hogy egy gyereket az édesanyjától vallásra hivatkozva elszakít... és sajnos azt is látom hogy ilyen van, hogy néha olyan emberek akiknek nem v. csak látszólag volt fontos a vallás radikalizálódnak és ilyenekre ragadtatják magunkat.. azt is fontos tudni, bárkinek aki muszlim férfival családot tervez, hogy ugye a gyerek automatikusan az apa vallásást kapja, sőt törökországban válás esetén legtöbbször a felügyeleti jog is az apát illeti meg (ő tudja eltartani a gyereket...) plusz ha a nő újraházasodik a vidékibb területeken van hogy az új férj nem veszi szívesen az előző házasságból való gyerekeket / nem fogadja be stb. Tehát az ami nekünk " elrablás" az olyan mint ha itt nálunk egy anya magával vinné a gyerekét mikor elhagyja a férjét - mert itt nálunk ez a társadalmi norma és ezen nem botránkozunk meg(annyira). Ennek ellenére mindenkinek azt mondom hogy nagyon vigyázzon mert nem lehet tudni hogy ki hogy érez majd 10-20 év múva, milyen ember lesz.. de jelekből lehet olvasni.. ha a férfi akaratos, kontrolláló személyiség.. ha fontosabb neki hogy a család/szomszédok mit mondanak mint hogy a feleségét boldoggá tegye.. ha hirtelenharagú... ha rövidtávú fellángolásokra hajlamos... ha mindenben csak az anyjára hallgat.. ha nemhajlandó kompromisszumra, toleranciára. h

ráadásul vannak kritikus életkorok is.. amikor a kislány 10-12 éves lesz serdülni kezd - az apák hirtelen oroszlánná válnak, megijednek. én is csak remélem hogy ha ilyen lesz egyszer a mi életünkben akkor a minket összeköző mély kapcsolat segít majd közösen megoldani a felmerülő problémákat.

na ma jo hosszu voltam. köszönöm a kedves szavakat, remélem hogy eddig tudtam segíteni és persze szerintem is fontos amit eva irt hogy minél többen írjuk le a véleményünket mert mindenki útja egy más út, más döntésekkel - ha több lehetőséget látunk akkor több alternatívánk van dönteni is...

mandula

2006. április 6. 13:30:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Dori,
az hogy a párod szeretné hogy a gyerekeitek muzulmánok legyenek az normális. minden hívő muzulmán férfinak ez rettentően fontos. én inkább azon a kijelentésén aggódnék hogy "ő erről nem nyit vitát". tényleg ezt mondta és igy? mert ugye a gyereknek két szülője van és jó esetben célszerő hogy a gyerekkel kapcsolatos dolgokat megbeszéljék... az egy dolog hogy te meghallgatod az érveit, gondolkozol rajta és végül egyetértesz vele hogy legyenek muszlimok. viszon más felállás ha ő egyszerűen kijelenti és "nem nyit róla vitát". talán érdemes lenne beszélni arról hogy milyen olyan kérdések vannak amiben még ő úgy gondolja hogy joga van dönteni egyedül (vita, megbeszélés, érvek, meggyőzés, egymás meghallgatása nélkül) olyan dolgokban amik a te életedet jelentősen befolyásolják...
vigyázz magadra
mandula

2006. április 6. 13:37:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia mindenki!

Olyat hallottam Yusuftól, hogy majd beleájultam! Eddig még nem hallottam ilyenről, itt sem olvastam, úgyhogy le vagyok taglózva, de először:
Kedves Katica, nagyon sajnálom hogy így alakult de nem akarom feszegetni a dolgot, így is nehéz lehet, csupán egy kérdésem lenne:
El tudod e képzelni, hogy újra török férfit szeress, vagy most túlságosan megutáltad őt(ket), mert írásaidból ítélve nagyon mélyen sikerült "magadévá" tenni ezt a kultúrát, vallást. Hiányozna?

Szóval, Yusi mostani telepén ahol dolgozik, van pár török kolléga (mint mindig:)), az egyik srác ahogy jobban megismerkedtek, és kiderült hogy osztrák felesége van, elmesélte az én kis drágámnak, hogy az egész házzassága KAMU!!!
Hivatalosan elvált lent Töröko.ban az otttani feleségétől (gyerek is van) eljött Ausztriába dolgozni, megismerkedett és elvett a papírokért a lehető leggyorsabban egy osztrák csajt, teszi neki a szépet, az igazi szerelmet, DE CSAK HASZNÁLJA KŐKEMÉNYEN!! Ugyanis minden hónapban a lehető legtöbb lóvét küldi haza, otthon az egész family abból él, és a lényeg, csak azért történ a válás, hogy el tudjon ide jönni dolgozni, mert lent semmi esélye nem volt, ahol éltek, aztán ha elég pénz összegyűlt a papírok megvannak, ELVÁLIK, hazamegy, az asszonyt aki, az "álválás" ellenére végig a felesége volt (érzelmek, tisztelet), elveszi újra, és jöhet az egész család!!!! . . . . . .
No comment.

Lányok vigyázzatok!! Ez szerintem nagyon durva, de nekem a legmeglepőbb az volt, hogy Yusi mennyire csodálkozott, hogy én ezen csodálkozom!!

Más: Voltam ma a gyaloglon, nem találtam töröko. szobát. Mi történt? Én vok béna, vagy változott valami?

Puszi mindenkinek!
Tittus

2006. április 6. 21:27:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Tittus, dehogy utálom a török férfiakat, miért utálnék egy nemzetet egy ember viselkedéséért. Én egyszer már megházasodtam, magyar férfival, nem sikerült jól, tönkrement a kapcsolat....gyűlöljek minden magyart is? Egy kapcsolat végéért én úgy gondolom egyébként is az esetek leges legnagyobb esetében nem egy hanem két személy felelős. Persze biztos ,hogy az egyik valamivel jobban.
Nem útálom én a Ragipot sem, úgy tűnik elfáradt, ennyi, a körülémnyek ismeretében nem nagy csoda. 2,5 év távkapcsolat, kb félévenkénti találkozás, sok nehézség, néha depresszió, ő is rengeteget dolgozott hogy megteremtse a megfelelő körülményeket az idejöveteléhez, de úgy látszik Isten nem így akarta, nem ment semmi sem túl egyszerűen.Nem csalt meg ,nem használt ki, semmi...az egyetlen ami természetesen nagyon rosszul érint (persze a hiányán kívül) az a befejezés módja. No de a legtöbb ember fél a szakítástól, gyáva kimondani a végét.Úgy látszik ő is így volt.
Ez kizárólag mi kettőnk közötti esemény nem az enyém és egy egész országé...
Rengeteget kaptam így is a kapcsolatból, mindig feledhetetlen 2,5 év lesz, biztos hogy gyönyörű emlék. Igen nagyon jól megismertem a török életet, kultúrát, a nyelvet...rengeteg dologot, ezeket is továbbra is ugyan úgy szeretem ,ugyan úgy érdekelnek.
Persze ,hogy el tudnám képzelni újra török férfival! Nem CSAK török férfival, nem vagyok mániákus, ők is csak emberek, viszont valószínüleg nagyobb az esély arra ,hogy valaha újra ilyen nemzetíségű társam legyen insallah ,mint bármilyen más, amire elég kézenfekvő a magyarázat. Főként az hogy muszlim vagyok. Párnak is muszlim férfit szeretnék csak. Ezt sokan félreértik, félremagyarázzák, természetesen NEM az a lényeg hogy muszlim legyen ,és ezmellett minden más mellékes, hanem az a lényeg hogy egy olyan muszlim férfi legyen ,aki nagyon szeret, tisztel akivel teljesen kiegészítjük egymást, egyszerre vagyunk egymás szerelme, társa, barátja, segítője...
Nos mivel magyarok között a muszlim férfi igen-igen ritka....az arab kultúráról nagyjából gőzöm sincs, nem ismerem a nyelvet se stb...viszont a törökkel már így állok, velük tudok beszélgetni, közös témát találni, megérteni a gondolkodásuk, cselekedetik okát stb.....így ez a leglogikusabb.
Természetesen ez nem jelenti azt hogy én most kényszeresen belevetném magam a "Ragip-pótlék" keresésébe.Isten ments. Ha Isten is úgy akarja majd jön ha kell...Ha nem , abba sem betegszem bele :) De ha egyszer csak jön is, azt akarom hogy az már ne egy eszköz legyen csak az előző elvesztése miatti űr kitöltésére, egy gyógyír....hanem kizárólag maga miatt, önzetlenül , megmagyarázhatatlanul szeressem :) Insallah.

Ha picit hosszú lett bocsi, csak olyan furcsák ilyenkor ezek a kérdések, remélem így teljesen érthető minden :)
A történeted amit írtál....hát igen ,biztos hogy van ilyen.Senki nem is állította hogy pl minden török férfi tökéletes , egy angyal....inkább mindannyian azt mondjuk hogy legelőször nagyon jól megismerni őket, és kultúrális különbségek miatt , nem csak őket mint embert hanem a kultúrát, szokásokat vallást mindent...
Az tény viszont ,hogy ezekhez az átvágásokhoz hozzátartozik az hogy a lányok nagy része őrületesen naív!! Egyszerűen tálcán kínálják a lehetőséget hogy kihasználják, becsapják őket. A rózsaszín ködtöl és büszkeségtől hogy "külföldi pasim van" az orrukig sem látnak. Namármost az az asszony is, akinek nem tűnik fel, hogy a férje keresete hónapról hónapra megmagyarázhatatlanul eltűnik, a családi kassza esetleg csak aprópénzt lát belőle.....háááát . Ez csak egy példa :))
Egyébként abba belegondoltatok hány mgyar nő van (akár férfi is) akik azért kerestek szándékosan nyugati vagy amerikai párt, hogy kijussanak Magyarországról? Hajajjjj! Ez nem egy török specialitás.
És ami még furább hány nő keres azért török, arab férfit mert az ollllyan egzotikus, és titokzatos, és tán többet tudnak. Aztán mikor elmúlik a titokzatosság, és kiderül hogy az is csak egy ember, ráadásul egy rakat olyan a mienktől eltérő szokással ami akkorra nagyon idegesítí, és nem tudja elfogadni.....no és ezután mi jön, sértődötten nekiáll befeketíteni a saját kis csalódása miatt a férfi egész nemzetét, vallását, kultúráját.
A harmadik dolog...ami még visszataszítóbb számomra, és azt hiszem mindenki tudja ,hogy mennyire is létező dolog, a csodás nyugati szexturizmus...Törökország , Egyiptom, tunézia....felé.Aztán ugyan ez...jó kaland , pár fülledt éjszaka, aztán hazatérve lehet mesélni hogy milyen disznók ezek a xy férfiak, a legyet is elkapnák röptében, minden nőt meg akarnak szerezni.....hát vajon ki szoktatta rá őket?
Tipikius "más szemében a szálkát is......." viselkedés.
No most már tényleg elhallgatok kicsit.:))) Hagyok mást is szóhoz jutni.

2006. április 7. 13:11:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

KATICA, amit írtál, az szerintem nagyon korrekt. persze, mindenki azt szereti mondani az első negatív megjegyzésre, hogy általánosítás. Szerintem amit megfogalmaztál az nem az, egyszerűen csak jóóóóóó nagy csomó hasonló eset előfordul. Ki ne látott volna ilyen kis naivákat rózsaszín ködben. Én még csak rosszallásomat sem tudom kifejezni az ügyben, tényleg, még annyit se, hogy "jaj vigyázzatok", mert ezek a 'naivák'rendszerint roppant elégedettek az adott helyzettel. Kihasználás ide vagy oda, az hogy X ideig valaki a tenyerén hordozta őket, és minden elképzelhető mondon tette nekik a szépet, mindenért kárpótolja őket. Végül is ha mindkét félnek kölcsönös megelégedésére szolgál ... Gondolom, legkevésbé sem tűnik úgy, hogy ezt őszintén írtam, pedig 1000%. Számtalanszor hallgattam már meg: mert az 'itteni' pasik csak a modellalkatú lányokat favorizálják, az 'itteniek' nem akarnak elköteleződni, az 'itteniek' nem tudnak udvarolni (meg nem is akarnak), az 'itteniekből' a féltékenység is hiányzik ..... és még folytathatnám. valójában tényleg mit számít az, hogy mindez egy 'terv' része, ha ezeknek a lányoknak valóban erre van szükségük, és így végül megkaphatják. ha meg is leszek érte kövezve, én még a szexturizmust sem helytelenítem. ugyan ki ne tudná mit kell egy egyedülálló(!) lánynak kiállnia, ha egy kis szórakozásra vágyik. Azok a válogatott szidalmak, amiket kicsiny társadalmunk az 'ilynek' fejéhez vág! igazából nem csodálom, ha ezzel céllal inkább külföldre utaznak kalandot keresni. Hazatérve elég ezt az oyanokkal megosztani, akik megfelelő közönségei az ilyen sztoriknak. mindkét fél megelégedésére, biztonságos szex ... nekem semmi bajom a dologgal.

2006. április 8. 16:10:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Kedves "Anonymus" . Őszíntén szólva már vagy ötödször olvasom végig a hozzászólásod de még most sem igazán értem hogy mit írsz ....mondhatni egyáltalán nem.Bocsánat.
Viszont egy olyan érzésem van hogy valamit nemigazán értettél te sem abban amit én írtam :) Mondhatni épp a lényegét nem. Szó nincs ítélkezésről valakinek az életformája felett. Távol álljon tőlem ,az ítélkezés nem, az én dolgom ,nem is más emberé, egyedül Istené. Mindenki a saját életével rendelkezik, azt úgy éli ahogy akarja ....(persze addíg míg másnak nem árt vele)
Viszont egy valami van ami nagyon érzékenyen érint, ha valaki saját döntéséből, butaságból vagy tudatosan elkövetett cselekedeteiért később csak mást hibáztat , önmagát ártatlan áldozatként beállítva :)

2006. április 8. 22:25:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Most az érthetőség kedvéért hadd hozzak egy példát valamivel ami egyik nap egy fórumon nagyon kiakasztott. Egy lány indított egy topicot egy fórumon (illetve kettő) ami arról szól hogy fújjjj az arab pasik milyen disznók, hogy kihasználják mind a nőket, ne higgyen nekik senki stb.... Ezek után az egyik lány leírta igen igen hosszan mesélve azt, hogy ő milyen tapasztalata alapján jutott erre ....előre elnézést kérek , mert elég alpári az egész, messze nem az én stílusom, de azt hiszem ebben épp ez a lényeg :( "Mikor először utaztam Egyiptomba,már 2 éve nem volt barátom,mert a vőlegényemmel való szakítást gyászoltam.Még randin sem voltam 2 évig egyszer sem...Amikor megérkeztem a reptérre,a helyi idegenvezető várt minket és első látásra megtetszett.Volt valami a szemében amikor összenéztünk.Én voltam 28 akkor, ő 41.Hozott-vitt minket a programokra és mindig a közelemben éreztem.Igy telt el 4-5 nap,aztán amikor Luxorból hazafelé jöttünk késő este a sötét kisbuszban,akkor mellém ült és megfogta a kezem.
Tök jó érzés volt és hagytam.Na,de aztán már pszichó lett mert hirtelen nem a kezét éreztem,hanem kivette xxx és a kezembe rakta.Aztán a fülembe súgta:Is it big?Na,erre nem tudtam mit reagálni,lényeg a lényeg, hogy ez van, kell vagy nem kell.....Másnap fel-le rohangált a parton,hogy hol vagyok mert vár egy hotelszobában ott.
Folyamatosan hívott a telefonon,jöttek az sms-ek,mikor megyek már át.Szegényt hajnali 1-ig várattam,nem tudtam menjek vagy ne.Végül mentem és nem bántam mag mert jó volt vele,nagyon figyelmes volt.Bár írtam neki,csak kondommal vagyok hajlandó.Este 11-kor írt,hogy van kondom.Gondolom délelöttől estig azt keresett,vagy mi.Tiszta kabaré...
Gondoltam lesz egy kalandom,lesz mire emlékezni.Néha tök megalázó helyzetekbe kerültem,mert egyedül kellett hotelekbe bemennem,útlevéllel,retiküllel-csak úgy tudtunk együtt lenni.Külön-külön mentünk be, mint idegenek.Mindig más hotelba.Persze,kurvának néztek,de le volt előre zsírozva,hogy megyek.A tulaj mindig barátja volt,vagy ismerőse.
Amikor kimentem,mindig kaptam másnapra ajánlatot a recepciósoktól....Volt,hogy kitett egy sötét sikátorban mert onnan kellett besétálnom a szállodába,nehogy észrevegyék a kocsiját ott.Azt sem tudtam,hol vagyok......"
Nem folytatom csak annyival, hogy igen hasonló sztoriját leírja utána még 2 másik arabbal.(akik természetesen ennek a haverjai voltak).
Jó.....most erre mondhatjuk igen....kiment, erre vágyott jól érezte magát, aki így akar élni , szíve joga.Így is lehetne ha nyári élményeit kellemes emlékként őrizgetné.DE!!! Hazajött és boldog boldogtalannak meséli , fórumokon osztja meg a titkát hogy az arab pasik milyenek!! Mert őt hogy kihasználták.Szegény mit sem sejtő ártatlan leányt. A pasik teljes nevét feltette a fórumokra. És az eszébe sem jut ,hogy ilyen alapon odakint az effajta férfiak is joggal terjesztik hogy milyenek a magyar nők!!! És természetes hogy így fognak viselkedni a magyarokkal .
Mondhatnán egyedi élettörténet, nem általánosítás. Dehogynem!! Minden általánosítás ezekből a dolgokból áll össze.

2006. április 8. 22:54:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Katica,meglehet tudni melyik ez a forum és topick? Kérlek áruld el.
Elöre is köszönöm.

2006. április 9. 11:22:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Szia Anonymus, kár hogy névvel nem vállalod magad :)
Persze ,hogy megtudható. A fórum az NLC fóruma (www.nlc.hu ) a topic ahol a történetet részletesen leírja az illető az Arab országban élni topic .....ez egy igen hosszú topic már kb 1200 hozzászólással és ha jól tippelek valahol 700-800 körül lehetnek a sztori részletei.

2006. április 9. 15:52:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Köszi-csak kiváncsi avgyok ezekre a hülye libákra.ELnézést a kifejezésért..de hát..az ilyenek.
Hol marad a szerelem?Az erkölcs?ehet hogy már tényleg csak kevesen maradtunk..

Anett

2006. április 9. 17:40:00 CEST  
Blogger Hatice said...

A szerelem....a lány például a sztorihoz többször hozzáfűzi ,hogy ő ezt szerelemből tette....bár ha a szerelem azt jelenti hogy egy két kacsintás után egy ilyen mocsok módon molesztáló pasinak azt mondom hogy "oké, de csdak óvszerrel...." akkor az én elképzelésem teljesen téves a szerelemről.

Csak hogy teljes legyen az összhang az előbb ídézett leányzó első hozzászólása ez volt az idézett topikon:
"Én sokat utazom Egyiptomba és amit mostanában egy-két éve tapasztalok az döbbenetes számomra.
Olyan lett Hurghada az utóbbi időben mint egy szabályos szexpiac.Az arab fiúk és idősebb férfiak is szinte válogatás nélkül ugranak minden európai nőre.Szinte csak európai lányokkal vonulnak a helyi férfiak az utcákon,bárokban,szórakozóhelyeken.Olyan helyekre viszik illteve akarják vinni szexelni a nőket ahol szinte még ágy sincs....."

No comment

Viszont nem is szeretném ezt tovább ragozni, hisz az eredeti témától eléggé sikerült eltérni , nem a "szexturizmust" akartam illusztrálni, megítélni , kibeszélni.....egyszerűen csak arra példát adni, hogy az általánosítás milyen dolgokból alakul ki. Hogy talán mindig az érme két oldalát kéne nézni. Nem védeni akarok senkit, nem mondom hogy nincsenek tisztességtelen férfiak, (nők is )törökök, arabok ,magyarok vagy bárkik, csak azt hogy 1-1 cselekedete nem jellemzi az ő népét, nemét, stb.....ugyan úgy ahogy én is kikérném magamnak hogy a külföldön így viselkedő magyar lányok alapján engem is így ítéljenek meg magyar nőként például.

2006. április 9. 18:32:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

ÖRÖKMOZGÓ FILMMÚZEUM
Budapest, VII. Erzsébet krt. 39.



A török filmtörténet jelentős filmjei, ízelítő jelenkori alkotásokból
2006. április 10-17.

Filmhetünket figyelemfelkeltésnek szánjuk, ugyanis török filmet ritkán tűznek a mozik műsorukra. Az elmúlt években több sikeres mű született. Rendezőik közül néhányan más hazában, Németországban vagy Olaszországban élnek és alkotnak. Közülük Fatih Akin (Fallal szemben), és Ferzan Ozpetek (Törökfürdő) filmjeit tűztük műsorunkra. Ezek a rendezők saját tapasztalataik alapján hitelesen és érzékenyen ábrázolják a kulturális asszimiláció és az identitás kérdését. A játékfilmek 1975 és 2004 között készültek, sorozatba fűzve őket, fel-felbukkannak a török filmtörténet jelentős, nagyhatású darabjai. A piroskendős lányt (r: Atif Yilmaz), a Muhsin urat (r: Yavuz Turgul), a Messzé-t (r: Nuri Bilge Ceylan) akárcsak Az út-at (r: Yilmaz Güney) a török filmkritikusok nemrégiben lezajlott szavazásán beválasztották a minden idők tíz legjobb török filmje közé. Reméljük, más alkalommal a többi hat is bemutatásra kerülhet Magyarországon.
Az Arany Pálmát nyert Yilmaz Güney legendája élénken él a török köztudatban, sok művész példaképének tekinti e kivételes tehetségű, zaklatott sorsú alkotót. Nem véletlen hát, hogy életéről film készül, amelynek rendezésére Güney özvegye a Németországban élő Fatih Akint kérte fel.

április 10. hétfő, 20.30
A piros kendős lány (Selvi Boylum Al Yazmalim), török, 1977, r: Atif Yilmaz (először!)

április 11. kedd, 20.30
A busz (Otobüs), török–svájci, 1975, r, f: Bay Okan

április 12. szerda, 20.30
Az út (Yol), svájci–török, 1982, r: Yilmaz Güney

április 13. csütörtök, 18.30
Törökfürdő (Hamam), török–olasz–spanyol, 1997 r: Ferzan Ozpetek

április 13. csütörtök, 20.00
Muhsin úr (Muhsin Bey), török, 1987, r: Yavuz Turgul (először!)

április 14. péntek, 20.30
A piros kendős lány (Selvi Boylum Al Yazmalim), török, 1977, r: Atif Yilmaz

április 15. szombat, 20.30
Messze (Uzak), török, 2002, r: Nuri Bilge Ceylan

április 16. vasárnap, 18.30
Fallal szemben (Gegen die Wand), német–török, 2004, r: Fatih Akin

április 17. hétfő, 20.00
Muhsin úr (Muhsin Bey), török, 1987, r: Yavuz Turgul

Mandula

2006. április 10. 14:39:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

régebben rengeteg ilyen sztorit olvastam. Be kell vallanom hogy anno én is nagyon gyanakodó voltam és joggal. egyre több ilyen történet van magyar lányokkal is bár a csúcsot még mindig az angol lányok tartják.

A
http://groups.msn.com/englishgirlfriendsofturkishmen/general.msnw
oldalon vannak a legáltalánosabb, legtöbb történet...

A másik, a
http://groups.msn.com/TURKEYTURKISHLOVERATS----/general.msnw
oldalon pedig a kiábrándultak oldala.

Olyanok vannak hogy XZ felteszi a fiú képét erre ír neki még 2 másik lány hogy ők is ezzel a pasival járnak és már el is jegyezték egymást... vagy 45 éves nő 22 éves fiúval, két év múlva mikor a fiú megkapja a letelepedést akkor aznap este eltűnik (és ki is rámolja a lakást)... direkt gyereket csinálnak európai lányoknak mert akkor gyorsan összejöhet az esküvő... vagy egyszerre 3-4 "barátnőjük " van, mindig az aktuális aki trörökországban van 2-3 hétre az fizet mindent, hotelt, ruhát, kaját.. aztán jön a következő.. a telefonokat is szegény lányoknak kell megvenni mert "különben hogyan tartanánk a kapcsolatot"?? .. na meg mindig van valami családi krízis, apukának operációja van, nagymama elesett, a bátty börtönbe került, amire kell a pénz, és hát a lányok megsajnálják "szegény fiút" végülis csak párszáz font...összegyűjtenek többezer font adósságot, jelzálogot a lakásukra, stb aztán 1-2 év múlva ébrednek fel.. nagyon nagyon kell vigyázni és sajnos sz is benne van hogy ha elképzeljük a török kisfiút, aki anatóliában v kelet-törökországban felnő, tradicionáis kis török faluban, soha még egy kivillanó bokát sem látott és 16 évesen elindul a tengerpartra munkát keresni... mit lát??? félmeztelen, meztelen nőket akik mindenhol mutogatják magukat (nem csak a tengerparton') részegre isszák magukat minden este bulizás címén, rengeteget költenek (persze egész évben erre gyűjtenek de ezt ő nyilván nem tudja)... szóval szerintem ez kész erkölcsi sokk, van aki ebben meg tud állni egyenesen, segíti a hit v. a belső értékek, van aki meg megadja magát, elkezd inni, dohányozni, rájön mennyi mindene lehetne ha, arra is rájön hogy ezt milyen könnyen megkaphatja ezektől a lányoktól.. csak pár kedves szó, ölelés, plusz a mágikus barna szemek, barna test...
A lányok pedig akik odamennek, európai fiúként kezelik a török fiúkat, első randin testi kapcsolat normális - holott Törökországban ez nem az! nem csoda ha ezek után mindkét fél mást kap mint amit várt...

erről órákat tudnék írni mert az elmúlt 4 évben annyi ilyet olvastam, és az egész csak egyre nő és több lesz minden évben...

akkor persze semmi gond ha mindkét fél tudja mit akar, pár jó menetet. sok idősebb nő, 40-50-es nő azt gondolja, (elvált, jó állása, háza, pénze, stb van Angliában de elvált/ szingli / stb) hogy az egyedüllétnél még az is jobb ha csak 2 évig tart a kapcsolat - és ez akkor valamilyen szintű adok-veszek mert a nőnek két év megéri, még ha sejti is hogy a fiú csak a vízumért van vele...

Na szóval sok ilyen van alapban én is azt mondom hogy nagyon kell vigyázni és főleg az elején figyelni a jeleket... és persze vannak másmilyen török férdiak is mint a mellékelt ábra mutatja :) tehát nem lehet általánosítani...

Mandula

2006. április 10. 14:58:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Mandula, te ugyanolyan általánosítással vélekedsz a törökökről, mint sokan mások, azzal a különbséggel, hogy tudod, van azért 1-2 jó fiú is.
Arra nem gondolsz, hogy a jó példák is egyre nőnek, csak annak sosincs visszhangja. Neked pont hogy tudni kéne ezt.
Akit ki lehet használni, azt mindig is ki fognak használni. És nem csak a törökök. Miért kell ráhúzni egy véleményt egy bizonyos népcsoportra???

2006. április 10. 15:46:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.

Érthető hogy te is leginkább a török ffis kapcsolatokat elemző, dícsőítő, vagy kritizáló blogokat olvasod Mandula :))))
Ahogy oly sokan melletted mi is.....no de hadd kérdezzem hány ilyen fórumot olvasgatsz ami magyar-magyar vagy más nemzetriség-más nemzetiség kapcsolatot elemez, kritizál stb....?
Most csak pár címet topikindítást írva egy magyar fórumról:
Megcsalt feleségként élni/ Segítsetek! Azt hiszem már nem bírom tovább ezt a szerepet!Éveken át tűrtem a két gyerek miatt, de azt hiszem ez már nem megy így tovább.
Megbízhatatlan szemétláda/iszik mint a gödény, játszik, s ha lehet még rátesz erre egy lapáttal. Mint ma is. Azt, hogy iszik-e nem tudom, reggel elment dolgozni, beszéltünk is napközben, aztán 1-kor rámszólt telón, h. megy még v.hová, kicsit késik, de siet. 3 felé szokott hazaérni. 4 felé rácsörögtem, mondta, indul már. Aztán most nemrég próbálkoztam hívni, tel.-t kinyomta többször, mostanra meg ki is kapcsolta.
Miért hazudik a pasim?, Megint hazudott!:(, Csak kihasznál:-(((/Legutóbb ma. Vagy inkább tegnap éjjel, Hozott nekem marcipánszívecskét Valentin-napra. Miután volt egy vad szeretkezésünk, közölte, hogy szerinte mi nem vagyunk egymáshoz valóak. Hogy ő fél tőlem. Hogy maradjunk barátok. Évente kétszer-háromszor esetleg négyszer felbukkant az elmúlt 3 évben ...Nem tudom leépíteni és közben porig aláz minden alkalommal.
Áhhh nem is idézgetek, nap mint nap tucatnyi topik hogy "kihasznált, becsapott, hazudott, nős volt, mellettem még 3 nője volt, csak testi szerelmet akart, ....stb"ezernyi sztori. Neeeem külföldi kapcsolatok.Csak be kell nézni magyar fórumokra.
Nem hiszem hogy ennyire egy-egy csoprtot kiemelve tisztességes volna ennyire hangsúlyozni az odafigyelés fontosságát , mintha a náluk halmozottan ,szinte mindennaposan előforduló disznóságok nálunk csak szorványosak lennének.
Minden kezdődő kapcsolatban jól meg kell ismerni egymást, igyekezni kell picit túltekinteni a rózsaszín ködön.
Viszont minden kapcsolat egyik legfontosabb alapja a kölcsönös bizalom. Ha ez nincs meg az elején. Ha olyan gondolataink vannak ,hogy oké oké, szeretem ,de úgyis potenciális megbízhatatlan ,mert /szőke/barna/alacsony/magas/török/magyar/zsidó/nmuszlim.....és a "szomszédasszonyék is megjárték a hasonló kaliberű párjukkal, akkor jobb ha bele sem kezdünk!

Persze hogy a kis faluból tengerpartra vagy szórakozóhelyre keveredő török fiúra sokként hat az ott tapasztalt. No de jobban fog viselkedni az a nyugati pasi aki eleve már tudatosan abban a hitben érkezik oda ,hogy egy rakat alkalmi partnert szerezzen , diszkó parkolójában, vagy mosdójában ,hisz eleve abban a szellemben nőtt fel hogy "élj a mának" és ragadj meg minden alkalmat"??

2006. április 10. 20:02:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Mandula!

Ez egy olyan oldal, ahol akkor is írhatsz, ha nem regisztrálsz, tehát anonim. Had maradjon meg ez a lehetőség.
Az összes hozzászólásod olyan megkérdőjelezhetetlen... Talán nem baj, ha valamivel nem értenek egyet.

2006. április 11. 9:20:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Én nyáron ,mikor Bodrumban sétáltunk, vagy akár Didim belvárosában olyan helyen ami a tengerparttól már elég távol volt ,kicsit elképedtem, mert a turistalányok öltözéke az volt igen gyakran hogy a 2 centis bikinire rákötöttek egy darabka átlátszó muszlinkendőt a csípőjüknél, fölül a bikinifelső elég, legalul egy tűsarku papucs. Így vlgigvonulnak a főutcán a tisztességesen öltözött törökök ( és más turisták közt), bemennek a Migrosba, felszállnak a minibuszra.
Én szerintem ez nem olyan viselkedés amire azt mondhatom hogy szegényke nem tudja hogy ez ott nem illik, mert ez a világ egyik helyén sem tisztességes szerintem. Ugyan úgy azt gondolom hogy az asztalon táncolás alig ruhában, a pasikra rámászás stb.....nem csak Törökországban tűnik könnyűvérűségnek.Nem nagyon tudom sajnos úgy nézni hogy szegények nem tudták hogy ez kihívó, nagyon is jól tudják, épp ez a céljuk.
Aztánmeg Törökország nem szaud arábia...azért még a legvidékibb fiúk is bekapcsolták már a tv-t vettek napilapot, ami ott is tele van hiányos öltözetű nőkkel.Legfeljebb elérhetővé ott válik először számukra.
Hát az a lány viszont aki ilyen viselkedéssel azt hiszi hogy életre szóló szerelmet fog találni egy tengerparti (vagy bármilyen)szórakozóhelyen....hát elég buta. Pedig valóban akad bőven ilyen, tán azt hiszik így olyan maradandó élményt nyújtanak hogy többet nem tud megválni tőlük a férfi?
Tény hogy mivel ezzel a viselkedéssel a lányok szépen rászoktatják arra az ilyen környezetben levő pasikat,hogy mennyire értékeljék, tiszteljék a külföldi nőt, és mire használják, és ez alapján így közelednek ahhoz is aki nem vágyik erre.
Mindazonáltal általában a tisztességesen viselkedő , nem kacér nőknek megadják a tiszteletet.
Aki így viselkedik az Magyarországon sem fog komoly partnert találni, mondjuk úgy nem az eszéért fogják szeretni a pasik :)))

Az amit a magyar férfiakról is mondasz.....hát csak meg kell nézni a válási statisztikákat. Úgy tudom közel minden második házasság válással végződik manapság. ( hűűűű....Isten ments mintha ezzel azt akarnám mondani hogy mindegyikért a férfiak felelősek)De ez tényleg sokat elárul a kapcsolatok nagyszerűségéről.Minden tönkremehet bármennyi idő múlva. Hogy rémálom lesz e vagy nem az kizárólag a felek kultúráltságától függ. Vagyonmegosztás, gyermekelhelyezés....stb :( Sajnos attól függetlenül is hogy a könyvtárban vagy az egyetemen vagy a diszkóban, vonaton....ismerkedtek e meg annak idején.

2006. április 11. 12:00:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Anonymous!

Mandulát teljesen félre érted.
Abban igazad van ,hogy nem kötelező regisztrálni ahhoz hogy ide írj,de azért aláírhatnád azt amit írsz.Itt felválaljuk névvel a véleményünket akár egyezik a másikkal akár nem ,amitől még akár Anonymous maradhatunk,persze ha akarunk.Ha valaki ezek után azért szeretné megismerni a becenév mögött lévő személyt akkor arra szerveződnek a találkózók.Aki részt kíván venni rajta eljön,aki nem az nem
Itt semmi sem kötelező!De könnyebb úgy válaszolni valakinek ha megtudjuk szólítani.

Nem kell Törökországba menni vagy a tengerpartra,hogy az útcán félmeztelenül mászkáló lányokat lássunk,elég ha valaki lejönn a Balatonra van itt is elég.Nem csak kint a Török fiúk de itthon a magyar srácok is kapnak az alkalmon és nem csoda ha utána a "rendes lányok"isszák meg a levét akik komoly kapcsolatra vágynak és nem egy éjszakás kalandokat keresik.
:Keki

2006. április 11. 16:31:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Jaaajjj....elfelejtettem a filmeket!!
Tervezi valamelyikőtök megnézni valamelyik nap valamelyiket?Mondjuk nem a tegnapit....
Én még egyiket sem láttam a Hamamon kívül sajna :(
Erről a piroskendő lányról tud valaki valamit?

2006. április 11. 16:38:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Szia Zsini.
a Messze (uzak ) című film rövid tartalma :Mahmut, a középkorú fotós szakmai sikerekkel övezett, mégis magányos életébe szélvészként tör be vidéki unokaöccse, Yusuf. Bár a fiatal férfinak nem áll szándékában megzavarni Mahmut szertartásos kis mindennapjait, mégis akarva-akaratlan belegyalogol unokabátyja magánéletébe, aki túlzott, már-már megszállott pedánsságával, megrögzött szokásaival azon igyekszik, hogy elmeneküljön a világ elől.
Egyébként pár hete játszották a tv-ben is

A Duvara karsit még nem láttam ugyan ,de annyi rosszat hallottam róla ,hogy valahogy félek is nekiállni megnézni.

2006. április 12. 11:24:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Küldött már valaki közületek Törökbe mmst vagy kapott onnét?Nekünk eggyik se sikerül:((
Nem tudom miért?Lehet,hogy nem is lehet?
köszi a segitséget
ZSúr

2006. április 12. 14:09:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zsúr!

Én mind a 3 mobil társasággal probálkoztam, de egyikkel se mükődik :( Pedig mindenhol állították,hogy mükődnie kell...Körülbelül 2 hétig próbálkoztam és nem ment át :(, de a párom se tudott küldeni Nekem Törökországból :(

Réka

2006. április 12. 15:43:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!
Hát már rég nem írtam ide
és az olvasással is le vagyok maradva, de folyamatosan pótolom;)

azt már kérdeztem tőletek hogyha nyáron szeretnék 2 hónapra kimenni hogy kell vízumot kérni

Erre azt hiszem Éva mondta hogy a Török Konzulátuson kell kérni és simán megadják.
csak azt nem kérdeztem még hogy ezt mennyi idővel a kiutazás előtt kell kérni?

Illetve kell tudni a pontos dátumot(kiutazás)?Mert valószínű ez az utazás előtt 1 vagy 2 héttel lesz csak biztos.

Előre is köszönöm a válaszotokat.

Yeni Yildiz

2006. április 12. 17:36:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Zsúr!

Nekem se sikerült küldenem mmst .elösször azt hittem azért mert új telefonja van és még nem állitatta be rajta hogy tudjon fogadni és küldeni mmst.Miútán ez megtörtént útána se sikerült de a páromnak se ment.Ő megkérdezte és azt mondták neki ,hogy nem tud küldeni Mo.-ra de én se tudok küldeni.
Keki

2006. április 12. 18:02:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.
Hát ezt az mms-t én is csak megerősíteni tudom, azt is megtapasztaltam már ,hogy se én nem tudok török telefonra küldeni, sem onnan nekem ,és ha én a magyar telefonommal kinn vagyok, Magyarországról sem tudnak küldeni.
Ez a sms-díj meg nálam nagyon érdekes, amikor cirka egy éve a pannontól átigazoltam a vodafonhoz és választottam díjcsomagot akkor volt valami sms -izé csomag amire elő lehet fizetni, pontosan nem is tudom hogy van tán 1000 ft-ot kell kb fizetni havonta és abból 100 sms-t küldthetek vagy hogy. Akkor én végigkérdezgettem a vodafon irodában mindenkit, majd a telefonos ügyfélszolgálatot, mindent hogy ez vonatkozik-e külföldre küldött üzenetre is vagy csak belföldire, mert én előző esetben lemondanám.senki nem tudott rá válaszolni!!! De mint kiderült vonatkozhat a külföldire se, mert sms után még sose fizettem.
Viszont ha egy hónapban kétszer 2-3 percet telefonálok ki, az átlagosan 4-5000 forintos számlám rögtön 7000 ft fölöttire változik :(

2006. április 12. 19:10:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok!

Köszi szépen a segítséget Ildinek és Évának;)

Most újra lenne egy kérdésem Éva egy régebbbi hozzászólásához
azt írtad:
"Ahol én dolgozom, most is keresnek törököst, ha jól tudom, és nem kell hozzá más, mint angol és török nyelvtudás (még magyar se feltétlenül azt hiszem, mert mindenki beszél angolul). Más állást is hallottam már, ahol törököst kerestek. És ezeken a helyeken főleg a nyelvtudás számít. Sok szolgáltató központ nyílik mostanában Budapesten, és mivel Törökország is nyit az Unió felé, ezért szerintem egyre több ilyen kapcsolat lesz."

az érdekelne, hogy pontosan milyen munkára keresnek törököst?
Mert bár párom kint dolgozik, de most keres új állást, és esetleg Magyarországban is gondolkodik.
Végzettsége szerint mérnök de most sem a szakmájában dolgozik, jól tud angolul és persze törökül is;)

Hol érdeklődhetnénk azokról a lehetőségekről amiről meséltél?

Előre is köszi a segítséget;)

És veletek mi újság?férjed megszokta Magyarországot és hogy tetszik neki a húsvét?;)

Yeni Yildiz

2006. április 14. 18:17:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok!

Egy kérdésem, meg kérésem lenne,ti már biztos túl vagytok ezeken:-)A barátom jön hozzám nyáron, ill.szeretne jönni, de ugye kell a vízum. Most hirtelen azt se tudom minek hol nézzek utána, hogy kell megírni egy meghívólevelet.Van valami honlap ahol biztos információk vannak? Mondtam neki is, hogy menjen el a kinti nagykövetségre, hogy mi is kell tulajdonképp, de egyenlőre minden lóg a levegőben.
Ha el tudnátok látni a jó tanácsaitokkal, azt nagyon megköszönném!
További szép napot mindenkinek!
Fanny

2006. április 18. 10:23:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Eva!
nagyon szépen köszönöm a segítséget, azt hiszem most már egyre gyakoribb vendég és hozzászóló leszek itt, főleg, hogy most ennyire beindultak nálunk az intézkedési dolgok:-)köszi még egyszer! Fanny

2006. április 18. 15:00:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Eva!

Nem mondok újat azzal, hogy internet,igaz?Vicces, de az egész úgy indult, hogy ő is és én is csalódáson voltunk túl,hát kicsit túl vigasztaltuk egymást:-)Ő is és én is 20 évesek vagyunk,egyetemisták.Elektromérnöknek tanul,én meg angoltanár leszek valószínűleg.
Most már több mint egy hónapja, hogy azt mondtuk, igen ez több mint szimpla beszélgetések,szeretjük egymást,akkor már megvolt a fotócsere, webcam stb. A szüleim hozzáállásáról már meséltem, szerencsére anyukám megbékélt a helyzettel,és most nagyon kedvesen segít az intézkedésekben. A kedvesem szülei sokkal lazábban vették az egészet, ők rögtön felajánlották, hogy menjek hozzájuk most nyáron,és, hogy nagyon szeretnének megismerni.Hozzá kell tennem az ő anyukája angoltanár, szóval van jó pontom:-))Nem mondom,hogy nincsenek nehéz pillanataink,eltérő szokások, kultúra stb.de nagyon igyekszünk megismerni a másik dolgait és türelmesnek lenni egymáshoz.És most nagyon boldog vagyok, hogy eljutottunk odáig,hogy jönni fog hozzám a nyáron! Nagyon remélem, hogy mindent időben el tudunk intézni, igaz kicsit mindig "rugdalnom"kell, hogy nézzen utána ennek meg annak. Megcsinálná magától is cak az már rég késő lenne:-))Az időérzéke kicsit problémás, de így szeretem, és nem is ő lenne, ha nem késne:-)
Ja, megnéztem az oldalt amit ajánlottál,és nem értem, hogy pont ami a lényeg lenne, miért törökül van írva? Én még nem tudok törökül úgy, sőt két szót tudok össz-vissz:-)a többi magyar hozzászólás meg még nem ránk tartozik, mi még nem házasodunk stb. Azért köszönöm!
üdv: Fanny

2006. április 18. 15:38:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Most komolyan ennyi minden kell ahhoz, hogy ő idejöhessen? Vagy megint rosszat néztem!lassan már hülyének nézhettek, hogy nem találom, pedig biztos ott van! Erre gondoltál, amit 5 pontban leírtál tavaly:tulajdoni lap, meg jövedelmek meg ilyenek? Komolyan már többször átnyálaztam az egészet!:-)olyan naív vagyok, azt hittem elég ha egy ügyvéddel aláíratott meg lepecsételtetett meghívólevelet küldünk. Jaj, komolyan mondom...nem baj végigcsináljuk,már csak azért is:-))Fanny

2006. április 18. 17:31:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Fanny!

Ha van a parodnak iskolalatogatasi igazolasa, az nagyon jo. Diakoknak konnyebben adnak vizumot. Te szemelyesen, akar kezzel is irhatsz meghivolevele, pontosan feltuntetve, hol, mennyi ideig fogod elszallasolni (iranyitoszamot se feljtsd!) es beleirod, hogy az itt tartozkodasa koltsegeit te es szuleid fedezik. Nekunk nem kertek semmifele fizetesi kimutatast sem mikor az ex-parom jott, de azert erdemes utana nezni.

Zsuzsa

2006. április 19. 4:00:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

szerdán elveszítettük a párom édesapját. csütörtökön kimentünk a "temetésre". Nem is igazából temetés hanem gyász, tor, temetés egyben. A személyes fájdalmon túl, a török szertartás felkavaró ugyanakkor néha félelmetes, zavaro, érthetetlen is volt egyben. Megint kaptam egy leckét a kultúrális különbözőségekből.

Mandula

2006. április 19. 9:44:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Mandula!

Fogadjátok őszinte részvételemet!
Borzasztó lehet....

H.Viki

2006. április 19. 10:37:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

"részvétemet"!!!!

(már írni sem tudok a megdöbbenéstől.....)

2006. április 19. 10:39:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Kedves Mandula!
Részvétem! Nem lehetett az egész valami könnyű...Fanny

2006. április 19. 10:49:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Melinda!

A legjobb helyen jársz szerintem:-)Én is nem rég csatlakoztam ehhez a klassz társasághoz és rögtön sok segítő kezet kaptam:-))én is így ismertem meg a kedvesem, ahogy te. Fanny

2006. április 19. 14:09:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Nagyon sokat olvasgatlak benneteket, de eddig még csak egyszer írtam. Szeretném megköszönni a filmajánlást! Megnéztem a Törökfürdőt és nagyon tetszett! Igazi felüdülés volt a sok buta amerikai film után, amivel a fejünket tömik. Végre egy film, ami igazi érzelmeket közvetít és még szól is valamiről! Úgyhogy mégegyszer köszi! Épp a múlt héten keresgéltem a neten török filmek után kevés sikerrel. Úgyhogy ennek tényleg nagyon örültem!
Üdv: Foolish Girl

2006. április 19. 14:15:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

koszonom mindenkinek a hozzaszolasokat. Eva, igerem leirom majd ha kicsit objektivebben tudom latni.
Fanny, Melinda, foolish Girl, isten hozott a "klubban". iratkozzatok fel a levelezolistara is (kicsit feljebb megtalaljatok a cimet ha olvasgattok)

Mandula

2006. április 20. 10:32:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!
Remélem végre sikerül irni.
Dr:Szöszi

2006. április 21. 22:21:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Igen végre meg van.Huha nem is tudom hol kezdjem elöször is köszönet Katicának hogy segitett ,hogy tudjak irni.Egy pár napja sikerült megtalálnom ezt a bloggot,nagyon jo és tetszik.Elolvastam és sok mindent megtudtam a törökökröl de azért még hiányos a tudásom és jo pár kérdésem lenne hozzátok!
Hozzátok hasonloan az én szivem is egy török fiuhoz huz.Egy hete lesz hogy "megismerkedtünk" idézöjelbe rakom mert nem személyesen.Ö felvett engem skypen partnernek és én elfogadtam hát igy kezdödött minden.Elkezdtünk beszélgetni sokat.Tudni kell hogy skypen bevan rakva a fényképem ugyhogy szerintem ö tudatosan vett fel és köszönés után a második mondata az volt hogy gyönyörü vagyok.Aztán msn és másnap már webcamoztunk.Mutatott magárol képet elötte már akkor megtetszett de mikor megláttam kamon keresztül elvarázsolt a mosolya.Az ota minden nap beszélünk 6-8 orát kamon keresztül msnen angolon.Egy nap elmondja 100 mennyire tetszem neki és romantikusan udvarol ami nekem nagyon bejön és már kimondta hogy nála ez szerelem volt elsö látásra.Tudni kell rola hogy ö Trotzdanban él (black sea city )(bocsi ha rosszul irtam a várost valahogy a nevekkel még gondban vagyok):) Ö most végzett az orvosin és már rezidensként dolgozik a ottan kórházban. Ést most jön a bökkenö,ö nagyon szeretne velem találkozni ami nem lenne ellenemre csak az a gond hogy Én még nem töltöttem be a 18-at majd csak szeptemberben és hát a szüleim nem akarnak kiengedni hozzá föleg egyedül egy idegen országba ahol még a nyelvet se beszélem.Szerintem ez teljesen érthetö.Ö is megértette de mondta hogy neki meg nehéz ide jönni mert valami üzletet nem hagyhat ott,tegnap azt mondta küldd pénzt hogy vegyek magamnak repülöjegyet mert mondtam neki hogy hát nem valami olcso én meg mivel nem dolgozom nincs rá pénzem és most eléggé összejöttek a dolgok és most nekünk jobb helyre kell mint egy repülöjegy.Nem tudom mi fog még ebböl kisülni.Mit gonoltok mit csináljak?ha küld pénzt is ?Nem akarom kihasználni.
Ebben azért tanácstalan vagyok,meg végülis még egy idegen,meg hallottam rosszat is jot is roluk szerintem megértettek.Az tény hogy kölcsönös a vonzalom közte és köztem ebben semmi kétségem és ö nagyon is udvarol nekem kis romantikus.Nem tudok rá rosszat mondani de a családjárol nem nagyon beszél és szerintem két dolgot hazudott is velük kapcsolatban ez egy megérzés.Most nem tudom azért mert esetleg szégyeli öket elöttem vagy csak nem akarja hogy tudjam ki is valojban és ne azért legyek vele.Mellesleg gimibe járok egy év mulva végzek még az is a nyakamon van ,mondtam neki hogy legyen jobb idö és a tanulás is lazább.Ö azt mondja hogy teljes mértékig mellettem áll mindenben.Én döntök mit akarok ö támogat mindenben és próbáljak meg benne megbizni ami nekem nem megy már sokat csalodtam de ki tudja.:)

Na ez egy kicsit hosszura sikerült bocsi de azt akartam hogy tisztán lássatok.Most már jövök ide gyakran mert vannak kérdéseim.
Mit szoltok ahhoz amit irtam?
van esély arra hogy tényleg igazi szerelem legyen ?
Köszi hogy meghallgatatok és olyan jo hogy van akiknek elmondhatom mert hasonlo cipöben jártok és megértettek.
Elöre is köszi a válaszotokat!!

Dr:Szöszi

2006. április 21. 23:15:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Mandula,

Fogadjatok oszinte reszvetem.

Zsuzsa

2006. április 22. 1:49:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Köszönöm a válaszod Éva.Öszintének érzem az érzéseit, de minden a személyes találkozo után döl el.Olvasgatom amit irtatok meg az oldalon a dolgokat hogy kicsit felvilágosultabb legyek:))
De lenne egy kérdésem mi az a párt dolog amit nem lehet a muszlimoknak csinálni ?
Azt tudom hogy nem ehetnek sertést semmilyen formában de biztos vannk még ilyen dolgok.Most ennyi jutott eszembe.
elöre is köszi a választ neketek!

Dr:Szöszi

2006. április 22. 16:38:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Éva!

Köszi a választ!Köszi a cimet ránézek, a törökország.lap.hu-n vagyis itt már olvastam egy csomo mindent meg is tudtam jo pár dolgot.Nem tudom eldönteni menyire vallásos mert mikor rákérdeztem csak annyit mondott vallásos de szerintem nem annyira.Mivel dohányzik is meg szerintem ha ö egy nagyon vallásos csajt keresne nem nekem udvarolna.Mert én pont az vagyok aminek ott nem szabad lenni.Magassarku,Mini szoknya,kivágot felsök,sminkelek is.
Megmutatom amim van szoval erössen nöiesen öltözöm.Ö is igy lát a camera elött és nem szolt semmit érte.Én mondtam neki ilyen vagyok vagy felvállal igy vagy keressen magának egy török lányt aki az ottani értékek szerint él.De én nem tudok annyira megváltozni hogy csadorba járjak nekem bezártságérzetem lenne.Talán ha ott leszek nála vagy az utcán visszaveszek magambol 1 fokkal persze ha kéri megteszem.Nem akarom hogy miattam iritálják.
Töbször kérdeztem töle volt -e már barátnöje de nem válaszol kitér a kérdés elöl.Lehet nekik barátnöjük?
Mármint gondolom nem annyira barátkozhatnak,meg nem azt jelenti náluk a járás mint nálunk.Mert hogy ugye nálunk elég eltrrjedt hogy minden fiatal lánynak van barátja .De ott szerintem nem.Hogy megy ez náluk?

Dr:Szöszi

2006. április 22. 21:29:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Szia DR Szöszi.
Nem egészen értem ,hogy miért gondolod azt hogy összesen két öltözködési véglet van.....a "megmutatom amim van" meg a csador. A csador egy arab viselet általában ,Törökországban nagyon kevesen hordják!Nagyon-nagyon picike százalék.
Azok sem a vidéki törökök. Természetesen nem is a mindent mutassunk meg és legyünk rá büszkék elv szerint öltözködnek.
Csakhogy a kettő között igen árnyalt átmenet van. Vannak nagyon kényelmes , vagy csinos ruhák amelyek nem mutatnak meg mindent ami kizárólag egy nő nagyon intim értékei, és csak rá és párjára tartoznak. Olyan egyszerű viseletek mint pl: hosszú szoknya, hosszú nadrág, csinos hosszú ujjú tunika, blúz, pulóver. És sokuknál persze a kendő, amellyel eltakarják ugyancsak vonzó "díszüket" a hajukat. Ezt is rengetegen nem hordják ma már Törökországban ,de ez inkább Istanbulra illetve a nyugatibb, esetleg turisták által is hőn kedvelt tengerparti vidékekre jellemző.
Törökországban , főként vidéken nagyon kevés olyan török lányt találsz aki szívesen mutogatja hogy milye van . Náluk ez nem érték. Náluk érték ezt kizárólag a kedvesük számára tartogatni. Náluk ez könnyűvérűségnek számít.
A férfiak akik mégis erre vágynak kénytelenek hát "külföldön körülnézni".
És most tényleg előrebocsájtom at, hogy félre ne érts! Távol áll tőlem hogy úgy érezd bármivel is meg akarlak bántani.De egy dolgra készülj fel. Amennyiben a fiúnak mégsem csak egy jó kaland egy szabad gondolkodású lánnyal, ami után majd elvesz egy konzervatív gondolkodású, visszafogott török lányt , akkor is készülj fel arra hogy ha komolyra fordul a kapcsolatotok a fiú nem fogja azt tűrni hogy így járj, a családja pedig főleg nem.Egy idő után ő is el fogja várni ,hogy őelőtte légy szexi, vonzó, DE más férfi ezt ne láthassa. Tehát otthon őneki öltözz így, mint most, de utcára tisztességesen öltözve lépj ki. NEM csadorban!! Egyszerűen olyan ruhában ami csinos, de takarja azt amit takarni kell.
A vallásuk szerint bűn az ha te magadra vonod más férfiak figyelmét kihívó öltözködéssel, viselkedéssel. Szemérmesen kell viselkedni.
A "barátnőség" náluk nem divat. Az együttjárás mint olyan nem létezik csak a nyugatiasabb részeken.Természetesen vannak már fiatalok akik próbálnak ezeken a tradiciókon túllépni, de legtöbben végül mégiscsak az ottani hagyományoknál kötnek ki.
Az hogy egy ilyen internetes ismerettségből lehet e komoly kapcsolat? Persze hogy lehet.
Viszont rengeteg kompromisszum, megértés tanulás árán.Az ő kultúrájuk , vallásuk nagyban eltér az ittenitől. Olvass rengeteget ezekről, beszélgessetek , különben rengeteg olyan konfliktushelyzet adódhat ami abból adódik hogy nem értitek ,hogy nem értitek meg a másik mit miért tesz, miért viselkedik úgy .
Természetesen ez nem lehet teljesen egyoldalú, őneki is sokat kell tanulnia, formálódnia, de az ő büszkeségük, vallásuk, elvárásaik miatt neked sokkal többet kell tenned ezért, különben az egész becsődöl.

2006. április 22. 22:54:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Szöszi!

Én is csak azt tudom neked tanácsolni, hogy olvass minél többet a kultúrájukról,és próbálj kérdezgetni a sráctól,előbb-utóbb válaszol rá:-)Az miatt szerintem ne pánikolj,hogy nehezen vagy nem akar mesélni a családjáról meg ilyesmi dolgokról.Az én barátomból is úgy kellett eleinte kihúzni minden egyes infót, de aztán megnyílt és nem volt probléma többé. Ő olyan, hogy este (legtöbbször holtfáradtan)beesik msn-re, leül a gép elé, néz a webcamon, nekem meg kisregényt kell írni a napomról, elmesélni mindent, és ettől boldog.Persze minden pasi más és más.De semmit nem kell siettetni, ha komolyan gondolja, akkor tud várni, ameddig csak kell,nagyon gyakran előfordul náluk,hogy egy török lányra évekig kell várniuk, míg egyátalán eljutnak valameddig,hát akkor ő is tud.(ezt csak onnan tudom, hogy barátnőm kedvese szintén török és sok időt töltött már kinn náluk).
Ja, hát igen a szülők,naná, hogy nem engednek ki,engem se pedig már bőven elmúltam 18...és ha a fiú jönne ide Magyarországra? Szerintem fontoljátok meg, és akkor a szüleid is megismerhetnék, és megnyugodhatnának!Nekem is így sikerült megállapodnom velük, nyáron jön hozzánk a barátom:-)
Remélem minden jól alakul majd nálad is,és ha tudok valamit segíteni csak írj! Fanny

2006. április 23. 21:25:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Köszönöm a válaszaitokat Éva,Katica,Ani,Fanny.
Elöször is Éva a te kérdésedre válaszolnék."Mit vársz a kapcsolattol fiutol" nem tudom még,nagyon kis ideje ismerem talán ha jobban megismerem majd tudok erre válaszolni,de most még nem .Elöször is most ismerkedem vele,a kulturájával a vallásával aztán megláttom mennyire értek vele egyet.De addig még sok idönek kell eltelnie szerintem.Azt már most láttom ha esetleg kimegyk elötte elkell mennem vásárolni,azért nem akarom hogy netán bajom essen.Itt is megbámulnak az emberek de azt már megszoktam.Azért csak más itt mint ott.A multkor bemutatott camon keresztül az egyik barátjának és mikor megláttam a hideg is kirázott töle valahogy olyan félelmet kelltet bennem.Azota beszéltem vele kétszer pár szot már nem ellenszenves persze igy camon keresztül de ki tudja hogy ott hogy viselkedne velem.Szoval gondolom Ani milyen volt a Te helyzeted ott kint.Most pedig Katica,irtad hogy egyre készüljek fel,na az egy kicsit bettet,nekem pedig tudom hogy az igazat irtad,de hogy beleszoljon az életembe hu hát azt rettenetesen utálom és senkinek nem hagyom ugyhogy ha odáig egyáltalán eljutok vele majd leirom mi volt.Abba már belegondoltam, hogy olvasgattam már titeket meg dolgokat,hogy ha netán bemutat a szüleinek felveszem ha kéri azt a ruhát amit mond,azért nem akarom hogy megszolják miattam,de majd alig várom hogy levehessem.A multkor volt egy olyan kijelentése hogy az ö vallásuk a legjobb, akkor néztem egyet de ahogy egyre többet olvasok az iszlámrol kezdem megérteni hogy mit miért mond és tesz.De szerintem lehet hogy még a vallás témábol kifolyolag lesznek még összetüzéseink.Most pedig Fanny remélem hogy ö is megfog majd nyilni mint a Te párod.persze beszéltük azt is hogy ö jön eleinte nem akart bele menni mostmár azt is elfogadja és én határozok mindenben.Csak itt is van gond még pedig Én elég messze élek a fővárostól egy kisvárosban és itt nem lehet beülni sehová meginni valamit vagy ilyesmi 1 hely van és az pedig tele van az osztálytársaimmal és Én megakarom öt kímélni tőlük meg úgyse hagynának minket beszélni. Félre ne értsetek nem szégyellem csak még az elején óvni szeretném tőlük és nem mindenkit a nyakába zúdítani Mi hozzánk meg nem jöhet azt nem néznék jó szemmel a szüleim és Én sem akarom hogy nálunk legyen meg szerintem ö se annyira mert még nagyon az elején vagyunk. Ez kicsit hosszú lett. Bocsika!

Ti milyen nyelven beszéltek a párjaitokkal vagy ,az elején ,míg nem tudtatok egy kicsit törökül?Milyen ott az életszínvonal és a keresett törökországban??

Dr:Szöszi

2006. április 23. 22:50:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Sziasztok.

Szöszi, annyiban viszont félreértettél, hogy én nem azt mondtam ,hogy ha az itt megszokott "mutassuk meg minkvan" -ként öltözöl odakinn akkor valami bajod történik.
Azért ez nem szaud-arábia....nem csuk le a rendőrség, nem köveznek meg, nem erőszakolnak meg :)))
Egyszerűen csak meg lesz a véleményük rólad, és persze folyamatosan kellemetlen pillantások kereszttüzében leszel (egyrészt rosszallóak, másrészt sóvár férfiszemek )
És biztos hogy a párod is nagyon nehezményezné hogy megbámulnak az utcán. Ők elég féltékeny fajták (néha túlzottan is :)))) , szeretik hogyha az ami az övék, az tényleg csak az övék, csak nekik jár, csak ők gyönyörködhetnek benne :)) Náluk nincs olyan fajta felfogás, hogy az még senkinek sem árt hogyha megbámulnak, meg rengeteg magyar férfi még büszke is arra ha a többi férfi megbámulja a párját.No hát ilyesmi Törökországban nincs. Épp az ellenkezője.
A hitükről jó ha tanulgatsz, hogy meg tudd érteni mit miért mond,tesz , és ha azt nagyjából kiismered hogy ő mennyire vallásos ( cigarettából ez nem lemérhető) , mert az biztos, hogy vallási kérdésekből nem fog engedni ha tartja a vallását.

2006. április 24. 10:01:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Hehehe.....még szerencse hogy vannak ilyen jó, hathatós sms-es fordítóirodák Éva :)))))))))

2006. április 24. 10:18:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Dr. Szöszi!
Hát ez merész kijelentés,hogy te határozol mindenben...te csak azt hiszed:-)de ezt nem rossz indulatból mondtam, remélem te is tudod. Egy férfi mellett,pláne egy török férfi mellett nem csak te határozol és az egy tök klassz dolog,ha egyátalán számít a véleményed.Nálunk persze meg tudunk beszélni mindent,de még így is van civakodás sokszor. Más:hát én sem a fővárosban lakom,egy kisvárosban,igaz nálunk sok a látnivaló,meg a környéken rengeteg helyre el lehet menni. Biztos nálatok is van vm.a közelben. A szállásról meg annyit hogy csak van valami olcsóbb panzió a közelben,ahol aludhat,napközben meg úgyis együtt vagytok.
Angolul kommunikálunk,én angolt tanulok, ő meg szinte folyékonyan beszéli a nyelvet.
További szép napot mindenkinek!Fanny

2006. április 24. 12:55:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

sziasztok,

ma este a győzike shoműsorában istanbuli kalandozásait láthatjuk majd :)

szombat , Duna Tv, 23.30
"Át a hídon - Isztambul hangjai
(Crossing The Bridge - Sound of Istambul)
német-török zenés film
Forgatókönyvíró: Alexander Hacke, Fatih Akin
Rendezte: Fatih Akin
Fatih Akin szerint Törökország tulajdonképpeni fővárosa Isztambul, mely főváros nagyon jól tükrözi az egész ország társadalmi helyzetét. A filmben annak a kérdésnek is utána akart járni, hogy Törökország vajon eléggé európai-e az Európai Unió szempontjából. És azt gondolta, hogy a zene érdekes utat jelent a kérdés megválaszolására. Fatih Akin már forgatás közben megértette, hogy Törökország helyzete túlságosan összetett. Ezt már a zene is mutatja: megtalálható a hiphop és a roma zenekar, rockbandák játszanak négynegyedben és népzenészek kilencnyolcadban. Világossá vált számára, hogy a Nyugat nem Görögországban ér véget. És a Kelet nem Isztambultól Kínáig terjed. Ezek csak képzelt határok. Filmje mindenkihez szól és megérint, aki tudni szeretné, hogy miképp is fest Törökország valójában - a fejkendőkről szóló vitákon túl. "

üdv
zsuzsi

2006. április 24. 13:40:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Köszönöm szépen a válaszaitokat!!
Minden nap tanulok valamit töletek:-))
Mi is angolul beszélünk csak én jobban beszélek mint ö és ha nincs a közelében szótár nagyon nehezen ért engem:-((
Katica nem értettelek félre tudom mire gondoltál csak lehet nem jol fogalmaztam meg a választ.
Szép napot mindenkinek!

Vasárnap az milyen nap a törökök életében mert vasárnap soha nem tudok vele beszélne nem tudom elérni??
Csinálnak olyankor valamit?
vagy ez csak az én szerencsém:-((

Dr:Szöszi

2006. április 24. 15:13:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!!
Bekapcsolódnék ,ha nem baj))

tervezem h a közeljövőben utazom Istanbulba(ott él a kedvesem,már ha helyes a kifejezés)
és az 1ik kérdésem az h konkrétan oda milyen öltözékkel készüljek..
szóbakerült h még az átettszőb ,len nadrág is gond lehet..
szonyát akkor tegyek egyáltalán a bőröndbe?
én is a térdfölötti,de elegáns darabokat részesítem előnyben))

-egyedül utazó nőként mennyire kell tartanom az esetleges atrocitásoktól?-a családom emiatt aggódik folyton))

a másik ,amit nem értek..és tényleg érdekelne ha tudtok rá magyarázatot..hogy mért kell kihúzni belőle is a szót ,akár a családjával akár más vele személyes dologgal kapcsolatban..??
én többet beszélek az Ő kultúrájáról ,országáról mint ő maga..-mert engem tényleg érdekel is.
ráadásul nem igazán kérdezget,inkább célirányos bizonyos kérdésekben..

és ez engem sokszor el is bizonytalanít..,mert nem értem...

olvagattam itt a korábbi írásokat..
-nem akarom elveszíteni sem ,de azt sem akarom hogy kihasználjon))
jó volna tudni hogy tényleg szeret-e))

mi a véleményetek?
várom válaszaitok előre is köszönöm.

kitty

2006. április 24. 18:19:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Kitty!

Én is nem rég kapcsolodtam be a beszélgetésbe!Olvasdd el azt amit Én irtam és amit válaszoltak rá a csajok!Külömben érdekelnek engem is azok a dolgok amit irtál mert én is megyek majd ki.Szerintem a boka feletti szoknyát hanyagoldd.de külömben a családrol az én párom se nagyon akar beszélni és öt is ugy kell faggatni.Az egyik csajszi azt tanácsolta nekem várjak majd megnyilik és ma egész jol elbeszélgettünk a családjárol.nem tudom miota vagytok együtt de te is várj szerintem egy kicsit és ha jobban "megbizzik" benned vagy kitárulkozik beszélni fog.
türelem rózsát terem! :))
nem bántásként irtam!

Szia és gyere máskor is!!

2006. április 24. 21:00:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Bocsika nem irtam alá!!

Dr:Szöszi voltam

2006. április 24. 21:01:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Szia Kitty.

Persze hogy vihetsz szoknyát. Istanbulban főként nem olyan vészes ...vidékre azt mondanám kizárólag hosszút lehetőleg, de ilyen Istanbul, vagy hasonló nyugatias helyekre rövidebbet is nyugodtan. Persze ne minit. Legalább térdig érőt.
Ha a kedveseddel járkálsz együtt akkor nyugodtan itteni tavaszias ,nyárias viseleteket, pólókat blúzokat (hasad ne legyen kinn meg ne túl mély dekoltázzsal, de természetesen nyugodtan rövid ujjut stb....és kényelmes nadrágot, halászgatyát, szoknyát....)
Ha egyedül barangolsz, és nem kivánod hogy folyton a nyomodban loholjon egy csapat férfi teára , esetleg étterembe invitálva, a szépségedről és olthatatlan szerelmükről áradozva valamint a telefonszámodra vadászva ,akkor inkább minnál hosszabb ruhadarabok :D "Álcázd magad töröknek" :)))) Minél inkább látszik hogy külföldi vagy, annál inkább nyomulnak.
Attrocitásként az előbbiekre számíthatsz. Az itt oly divatos "elrabolnak, eladnak, fogdosnak...stb ...." nyugodtan felejtsd el.

Miért nem beszél.....talán ilyen fajta. Nem mindenki túl beszédes. Próbálj te is kedvesen érdeklődve kérdezgetni.

Vasárnap: semmi nincs vasárnap. ( a mi vasárnapunknak megfelelő nap náluk a péntek. mármint vallási szempontból )
Egyszerűen az a szabadnap, a legtöbben akkor nem dolgoznak, családdal vannak, fociznak, piknikeznek, barátokkal találkoznak stb stb...

Egy kapcsolatban szerintem nagyon fontos hogy senki se határozzon egyedül. Minden kérdést , problémát a legkisebbektől a súlyosakig együtt megbeszélve egymás érveit, kívánságait türelmesen meghallgatva, együtt sikerüljön dönteni.

2006. április 24. 21:22:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Halihó!

Miért kell belőlük mindent úgy kihúzni, hát ez jó kérdés. Embere válogattja szerintem, de azt hiszem ez valahogy jellemző rájuk, ha már nem csak én kűzdök ezzel a problémával.Persze amint már írtam egy idő után megnyílnak. A lényeg, és ezt saját tapasztalat miatt írom:ne türelmetlenkedj, ne faggatózz(mármint olyan hisztériás szinten, tudod:-)).Azt vettem észre barátomnál, hogy kissé nehezen bízik meg bennem,pont ezért vitáztunk ma. Nálatok is így van vagy bennem van a hiba?Amikor kérdeztem tőle, mit tegyek, csak annyit mondott várjak türelmesen és bár tudja, hogy ez nekem rosszul esik nézzem el neki,és ne haragudjak.Hát egy tanács ő magától,ha mentek valamire vele...:-)Ja és tudom, türelmesnek lenni ilyenkor a legnehezebb, amikor annyi mindent szeretnél megtudni róla...de hát ez van, az idő mindent megold. Katicához csatlakozva:igen,igyekezzetek minden problémát megbeszélni, és közösen hozni a döntéseket! Nem tudom, hogy a ti kedveseitek milyenek, de barátnőm és az én barátom is túúúl büszke, és előbb harapná le a nyelvét, minthogy segítséget kérjen.Amíg nem oldja meg a problémáját EGYMAGA addig alig lehet vele kommunikálni.És egyszerűen nem engedi, hogy segítsek rajta,még beszélni is utál róla.Ilyenkor hagyni kell,meg nem is, mert az meg kell neki, hogy írjak neki stb. Szóval ha esetleg ilyesmi előfordulna,igyekezzetek nem kiakadni(nem mint én)és még türelmesebbnek lenni.De remélem nálatok nem lesz ilyen:-))
Ja az angolról még annyit:nem baj ha nehezebben megy,együtt tanulni jó:-))meg röhögni a hibákon még jobb! Fanny

2006. április 24. 23:54:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Jó reggelt.
Hát igen Ani....mikor legelőször voltam kinn Istanbulban ,még Ragip előtt én is egyedül voltam ,egyedül mászkáltam.Akkoriban nem hordtam még kendőt, szőke volt a hajam, csupa "jólnevelt" ruhám volt hosszúgatya mindig , és én is így jártam. Nem tudtam egyetlen egy kirakat előtt megállni és megnézni valamit, vagy végigmenni a bazáron ,mert rajokban követtek a férfiak, egyszerre 4-5 nyelven szólítottak meg (amikor az akkor még teljesen minimális párszavas töröktudásommmal visszaszóltam hogy "anlamadim" akkor persze leesett az álluk, no de akkor még jobban udvaroltak).
A legjobb az volt mikor egy késő délutáni sétán egy Mehmet nevű férfi kezdett el hűséges követőmnek szegődni, valami szállodája volt közel ahhoz ahol én is laktam, iszonyú kitartóan kísérgetett mindenhova, időnként igyekezve megszólítani, beszélgetni, kicsit később pedig a legforgalmasabb utca kellős közepén ( olyan Laleli-Beyazit tájékán) térdre borult előttem, és úgy kérlelt hogy ne küldjem már el őt , mert ő milyen szerelmes lett, és hadd sétáljon velem....
Hát nekem iszonyú kellemetlen volt :)))) De aztán sétáltunk, meg teáztunk , másnap hazautaztam, még hónapokig írt néha sms-eket.
Persze mióta kendőt hordok ilyen nincs, kétségbe sem vonják a törökségemet :)) Mindenki ablának szólít .

Tavalyi istanbuli Győzikét ne is említsétek. Eleve úúúúútálom a figurát, soha nem is néztem ,kivéve azt az egy részét mert láttam a reklámját hogy Istanbulban lesz. Hát nagyon megbántam.Undorító volt.

2006. április 25. 8:26:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Úgy tűnik ez a titkolózás tényleg általános. Az én barátom sokszor olyan dolgokat is elhallgat, amik igencsak érintik a kapcsolatunkat. Nekem sajnos már megvannak az eszközeim, hogy kihúzzam belőle a fontosabb dolgokat. Sajnos ő nem érti meg, hogy így nehezen tudok bízni benne, mert az elhallgatás majdnem olyan súlyos bűn, mint a hazugság. Tegnapi MSN-ezésünkkor például olyan látványosan váltott témát, hogy már csak röhögni tudtam. Egy kérdésemre az volt a válasza, hogy hogy van a húgom. :))
Ezután azt játszottuk, hogy én nem tettem fel kérdéseket. Ha véletlen mégis feltettem egyet, százszor bocsánatot kértem. Ez nagyon vicces volt, de mit tehettem volna... Mikor elakadt a beszélgetés, megkértem, hogy meséljen akkor már valamit, ha én nem kérdezhetek. Na végül így bökte ki azt, amire kíváncsi voltam. Persze mondanom sem kell, hogy ez megint olyan dolog volt, ami nagyon érint minket.

Ha negatív a reakcióm, akkor meg azt mondja, hogy kár őszintének lenni. Erre én csak annyit mondok, hogy a lényeg nem ez. Őszintének kell lenni, ez nem kérdés. A tettek számítanak. Úgy kell cselekedni, hogy annak eredményét ne kelljen elhallgatnunk.

Huh, nem tudom érthető voltam-e. Egyébként én nem vagyok bizalmatlan tipus, de a titkolózás kihozza belőlem. És ráérzek, ha valami baj van. Mondta is a barátom, hogy még ha akarna se tudna elhallgatni előlem semmit. Végre rájött! :))

Szép napot mindenkinek!

Foolish Girl

2006. április 25. 8:40:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok

en anno azt a tanácsot kaptam angol lányoktól hogyha helyinek akarok látszani mindig vigyek/lóbáljak magammal egy kiló paradicsomot :))

Az egyedül sétálgatást én sem szeretem, főleg ha állandóan megszólítanak, és persze ha szőke vagy akkor főleg oroszul.. azt pláne nem. Múlt héten törökül érdeklődtem egy árustól és arra is angolul válaszolt...

Én általában sötét nadrágot v. hosszú szoknyát viszek, meg sima pólókat, blúzokat és kint a bámulás tényleg inkább kellemetlen, nekem is és a páromnak is, és azt sem szeretem hogyha én öltözködöm nem "megfelelően" (mély dekoltázs stb) akkor róla van meg a véleményük (meg rólam is persze) ezért inkább visszafogottan öltözködöm. Egyébként teljesen egyetértek Katicával, a török fiúk nagy része szereti ha nőiesen/szexisen/stb. öltözködsz de csak neki, csak otthon..nem az utcán és nem mindenkinek. Ott nem arra büszke a férfi hogy mindenki megbámulja a partnerét, hanem arra, hogy tudja neki mije van amit más nem láthat/érinthet stb.

Most tényleg gyönyürű Isztambul, a múlt héten a rengeteg tulipánnal mikor ott voltunk. Azért azt nem mondom hogy tiszta mert még sajnos mindig eléggé tele van szeméttel a legtöbb részen. Nagyon szeretem de nekem borzasztóan nagy város, nem hiszem hogy tudnék ott élni.. a mindennapokat nagyon megnehezíti a mérete és az ezzel járó bonyodalmak...

Szerintem török v. nem török, a férfiak amúgy is nehezebben beszélnek az érzéseikról. Ehhez hozzájöhet még az is hogy vannak családi dolgok amik törökországban normális, de európában elítélendő, amit kevésbé akarnak megosztani. Plusz, az a tapasztalatom hogy sok török fiú először hezitál amikor a családnak be kell mutatni az európai lányt és van olyan kapcsolat is ami emiatt szakad meg. A türelem mindenképp fontos azonban ha már sok ideje együtt vagytok és mégsem akar a családba "bevezetni" azon azért el kell gondolkodni. persze a "sok" mindenkinek mást jelent, én pl 4-5 hónap után találkoztam a párom nővéreivel, 7 hónap után a bátyjával és 9 hónap után a szüleivel.

Ha nem erről van szó, hanemcsak zárkózott akkor pedig lehet hogy ilyen ember... először magában kell feldolgoznia a dolgokat mielőtt másnak is tud róla beszélni.
Egyetértek Évával, haraggal azonban nem szabad lefeküdni.

Mandula

2006. április 25. 11:19:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok! nagyon köszönöm mindenkinek-Katica ,Éva,Ani,Fanny,Mandula,Foolish Girl,Szöszi h reagálltatok a kérdéseimrei!

..ez a 'nem beszél magárol ' sajnos nálunk elég sok problémát okozott már..
jelenleg ott tartunk h kb.2 hete alig beszélünk 1mással.
Engem nagyon zavar h nem nyilik ,nyílt meg..-és ezt jeleztem is felé..

volt 1 csúnya féreértésünk..aminek kapcsán én küldem neki 1 teljessen őszinte ..,talán túlságossan is szentimentális mailt..-megpróbálva hatni az érzelmeire..
-de igy sem sikerűlt megtudnom Róla többet..
persze amikor ír mindig mondja h menjek..,és h vár...-ő erről az oldarról türelmetlen))
csak hogy ez nem ilyen egyszerű..mert engem is ideköt a munka a tanulás..,ráadásul idáig anyagilag sem tudtam megoldani))

de már nagyon mennék..,-Istanbul miatt is ,megnézném azokat a gyönyörű tulipánokat...
(mióta megismertem ezt a fiút..-nagyon érdekel minden Vele és az Országával kapcsolatos dolog.))

szóóval..nehéz ez a bizalom kérdés..-pedig az ember talán erre vágyik a legjobban))

ha nem bánjátok bekapcsolódnék a továbbiakban.minden itt felmerülő táma érdekel!

sziasztok. kitty

2006. április 25. 17:35:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

...-még 1 kérdés..)

Mandula!

Írtad h vannak dolgok amik Török o-ban elfogadottak,Európában viszont elitélendőek..
-mire gondoltál?

üdv:kitty

2006. április 25. 17:42:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Hétfön eljött egy olyan dolog köztem és a párom között amit nem vártam még most.Hirtelen elkezdett arrol kérdezgetni hogy a szüleim mit gondolnak rola meg nem tiltanak-e ellene.Mondtam neki hogy persze nem.Visszakérdeztem mire nagy nehezen kibökte hogy volt otthon vasárnap,és kérdeztem miért kérdezte ezt.Aztán mondja hogy beszélt rolam a szüleinek. "mit mondtál" elmondtad hogy nem vagyok muszlim"."mit szoltak".Na szerintem sejthetitek!mondja a párom "Ök szeretnek téged de vannak feltételeik"--akkor már sejtettem mi de azért rákérdeztem.Mi lett a válasz a szüleinek nagyon nagyon nagyon fontos a vallás és Én nem férek bele az elképzelésükbe.Végülés szivem mélyen tudtam ezt.Kérdeztem erre töle és Te egyetértesz velük.Mondja igen és hogy én elfogadom-e.mondtam neki igen csak akkor nem velem kénne kezdened meg ezt az elején letisztáztuk tudtommal.Adtam neki 2 nap haladékot hogy gondoljon át mindent és ha ö muszlim nöt akar akkor ne huzzuk egymás idejét.Tehát ma kellenne válaszolnia de tegnap már magátol mondta hogy ö gondolkozott és szeretem engem és felvállalja hogy katolikus vagyok és nem kell neki muszlim lány.Hát ennek örülök de nem is nagyon hiszem.Félek vagyis gondolom hogy lesznék még " csaták" a szülei és köztem.meg mondta hogy a szülei muszlim lányt akarnak neki ---de erröl még szo sincs hogy felesége leszek---meg még nem is akarok férjhez menni majd jo pár év mulva ---de ezt persze a szzülei nem értik meg mondjuk mondtátok is hogy náluk nem nagyon szokás a járás mint itt .Ugyhogy ne tudom mi lesz.De naprol napra jobban szeretem.

Nálatok ez hogy volt?
Hol veszitek a repülöjegyet melyik társaságnál?
Miért udvarolnak annyira a török férfiak a magyar nöknek?

Dr:Szöszi

2006. április 26. 15:08:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Köszike Éva a választ!
Nekem nem Isztambulba kellenne jegy hanem valahová Trabzon közelébe.De még elvileg ö jön mostanába e ha lenne egy kedvezö ajánlat én mennék utánna miután ö jött.
Talán azért nem hiszek nagyon neki mert még nem taliztunk személyesen meg sokat csalodtam már pasikban.Ezek után nehéz ujra megbizni valakibe.De naprol napra jobban szerettem :))
Most például a fejébe vette hogy megtanul magyarul és vett valami könyvet meg engem kérdezz.Meg tanit engem törökül ez szerintem arra utal hogy szeret.Érzem is.

Dr:Szöszi

2006. április 26. 18:45:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia szöszi

az autobuszokat en is nagyon ajanlom, mi mindig csak Isztambulig repulunk, onnan busszal. altalaban este 10-11 korul felulsz a buszra akkor reggel ott is vagy, eleg kényelmesek, tiszták, rendes helyeken áll meg, ha egyedül utazol mint nő akkor nem ültetnek melléd férfit csak nőt, van kiszolgálás, tea, üdítő, süti meg minden :) jól lehet aludni. Egy út kb 25 YTL ami kb 3700 ft asszem.persze ha a tájat akarod látni akkor jobb nappal menni mi az időspórolás szempontjából megyünk mindig éjjel.

A vallással kapcsolatban ugyanez a kérdés felmerült Dua-nál és Dórinál most nemrégen, esetleg olvast vissza nekik mit tanácsoltunk idén március elején, vagy akár chatelhetsz is velük. Alapban azt gondolom hogy ha jól számolom 3 hét kapcsolat után még nagyon korai ilyesmiben gondolkodni. Ő valószínűleg el sem tudja képzelni milyen egy keresztény lánnyal együtt élni ahogy valószínűleg te is keveset tudsz még az ő vallásáról (márpedig ha a családja ennyire vallásos akkor valószínűleg ő is tartja valamennyire a vallást) tehát te sem biztos hogy még el tudod dönteni tudnál-e egy muzulmán férfival együtt élni.

Én személy szerint nem tértem át bár nálunk felmerült, illetve a szülei szerették volna. De megértettek és elfogadtak úgy ahogy vagyok. Más kérdés hogy az életmódunk sokban alakult az iszlám szokásokhoz, még akkor is ha nem vagyok muszlim, és ez egy nagyon praktikus vallás, a mindennapokat eléggé átszövi tehát az nem elég hogy "mindenki hisz amiben akar" mert a szokásokat/tradíciókat össze kell hangolni...
szerintem teljesen lehetséges hogy ő elfogad téged nem muzulmánnak de vajon tudja-e mik a különbözőségek?azt is elfogadja-e ha bort iszol, kivágott ruhában jársz, férfibarátaiddal nélküle találkozol, kolbászt eszel, a gyerekeid keresztények lesznek stb.Ezzel kezdődik az a millió kérdés amiben meg kell állapodni mielőtt eldöntitek mit is akartok igazán. Számodra szerintem nem csak az a kérdés hogy ő elfogad-e hanem hogy te akarsz-e tudsz-e egy török/muzulmán férfival élni egész életedben. Szerintem még rengeteg időtök van, mondtad is hogy még nem akarsz férjhez menni, szerintem igazad van, ne hamarkodd el, ismerjétek meg egymás vallását, kultúráját, stb. A Korán úgy szól, hogy muzulmán férfi elvehet feleségül keresztény nőt, amennyiben az a nő erkölcsi értelemben tiszta, érintetlen, valamint igazán hisz Istenben. Ez a szoros értelmezés,nyilván a családon múlik, mennyire hajlandóak ebben engedni, de olyan is volt már sajnos hogy a fiú családja nem engedte/fogadta ela keresztény lányt....

jaj de sokat irtam, igy van ez, nem tudok a munkámra koncentrálni pedig azt kellene..

Mandula

2006. április 27. 9:39:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok! Nemrég keztem el eggyutt jarni egy torok ferfival itt Londonban. Mindketten kb. 1 eve vagyunk kint. Mandula, az utobbi hozzaszolasod egy kicsit elkeserit. Szajizben. Elkezdtem azon gondolkozni, hogy muzulmankent mennyire fogadja vajon el, hogy en buddhista vagyok.
Minden jot, szep napot! Eni

2006. április 27. 13:35:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Szia Eni.

Ezt nem lehet így általánosságban eldönteni, ez személyi kérdés. Attól függ ő maga mennyire toleráns, mennyire tartja a vallását ...stb. Vannak akiknek ez egy hatalmas akadály lenne , és van aki számára teljesen mindegy. A törökök között is rengetegen vannak olyanok is, akik mondhatni egyáltalán nem tartják a vallásukat.
Szöszi írásaiból eléggé azt lehet kivenni, hogy a párja és annak családja életében meghatározó a vallás , az ahhoz fűződő tradiciók, előírások...
Viszont rólad és párodról még nem tudunk semmit. Mesélsz kicsit?

2006. április 27. 13:41:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Hogyan ismerkedtunk meg? Az egyik osztrák barátnom az o barátjával járt, s egyszer egyutt bulizni mentunk. Szimpatikusok lettunk egymásnak, s járni kezdtunk.
Az édesanyja mélyen hívo, édesapja pedig nem. A barátom gyerekként hívobb volt, mint most, a saját állítása szerint. Azt mondta, a szulei kozott van, se nem hívo, se nem nem-hívo. S pont ezel nem tudok mit kezdeni.
Eni

2006. április 27. 16:57:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Már rég nem írtam, de minden nap jövök olvasni:)
Most viszont eszembe jutott egy kérdés. Például Mandula és Éva, ti el szoktátok mondani a párjaitoknak, hogy miket olvastok itt a blogon? Ha igen, akkor ők is szoktak esetleg tanácsolni valamit?

Dóri

2006. április 27. 17:24:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Sziasztok!

Köszi a válaszaitokat Éva és Mandula!
Éva a 130.000ft az oda -vissza utatt tartalmazza?? és 30.000 ft egy jegy ha Isztambulig megyek és ennyi vissza is ??Bocsi de még nem ültem repülön nem vagyok benne jártas.Lehet maradok a busznál bár utálok buszozni mert nem szeretek hosszabb idöt rajta tölteni.De lényeg hogy olcso legyen.:))Köszi Éva hogy megnézted nekem :))
Van egy rossz hirem a számotokra!!!
Teljesen kétségbe vagyok esve és nem értek semmit.:(((
Tegnap magátol elkezdett beszélni magárol csalájárol és a vallásrol.Eleve ugy kezdte hogy eltudnám-e az életemet képzelni vele és hogy hozzámennék-e feleségül.Mondta hogy ezt komolyan gondolja.És hogy nem zavarna hogy muszlim.Mondtam neki hogy persze ha ugy alakulnának a dolgok és már hosszabb ideje lennénk együtt igen .És nem zavar a vallása.Erre ö mondta hogy ö szerelmes belém és ö is elfogad katolikusnak.Mondta hogy van egy bökkenö a szülei eltiltották öt tölem, még szerencse hogy nem velük lakik igy nem érnek vele sokat,és hogy a szülei nem szeretnek engem mert katolikus vagyok és láttni se akarnak.Ezt mondjuk gondoltam és tudtam hogy a szülei muszlim lányt akarnak neki.Ekkor rákérdeztem arra hogy mi a családi hagyomány náluk és gondolhatjátok mit mondott.Kényszer házasság elkell venni a nagynénjét.Mikor ezt leirta a szivembe nyilalt nem is gondoltam volna hogy ennyire szerettem és elkeztem sirni.Ö nem akarta nekem elmondani de én mondtam az igazat mondja bármi is legyen az.Elkezett vigasztalni és bocsánatott kért 100-szor.Kérdeztem töle hogy belemenne-e erre ö azt mondta hogy nem tudja mit csináljon és teljesen összevan zavarodva.Kérdeztem az esküvö idöpontját mert gondolom már van vagyis szerintem a szülei szervezkednek.Erre ö mondta hogy megöli magát de nem veszi el ,ö engem akar és nem a nagynénjét és az idöpont soha.Mondta hogy emlékezzek rá mindig hogy mennyire szeret és ne felejtsem el.Ebböl arra gondolok hogy már nem sok idö lehet neki max egy év szerintem.Ti mit gondoltok erröl?? Ö nagyon tart a szüleitöl.Azt mondta hogy ö felvállal engem a szülei elött de abból nagyon nagy problémák lesznek és a szülei ugyse enyhülnének meg.Ekkor megkérdezte hogy nem-e tetszik annyira a muszlim vallás hogy nem e térnék rá.Én erre visszakérdeztem és hát ezzel egyértelmü lett számára meg mondtam hogy nem adom a vallásom mert én szeretem a hagyományainkat.Ö mondta megért engem.meg mondtam neki ha egyszer ebben az életben muszlim leszek akkor se azért akarok az lenni mert a szülei akkor foganak el egy kicsit de nem teljesen.mondta megért.De én nem tudok egy pasiért ilyen áldozatott hozzni és ha neki muszlim lány kell fejezzük be most mert késöbb csak rosszabb lesz.Erre ö mondta hogy nem kell neki muszlim lány .Aztán hirtelen beirta mi lenne ha csak barátként folytatnánk tovább.Mondtam neki nem mondjon olyan dolgot amit megbánhat még azért mert most össze van zavarodva.Én persze elkezdtem sirni nagyon szivenütött az a mondta.Ö erre mondta hogy persze nem gondolta komolyan.Mondtam neki lehet jobb lenne ha nem beszélnénk pár napig gondolkozna meg hogy megnézze mennyire hiányzom neki,de ebbe nem egyezett bele de láttam rajta hogy ö is nehezen viseli ezt a dolgot és a könny ott csillogott a szemében.Szerintem a könnye nem hazudik és most már hiszek neki és bizom benne.Most azt mondta ha elkell vennie a csajt ie költözik eljön törökországbol.

Mit szoltok a történetekhez??
Szerintetek mi lenne jo??

Nem tudom mi lesz derossz ez a tétlenség.

Vigyázzatok magatokra!

Dr:Szöszi

2006. április 27. 23:27:00 CEST  
Blogger Hatice said...

Szia Szöszi.

Én egyelőre az egészhez csak egy rövid, talán picit bántónak tűnő, de őszínte véleményt fűznék hozzá.
Kb egy hete írtad azt hogy egy hete ismered. Tehát cirka két hete. Azóta ha jól értelek másodszor adsz neki ilyen ultimátumokat, hogy na akkor most van x napja gondolkodni, és döntese el, és ha nem akkor inkább hagyjátok a fenébe.
Ő gondolkodás nélkül megnyugtat mindig, mégis macerálod. 2 hét után mit vársz?
Úgy nem lehet hogy te kerek perec kijelented hogy te nem vagy hajlandó áldozatokat hozni érte, és ha erre vár akkor hagyjon békén. Egy idő után ebbe ő is bele fog unni.
Írod hogy nem akarsz még házasodni csak majd évek múlva, mégis úgy viselkedsz vele mintha 2 hét után rögtön a leánykérést várnád....
A "kényszerházassággal" úgyse tudsz mit tenni, ha elég határozott és erős úgysem megy bele. Az én exemet pl élete során kétszer próbálták így kiházasítani, vitték neki a menyasszonyt. De köszönte szépen nem kért belőle, a család minden próbálkozása ellenére sem. Pedig nem volt neki senki más, egyszerűen nem akart így házasodni.
Már rengetegszer írtuk ha visszaolvasol egy ilyen kapcsolathoz rengeteg rengeteg türelem kell és türelem!! És kitartás, alkalmazkodás tanulás. Persze hogy nem egy leányálom.
Rengeteg nehézség, akadály, kilátástalannak tűnő helyzetek és mindezt csak így lehet legyőzni. Folytonos önsajnálattal és a másik piszkálásával nem . Neki is ugyan olyan nehéz.
"Nem tudom mi lesz derossz ez a tétlenség." Milyen tétlenség ennyi idő után? Hidd el mindannyian akik itt vagyunk éveket vártunk hogy megvalósulhasson a boldogságunk! Vagy várnak még mindig kitartóan sokan. Én is 2,5 évet vártam ,harcoltam persze hogy volt rengeteg nagyon nehéz nap, hét, meg sok könny, de rengeteg boldogság is, és végig az volt a legfontosabb ,hogy van Ő.És szeret és szerethetem, egy percig se vontam soha azt kétségbe hogy bármennyi ideig kell is szenvedni, várakozni kitartsak mellette.És sokszor hosszú hónapokat várni 1-1 találkozás között is.
Előszőr magadnak kell feltenni a kérdést ,hogy ezt kibírod e, hajlandó vagy e ennyi várakozásra, harcra, kitartásra, sok kompromisszumra. Persze hogy nem kell teljesen lemondani pl a te vallásod szerinti szokásokról , de meg kell ismerned az ővéit is, megértened, elfogadnod, mert ha fel nem is veszed a mindennapjaid része lesz ami hogyha nem tudod elfogadni nagyon zavaró lehet, és konfliktusok forrása.

2006. április 28. 9:56:00 CEST  
Anonymous Névtelen said...

Szia Szöszi!

Én tökéletesen meg tudlak téged érteni. Azt hiszem normál esetben egy magyar fiúnak te sem adnál "ultimátumot", ahogy Katica írta. Én úgy érzem, hogy a török fiúk jóval szenvedélyesebbek, csapongóak az érzelmi életükben mint mi. Szerintem kicsit gyerekesek és érzelmi inteligenciájuk nincs olyan szinten, mint a magyar emberé. Persze ez csak az én tapasztalatom, nem akarok általánosítani és megbántani se senkit. De azt hiszem Szöszi, nálad is ez a helyzet. Abban igaza van Katicának, hogy aki nem akar kényszerházasodni, az nem is fog. De asszem nálad pont a bizonytalanság a brobléma. Vagyis nem tudja eldönteni, hogy a szüleire, vagy az érzelmeire hallgasson.

Egyébként én is szokszor adtam ultimátumokat, amit előtte sosem tettem még magyar férfi esetében, de a szenvedélyesség a török temperamentum kihozta belőlem. Igaz nálunk más érzelmi probléma volt, nem vallással kapcsolatos. Az én kevesen egy másik lányt nem tudott elfelejteni. Közben azt bizonygatta, hogy mennyire fontos vagyok neki, nem akar elveszíteni, és várjak. Soem hittem, hogy ez működni fog így, e ő nem akart elengedni. Sajnos tegnapelőtt kiderült számomra, hogy nem is nagyon akarja elfelejteni a lányt. Nem is értem mit akart tőlem. De nekem már elég volt. Van egy pont, amin túl már nem éri meg az egész. Úgyhogy én feladtam, mert ha nincs erős érzelem, akkor nem ér az egész semmit!!!
Szerencsére, a te helyzeted nem olyan reménytelen, mint az enyém.

Nagyon szurkolok nektek! :))

Foolish Girl

2006. április 28. 10:48:00 CEST  

Megjegyzés küldése

<< Home